Milyen bizonyítékok/érvek vannak az értelmes tervezés elmélet mellett?

Az első, és szerintem legfontosabb gond vele, hogy nem tudományos elmélet. Ahhoz ugyanis, hogy valami tudományos elméletnek számítson, elget kell tenni bizonyos feltételeknek. Esetünkben az "elméletileg megcáfolható" kritériumnak nem tesz elget az elv, ugyanis szerepel benne egy természetfeletti, ami bármi lehet, ráadásul nem vonatkoznak rá az általunk ismert természeti törvények. Azaz bármit mondok, mindíg lehet úgy alakítani az elméletet, hogy igaz legyen, ergó elméletben sem megcáfolható. Ebből következik, hogy ez inkább hitbeli elmélet, amit ugye meg nem lehet bizonyítani.

Valamikor láttam amúgy egyinterjút, amiben egy csávó bizonygatta az igazát, hát több olyan dolgot is "nagy rejtéjnak" titulált, amire a gugli 10 másodperc alatt megtalálja a választ. Hát no comment...

A hívők érzelmek alapján döntenek. Érvekre általában nem hallgatnak, és ők sem tudnak mondani (ha mégis, az nem vallásos érv).

Az evolúció bizonyított tény, míg az értelmes tervezés NEM bizonyítható, és nem is cáfolható - tehát nem tudományos elmélet. Az biztos, hogy a Bibliában leírt teremtés az nem úgy volt.

Péld 1:7; Zsolt 111:10: „Isten félelme az ismeret kezdete [és] a bölcsesség kezdete.”

Lehetne vajon egységes nézőpontot kialakítani a világról, ha azt nem egy értelmes Teremtő munkája, hanem csupán vak, értelmetlen erő hozta volna létre? Szerezhetünk-e bölcsességet irracionális dolgok tanulmányozásával? Aki úgy próbálja megérteni a világmindenséget vagy magát az életet, hogy eközben nem számol Istennel és az ő szándékával, az állandóan csalódni fog. A tanultakat helytelenül értelmezi, és a felhalmozott ismeretanyagot hibásan alkalmazza. Aki figyelmen kívül hagyja az Istenbe vetett hitet, használhatatlanná teszi a pontos ismeret kulcsát, és lehetetlenné tesz minden következetes gondolattársítást.

Egy ismert geológus ezt mondta a Biblia teremtési beszámolójáról:

„Ha engem, mint geológust, felkérnének arra, hogy röviden elmondjam az időszerű elképzeléseket a föld kialakulásáról és a rajta lévő élet keletkezéséről egy egyszerű pásztornépnek — amilyenek azok a törzsek voltak, akikhez a Genezis könyve szólt —, aligha tudnám azt jobban megtenni, mint nagyrészt szorosan ragaszkodva a Genezis első fejezetének leírásához.” Ez a geológus, Wallace Pratt, megemlítette továbbá, hogy az események sorrendje — kezdve az óceánok keletkezésétől a föld kialakulásán át a tengeri élőlények, a madarak és az emlősök megjelenéséig — lényegében megegyezik a geológiai időszakok alapvető felosztásának sorrendjével

A jelenlegi evolucionista elképzelést az élet keletketzéséről Richard Dawkins foglalta össze Az önző gén c. könyvében.

Dawkins leírása alapján „véletlenül egy felettébb figyelemreméltó molekula képződött” — olyan molekula, amely képes volt önmagát megsokszorozni. Bár elismeri, hogy ilyen esemény elképzelhetetlenül valószínűtlen, mégis azt állítja, hogy ennek be kellett következnie. Hasonló molekulák csoportokat alkottak, és ismét a valószínűtlen véletlen előidézte, hogy körülvették magukat membránt (hártyát) alkotó másfajta proteinmolekulákból álló védőburokkal. Azt állítják, ily módon alakította ki önmagát az első sejt.

Hát igen, lassan megvilágosodik, mire gondolt Dawkins könyvének előszavában: „Ezt a könyvet szinte tudományos-fantasztikus regényként kell olvasni.” De bárki megállapíthatja, hogy ez a szemléleti mód nem egyedüli eset. Az evolúcióról szóló legtöbb könyvben könnyedén átsiklanak a nagy horderejű probléma felett: hogyan jött létre az élettelen anyagból az élő? A cambridge-i egyetem zoológia professzora, William Thorpe, a többi tudóssal ellentétben ezért tette a következő megjegyzést: „Az üres spekulációk és vitatkozások, amelyek az utóbbi tíz—tizenöt évben az élet keletkezésének módjáról nyilvánosságra jutottak, túlságosan naívnak és jelentéktelennek bizonyultak. A probléma megoldása, úgy látszik, éppoly távol van, mint valaha.”

Ezt nevezitek ti tudományos ténynek? Kit akartok félrevezetni?

A tudás robbanásszerű megnövekedése a legutóbbi időben csak az élettelen anyag és az élőlények közötti szakadék elmélyülését hozta magával. Még a legrégebbi egysejtű élőlények is felfoghatatlan komplexeknek bizonyultak.

Összefoglalnám: Az élet keletkezéséhez vezető út fő szakaszai az evolúciós elmélet elképzelése szerint -

1. Megfelelő őslégkör és

2. óceánok, amelyekben „egyszerű”, létfontos molekulák felhalmozódtak, és az un. „őslevest” alkották. Ebből

3. proteinek és nukleotidok (bonyolult kémiai vegyületek) keletkeznek, amelyek

4. egyesülnek és membránt szereznek, s végül

5. genetikus kódot fejlesztenek ki és ezzel elkezdik megsokszorozni önmagukat. Megegyeznek-e ezek a szakaszok a rendelkezésre álló tényekkel?

Sok evolúcionista elismeri, hogy az élet keletkezésénél valami módon értelemnek is szerepet kellett játszania. Ilyeneket mondanak: „Ez az elmélet valóban annyira kézenfekvő, hogy szinte érthetetlen, miért nem fogadják el széles körben mint önmagától értetődőt. Ennek inkább pszichológiai mint tudományos okai vannak.” Ennek alapján arra lehetne következtetni, hogy „pszichológiai” korlát az egyetlen elfogadható válasz arra, miért ragaszkodik továbbra is a legtöbb evolucionista az élet véletlen keletkezéséhez és vet el „tervszerűséget, szándékot vagy irányítottságot”, ahogy azt Dawkins megfogalmazta. A valóságban vannak akik azt mondják, miután elismerik az értelem közreműködésének szükségességét, nem hiszik, hogy személyes Teremtő lenne felelős az élet eredetéért. Úgy gondolják, értelem feltétlenül szükséges, a Teremtő feltételezése azonban elfogadhatatlan. Nem hangzik ez ellentmondásnak?

Másrészt, elegendő bizonyíték támogatja azt a következtetést, hogy élettelen anyagból nem keletkezhet spontán élet. Wald, a Harward Egyetem professzora szerint el kell ismerni, „hogy élő szervezet spontán keletkezése képtelenség”. Mégis, mit hisz a valóságban az evolúciónak ez a szószólója? Így válaszol: „Mégiscsak itt vagyunk — ahogy én hiszem — az ősnemzés eredményeként.” Úgy hangzik ez, mint tárgyilagos tudomány?

Joseph Henry Woodger, brit biológus, az ilyen érvelésről a következőket mondja: „Közönséges dogmatizmus azt állítani, hogy amit el akarsz hinni, az valóban megtörtént.” Milyen meggondolások alapján tűrik el a tudósok a tudományos munkamódszerek szemmel látható megsértését? Loren Eiseley, a közismert evolucionista, elismeri: „A teológusokat mindig megrótták azért, mert mítoszokra és csodákra hivatkoznak; most pedig a tudósok is kénytelenek megteremteni a saját mitológiájukat, tudniillik azt a feltevést, hogy az a folyamat, amelyet napjaink minden erőfeszítése sem képes igazolni, az valóban bekövetkezett a kezdet kezdetén.”

Chandra Wickramasinghe, a cardiffi University College [Anglia] professzora, azt mondta: „Tudományos kiképzésem kezdetétől fogva beható agymosásnak voltam kitéve, amely elhitette velem, hogy a tudomány és valamiféle szándékos teremtés nem hozható egymással összhangba. Nagyon kínos volt megszabadulni ettől az elképzeléstől. Meglehetősen kellemetlen helyzetben vagyok a jelenlegi meggyőződésemmel. De ebből nincs logikus kiút . . . A földi életet kémiai véletlennek tulajdonítani annyi, mintha egy adott homokszemet kellene megkeresni — és megtalálni — a világegyetem összes bolygójának strandjain.” Más szóval: egyszerűen lehetelen az, hogy az élet kémiai véletlen útján jött volna létre. Ezért jutott Wickramasinghe arra a következtetésre: „nincs egyetlen más lehetőség az élet építőkövei precíz rendjének megértésére, csakis a kozmikus méretű teremtésre való hivatkozás.”

A csillagász Robert Jastrow azt mondta: „A tudósoknak nincs bizonyítékuk arra, hogy az élet nem teremtés eredménye.”

Néhány kérdés:

Mivel az egysejtű már kezdettől fogva oly kielégítő volt, miért kellett volna bonyolultabb életformává fejlődnie? Ha az egysejtű szervezeteket, például a ma is változatlan formában létező amőbát megvizsgáljuk, felmerül a kérdés, mivel magyarázhatjuk azt, hogy közülük némelyek továbbfejlődtek, mások viszont nem?

Egy újabb kérdés:

Egy egyszerű életformának miért lenne szüksége egy új szerv, például a szem kifejlődésére? Egyáltalán honnan tudhatja, hogy a szem révén tökéletesebbé lenne, hiszen azelőtt sohasem látott? Honnan tudhatja, hogy egyáltalán lehet-e látni? A szem sok finom, bonyolultan kapcsolt részből áll: szaruhártyából, pupillából, szivárványhártyából, recehártyából, látóidegekből, izmokból és erekből. Mindezeknek egyidejűleg kellett kifejlődniük, különben a szem semmit sem ért volna. Sőt, egy csak részben kifejlődött szem komoly hátrányt jelentene. Darwin ezt az írásában elismerte, midőn ezt írta:

„Az a feltevés, hogy a szem utánozhatatlan szerkezetének, a látásélességet a különböző távolságokhoz igazító, a különböző fénymennyiséget átengedő, valamint a szférikus és kromatikus hibákat kiküszöbölő képességének természetes kiválasztódás útján kellett létrejönnie, nyíltan be kell vallanom, a lehető legnagyobb mértékben lehetetlennek tűnik."

Darwin azzal próbálta megmagyarázni a szem kialakulását, hogy az sok átmeneti kis változás eredménye. Korunk evolucionistái azt állítják, hogy a kísérletek és tévedések során, amikor egy kis változás előnyösnek mutatkozott, az öröklődött, és beépült az utódok szervezetébe. De bármelyik állat, bármilyen tipusú "szemét" vizsgáljuk is meg, azt kell megállapítanunk, hogy a szem mindig teljes vagy tökéletes, annak az élőlénynek tökéletesen megfelel és sohasem találjuk azt átmeneti fejlődési fokozatban.

Vannak itt még kérdések:

Az élő teremtményekkel kapcsolatos tények még sok más nehézséget is okozhatnak. Az egysejtű szervezetek, mint például az amőba, önmaguktól, ivartalanul szaporodnak. A kettéosztódás során két új sejt keletkezik. Ha az ivartalan szaporodás kielégítő volt — márpedig az volt, hiszen ezek ma is pontosan ilyen módon szaporodnak környezetükben —, miért kellett létrejönnie az ivaros szaporodásnak? Hogyan fejlődhetett ki fokozatosan, egymással párhuzamosan a férfi és a női ivarszerv, amelyek egymást tökéletesen kiegészítik, jóllehet a teljesen ki nem fejlődött állapotukban hasznavehetetlenek?

Ha a nőstényeknél az emlőmirigyek lassú fejlődés révén jöttek létre, hogyan táplálták időközben a kicsinyeiket? Ha pedig másképpen is tudták táplálni őket, akkor miért fejlődtek ki az emlők? Ha az emlők azért fejlődtek ki, mert ez a táplálkozás magasabb rendű formája, akkor miért vannak még mindig olyan állatok, amelyek másképpen táplálják utódaikat, és mégis éppen olyan jól fennmaradnak?

A többsejtű szervezetek bonyolultsága az evolucionista G. S. Cartert az Animal Evolution (Állatok fejlődése) című könyvében a következő nyilatkozatra készteti: „Senki sem tekinthet a rovarok vagy a gerincesek roppant bonyolult szervezetére anélkül, hogy kétségbe ne vonná, hogy a mi viszonylag egyszerű elméleteink ilyen bonyolult formák eredetére tökéletes magyarázatot szolgáltathatnak.

Végezetül egy aranyos történet, nem tudom hogy olvastad-e. Tanulságos!

Sir Isaac Newton brit tudós érdekes módon bizonyította egykor, hogy minden készítmény készítőt tételez fel. Egy ügyes mechanikussal elkészíttette egyszerű naprendszerünk kicsinyített mását, melynél golyók képviselték a bolygókat, amelyek fogaskerekekkel és szíjmeghajtással voltak összekapcsolva, s ezáltal harmonikusan mozogtak a forgatókar megforgatásakor. Később Newtont meglátogatta egy tudós barátja, aki nem hitt Istenben. Beszélgetésüket a Minnesota Technolog című folyóirat leközölte:

„Egy napon, amikor Newton éppen dolgozószobájában ült és olvasott, hitetlen barátja betoppant. Pillantása a Newton melletti nagy asztalon álló gépezetre esett. Mint tudós, azonnal felismerte, mi áll előtte. Az asztalhoz lépett, lassan megfordította a forgatókart, és leplezetlen csodálkozással figyelte, hogy az égitestek mindannyian viszonylagos sebességükkel forognak pályájukon. Néhány lépést hátrálva felkiáltott: ,A kutyafáját! Milyen kitűnő szerkezet! Ki csinálta?' Newton anélkül, hogy könyvéből felpillantott volna, így válaszolt: ,Senki.'

A hitetlen barát hirtelen Newtonhoz fordult, és így szólt: ,Bizonyára nem jól értetted a kérdésemet. Én azt kérdeztem, ki készítette ezt? Newton most fölpillantva, a legkomolyabban mondotta, hogy senki sem készítette, hanem az oly csodálatosnak tartott anyag véletlen összetalálkozásából jött létre ez a forma. Az elképedt hitetlen barát kissé ingerülten így válaszolt: ,Azt hiszed, bolond vagyok!? Nyilvánvaló, hogy valaki készítette, mégpedig egy kiváló tehetség, és én szeretném tudni, ki az.'

Könyvét félretéve Newton felállt, és kezét barátja vállára tette. ,Ez a gépezet csak gyenge utánzata annak a sokkal nagyobb rendszernek, amelynek törvényeit ismered. Nos, nekem nem sikerül meggyőznöm téged arról, hogy ennek a szerkezetnek, amely csupán játékszer, nincs alkotója, te mégis azt állítod, nem hiszel abban, hogy annak a nagy eredetinek, amelynek mintájára ez készült, tervezője és teremtője van.

Mondd meg nekem, milyen logikával tudsz ilyen összefüggéstelen következtetésre jutni?"

Ez meddő vita. Te is (a kérdező) tudod, hogy nincsenek tudományos érveik, csak találgatások és lehetőségek felvetése. A kreacionizmus hit kérdése. Mindig meglesznek azok (a nem feltétlenül megbízható) források, amik támogatják, és ezeket elővéve a dolog örökké él. Akár a Vízenergia Alapítvány :-)

Dawkins sem támadta az evolúciót, sőt, nagyon jól fogta meg a lényegét. Ha valaha volt teremtés, az nem kellett, hopgy olyan konkrétumokkal törődjön, mint élőlények létrehozása, mert a világ keletkezésekor lefektetett szabályrendszer eleve magában hordozta az élet kialakulásának lehetőségét. Kishitű dolog teremtett fajokkal dobálózni, mert nem érted meg a lényeget: a jelenlegi fizikai törvények maguktól létrehozzák azt, ami téged körülvesz ma, valószínűleg úgy, ahogy a tankönyvek írják.