Agy, tudat, elme: ki az úr, kié a döntő szó?

Ezt nagyon zavarosan kepzeled. Nem ugy van, hogy van “a kemia” meg vannak “az erzelmek”. Ez a ketto ugyanaz. Erzelmek = kemia. Masikfajta erzelmek = masikfajta kemia. Gondolatok = harmadik kemia.

Az erzelmekert felelos agyterulet nagyon sok bemenetrol gyujt jeleket, ennek megfeleloen alakitja ki a pillanatnyi kedvet. Ami tehat kemiai jelek osszegzese egyetlen kemiai jelle.

Amikor tudatosan kenyszerited magad egy erzelemre, akkor valojaban megvaltoztatod a bemeno jelet, igy a kemiai osszegzest is. De valojaban a tudat is egy kemiai folyamat, ergo maga az elhatarozas is egy kemiai folyamat.

Vannak akik ezzel nem tudnak egyuttelni, es azt gondoljak, nem lehet az egesz kemia. Foleg olyanok, akik nem ertik a kemiat, visszataszito es alantas dolognak tratjak, hogy nehany molekula adja ki Einstein vagy Da Vinci vagy Shakespeare zsenijet. Akik igy gondoljak, azok belekepzelnek egy plusz “reteget” a testunkbe, elnevezik leleknek, es azt gondoljak, hogy ez a plusz reteg vezerli valahogy az agy kemiajat, mintha az agyunk valami urhajo lenne, benne meg a lelek a pilota.

Hipotézisem szerint:

Az agy a materiális (konkrét) működő alapegység, melynek jelenségei a tudatalatti elmeműködés és a tudatosság (melyek elvontak). Az elme működése szakadatlan és rejtett, míg a tudat a külszín (felület), ahol az eredmények átmenetileg megjelennek, mint egy kivetítő ernyőn. A tudat tehát lényegében ablak vagy belátás az elmére, annak aktuális tartalmát jeleníti meg gondolatok. képzetek, érzetek formáiban. De mindez az agy terméke, tehát akárcsak a versben:

"habár felül a gálya (tudat és elme), és alul a víznek árja (biológiai-kémiai agyműködés), azért a víz (vagyis az agy) az úr!" Persze van visszacsatolás a tudatos részről, ami befolyásolja az agyat pozitív-negatív értelemben.

Nem tudom, mennyire helytálló mindez, csak remélem, legalább közelítőleg jól fogalmaztam.

#7-es gondolatkísérleted értelmetlen. Ha a klónod valóban pontosan ugyanolyan, mint te, akkor pontosan ugyanazok lesznek a gondolatai is, mert nem lehetnek mások. Ha meg a gondolatai mások, akkor nem ugyanolyan, mint te. Gyakorlatilag a kísérlet elvégezhetetlen, hiszen nincs két azonos atom, nem hogy két azonos ember. A bemenő jel már attól más, hogy ugyanazt a tárgyat két különböző szögből nézitek, vagy ugyanolyan szögből más időben. Nem lehetséges kétszer ugyanazt tapasztalni. Ezt kizárja a káosz elmélet és a kauzalitás. Ha ezek mentén gondolkozunk, akkor a klónodnak tőled függetlenül bármi eszébe eszébe juthat, és nem véletlenszerűen, hanem megelőző okok következményeként, amelyek mások voltak, mint amik téged értek (bemenet).

Az akarat és a tudat az agykéregben jön létre. Az akarat nem a külvilágtól függetlenül hoz döntéseket, ugyanúgy okok és okozatok mozgatják, sőt, a képbe az sem zavar be, hogy felejtünk, tehát az ok nem váltja ki emiatt a várt okozatot. Az idegrendszerednek mindig vannak megelőző állapotai, amelyek úgymond determinálják következő. Gondolkozol, az agykérgi neuronokon ingerületek futkosnak össze-vissza. Ami korábban kívülről befolyásolta e működést, az elterelte az események láncolatát egy bizonyos irányba, és ez az irány arra mutat, hogy az agykérgi neuronok milyen hatást közvetítsenek a mélyebb területek felé.

Esetünkben ahhoz, hogy feltételezd, hogy "lennie kell megoldásnak", az szükséges, hogy emlékezz megelőző sikerélményekre, például rögtönzéssel kapcsolatos sikerélményekre, vagy spontán bekövetkező pozitív eseményekre. Ilyen emlékek nélkül nincs remény, a depressziós gondolatok teljesen megalapozottnak tűnhetnek.