A Star Trek-es vulkáni logika meg az érzelmek következetes elnyomása működne a hétköznapokban az embereknél?

Működik.

Nem tökéletes, de megoldható.

Mondjuk jól jön, ha egy kicsit autista az ember.

Érzelem és érzelem között is van különbség. Úgy általában vannak olyan érzelmek, amiket az embernek meg kell tanulna kordában tartani. Az elnyomás nem a legjobb szó, nem arról van szó, hogy az érzelem meg se szülessen, hanem hogy ne legyen hatással egy magasabb rendű szabályozóerő, a racionális gondolkodás által meghatározott beszédnek, tetteknek.

Vannak viszont olyan érzelmek, amik az életnek sokkal inkább szerver részei, aminek hatással kell lenni a tetteidre, döntéseidre. Pl. ha éhes vagy, az is egy érzelem, és ennek megfelelően kell megválasztanod a döntéseidet, különben éhen halsz.

A sorozatban sokféleképpen jelenik meg a vulkáni logika. Már rég láttam a sorozatokat, de ott bizony voltak olyan szituációk, mikor kissé ellentmondásosra sikerült a forgatókönyv.

Természetesen működne, bár nem az érzelmek konkrét elnyomásáról van szó, hanem inkább azok működésének, előjöttének teljes megszüntetéséről.

Egy hasonlatot alkalmaznék, hogy mi a különbség az elnyomás és megszüntetés között. Vegyünk egy egyszerű csapot, amiből folyik a víz. amikor elnyomod az érzelmet, akkor gyakorlatilag a csap kimenetét dugaszolod be, és egy idő után túlnyomás miatt szétrobban a csaptelep. A megszüntetésnél meg egészen egyszerűen elzárod a vizet...természetesen a vezetékben még mindig ott fog folyni a víz, de visszakanyarodva a kérdésedre, a megnyilvánulásaidat nem fogja befolyásolni. Talán itt nyer értelmet az, amit 2xSü mondott. S amikor ez megtörténik, akkor az elfogultságtól mentes, ténylegesen józan ítéletet fogja tudni érvényre hozni az adott egyén. Sőt még olyan dolgokat is, amit most az, amit természettudománynak hívunk, még nem ismer el.

Egyébként 2xSünek üzenném, hogy a két érzelem közt a különbség lehet az, hogy az egyik az nem is érzelem, hanem maga az ösztön...(túlélés ösztöne, fajfenntartás ösztöne, szexuális ösztön, éhség ösztöne, szomjúságé, stb). Ezt azért mondom, mert az érzelem egy leegyszerűsített definíció szerint, a szubjektív látásmód reakciója a külső/környezeti hatásokra, vagyis az "én" és a "nemén" közti különbözőség manifesztálódása. Az ösztön pedig egyfajta belső késztetés, hajtóerő, ami ilyen formában teljesen független a környezettől.

A színtiszta, érzelemmentes logika kizárja az etikát is.

El lehet rajta vitázni, mondjuk olyan 200 évig, hogy ez mennyire jó vagy nem. :)

> A megszüntetésnél meg egészen egyszerűen elzárod a vizet

Ez is inkább elfojtás. A megszüntetés inkább az, hogy kiüríted a víztartályt, amiből a víz folyik.

A kontrollálás meg inkább az, amikor hagyod, hadd folyjon a víz a csapból, de elvezeted egy csőben ki az udvar hátsó sarkába, így már biztosan nem fog zavarni a házban végzett tevékenységedben, nem fogja elárasztani a konyhát, így ugyanúgy tudsz sütni-főzni tovább, úgy, mintha nem is folyna a víz a csapból.

2xSü.

Jó a meglátásod, de az analógiába, amit felhoztam, belecsempésztél plusz dolgokat is, vagyis kiterjesztetted az effektust...a mondandómban a csap az egyént szimbolizálta, a víz az érzelmet, a megszűnés pedig definíció szerint azt jelenti, hogy a működés abbamaradása...Te is tudod, hogy az elfojtás az visszatartás, ami egy idő után kellemetlen tud lenni, akár a csappal, akár az érzelmekkel kapcsolatban is. Lehetséges, hogy nem tudsz jelen pillanat olyan helyzetet, vagy lelki állapotot elképzelni, ahol az érzelmek egyáltalán nem működnek, vagyis ki sem folynak, elő sem jönnek, persze ez nem valami érzéketlenséget jelent...amúgy igazad van a hasonlatodban arra az esetre, így amíg az embernek előjönnek az érzelmei, addig tudni kell őket kezelni, de lesz egy pont, ahol már elő sem jönnek, és azt hiszem a kiírt kérdés pont erről szól.

#4: Én nem is ilyen szinten különböztetném meg az érzelmeket. Igen, vannak ösztönök, meg bizonyos definíciók szerint vannak érzetek, érzések, érzelmek. Sok érzelem levezethető más érzelmekből. Most hirtelen nem is tudom melyik görög filozófus vette sorra az érzelmeket, és vezette vissza őket pár alap érzelemre.

De akár lehet egy nagyon pozitív erény alapja is egy negatívnak tartott érzelem. Például a bátorságot lehet úgy is definiálni, mint félelem attól, hogy a passzivitásod miatt sérül az igazság.

Inkább itt az a fontos, hogy melyik érzelemnek milyen hatása van, jobbá, vagy rosszabbá teszi-e az életedet. Pl. ha dühös vagyok, mert már x napja esik, az teljesen felesleges érzelmi kirohanás. Vannak helyzetek, mikor egy adott érzelmet más érzelemmé lehet alakítani. Ha dühös vagyok, mert állandóan összefirkálják a falat, akkor dühönghetek is, panaszkodhatok is, vagy az erre pazarolt energiát inkább fordíthatom arra is, hogy lefessem a falat szép tisztára.

Hogy a csapos hasonlatnál maradjunk, lehet siránkozni is a csap felett, hogy ömlik belőle a víz. Lehet teljesen felesleges tevékenységet is csinálni vele, pl. vödrökben felfogni. Vagy lehet munkára is fogni.

Sok esetben mondjuk a dühnél pusztán arról van szó, hogy túl önzőek vagyunk. Ott totojázik a néni a sor elején. Dühös vagy. Pedig ha kicsit belegondolnál, hogy te 80 évesen mennyire lennél friss, mennyire látnád jól az aprót, stb., akkor lehet, hogy sokkal elnézőbb lennél, és meg sem születne a düh benned, hanem inkább kis sajnálat, vagy akár segítő szándék is. Vagy mondjuk sietsz valahova, a busz 3 perccel korábban jön, mint a menetrend, így lekésed. Lehetsz dühös. Vagy ha kicsit átgondolod, hogy mondjuk 5 év múlva milyen hatással lesz az életedre az, hogy lekéstél egy buszt, hogy egyáltalán emlékezni fogsz-e rá. Valószínű hogy nem. Ez nem az életed egészére nézve fontos, hanem csak most tűnik annak. Így már mindjárt nincs akkora súlya a dolognak, sokkal nyugodtabban vonsz vállat, és addig a zsebedben lapuló okostelefont kihasználva mondjuk elolvasod azt a cikket, amit félretettél, mert nem volt rá időd.

Tehát az érzelmek kontrollálása nem feltétlenül arról szól, hogy elnyomjuk az érzelmet, hogy ott van bennünk, csak nem hagyjuk érvényesülni. Lehet más formát adni neki, más mederbe terelni abból a csapból kifolyó vizet. Lehet racionálisan átgondolva leleplezni, hogy bizony az adott érzelem hazudik, nincs is akkora nyomás abban a csapban.

"Pedig ha kicsit belegondolnál, hogy te 80 évesen mennyire lennél friss, mennyire látnád jól az aprót, stb., akkor lehet, hogy sokkal elnézőbb lennél, és meg sem születne a düh benned"

Ez az, amiről beszéltem, hogy ha valaki eléggé kifinomult gondolkodást tanúsít, vagy mondhatjuk úgy is, hogy széles spektrumon szemlélődik, akkor gyakorlatilag a viselkedésében, hozzáállásában meg sem születik az érzelem, így a mozgósítható energiáit automatikusan a segítségadásra, vagy praktikussági feladatokra tudja használni, amivel könnyebbé, egyszerűbbé teheti a közösség életét. S gyakorlatilag a csapos példám ezt hivatott szimbolizálni, hogy a csap kimenetén, illetve magában a csaptelepben meg sem jelenik a víz, vagyis itt egyáltalán nem elnyomásról vagy elfojtásról van szó.

Másrészről teljesen igazad van, ha az érzelem előjön (most és előzőleg egyébként megkülönböztetem az érzelmet és az ösztönt, amely két dolgot definiáltam is), akkor azt át lehet formálni akképpen, ahogyan mondod/leírod...szoktam is egy mondást alkalmazni, amikor ilyen téma merül fel, egyfajta tanácsként.

"Légy Te az úr, s ne az érzelmeid."