Volt-e vérfertőzés az evolúció alatt?

A kérdésre koncentrálva nincs értelme. Az evolúció egy igen nagyléptékű folyamat, ha összességében nézzük a Pistike és a húga is beletartozik (amennyiben lett belőle gyerek).

Természetesen akárcsak "véletlenül", akár más kényszerítő tényezők miatta beltenyészet létező jelenség, számolni is kell vele. Vérfertőzésnek csak az emberek esetében nevezzük, ha az emberelődöket is idevesszük, akkor is kijelenthető, hogy volt. A különféle emberi csoportok lélekszáma egy időben látványosan lecsökkent, ilyenkor megnőhetett a vérfertőzések száma is. Hogy ez mennyiben befolyásolta az ember generikai állományát, nem tudni, azért ahhoz átfogóbb ismeretek szükségesek, továbbá olyan adatok, amiket jelenleg szimulációval is nehezen kapunk meg. Ha közeli rokonok vérfertőzésébel származó utódot nézünk, benne nagyobb eséllyel találhatóak meg a káros mutációk, amik eleve is halmozódnak a családban, így nagyobb eséllyel jelenik meg benne valami fejlődési rendellenesség, ami végül korai haláljoz vagy sterilitáshoz vezet, azaz nem örökíti tovább a káros mutációkat. Ez az ő számára rossz, a közösség részéről azonban hasznos, hiszen ezzel több káros mutáció eshet ki (vagy egy recesszív). Viszont az így előállt kisebb lélekszám miatti további vérfertőző kapcsolatok, a kisebb utódszám olyan tényezők, amik csökkentik a populáció rátermettségét. Minél kevesebben vannak, annál nagyobb a beltenyészet, annál inkább leromlik a genetikai állomány, ami megint csökkenéshez vezet... és így tovább. Végül egy nagymértékben beltenyészett populáció akár ki is halhat.

Ez az ember meg némi általánosság. A nagymértékű beltenyészet kimutatható amúgy a mai populációkon is, ha ilyen múltbéli eset történt, ahol egy hirtelen egyedszám-csökkenés miatt megnőtt a vérfertőzések száma az a palacknyak-effektus (bottleneck effect). Pl. a mai gepárdoknál van ez: nagyjából olyan 20 egyed leszármazottja a ma élő összes gepárd, ha jól emlékszem. Ez jelentős genetikai leromlást eredményezett. Mivel mindenki ilyen viszonylag közeli rokon, bizonyos gének, géncsoportok, mintázatok terjedtek el a populációban, ez ma kimutatható. A jelenség amúgy onnét kapta a nevét, hogy ha az egyedszámot ábrázolod, akkor hirtelen beszűkül egy régióban, olyan, mint egy borospalack nyaka. Utána megint növekedésnek indul. Ilyesfajta jelenség több más fajnál is megfigyelhető, eléggé drasztikus következményekkel is járhat, pl. teljes kihalás.

Szóval elmondható: természetesen volt. Nem csak véletlenül (pl. oroszlán a saját lányával, megesik, ha nem ismeri fel), hanem olyasfajta kényszer hatására, mint a lecsökkent egyedszám. Szaporodni kell, ha más nincs, hát az egyetlen közelben lévővel.

Kérdésre válasz a igen.

Bizonyíték?? ,Nézz csak körül mennyi hülye debil ember szaladgál a világban!

Ha feltételezzük, hogy az evolúció úgy kezdődött, ahogy - tehát kis egysejtűekkel, akkor gondolom nem kell magyarázni, hogy az egysejtűek exponenciális szaporodási rátájával mennyi génváltozat alakult ki az idők során. Aztán a többsejtűek kialakulásakor már egy szerteágazó génállomány öröklődött tovább.

Az evolúció lényege, hogy az életképtelen nem marad fenn. A vérfertőzés lényegében defektet okozó gének domináns átöröklődését jelenti. Tehát az evolúció eleve kizárja a defektes egyed hosszútávú fennmaradását. Ezért az evolúció során a "vérfertőzőtt" egyedek kipusztultak. Mostanában pl. az ember képes megmenteni az olyan egyedeket is, akik amúgy halálra lennének ítélve - tehát az orvostudomány lényegében az evolúció ellen dolgozik.

Ez a kérdés meg, hogy a kezdetekkor... -> Olyan, mintha az Ádám-Éva sztorira utalnál :DDD

Az evolúció alatt? :)

Tisztázzuk: nem úgy történt, hogy régen volt az evolúció és most minden fix, hanem az evolúció egy olyan dolog, ami a szaporodó dolgokkal történik. Most is.

A vérfertőzés is olyan dolog, ami mostanában is van. Pistike meg a húga. Például.

Attól, hogy törvény van ellene, még lesz vérfertőzés. Gyilkosság is van, csak büntetik.

Tehát a kérdésre a válasz az, hogy igen.

Ami nem kérdés, de szívesen leírom:

Élőlények régen éltek a maguk kis világában. Ha ez a kis világ túl szűk volt, akkor maradt a belszaporodás. A belszaporodásnak vannak szintjei, a vérfertőzés az egyik legmagasabb. Ez a fajta belszaporodás előhozott recesszív géneket, amiket ha túlélt a csoport, akkor nem volt semmi probléma, élték tovább a kis életüket. Esetleg olyan helyzet előállhatott, hogy pár (akár többszáz-többezer) generáció után ez a csoport már nem tudott a korábbi szomszédos csoporttal együtt szaporodásra képes utódokat létrehozni. Ez azt jelentette, hogy ugyan a génkészletük keveredett, de nem jutott tovább ez a keveredett génkészlet generációról generációra, tehát

nem terjedhetett el önálló génkészletként, így nem tudtak egymás közt szaporodni. Ez azt eredményezte, hogy külön utakon folytassák az életet. Így lettek különféle fajok.

De vigyázat! Az, hogy faj, az egy szó, amit emberek töltöttek meg tartalommal így vagy úgy. A határai a tudományban elmosódnak, hiszen számos fajdefiníció van.

Nekem az tetszik közülük a legjobban, hogy akkor tartozik két élőlény egy fajba, ha a szakértő úgy állítja. ;o)

Javaslom, hogy olvasgasd: [link]

Lássuk futószalagon:

Q - Még arra válaszolnál, hogy mi volt az emberelőd elődje?

A - az ember nagyszülei

Q - X létezett előbb vagy X-nek a tojása?

A - jó kérdés, X-nek a tojása a válasz, különben nem X kelt volna ki belőle.

Q - Ha a tojás, akkor hogyan kelt ki?

A - feltörte a héját vagy szétrágta, kimászott

Q - Ha az élőlény, akkor ő miből lett, miért és hogyan alakult ki a tojás?

A - nem az élőlény, hanem az anyukája/apukája létezett előbb, ők készítették X tojását

Q - Hol találok olyan ábrát, ahol látom a tyúk őseinek őseit?

A - Nagynéném a tanyán ha akarod, rajzol neked egyet.

Q - A tojásnak mi az őse?

A - A tojásban lakó valaki szülei - amúgy a tojás angolban ugyanaz, mint a pete - "egg"

Q - Valami vagy nagyot változott hirtelen, vagy pedig nem. Ha nagyot, akkor ma miért nem?

A - ma is változnak a dolgok, kb ugyanolyan sebességgel, bár régebben a több UV nagyban segítette a mutációk kialakulását

Q - Nem értem, hogy tudtunk életben maradni (...)

A - (lásd utolsó kérdés)

Q - (...) miért váltak szét a nemek (...)

A - genetikai osztódási hiba, majd eltérő stratégia eredményeképp

Q - (...) miért változott meg a táplákozási szokásaink, hogyan?

A - folyamatosan, a körülményeknek megfelelően

Q - Ha a vízben éltünk, hogy kerültünk a partra?

A - kimásztunk

Q - Ha a parton, hogy kerültünk a vízbe?

A - bemásztunk

Q - És közben miért nem pusztultunk el?

A - vettünk levegőt, ettünk, ittunk, szaporodtunk...

Na igen, lényegében ezek a válaszok. Kérdező! Nagyon "lineárisan" képzeled el az evolúciót, mint azok a kis szemléltető ábrák, hogy egysejtű - nyíl - kis halacska - nyíl - béka - nyíl - dínó - nyíl - cickány - nyíl - ember. Ez marhaság. Az evolúció nem az, hogy van két faj, A és B, aztán A-ból B lesz. Nem, ha egy időben látod őket, azok nem fognak "egymásba alakulni". Sok apró, gyakran észrevehetetlen változás és évmilliók szükségesek ahhoz, hogy A-ból C (vagy B vagy bármi) faj legyen. Ezek nem fognak együtt élni. Lehet persze, hogy amikor C faj kialakul még élnek A képviselői, de az a csoport (populáció), amiből végül C vált már rég halott. Nem fognak az egy időben élő A-k C-vé alakulni, ahogy C sem lesz A. Ha nincs túl nagy különbség, akkor szaporodhatnak, de ez más kérdés.

Ne ilyen módon képzeld ezt el. Hanem van egy rakat állat, növény, egysejtű, akármi. Ezek közül egyesek ilyen irányba "fejlődnek" (mondjuk elterjed a kék színváltozat), mások olyan irányba (mondjuk a zöld terjed el), megint mások megmaradhatnak ugyanolyannak (alapvetően pirosnak). Hogy végül ki él túl, melyik populációból lesz új faj és az mennyiben fog eltérni az eredeti fajtól, azt már bonyolult mechanizmusok szabályozzák. De az átmenet mindig folytonos. Van egy hosszú időszak, mikor piros, zöld és kék él a világban, mindegyik csak egy picit különbözik, és ha összetennénk őket, végül az utódok mind nagyjából pirosasak lennének. A természetben azonban ilyen "ha" nincs: senki sem teszi őket össze, és végül kialakul stabilan a piros, kék és a zöld, amiket ha összetesznek, akkor már nem fognak egymással szaporodni. Aztán a zöldben is lehetnek változások, lehet belőle világos- és sötétzöld, a kékből is kiválhat sárga, és így tovább. Nem lineáris, inkább hasonlít egy fa ágaihoz. Azzal a különbséggel, hogy tegyük fel, hogy minden ág egyforma vastag. Ez az analógia jobb.

A kezdetek kezdetén biztos nem volt vérfertőzés, mert az első szaporodás módja az önfelezés volt.

aztán nyilván való amikor kialakult a két neműség, akkor bizony párosodhattak az utódok egymással is ez miért ne lett volna természetes?

Az állatvilágban még ma is megtörténhet egy nagyobb csoporton belül ha a vezér hím elpusztul, akkor újra kialakul egy verseny a hímek között és az erősebb lesz a domináns hím a többi vagy elkullog vagy ott marad és csak lopkodhat egy kis szerelmet--majmoknál láttam-- aligha beszélik meg az anyukkal hogy mond most melyik volt a húgom?

azoknál az állatfajoknál ritkább, ahol csak egy hím marad több nősténnyel,(gorillák) vagy egy hím párt választ és azzal marad amíg élnek (farkasoknál fordul elő). Van olyan is ahol a nőstény a párzás után félre húzódva él a kölykével és csak párzás idején keres újabb hímeket akik ismét megküzdenek érte.(medvék)