Mi az az evolució?
válasza:Volt már róla szó párszor.
Az a jelenség, amikor valamilyen szervezet nem teljesen tökéletes másolással szaporodik (pl. minden élőlény ilyen, és a vírusok is). Ezután a régi és az új változat versenyezni fog - és végül az terjed el jobban, amelyik jobban illik az adott körülményekhez.
válasza:http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomanyo..
Egyszerűen:
1.) Az élőlények génjeiket továbbadják az utódaiknak.
2.) Ebbe az információtömegbe néha hiba csúszik. Ezt nevezzük mutációnak.
3.) A "hibás" gének közül azok, amelyek valamilyen előnyt jelentenek a hordozójuknak, előnyhöz segítik az életben, így jobb eséllyel él túl, azaz nagyobb eséllyel adja tovább megváltozott génjeit az utódainak. Tulajdonképpen az ügyesebb/erősebb/gyorsabb több kölyköt nevel fel.
4.) Az élőlényeknek általában több utódjuk születik, mint amennyi megéli a szaporodóképes kort, jelentős részük elhullik. Ez a szelekciós nyomás.
5.) Az új, jobban szaporodó változatok elterjednek, előbb-utóbb kiszorítva a többieket.
Szóval ebből a néhány alapelvből rengeteg minden következik:
A természetben zajló folyamatok alapegysége a populáció. Egy populációba tartoznak a ténylegesen szaporodóközösségben lévő egyedek. Teszem azt, ha egy tó mellett varangyosbékák élnek, ők feltételezhetően egy populációba tartoznak, míg a tőlük tízezer kilométerre található másik tó mellett élő varangyosbékák már egy másikba, mivel a két tó körül élő egyedek a természetben nem hoznak létre közös utódokat. Amennyiben nincsenek közös utódok, a genetikai információcsere sem valósul meg. Ha teszem azt egy hegylánc választ el egymástól két békapopulációt, nem fognak keveredni, pedig képesek lennének rá, létrehozhatnának termékeny utódokat, ha valaha találkoznának, de ez a természetben nem történik meg.
A változás véletlenszerű. A mutációk megjósolhatatlanul keletkeznek, így az alap, amelyre a szelekciós nyomás hat sem állandó. Ha az egyik populációban kialakul egy előnyös mutáció, egyáltalán nem biztos, hogy a többibe is átkerül. Így az egymástól elszigetelődött populációk más-más mutációkat halmoznak fel, azaz egymáshoz és a szülői populációhoz képest megváltoznak.
A környezet, így a szelekciós nyomás sem állandó. Ha egy egységes populáció két kisebbre szakad valamiért és a két leánypopuláció különböző körülmények közé kerül, más-más szelekciós nyomás nehezedik majd rájuk, így más-más mutációk szaporodnak majd el, így is egyre jobban eltávolodnak egymástól.
Az egyes mutációk "hasznos" vagy "káros" volta csak a környezet függvényében értelmezhető. Az a mutáció, ami az egyik környezetben káros, a másikban nyugodtan lehet hasznos. Így tulajdonképpen értelmetlen a "hasznos" és a "káros" mutációkról elmélkedni, csak változás létezik, és az egyes újabb változatokat megrostáló szelekciós nyomás.
Összefoglalásként itt egy példa: Létezik egy örökletes betegség, a sarlósejtes vérszegénység. Az oka egyetlen pontmutáció, ennek hatására a vörösvértestek hajlott alakot vesznek fel és könnyebben összetörnek. Maga a betegséget okozó allél recesszív, azaz a heterozigóták nem szenvednek komoly hátrányt, ám a homozigóták régebben korán meghaltak, ma különböző kezelésekkel életben tarthatóak. (A az egésséges, vad típusú allél, a a sarlósejtes vérszegénységet okozó allél. AA - egészséges; Aa - hordozó; aa - beteg; Lásd még: http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__egyeb-kerdesek__77.. ) No most ez a hibás allél északon ritka. Viszont Észak-Afrikában meglepően gyakori. Ez a sokáig rejtélyes jelenség azonnal értelmet nyert, amikor kiderült, hogy a heterozigóták (Aa), azaz a hordozók ellenállóak a maláriával szemben, mivel a vörös vértestjeik könnyen összetörnek, így a malária kórokozója nem tud kifejlődni bennük. Így ugyanaz a mutáció maláriamentes területeken hátrányos, hiszen két heterozigóta szülő gyermekeinek egynegyede meghal vérszegénységben, így ritka. Hiszen az ilyen szülőpárok valamivel kisebb eséllyel szaporodnak. Viszont olyan területeken, ahol a malária gyakori, nagy előnyt jelent ugyanez a mutáció, mivel a heterozigóták védettek a maláriával szemben, így a fenti példa heterozigóta szülőpárja maga is védett a váltóláztól, valamint igaz, hogy a gyermekik negyede meghal vérszegénységben, ám a gyermekeik fele szintén védett a maláriától, így ez az északon hátrányos jelleg az egyenlítő környékén előnyös, így a hordozó egyedek sokkal jobban szaporodnak.
Ugyanarra a mutációr kétféle szelekciós nyomás hat, maláriamentes területeken az eltűnésére, maláriával fertőzött területeken az elszaporodásár hat szelekciós nyomás, így két, egymással nem érintkező populációt ez a két szelekciós nyomás két irányba tol el. Ezért gyakori ez a mutáció a forró égövön és ezért ritka a mérsékelt égövön. Más kérdés, hogy az emberiségen belül talán már nincsenek is elszigetelt populációk, mivel a vegyes házasságok elég gyakoriak, így valószínűleg nem fogunk e miatt két fajra szakadni.
válasza:Az „evolúció” egyik meghatározása ez: „Egy konkrét irányba tartó változás folyamata.” De több mindenre is használják a kifejezést. Ezt a szót használják például, amikor az élettelen dolgokban végbemenő nagy változásokról beszélnek — a világegyetem kialakulásáról. Továbbá az élő szervezetekben végbemenő apró változásokat is értik alatta — azt, ahogyan a növények és az állatok alkalmazkodnak a környezetükhöz. Ám legtöbbször arra az elméletre utalnak vele, mely szerint az élet élettelen vegyi anyagokból fejlődött ki, ezek a vegyi anyagok önmaguktól szaporodó sejtekké álltak össze, melyek apránként egyre bonyolultabb szervezeteket hoztak létre, és a folyamat legintelligensebb terméke az ember lett.
A makroevolúció elmélete három fő feltevésen alapul:
1. Az új fajok létrejöttéhez mutációk biztosítják a nyersanyagot.
2. A természetes kiválasztódás új fajok kialakulását eredményezi.
3. Az ősmaradványok bizonyítják a növényi és állati makroevolúciós változásokat.
A kutyatenyésztők szelektív pároztatással el tudják érni, hogy idővel olyan utódok jöjjenek világra, amelyeknek rövidebb a lábuk vagy hosszabb a szőrük, mint elődeiknek. Ám ezek a változások gyakran egyes génfunkciók elvesztésének a következményei. A tacskó kis mérete például a porcok rendellenes fejlődésének tudható be, ami törpe termetet produkál.
-a genetikai értelemben egymástól pontosan megkülönböztetett fajok között valós határok vannak, melyeket nem törölhetnek el vagy hághatnak át véletlenszerű mutációk
Eddig a tudósok világszerte mintegy 200 millió nagyobb méretű és több milliárd mikrofosszíliát tártak fel és vettek jegyzékbe. Sok kutató egyetért abban, hogy ez a hatalmas és részletes gyűjtemény azt mutatja, hogy az állatok összes fő csoportja hirtelen tűnt fel, és jóformán változatlan maradt, továbbá hogy sok faj, amilyen hirtelen felbukkant, ugyanolyan hirtelen el is tűnt. Az ősmaradványok nyújtotta bizonyíték számbavétele után Jonathan Wells biológus ezt írta: „Az országok, törzsek és osztályok szintjét tekintve a közös ősöktől módosulással való leszármazás egyértelműen nem megfigyelésen alapuló tény. Az ősmaradványok és a molekuláris bizonyítékok fényében még csak jól megalapozott teóriának sem mondható.”
Richard Lewontin, egy tekintélyes evolucionista azt írta, hogy „már elkötelezettek vagyunk, elkötelezettei a materializmusnak”, és ezért kész sok tudós elfogadni olyan tudományos feltevéseket, melyek ellentmondanak a józan észnek. Sok tudós annak még csak az eshetőségén sem hajlandó elgondolkodni, hogy létezhet egy intelligens Tervező, mivel Lewontin szavaival élve „nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye a lábát az ajtón”.
Erre vonatkozóan nézzük meg Rodney Stark szociológus szavait, melyeket a Scientific American idézett: „Kétszáz éve azt próbáljuk eladni, hogy ha tudományos gondolkodású szeretne lenni az ember, akkor távol kell tartania az elméjétől a vallás béklyóit.” Megjegyzi továbbá, hogy a kutatóegyetemeken „a vallásos emberek csendben maradnak”, míg „a hitetlenek diszkriminálnak”. Stark szerint tudományos berkekben „a ranglétra felsőbb fokain van egy fajta rendszer, melynek alapján a hitetlenségért jutalom jár”.
Ha elfogadod a makroevolúciót igaznak, akkor azt is el kell hinned, hogy az agnosztikus vagy ateista tudósok nem fogják engedni, hogy a személyes meggyőződésük befolyásolja őket a tudományos felfedezések értelmezésében. Azt is el kell hinned, hogy az összes komplex életforma mutációkból és természetes kiválasztódás által jött létre, noha egy évszázad kutatási eredményei, több milliárd mutáció tanulmányozása megmutatja, hogy mutációkból egyetlen — pontosan meghatározott — faj sem alakult át teljesen új fajjá. Azt is el kell hinned, hogy minden növény és állat fokozatosan fejlődött ki egy közös ősből, noha az ősmaradványok erőteljesen azt sugallják, hogy a növények és állatok fő „nemei” hirtelen jelentek meg, és nem alakultak át más „nemekké”, még mérhetetlenül hosszú korszakok elteltével sem.
-sokszor találkozni a „faj” szóval, de felhívjuk a figyelmet, hogy ez a szó nem található meg a Biblia teremtési beszámolójában. Ott a jóval tágabb értelmű „nem” szó szerepel. Gyakran amit a tudósok egy új faj kifejlődésének neveznek, nem más, mint egyszerűen csak egy bibliai értelemben vett nemen belüli változat.
AZ ÉLŐ SZERVEZETEK RENDSZEREZÉSE
Az élő szervezetek a fajtól kiindulva az országig egyre nagyobb csoportok szerint vannak rendszerezve. Hasonlítsd össze például az ember és a muslica rendszertani besorolását.
EMBEREK MUSLICÁK
Faj sapiens melanogaster
Nemzetség Homo Drosophila
Család Emberfélék Harmatlegyek
Rend Főemlősök Kétszárnyúak
Osztály Emlősök Rovarok
Törzs Gerincesek Ízeltlábúak
Ország Állatok Állatok
Megjegyzés: A Mózes első könyvének első fejezete azt írja, hogy a növények és az állatok „a maguk neme szerint” szaporodnak (1Mózes 1:12, 21, 24, 25). Azonban a Bibliában használt „nem” szó nem egy tudományos kifejezés, ezért nem szabad összekeverni a „fajjal”, amely tudományos megnevezés.
A materializmus ebben az értelemben arra az elméletre utal, hogy az anyag az egyetlen, vagyis az alapvető valóság, úgyhogy a világegyetemben minden, ideértve minden életet, természetfeletti beavatkozás nélkül jött létre.
Az ősmaradványok azt mutatják, hogy az állatok összes fő csoportja hirtelen tűnt fel, és jóformán változatlan maradt
A Darwin-pintyek legfeljebb annyit bizonyítanak, hogy egy faj képes alkalmazkodni a változó klímához
„A mutációk nem képesek az eredeti fajból [növényből vagy állatból] egy teljesen új fajt létrehozni”
Mindamellett az immáron úgy 100 éves mutációs kutatás, illetve konkrétan a 70 éve tartó mutációs nemesítés adataiból a tudósok le tudják szűrni, hogy létrejöhetnek-e mutáció által új fajok.
A nyugati országokban a mutációs nemesítés mint külön kutatási ág megszűnt. Majdnem az összes mutáns »negatív szelekciós értékekkel« rendelkezett, azaz vagy elpusztult, vagy gyengébb volt, mint a vadon élő változatok.”
válasza:Ezzel az írással annyi baj van, hogy nem is tudom, hol kezdjem.
"Az „evolúció” egyik meghatározása ez: „Egy konkrét irányba tartó változás folyamata.”"
Ezt a meghatározást nem tudom, honnan vetted. Alapvetően téves, mivel az evolúciónak egyszerűen nincs "iránya". Az élőlények alkalmazkodnak a környezetükhöz, de amint a környezet változik, változik a szelekciós nyomás is, azaz a folyamat "iránya". A másik baj vele, hogy alapvetően nem élőlényekre vonatkozik. Ha meggyújtok egy kazal szénát, az is egy "konkrét irányba tartó változás folyamata lesz", mégsem nevezhető evolúciónak. Például a wikipedia így határozza meg:
"A biológiában evolúció alatt folyamatos változások olyan sorozatát értjük, melynek során bizonyos populációk öröklődő jellegei nemzedékről nemzedékre változnak. Más megközelítésben az evolúció alatt a populációknak a változó környezeti feltételekhez való alkalmazkodását értjük, mely alkalmazkodást génállományuk, ezen keresztül tulajdonságaik megváltozásával érik el."
"Ezt a szót használják például, amikor az élettelen dolgokban végbemenő nagy változásokról beszélnek — a világegyetem kialakulásáról."
Az evolúció elmélete kizárólag a földi élőlények változásait modellezi. Élettelen dolgokkal nem foglalkozik, mivel ezek nem képesek magukhoz hasonló utódokat létrehozni, így evolúciós folyamatoknak sem lehetnek alanyai. Ugyanígy a világegyetem kialakulásáról az evolúció elmélet semmit sem mond, ezt a szót kizárólag a telivér kreacionisták használják ("evolúciós ősrobbanás"), ez egyszerűen az egész elmélet teljes félreértése. A világegyetem keletkezésével a csillagászat és a fizika foglalkozik.
"Ám legtöbbször arra az elméletre utalnak vele, mely szerint az élet élettelen vegyi anyagokból fejlődött ki, ezek a vegyi anyagok önmaguktól szaporodó sejtekké álltak össze,"
Az élet kialakulása szintén nem része az evolúció elméletének, hiszen magához az evolúció folyamatához szaporodóképes élőlények szükségesek. Az élet kialakulását, illetve az erről alkotott elméleteket összefoglaló néven "abiogenezis" -nek hívjuk.
"A makroevolúció elmélete három fő feltevésen alapul: "
A makroevolúció egy szakkifejezés, a biológiában arra használjuk, ha több faj egyidejű változásait vizsgáljuk. Nem önálló elmélet. A kreacionisták/Értelmes Tervezés hívők valamiért fölkapták ezt a szakkifejezést és véres kardként hordozzák körbe, mert szerintük létezik mikroevolúció és makroevolúció, az első létét elismerik, a másodikét tagadják. Ehhez illene előbb leszögezni mi is a különbség a makroevolúció és a mikroevolúció között. Ezt sajnos a mai napig egyetlen kreacionista sem tudta megmondani, egyszerűen egy félreértelmezett szakkifejezést használnak, ám nem tudni mit értenek alatta. Ez a különbségtétel egyszerűen mesterséges.
"a genetikai értelemben egymástól pontosan megkülönböztetett fajok között valós határok vannak, melyeket nem törölhetnek el vagy hághatnak át véletlenszerű mutációk "
Ez egy sommás kijelentés, legnagyobb hibája, hogy teljesen hamis. Esetleg tudnál erre bármilyen bizonyítékot hozni? Csak mert az ellenkezőjére tonányi bizonyíték létezik. Érdekelne például, hogyan magyarázod akkor, hogy a londoni metróalagutakban minden jel szerint egy új szúnyogfaj alakult ki?
"Sok kutató egyetért abban, hogy ez a hatalmas és részletes gyűjtemény azt mutatja, hogy az állatok összes fő csoportja hirtelen tűnt fel, és jóformán változatlan maradt, továbbá hogy sok faj, amilyen hirtelen felbukkant, ugyanolyan hirtelen el is tűnt."
Sok kutató? Mármint olyanok is, akik nem kreacionisták? Tudnál egyetlen olyan kutatót mutatni, aki ezzel az állítással egyetért és nem a Discovery Institute munkatársa? 2008 -ban hatvanhét ország tudományos akadémiája bocsájtott ki egy állásfoglalást, amelyben védelmükbe vették az evolúció elméletét. ( [link] "A kutatók" "a biológusok" "a szakértők" elfogadják az evolúció elméletét. A folyton emlegetett rengetek evolúcióban kételkedő biológus sajnos csak a képzelet terméke.
"Richard Lewontin, egy tekintélyes evolucionista azt írta, hogy „már elkötelezettek vagyunk, elkötelezettei a materializmusnak”, és ezért kész sok tudós elfogadni olyan tudományos feltevéseket, melyek ellentmondanak a józan észnek"
Mint például? Alapvetően mindig csodálkoztam, hogy az a társadalom, amely gyakorlatilag teljesen a tudomány eredményeiből él, hogyan képes tökéletesen hülyének nézni ezen tudományok művelőit. Az emberek többsége a biológia eredményeit természetesen gondolkodás nélkül fölhasználja, ám amennyiben az ezeket létrehozó lángelmék ellentmondanak egy évezredes vallási iratnak, azonnal teljesen idióta, hazug csalók válnak belőlük, akik képtelen felfogni, hogy az egész tudományuk egy hazugságra épül. Nem furcsa ez kicsit? Egy tudományos kérdésben minden szakértő téved, kizárólag a természettudományokkal sohasem foglalkozó, laikusoknak van igaza?
"Megjegyzi továbbá, hogy a kutatóegyetemeken „a vallásos emberek csendben maradnak”, míg „a hitetlenek diszkriminálnak”."
Bocs, életedben voltál már kutatóintézetben? Én például ott dolgozom, rengeteg vallásos biológust ismerek. Érdekes módon egyikük sem kreacionista, vagy hisz az értelmes tervezésben, egyszerűen azért, mert értenek a szakterületükhöz és látják, hogy a földi élet változásait az evolúció jól modellezi, a Biblia pedig nem.
"Stark szerint tudományos berkekben „a ranglétra felsőbb fokain van egy fajta rendszer, melynek alapján a hitetlenségért jutalom jár”. "
Ez egyszerűen marhaság. Mi ez a jutalom? Mi ez a ranglétra? A kutatók közti rangsor leginkább azon alapul, hogy a közölt cikkeiket hányan idézik később. Ezt hívják impact factornak. Egyetlen cikket sem idéznek többet azért, mert az írója ateista és egy cikk sem kap kevesebb hivatkozást azért, mert az írója hívő, annál is inkább, mert aki az adott cikket idézi a legritkább esetben ismeri személyesen a cikk íróját.
"Ha elfogadod a makroevolúciót igaznak, akkor azt is el kell hinned, hogy az agnosztikus vagy ateista tudósok nem fogják engedni, hogy a személyes meggyőződésük befolyásolja őket a tudományos felfedezések értelmezésében."
Ez azért furcsa, mert mint említettem elég sok hívő tudós is van, akiknek semmi bajuk az evolúcióval. Ők akkor hogyan létezhetnek?
"Azt is el kell hinned, hogy az összes komplex életforma mutációkból és természetes kiválasztódás által jött létre, noha egy évszázad kutatási eredményei, több milliárd mutáció tanulmányozása megmutatja, hogy mutációkból egyetlen — pontosan meghatározott — faj sem alakult át teljesen új fajjá."
De igen. Csak hogy a "legfrissebb" eredményeket hozzam: A karpecsenkó által előállított Raphanobrassica 1928 -ból. De tudom, ez túl friss eredmény, a kreacionisták még biztos nem értek idáig a szakirodalomban.
"Azt is el kell hinned, hogy minden növény és állat fokozatosan fejlődött ki egy közös ősből, noha az ősmaradványok erőteljesen azt sugallják, hogy a növények és állatok fő „nemei” hirtelen jelentek meg, és nem alakultak át más „nemekké”, még mérhetetlenül hosszú korszakok elteltével sem. "
Ez egyszerűen nem így van. Például akkor mi a Tiktalik, az Archeopteryx, mik azok a Reptiliomorphák és társaik?
"sokszor találkozni a „faj” szóval, de felhívjuk a figyelmet, hogy ez a szó nem található meg a Biblia teremtési beszámolójában. Ott a jóval tágabb értelmű „nem” szó szerepel. Gyakran amit a tudósok egy új faj kifejlődésének neveznek, nem más, mint egyszerűen csak egy bibliai értelemben vett nemen belüli változat. "
Akkor mi a bibliai értelemben vett "nem" meghatározása? Mert ugye ez így egy elégsommás kijelentés, bár akkor tulajdonképpen te magad elfogadod a biológia tudománya által lefektetett evolúciós elméletet. Érdekes álláspont, az eddigiek fényében.
"Mindamellett az immáron úgy 100 éves mutációs kutatás, illetve konkrétan a 70 éve tartó mutációs nemesítés adataiból a tudósok le tudják szűrni, hogy létrejöhetnek-e mutáció által új fajok."
Ezt azért érdemes újra leszögezni, mert tljességgel hamis állítás.
"A nyugati országokban a mutációs nemesítés mint külön kutatási ág megszűnt."
Mutációs nemesítés, mint külön kutatási ág soha nem is létezett. A nemesítés maga tulajdonképpen a keletkező mutációk törzsbe állítását és felhasználását jelenti. Csak mert legjobb tudomásom szerint a nemesítés a mai napig él és virul.
"Majdnem az összes mutáns »negatív szelekciós értékekkel« rendelkezett, azaz vagy elpusztult, vagy gyengébb volt, mint a vadon élő változatok."
A kulcsszó a "majdnem". Az evolúció elmélete nem állítja, hogy minden mutáció hasznos, ez nyilván nem is igaz. Viszont a hátrányos mutációk gyorsan kiszelektálódnak, azaz elpusztulnak, az előnyös mutációk pedig szaporodnak, azaz fennmaradnak. Alapvetően a kijeletés elé szúrt "majdnem" szócska világít rá, hogyan is működik az evolúció.
A másik, kelleesen demagóg állítás, miszerint az újonnan keletkezett mutációk gyengébbek voltak, mint a vadon termő változatok. A termesztett növények, tenyésztett állatok gyakorlatilag mindig gyengébbek, mint a vadon élő társaik. A kultúrnövények csak úgy képesek életben maradni, ha az ember előkészíti számukra a talajt (vetés), majd folyamatosan irtja a versenytársaikat és élősködőiket (növényvédelem). A hibrid vetőmagok, amelyek gyakorlatilag a világ gabonáját adják, kizárólag folytonos újrakeresztezésekkel jöhetnek létre, minden egyes évi vetőmagot két tiszta vonal előző évi keresztezésével állítanak elő. Egyszerűen azért, mert az ember által kívánatos tulajdonságok a természetben gyakran hátrányosak, de ez minden kultúrnövényre igaz. Ha elszórsz egy réten egy adag Triticale magot, lesheted mennyit aratsz majd belőle.
Valahogy mindig az volt az érzésem, hogy akik tagadják az evolúciót, azok alapvetően csak távolról hallottak róla, leginkább kreacionista írásokból, de ez most tényleges megerősítést nyert.
válasza:1.) Az élőlények génjeiket továbbadják az utódaiknak.
Vannak programmásoló programok. Vannak önmagukat lemásoló programok. Gyakorlatilag létre lehet hozni a vírusokon, férgeken kívül pl. Windows másoló windowsokat, amelyek még ráadásul mutálhatnak is, ugyanis az elfoglalt gépeken táptalajokon képesek a megfelelő driverek telepítésére.
2.) Ebbe az információtömegbe néha hiba csúszik. Ezt nevezzük mutációnak.
Ezek másolási HIBÁK. A Windowsok nem fejlesztik magukat, legfeljebb elmennek a kékhalál ... ra.
3.) A "hibás" gének közül azok, amelyek valamilyen előnyt jelentenek a hordozójuknak, előnyhöz segítik az életben, így jobb eséllyel él túl, azaz nagyobb eséllyel adja tovább megváltozott génjeit az utódainak. Tulajdonképpen az ügyesebb/erősebb/gyorsabb több kölyköt nevel fel.
A helyesen telepített windowsot később éri el a kékhalál. És? Semmilyen előnyre nem tesz szert, és új Wista sem jön létre, CSAK A TEREMTŐ /Bill Gates/ által.
4.) Az élőlényeknek általában több utódjuk születik, mint amennyi megéli a szaporodóképes kort, jelentős részük elhullik. Ez a szelekciós nyomás.
Bizony hány fejlesztés ment tönkre. Mennyivel többet kellett írni, hogy maradjon Windows egyáltalán.
5.) Az új, jobban szaporodó változatok elterjednek, előbb-utóbb kiszorítva a többieket.
Éljen, és szaporodjék a teremtett VISTA, melyből nem lesz két egyforma, tehát EVOLÚCIÓBAN FOGANT! :))))
Mekkora sötét alakok az evolucionista hittérítők.
válasza:Annak ellenére, hogy ekkora arccal nyilatkoztatod ki a véleményedet, meglepően tájékozatlan vagy az evolúció mibenlétét illetően, annak ellenére, hogy fentebb leírtam világosan, mi is az.
"A helyesen telepített windowsot később éri el a kékhalál. És? Semmilyen előnyre nem tesz szert, és új Wista sem jön létre, CSAK A TEREMTŐ /Bill Gates/ által.
"
Magyarán ezek szerint induljunk ki abból, hogy a több alkalommal telepített Windows -ok között is lehetnek különbségk, ha úgy tetszik másolási hibák, amik miatt az egyes működő programok jobban vagy rosszabbul működnek. Viszont ha új windowst telepítesz, akkor nem a három éve működő régi változatot rakod föl, hanem egy gyári lemezről az eredetit, azaz a közben történt változások, hibák nullázódnak. Magyarán a windows hibái nem öröklődnek az "utódaiba", mert azok mind az eredeti "tervrajz" alapján kerülnek a gépre, amit egyszer írtak meg a gyárban. Ez természetesen megakadályozza a számítógépes programok evolúcióját, de nem azért, mert a természetben ilyen folyamat nem létezhet, hanem mert a Windows nem képes magához hasonló utódokat létrehozni, akiknek továbbörökíthetné a hibáit.
Ebben alapvetően különbözik az élőlényektől, mivel ha teszem azt nekem gyerekem születik, az ő genomja, ha úgy tetszik programja az én és a feleségem génjeiből, azaz programjaiból véletlenszerűen összekevert változat lesz, véletlenül sem gyárból hozzuk a kölköt, egyengenommal. Így az esetleges hibák halmozódhatnak, ráadásul keveredhetnek is, az egyik élőlényben létrejövő változás nyugodtan összekerülhet egy másik élőlényben történt változással, ha az utódaik éppen közös gyereket csinálnak.
Az apróbb hibákat csak említeném:
Ezzel a módszerrel kizárólag a programot működésképtelenné tevő hibákat vagy képes érzékelni, azaz ami "kék halált" okoz. Az esetleges előnyös, netán semleges változásokat hogyan veszed észre a windowsban?
Mi is a szelekciós nyomás ezeken a programváltozatokon? Méri valaki, hogy amelyik tovább bírja fagyás nélkül, azt meghagyjuk, a többit eltöröljük? Vagy tulajdonképpen az egyes változatoknak különbözik a túlélési esélye? Ha nem, akkor megint miben hasonlít ez a folyamat az evolúcióra?
Aki az élőlények szaporodásának alapvető tényeivel tisztában van, azaz tudja, honnan jön a kisbaba, annak látnia kell az alapvető különbséget egy számítógépes program telepítése és egy gyerek megcsinálása között. Éppen ez az a különbség, ami miatt az élőlényeken megfigyelhetőek evolúciós változások, a számítógépes programokon pedig nem. Ezzel a kis eszmefuttatással mindössze három dolgot tettél nyilvánvalóvá:
A windows nem alanya evolúciós változásoknak. Valóban, ezt soha senki sem állította.
Az élőlények alapvetően különböznek a számítógépes programoktól, ezért nem is jó modelljei egymásnak. Ez azt hiszem eddig is nyilvánavaló volt.
Az evolúciót általában azok tagadják, akiknek fogalmuk sincs róla, mi az.
"Mekkora sötét alakok az evolucionista hittérítők."
Elgondolkodhatnál, hol is lakik a sötétség...
Ha esetleg az élőlények változásairól, a mutációk mibenlétéről lvasnál, ajánlanék pár cikket:
válasza:EVOLÚCIÓ — BIZONYÍTOTT TÉNY?
A TEREMTÉS Mózes első könyvében feljegyzett beszámolója azt állítja, hogy az élőlényeket a ’maguk neme szerint’ vagy főcsoportjuk szerint teremtették meg (1Mózes 1:12, 24, 25). Számos evolucionista az elképzelésének támogatása során kigúnyolja a bibliai beszámolót. Van azonban valamilyen bizonyíték arra, hogy egy új faj valaha is megjelent tenyésztés vagy mutáció eredményeként? A legrégebbi időkből származó leletek idejétől fogva, egészen napjainkig, a kutyák még ma is kutyák, a macskák pedig továbbra is macskák maradtak. Még a legősibb rovarkövületek között talált csótányok is élénken hasonlítanak a mostaniakhoz.
Valójában milyen bizonyítékot szolgáltattak a tudományos társaságok a száz évet már jóval meghaladó intenzív kutatás után, melyet Darwin A fajok eredete című könyvének megjelenése óta végeznek? Milyen következtetésre jutott némelyik szakember?
A KÖVÜLETI MARADVÁNYOK: A kövületi bizonyítékot némelyek egy „fellebbezhetetlen bírósági döntés” erejével fogadják, mert a tudomány számára ez az egyetlen hozzáférhető és hiteles forrás az élet történetéről. Mit mutatnak a kövületek?
John Moore, a természettudományok professzora beszámolt a Geological Society of London és a Palaeontological Association of England által készített széles körű tanulmány eredményeiről. „Mintegy 120 tudós — mindegyik specialista — készítette ezt a 30 fejezetes lenyűgöző művet, hogy több mint 800 oldalon keresztül bemutassa a növényi és állati kövületi maradványokat . . . Minden nagyobb növényi és állati formánál vagy fajnál kimutatható, hogy az összes többi formától vagy fajtól teljesen független és pontosan megkülönböztethető történelemmel rendelkezik! Mind a növények, mind az állatok csoportjai hirtelen tűnnek fel a kövületi maradványokban . . . Nincs nyoma egy közös ősnek, és még kevésbé valamilyen hüllővel, mint a feltételezett előddel összekötő láncszemnek” (Should Evolution Be Taught?, 1970, 9., 14. oldal).
OKOZHATTAK-E A MUTÁCIÓK EVOLÚCIÓT? A mutációk ártalmas természetére vonatkozóan a The Encyclopedia Americana elismeri: „Az a tény, hogy a legtöbb mutáció kárt okoz a szervezetben, alig egyeztethető össze azzal a felfogással, hogy a mutációk lennének az evolúció nyersanyagforrásai. A valóságban a biológiakönyvekben a mutációt bemutató ábrák torz- és korcsképződmények gyűjteményei, és a mutáció elsősorban romboló, semmint építő jellegű folyamat” (1977, 10. kötet, 742. oldal).
MIT SZÓLJUNK AZ ŐSEMBEREKHEZ? A Science Digest azt állítja: „Meglepő tény, hogy az emberi fejlődés összes kézzelfogható bizonyítéka bőségesen elférne egyetlen koporsóban! . . . A ma élő emberszabású majmok úgyszólván a semmiből bukkantak elő. Nincs múltjuk, nincsenek ősmaradványaik. És a ma élő ember — az egyenesen járó, meztelen, szerszámkészítő, nagy agytérfogattal rendelkező lény — származása, ha őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, ugyancsak titok” (1982. május, 44. oldal).
EGY ELMÉLET VÁLSÁGA: Figyeld meg a következő megjegyzéseket, amelyeket Michael Denton, a molekuláris biológia egyik szakértőjének az Evolution: A Theory in Crisis című könyvéből idézünk:
„Nem férhet hozzá kétség, Darwin semmilyen bizonyítékkal sem rendelkezett, hogy megalapozza az evolúcióról alkotott elméletét. . . . Fő elmélete, hogy minden földi élet a szerencsés mutációk fokozatos, egymás utáni felhalmozódása által jött létre és fejlődött ki, még mindig ugyanaz, ami Darwin idejében volt — egy erősen elméleti síkon mozgó feltevés. Teljes egészében nélkülözi az egyértelmű, tényszerű alapot, és nagyon távol áll attól, hogy magától értetődő alaptétel legyen, amit az elmélet legagresszívabb szószólói közül némelyek szeretnének elhitetni velünk. . . . Talán nem indokolatlan az az elvárás, hogy egy ilyen nagy jelentőségű elmélet, egy elmélet, amely szó szerint megváltoztatta a világot, valamivel több is lehetne, mint metafizika, valamivel több, mint egy mítosz” (1986-os kiadás, 69., 77., 358. oldal).
Különbséget kell tennünk a „mikroevolúció”, vagyis az egy fajon belüli folyamatos fejlődés, alkalmazkodás és változás fogalma, és a „makroevolúció” között, amely az egyik faj másikká történő átalakulását tanítja. Akik az evolúciót tanítják, általában az utóbbi fogalomra gondolnak.
válasza:„KEZDETBEN TEREMTETTE ISTEN” . . .
. . . „AZ EGET ÉS A FÖLDET” (1Mózes 1:1). — Korunk legtöbb tudósa egyetért abban, hogy a világegyetemnek volt kezdete. Robert Jastrow csillagász azt írta: „Most már látjuk, hogy a csillagászati bizonyítékok a világ kezdetének bibliai nézőpontjához vezetnek. A részletekben van eltérés, de a csillagászati és a bibliai teremtésbeszámoló lényeges elemei ugyanazok: Az események emberhez vezető láncolata hirtelen és határozottan, s egy adott időpontban — egy fény- és energiafelvillanással vette kezdetét” (God and the Astronomers, 1978, 14. oldal).
. . . „AZ ÉLŐ LÉNYEKET” (1Mózes 1:20). — H. S. Lipson fizikus felismerve, hogy az élet létrejötte tudatos irányítás nélkül valószínűtlen, kijelentette: „Egyetlen elfogadható magyarázat a teremtés. Tudom, hogy egy olyan fizikus számára, amilyen én is vagyok, kiátkozást jelent, de nem vethetünk el olyan elméletet, amely nem tetszik, ha azt tudományos bizonyítékok támasztják alá” (Physics Bulletin, 1980, 31. kötet, 138. oldal).
Jóllehet nem valószínű, de nem történhetett meg, hogy valamilyen módon mégis tudatos irányítás nélkül keletkezett az élet? Fred Hoyle fizikus és csillagász ezt mondja: „Egy szemernyi valóságos bizonyíték sincs azon feltevés alátámasztására, hogy az élet egy szerves őslevesben kezdődött itt a Földön.” Azt is kijelenti: „Amint a biokémikusok egyre többet felfedeznek az élet félelmetes összetettségéről, nyilvánvalóvá válik, hogy annak véletlen általi létrejöttének valószínűsége oly csekély, hogy teljesen kizárható. Az élet keletkezésének nem volt meg az esélye.” Hoyle hozzáteszi: „A biológusok valóságot nélkülöző fantáziaképekkel foglalják le magukat, hogy elutasítsák azt, ami oly egyértelmű és világos: a 200 000 aminosavlánc létrejöttéhez, és ennélfogva az élet kialakulásához nincs esély.” Jogosan teszi fel a kérdést: „Egy szerves iszapban csupán véletlenül összekapcsolódó vegyületek, hogyan tudták önmagukban létrehozni a 2000 életfontosságú enzimet?” Azt mondja, hogy ennek a valószínűsége 1:1040 000, vagyis „körülbelül ugyanannyi, mint annak az esélye, hogy valaki egy kockával találomra 50 000 hatost dobjon egymás után” (F. Hoyle: The Intelligent Universe, 1983, 11—12., 17., 23. oldal). Ezután hozzáteszi: „Akit a közvélemény vagy az élet [spontán] földi kialakulását meggyőződéssé formáló tudományos nevelés nem tesz elfogulttá, az ezen egyszerű számítás alapján egyszer s mindenkorra elutasítja ezt az elképzelést” (Fred Hoyle és Chandra Wickramasinghe: Evolution From Space, 1981, 24. oldal).
„A véletlen, és csakis a véletlen hozott létre mindent az őslevestől az emberig” — mondta a Nobel-díjas Christian de Duve, amikor az élet eredetéről beszélt. Vajon ésszerű magyarázat az, hogy a véletlen az élet okozója?
Mi a véletlen? Egyesek matematikai valószínűség szempontjából gondolnak rá mint olyasmire, ami például egy pénzdarab feldobásakor nyilvánul meg. Sok tudós azonban nem így alkalmazza a „véletlent” az élet eredetére vonatkozóan. A bizonytalan értelmű „véletlen” szót egy ennél pontosabb szó, például az „ok” szó helyett használják, különösen akkor, ha az ok ismeretlen.
„Megszemélyesíteni a »véletlent«, mintha egy kiváltó okról beszélnénk, annyit jelent, mint egy tudományos elméletről szabálytalan fordulattal áttérni egy félig-meddig vallásos, mitológiai elméletre” — írja Donald M. MacKay biofizikus. Ehhez hasonló Robert C. Sproul álláspontja: „Ha az ismeretlen okot ilyen sokáig »véletlennek« hívják, akkor az emberek kezdik elfelejteni, hogy ez a szó csak helyettesítő szó . . . A miatt a feltevés miatt, hogy a »véletlen egyenlő az ismeretlen okkal«, ma már sokan hiszik azt, hogy a »véletlen az okkal egyenlő«.”
A Nobel-díjas Jacques L. Monod például ezt a „véletlen=ok” érvelést alkalmazta. Ezt írta: „ A puszta véletlen az — amely korlátlanul szabad ugyan, de vak —, ami az evolúció fantasztikus építményének az alapja. Az ember végre már tudja, hogy egyedül van a világegyetem érzéketlen végtelenségében, amelyből csak véletlen folytán keletkezett.” Figyeld meg, mit mond: véletlen FOLYTÁN. Monod azt teszi, amit sokan mások: a teremtői elv szintjére emeli a véletlent. Úgy tárja elénk a véletlent, mint a földi élet keletkezésének az eszközét.
Ami azt illeti, a szótárak azt írják a „véletlenről”, hogy „a kiszámíthatatlan történések feltételezett, személytelen, szándék nélküli meghatározója”. Ezért ha valaki arról beszél, hogy az élet véletlen folytán jött létre, akkor azt mondja, hogy egy olyan kiváltó erő által, amely ismeretlen. Lehetséges esetleg, hogy egyesek gyakorlatilag nagybetűvel írják a Véletlent, és ezzel valójában azt mondják: Teremtő?
Klasszikus, mégis vitatható
Stanley Miller 1953-ban végzett kísérletére gyakran utalnak annak bizonyítékaként, hogy az ősnemzés megtörténhetett a múltban. Miller magyarázatának érvénye azonban azon a feltevésen alapul, hogy a föld őslégköre „reduktív” volt. Ez azt jelenti, hogy csak a legkisebb mennyiségben tartalmazott szabad (kémiailag nem kötött) oxigént. Miért?
A The Mystery of Life’s Origin: Reassessing Current Theories című könyv rámutat, hogy ha sok szabad oxigén lett volna jelen, akkor „egyetlen aminosav sem jöhetett volna létre, és ha valami véletlen folytán mégis létrejött volna, akkor gyorsan felbomlott volna”. Mennyire volt megbízható Miller feltevése az úgynevezett őslégkörrel kapcsolatban?
Miller a kísérlete után két évvel ezt írta egy tekintélynek örvendő újságban: „Ezek az elképzelések természetesen spekulációk, hiszen nem tudjuk, hogy amikor létrejött a Föld, reduktív volt-e a légköre . . . eddig még nem találtak rá közvetlen bizonyítékot” (Journal of the American Chemical Society, 1955. május 12.).
Azóta vajon találtak? Körülbelül 25 évvel később Robert C. Cowen tudományos író erről számolt be: „ A tudósoknak egynéhány feltevésüket újra végig kell gondolniuk . . . Aligha mutatkozik bizonyíték egy hidrogénben gazdag, igen reduktív légkörről szóló elmélet alátámasztására, ellene viszont szól néhány bizonyíték” (Technology Review, 1981. április).
És azóta? 1991-ben John Horgan ezt írta a Tudomány című folyóiratban: „ Az elmúlt évtizedben azonban megsokasodtak a kérdőjelek Urey és Miller légkörrel kapcsolatos feltevései körül . . . mások laboratóriumi kísérletei és számítógépes modelljei szerint a Napból érkező ultraibolya sugárzás — amelyet ma a sztratoszféra ózonpajzsa felfog — elbontotta a légkör hidrogéntartalmú gázait . . . Ilyen összetételben pedig a légkör [szén-dioxid és nitrogén] aligha segítette elő az aminosavak és az élethez szükséges más vegyületek létrejöttét.”
Miért hiszik hát még mindig oly sokan azt, hogy a föld kezdeti légköre reduktív volt, azaz kevés oxigént tartalmazott? A Molecular Evolution and the Origin of Life című könyvben Sidney W. Fox és Klaus Dose válaszolnak a kérdésre: A légkörből egyrészt azért kellett hiányoznia az oxigénnek, mert „a laboratóriumi kísérletek kimutatják, hogy a kémiai evolúciót . . . nagymértékben akadályozná az oxigén”, és mert az aminosavakhoz hasonló vegyületek „oxigén jelenlétében nem maradnak stabilak földtörténeti korszakokon át”.
Nem körülményes ez az érvelés? A kezdeti légkör állítólag azért volt reduktív, mert különben nem jöhetett volna létre ősnemzés. Ám igazából nincs semmilyen biztosíték arra, hogy a légkör reduktív lett volna.
Van még egy sokatmondó részlet: Ha a gázoknak ez az elegye jelenti a légkört, az elektromos szikrák imitálják a villámlást, és a forrásban lévő víz a tengert, akkor mit vagy kit személyesít meg a tudós, aki előkészíti és végrehajtja a kísérletet?
Az oxigén igen reakcióképes. Vegyül például a vassal, és rozsdát képez, vagy a hidrogénnel, és vizet alkot. Ha sok szabad oxigén lenne egy légkörben, amikor aminosavak gyülemlenek fel, az oxigén gyorsan vegyülne velük, és lebontaná a szerves molekulákat, amint azok megalakulnak.
Sir Fred Hoyle brit csillagász több évtizedet töltött el a világegyetem és a benne lévő élet tanulmányozásával, sőt annak is támogatója volt, hogy az élet a világűrből érkezett a Földre. A Kaliforniai Műszaki Intézetben előadást tartva, a fehérjékben lévő aminosavak sorrendjéről beszélt.
Hoyle ezt mondta: „ A biológia nagy problémája . . . nem is annyira az a meglehetősen zord tény, hogy a fehérje olyan aminosavláncból áll, melyben az aminosavak egy bizonyos módon kapcsolódnak egymáshoz, hanem az aminosavaknak az a meghatározott sorrendje, amely figyelemre méltó tulajdonságokkal ruházza fel a láncot . . . Ha az aminosavak csak úgy találomra kötődnének egymáshoz, akkor roppant nagy számban lennének a láncban olyan rendeződések, melyeket nem lehetne arra használni, hogy szolgálják az élő sejt célját. Ha az ember figyelembe veszi, hogy egy tipikus enzimnek a lánca esetleg 200 kapcsolódásból is állhat, és minden egyes kapcsolódás 20-féleképpen lehetséges, akkor könnyen belátja, hogy milyen végtelen nagy a haszontalan rendeződések lehetőségeinek a száma, még a legnagyobb távcsövekkel látható összes galaxis atomjainál is több. Ez csak egy enzim, és több mint 2000 van belőlük, melyek nagyon eltérő célokat szolgálnak. Hogyan alakult hát a helyzet olyanná, amilyennek most látjuk?”
Hoyle hozzáfűzte: „ Annak a fantasztikusan csekély valószínűségnek az elfogadása helyett, hogy az élet a természet vak erői által keletkezett, okosabbnak tűnne inkább azt feltételezni, hogy az élet létrehozása kifejezetten intellektuális tett volt.”
Még ha csak futó pillantást vetünk is testünk minden egyes sejtjének összetett világára és bonyolult működésére, az erre a kérdésre késztet minket: Hogyan jött létre mindez?
Riboszómák
A fehérjék keletkezésének helye
Sejtmag
A sejt irányító központja
Sejthártya
Ellenőrzi, hogy mi megy be a sejtbe, és mi hagyja el azt
Mitokondrium
A sejt energiahordozó molekuláinak termelőközpontja
Kromoszómák
A DNS-t, a genetikai mestertervrajzot tartalmazzák
Sejtmagvacska
A riboszómák összeállításának helye
Ma már sok tudós elismeri, hogy az élethez alapvetően fontos, bonyolult molekulák nem keletkezhettek spontán egy őslevesben
Csapatmunka az életért
Az élő sejtben lévő fehérje- és nukleinsav-molekulák (DNS vagy RNS) csapatmunkája nélkül nem létezhetne élet a földön. Tekintsük át röviden ennek az érdekfeszítő molekuláris csapatmunkának néhány részletét, hiszen sokan e részletek miatt tudják nehezen elhinni, hogy az élő sejtek véletlen folytán jöttek létre.
Ha bepillantunk az emberi testbe, egészen a mikroszkopikus sejtjeinkig, sőt azoknak belsejébe, azt látjuk, hogy főként fehérjemolekulákból tevődünk össze. Ezek legtöbbje aminosavak szalaghoz hasonlító csíkjaiból áll, melyek különféle alakzatokba hajlottak és csavarodtak. Vannak olyanok, melyek labda formájúvá tekeredtek, míg mások olyan formájúak, mint a tangóharmonika redői.
Egyes fehérjék zsírszerű molekulákkal tevékenykednek együtt, hogy sejthártyákat hozzanak létre. Más fehérjék abban segédkeznek, hogy oxigént szállítsanak a tüdőből testünk többi részébe. Vannak fehérjék, amelyek enzimekként (katalizátorokként) működnek táplálékunk megemésztésében oly módon, hogy az ételben levő fehérjéket aminosavakra bontják. Ez csak néhány abból a több ezer feladatból, melyet a fehérjék elvégeznek. Ha azt mondod, hogy a fehérjék az élet szakmunkásai, igazad van, nélkülük nem létezne élet. Ellenben fehérjék sem léteznének, ha nem fűzné őket kötelék a DNS-hez. De mi is ez a DNS? Hogy néz ki? Hogyan kapcsolódik a fehérjékhez? Kiváló tudósok kaptak Nobel-díjat azért, mert felfedezték e kérdésekre a választ. Nem kell azonban felkészült biológusnak lennünk ahhoz, hogy a legalapvetőbb dolgokat megértsük.
A mestermolekula
A sejtek jórészt fehérjékből állnak, tehát folyamatosan új fehérjékre van szükség a sejtek fenntartása, az új sejtek készítése és a sejteken belüli kémiai reakciók megkönnyítése érdekében. A fehérjék előállításához szükséges utasításokat a DNS (dezoxiribonukleinsav)-molekulák tartalmazzák. Hogy jobban megértsük a fehérjék előállítását, nézzük meg a DNS-t közelebbről.
A DNS-molekulák a sejtmagban vannak. Azon kívül, hogy a DNS hordozza a fehérjék előállításához szükséges utasításokat, a DNS tárolja és át is adja a genetikai információt az egymást követő sejtgenerációknak. A DNS-molekulák alakja egy csavart kötéllétrához hasonlít („kettős spirál” az elnevezése). A DNS-létra mindkét szála nagyon sok kisebb részből áll, melyeket nukleotidoknak neveznek, és amelyeknek négy típusa van: az adenin (A), a guanin (G), a citozin (C) és a timin (T). Ennek a DNS-„ábécének” egy-egy betűpárja — akár az A a T-vel, vagy a G a C-vel — egy létrafokot alkot a kettősspirál-létrán. A létra gének ezreit tartalmazza, melyek az örökítőanyag alapegységei.
A gén tartalmazza azt az információt, amely egy fehérje felépítéséhez szükséges. A génekben a betűk sorrendje kódolt üzenetet, vagyis tervrajzot képez, és ez határozza meg, hogy milyenfajta fehérjét kell felépíteni. A DNS valamennyi alegységével együtt tehát az élet mestermolekulája. Kódolt utasításai nélkül nem létezhetnének a különféle fehérjék — és így az élet sem.
A közvetítők
Mivel azonban a fehérje felépítésére vonatkozó tervrajz a sejtmagban van tárolva, és a fehérjék felépítésének tényleges helye a sejtmagon kívül van, ezért segítségre van szükség, hogy a kódolt tervrajz eljusson a sejtmagból az „építési területre”. Az RNS (ribonukleinsav)-molekulák nyújtják ezt a segítséget. Az RNS-molekulák vegyi szempontból hasonlítanak a DNS-molekulákhoz, és számos RNS-változat szükséges a munka elvégzéséhez. Nézzük meg közelebbről ezeket a rendkívül összetett folyamatokat, amint az RNS segítségével elkészülnek az élethez elengedhetetlen fehérjéink.
A munka a sejtmagban kezdődik el, ahol a DNS-létra egy szakasza megnyílik. Ezzel lehetővé válik, hogy az RNS-betűk összekapcsolódjanak a DNS-szálak egyikén a szabaddá vált DNS-betűkkel. Egy enzim halad végig az RNS-betűkön, hogy egy szálba kapcsolja össze őket. Így megtörténik a DNS-betűk átírása RNS-betűkké, és ami így kialakul, azt akár a DNS nyelvjárásának is nevezheted. Az újonnan létrejött RNS-lánc leválik onnan, és a DNS-létra újra bezáródik.
További módosítás után készen áll ez az egyedi típusú hírvivő RNS. Kijön a sejtmagból, és a fehérje-előállítás színhelyére megy, ahol megtörténik az RNS-betűk kódjainak a megfejtése. Minden hárombetűs RNS-egység egy-egy „szót” képez, melyek egy-egy konkrét aminosavra várnak. Egy más formájú RNS megkeresi ezt az aminosavat, egy enzim segítségével magával ragadja, és elvontatja az „építési helyszínre”. Ahogy az RNS-mondatot felolvassák és lefordítják, úgy készül el egy növekvő aminosavlánc. Ez a lánc egy egyedülálló formává csavarodik és hajlik, és kialakul belőle egyfajta fehérje. Testünkben pedig 50 000 fajta fehérjénél is több lehet.
Ez a fehérjévé csavarodási folyamat is jelentős. 1996-ban a tudósok szerte a világon „felfegyverezték magukat a legjobb számítógépes programjaikkal, és versenybe szálltak, hogy megoldják a biológia egyik legbonyolultabb problémáját: hogyan hajlítgatja magát az aminosavak hosszú láncából álló egyetlenegy fehérje éppen abba a bonyolult formába, amely meghatározza, hogy milyen szerepet játszik majd az életben . . . Az eredmény, tömören fogalmazva ez lett: a számítógépek veszítettek, és a fehérjék győztek . . . A tudósok becslése szerint egy átlagos méretű, 100 aminosavból álló fehérjének 1027 (milliárdszor milliárdszor milliárd) évig tartana a csavarodási probléma megoldása az összes lehetséges hajlítási forma kipróbálásával” (The New York Times).
Mi most csak röviden foglaltuk össze a fehérje kialakulását, de ebből is láthatod, hogy milyen hihetetlenül bonyolult folyamatról van szó. El tudod képzelni, mennyi ideig tart, amíg egy 20 aminosavból álló lánc formát ölt? Körülbelül egy másodpercig! És ez a folyamat megállás nélkül folytatódik testünk sejtjeiben, a fejünktől a lábunkig mindenhol.
Mi ebből a lényeg? Noha oly sok tényező játszik szerepet, hogy említeni is sok lenne, mégis bámulatos az a csapatmunka, amely az élet létrehozásához és fenntartásához szükséges. Az a kifejezés pedig, hogy „csapatmunka”, aligha fedi azt a precíz kölcsönhatást, amelyet egy fehérjemolekula előállítása követel meg, hiszen a fehérje a DNS-molekuláktól várja az információt, a DNS-nek pedig számos egyedi RNS-molekulaformára van szüksége. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a különféle enzimeket sem, melyek mindegyike különböző, életfontosságú szerepet tölt be. Amikor testünk új sejteket állít elő — ez pedig naponta több milliárdszor történik meg, anélkül hogy ezt tudatosan irányítanánk —, a három alkotóelem (DNS, RNS és fehérje) mindegyikére igényt tart. Biztosan megérted, hogy a New Scientist folyóirat miért teszi ezt az észrevételt: „Vedd csak el az egyiket a három közül, és az életműködés fokozatosan leáll.” Vagy menjünk tovább. Egy teljes és jól működő csapat nélkül nem is jöhetett volna létre az élet.
Neked ésszerűen hangzik, hogy a molekulacsapat mindhárom tagja ugyanakkor és ugyanott önmagától keletkezett, ráadásul olyan precízen összehangolva, hogy képesek legyenek együtt tevékenykedni, és végrehajtani a csodatetteiket?
válasza:"Van azonban valamilyen bizonyíték arra, hogy egy új faj valaha is megjelent tenyésztés vagy mutáció eredményeként?"
Ez egyszerűen nem igaz, rengeteg fajkeletkezési eseményt figyeltek meg az utóbbi százötven évben. Ha megengeded, kedves olvasó, egy, az ÉRTEM honlapjáról származó példával kezdeném: "Például a madeirai nyulak – amelyek a késő középkorban a telepesek által behozott európai háziasított mezei nyulak leszármazottai – egészen eltérőek az európai nyulaktól mind megjelenésükben, mind viselkedésükben, és már nem képesek kereszteződni velük." <1> A biológia fogalmai szerint ez egy tiszta és világos példa egy új faj keletkezésére. Egy populáció elszakad az anyapopulációtól, ez esetben egy szigetre kerül, majd mutációk történnek, amelyek a kis, beltenyésztett populációban felhalmozódnak, egészen addig a pontig, amikor az új populáció egyedei már nem képesek többé kereszteződni a régi populáció egyedeivel. A cikk magyarázata, miszerint itt kizárólag alapító hatás működött, azaz a szigetre telepített néhány egyed csak a nagyobb populációban előforduló allélek egy kis részével rendelkezett, mutációk pedig nem történtek, egyedül egy ponton sántít: Ezek szerint a nyulakat betelepítő emberek olyan különlegesen szerencsések voltak, hogy a meglévő populációból kizárólag olyan egyedeket választottak ki, amelyek csak egymással voltak képesek szaporodni, a populáció többi egyedével pedig nem. Akkor viszont hogy születtek meg? Kik voltak az őseik?
Másik ismert példa a Raphanobrassica. Ezt a növényt Gregorij Karpecsenkó szovjet tudós hozta létre 1928–ban, tehát nem igazán új eredmény. Retek (Raphanus sativus) és káposzta (Brassica oleracea) növényeket keresztezett, mivel mindkettőjük diploid kromoszómaszáma tizennyolc, az eredeti célja egy gazdaságilag jobban használható növény megteremtése volt, hiszen a retek gyökere ehető, a káposztának pedig a levele, a hibridjükről azt remélték, hogy ehető gyökere és levele is lesz majd. A két növény hibridjei nem hoztak magokat, képtelenek voltak ivarsejteket képezni. Azonban az egyik növényen egyszer néhány mag jelent meg, az ezekből kikelő növények egymás között termékenynek bizonyultak, mint kiderült egy hibás sejtosztódás nyomán az ő kromoszómaszámuk megkétszereződött, így ezek a növények harminchat kromoszómával rendelkeztek, egy teljes retek genomot és egy teljes káposzta genomot is tartalmaztak, így már képessé váltak ivarsejtek létrehozására is. Ezt az új növényt nevezték el Raphanobrassicának. A Raphanobrassica növények egymás között gond nélkül keresztezhetőek, az utódaik termékenyek, ám sem a retekkel, sem a káposztával nem hoznak létre termékeny utódokat. Sajnos a növény gyökere a káposztáéra, levele pedig a retekére hasonlít, így nem igazán ehető, de kétségkívül ez egy olyan eset, amikor a laboratóriumban egy új faj keletkezését figyelték meg. <1,2>
Na jó, de mi bizonyítja, hogy ilyen folyamatok a természetben is lejátszódnak? Erre is végeztek kísérleteket: A Galeopsis tetrahit nevű növényről úgy gondolták, hogy a Raphanobrassicához hasonló módon jött létre a természetben, a G. pubescens és a G. speciosa fajok hibridizálásával. Mesterségesen megpróbálták újra előállítani, a keresztezésekből kapott G. pubescens és G. speciosa hibridek minden mérhető tulajdonságukban egyeztek a G. tetrahit növényekkel. <x> A Madia citrigracilis fajról is azt feltételezték, hogy a M. gracilis és a M. citriodora természetes hibridje. A két fajt keresztezve terméketlen hibrideket kaptak, ám ezeket kolhicinnel kezelték, amely hatására sejtosztódáskor nem válnak szét a kromoszómák, olyan ivarsejteket nyertek, amelyek a teljes szülői genomot tartalmazták, így sikerült újra létrehozniuk a M. citrigracilis fajt. <x1>
Másik, később végzett növénynemesítési munka a Triticale, azaz a búza és a rozs teljes genomját hordozó gabona megalkotása, az ötvenes években. A termesztett búza diploid kromoszómaszáma 42, a rozsé 14, nem csoda, hogy a Triticale diploid kromoszómaszáma 56. A Triticale mindkét szülői faj jellegzetességeit magán viseli, azokkal nem keresztezhető, egy mesterségesen előállított új faj. <3>
Egy viszonylag friss közleményben a Londoni metróban élő szúnyogokat vizsgálták. A Londoni metró szúnyogai külső jegyeik alapján a Culex pipiens fajba tartoznak, ám jelentős különbségeket mutatnak a felszínen élő társaikhoz képest. A földalatti alakok szűk terekben is képesek párzani, míg a felszíniek nem. A föld alatt élő szúnyogok nagy gyakorisággal szúrnak emlősöket, míg a felszíniek madarakat. A föld alattiak vérszívás nélkül is képeznek petéket, míg a felszíniek csak vérszívás után. A föld alatti alakok egész évben szaporodnak, míg a felszíniek télen nem. Ezeket a változásokat nyilván a föld alatti élethez alkalmazkodással függnek össze: Szűk helyeken is párzanak, a metróban sokkal több emlőst (embert) találnak, mint madarat, és mivel a metróalagutak egész évben egyenletes hőmérsékletet tartanak, semmi szükségük a peterakás téli felfüggesztésére. Ezek az egyértelmű előnyök a felszínen valószínűleg hátrányosak. A metróból gyűjtött szúnyogok egymással mind keresztezhetőek voltak, ám a felszínről gyűjtött törzsekkel nem hoztak létre termékeny utódokat. Egyetlen esetben keltek csak ki a hibrid utódok, ám ők terméketlennek bizonyultak. Genetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a felszíni és a földalatti alakok közti génáramlás erősen korlátozott, vagy éppen nem is létezik. Minden jel szerint a londoni metróban egy új szúnyogfaj kialakulását kísérhetjük éppen figyelemmel. <4>
Ezen példákra adott kincstári válasz az, hogy az ÉRTEM nem fogadja el a biológia fajfogalmát, mert az rossz, az ő fajfogalmuk szerint ezek az élőlények nem tartoznak másik fajba, azaz ezekben az esetekben fajkeletkezés sem történt. Ezek szerint attól még nem lesz egy populációból új faj, hogy már nem képes kereszteződni a szülői faj egyedeivel. Attól sem lesz "újfajta", ha megváltozik a külseje. Attól sem lesz "újfajta", ha megváltozik a viselkedése. De akkor mikortól sorolunk két populációt másik fajba? A kérdés eldöntését megkönnyítené, ha az ÉRTEM nyilvánosságra hozná a saját, titkos fajfogalmát, de ez eddig nem történt meg. Ezen a ponton sajnos megáll az érdemi vita, mert nem igazán tudni, mit is állít az ÉRTEM mozgalom? Saját nyilatkozataik alapján van egy fajfogalmuk, ami sokkal pontosabb, mint amit a biológusoknak az utóbbi százötven évben sikerült kiizzadnunk magunkból. Tulajdonképpen egy jó fajfogalom egy százötven éves kérdést oldana meg, igazán nagy fegyvertény lenne, ha sikerülne egy általános érvényű meghatározást adni a faj fogalmára, ami egyaránt igaz minden élőlényre. Viszont ennek a mibenlétét nem hajlandóak elárulni. Folyamatosan fajokról, speciációról írnak, ám ezek szerint az ő fajfogalmuk más, mint a biológiában elfogadott. Azt viszont nem árulják el, hogy mi az. Mit értenek akkor "faj" alatt az értelmes tervezés hívei? Mert ezek szerint két egyed egy fajba tartozik, akármiben is különböznek, sőt, még akkor is, ha egymással képtelenek utódokat létrehozni. Akkor tulajdonképpen az ember és a zöld gyík is egy fajba tartozik. Legalábbis semmi olyan kényszerfeltételt nem támaszt az értelmes tervezés elmélete, amely ezt kizárná. Tovább menve belátható, hogy az emberrel egy fajba tartozik a tüskés pikó, az ecetmuslica, a papucsállatka, a kankalin és a kólibaktérium is. Így a Földön csak egyetlen egy faj létezik, hiszen ugyanezt a gondolatmenetet követve tulajdonképpen minden élőlény ugyanabba a fajba sorolható, bármiben különbözzenek is. Mire használható egy ennyire kitágított fajfogalom?
Ezeket a kérdéseket nyilván megnyugtatóan meg lehetne válaszolni, ha az értelmes tervezés hívei leírnák, mit is tekintenek tulajdonképpen fajnak, ám ezt valamiért nem teszik. Nyilván újat alkotni sokkal nehezebb, mint a végtelenségig kételkedni. Az ő fajfogalmuk fittyet hány a szaporodásra, a külalakra és a viselkedésre is. De akkor mit vesznek figyelembe? Mi alapján sorolnak két élőlényt azonos, vagy épp különböző fajba? Így sajnos ugyanolyan alaptalan és homályos az értelmes tervezés elméletének fajfogalma, mint az összes többi meghatározása. Kijelenthetjük, hogy az a magabiztos tétel, miszerint új fajok kialakulását még sohasem figyelték meg, egyszerűen azon alapul, hogy az értelmes tervezés hívei nem fogadják el a biológia fajfogalmát, újat pedig nem adnak, így a "faj" szó jelentését tetszőlegesen változtathatják, az éppen adott példának megfelelően. Ebben az esetben az eredeti állítás, miszerint fajkeletkezést sohasem figyeltek meg, egyszerűen annyit jelent, hogy a megfigyelt eseteket az ÉRTEM hívei nem ismerik el annak, azért, mert romba döntené a feltételezéseiket.
<1>: [link]
<2>: [link]
<3>: [link]
<4>: Byrne K., Nichols R. A. (1999): Culex pipiens in London Underground tunnels: differentiation between surface and subterranean populations; Heredity 82, 7–15
<5>:
<x>: Muntzing, A. (1932.): Cytogenetic investigations on the synthetic Galeopsis tetrahit; Hereditas 16:105-154.
<x1>: Clausen, J., D. D. Keck and W. M. Hiesey. (1945): Experimental studies on the nature of species. II. Plant evolution through amphiploidy and autoploidy, with examples from the Madiinae. Carnegie Institute Washington Publication, 564:1-174.
<x>: Watanabe, T.K. (1979): A gene that rescues the lethal hybrids between Drosophila melanogaster and D. simulans; Japn. J. Genet. 54, 325–331
"A legrégebbi időkből származó leletek idejétől fogva, egészen napjainkig, a kutyák még ma is kutyák, a macskák pedig továbbra is macskák maradtak."
A ma ismert kutyafajtákat két-háromszáz év alatt tenyésztették ki, azelőtt teljesen másképp néztek ki.
"Még a legősibb rovarkövületek között talált csótányok is élénken hasonlítanak a mostaniakhoz. "
Igen, valóban vannak olyan állatok, amelyeknek évmilliók alatt sem változott meg a külső megjelenésük, őket hívjuk élő kövületeknek. Viszont akkor ugye tudsz mutatni négyszázmillió éves emlőskövületet is, ugye, ha szerinted sohasem változtak meg a fajok? Ugyanígy miért haltak akkor ki egyes fajok, ha a teremtés óta mit sem változtak?
"Minden nagyobb növényi és állati formánál vagy fajnál kimutatható, hogy az összes többi formától vagy fajtól teljesen független és pontosan megkülönböztethető történelemmel rendelkezik!"
Ha nem csak kreacionista "ismeretterjesztő" műveket olvasnál, tapasztalnád, hogy ez egyszerűen nem igaz. Rengeteg átmeneti alak ismert. Réges-régi érv, hogy a ma ismert rendszertani csoportok között hiányoznak az átmeneti alakok. Ezt viszont maguk a kövületek cáfolják: A halak és a kétéltűek közötti fejlődést a biológusok körülbelül így vázolták fel: A szárazföldi gerincesek ősei valahol az Izmosúszójú halak (Sarcopterygii) között éltek. <2> Ők még teljes mértékben halak voltak, vízi életmódot folytattak. Olyan 380 millió éve élt a Panderichthys nevű jószág, amelyben a későbbi szárazföldi gerincesek számos jellemzője már egyértelműen megtalálható: Megjelentek benne a medencecsont kezdeménye és úszóit már apró csontok merevítik, amelyekből később kialakult a szárazföldi gerincesek lába a koponyájában pedig megjelenik a szárazföldi gerincesek hallócsontocskáinak elődje. <3> 375 millió éves kőzetekből került elő a Tiktaalik, amelynek bár még úszói voltak, de azokban már felismerhetőek az egyszerű ujjak és a csukló csontjai és nála jelent meg először a nyak, mivel már nem voltak kopoltyúfedői, erős bordái között pedig már kezdetleges tüdeje is volt, azonban még pikkelyes volt és kopoltyúval is rendelkezett. <4> Körülbelül 365 millió éve élt az Acanthostega <5> és az Ichthyostega <6>. Az Acanthostega már lábakkal rendelkezett, ám a vállízletei még az előbb tárgyalt halakéhoz hasonlóak, ám ezek még nem nagyon voltak alkalmasak a szárazföldi mozgásra, tüdővel és halszerű kopoltyúval is rendelkezett. Az Ichthyostega testfelépítése már a későbbi kétéltűekre hasonlít, de valószínűleg még csak ritkán hagyta el a vizet. A Karbon korban jelentek meg a Temnospondyli nevű rendszertani csoport tagjai, akik már igazi kétéltűek, igazi szárazföldi állatok, ők egész a Kréta korig éltek, azaz jó két-háromszázmillió éven át. <7> Vélhetőleg belőlük alakultak ki a ma is ismert kétéltűek, a Lissamphibia nevű csoport, őket nem kell bemutatnom, gondolom mindenki látott már békát vagy szalamandrát. <8> Ha ezek után valaki azt állítja, hogy átmeneti alakok kövületei nem ismertek, akkor nagyon komolyan felmerül a kérdés, hogy a fent tárgyalt jószágok mik? Mi az a Panderichtis, a Tiktaalik, az Acanthostega és a többiek? Ezek éppen azoknak az átmeneti alakoknak a kövületei, amik az ÉRTEM szerint nem léteznek. E fejezet írásakor kizárólag a Wikipediáról kerestem hivatkozásokat, egyáltalán nem védekezhet senki azzal, hogy ez titkos tudás, vagy nem fér hozzá a szakcikkekhez, egy néhány másodpercet igénybe vevő internetes kereséssel tucatszám találhat átmeneti alakokat. Akkor mégis miért siet minden ÉRTEM hívő leszögezni, hogy átmeneti alakok nem léteznek és hogy az egyes rendszertani csoportok hirtelen, minden előzmény nélkül jelentek meg, amikor ez nyilvánvalóan nem igaz, kövületek ezrei bizonyítják az ellenkezőjét?
<2>: [link]
<3>: [link]
<4>: [link]
<5>: [link]
<6>: [link]
<7>: [link]
<8>: [link]
"Az a tény, hogy a legtöbb mutáció kárt okoz a szervezetben, alig egyeztethető össze azzal a felfogással, hogy a mutációk lennének az evolúció nyersanyagforrásai. A valóságban a biológiakönyvekben a mutációt bemutató ábrák torz- és korcsképződmények gyűjteményei, és a mutáció elsősorban romboló, semmint építő jellegű folyamat"
Ez egy központi kérdés, vagyis hogy egy mutáció hasznos avagy káros? Erre a kérdésre a legnehezebb válaszolni, ugyanis egy mutáció előnyei és hátrányai csak a környezet függvényében értelmezhetőek. Nézzünk néhány emberi példát: A laktóz, más néven tejcukor egy összetett cukor, ebben az alakjában csak akkor hasznosul, hogyha lebomlik egy galaktóztra és egy glükózra, amelyek már a bélből felszívódnak. ( [link] A laktóz nagy mennyiségben található az emlősök tejében, éppen ezért az emlősök kicsinyei egy ideig termelnek egy laktáz nevű enzimet, amely képes egyszerű cukrokká bontani a tejcukrot. Az emlősök általában csak addig termelnek laktáz enzimet, amíg szopnak, az elválasztás ideje után megszűnik ezen enzim termelése is. Az emberi faj nagy része, a földön élő hétmilliárd ember háromnegyede esetében így is történik, négy-hat éves korukban megszűnik a laktáz enzim termelése, ezáltal a tejcukor emésztésének képessége is. Ez után ha az ember tejet fogyaszt, az emésztetlen tejcukor hasmenést, fokozott gázképződést, bélgörcsöket okoz, szóval roppant kellemetlen. Ezt az állapotot laktózérzékenységnek nevezik, ami öröklött jelleg, az érintett génnek Európában két allélja ismert, a domináns allél a laktáz enzim egész életen át megmaradó termelését, ezáltal a tejivás képességét okozza, a recesszív allélre homozigótákban csak négy-hat éves korukig termelődik laktáz enzim, utána megszűnik ennek a fehérjének a termelése, ezáltal a tej fogyasztásának a képessége is. A két allél közül a recesszív a vad típusú, amely nem teszi lehetővé a tejivást, nyilván ez az ősi változat. Jelenleg is elterjedtebb, mint a tejivást engedő változat, azon kívül a többi emlősállatnál jóformán ismeretlen ez a jelleg. Az alléleloszlás meglehetősen egyenetlen, például Hollandia lakosságának csak 1% -a laktózérzékeny, Kína lakosságának 93% -a ebben a boldog állapotban leledzik, míg a bennszülött amerikaiak 100% -a képtelen tejet emészteni. A magyar lakosság 38% -a laktózérzékeny, mi a középmezőnybe tartozunk. A laktáz enzim egész életen át termelése nyilván egy mutáció eredménye. A korai emberi életkörülmények között ez a mutáció semleges volt. A vadász-gyűjtögető emberek, mint ahogy a mai természeti népek is, semmilyen formában sem fogyasztanak tejet, az ugyanis mint táplálék csak az állattenyésztés kezdete után jelenik meg. Az állattenyésztés kialakulása előtt ez a mutáció semleges, ám az állattenyésztés, egy külső, nem biológiai körülmény kialakulása után ez a mutáció egyértelműen előnyös, hiszen onnantól kezdve a pásztornak nem kell levágnia a tehenet, hogy ehessen belőle, elég, ha megfeji. Viszont onnantól, hogy az ember megkezdte a pásztorkodást, hamarosan kitalált olyan módszereket is, amelyekkel sikerült felülemelkednie ezen az örökletes hátrányon. A joghurt, a kefír, a kemény sajt ugyanazon az elven alapszik: A mikróbák először a legkönnyebben felhasználható tápanyagokat fogyasztják el a környezetükből, a cukrokat, a tej esetében ez a tejcukor, így ha baktériumokkal és/vagy gombákkal erjesztik a tejet, azok jelentősen lecsökkentik a tejcukor-tartalmát, olyan mértékig, amikor már a tejcukor-érzékeny ember is biztonsággal megihatja. Akkor most a laktáz enzim egész életen át termelése előnyös, hátrányos, vagy semleges mutáció? A válasz: a körülményektől függ. Az állattenyésztést nem ismerő környezetben semleges, tejet fogyasztó környezetben előnyös, inkább sajtot/kefírt/joghurtot fogyasztó környezetben semleges. (Erről a mutációról már ezen a blogon is volt szó: [link]
Vizsgáljunk meg egy másik mutációt, a sarlósejtes vérszegénységet. (Már ezen a blogon is volt róla szó: [link] ) Ez a mutáció a hemoglobin molekula β-globin láncát kódoló génben következik be. Maga a mutáció recesszív, egyetlen bázis cseréje okozza, a heterozigóták vére működőképes, ám a homozigóták vörösvértestjei torzult alakot vesznek fel és könnyen széttörnek, így a kisebb átmérőjű erekben gyakran károsodnak, időnként összetorlódnak, elzárják az apróbb ereket, ezzel komoly károkat okozva. A mai orvosi ellátás mellett ez a betegség nem feltétlenül halálos, ám a betegek időről-időre orvosi segítségre szorulnak és így is csökken valamelyest a várható élettartamuk. A mai orvoslás előtt sokkal komolyabb volt ez az állapot, sokan belehaltak az erek elzáródásába és az ezzel járó lázrohamokba. Ez a mutáció ezek alapján egyértelműen hátrányos, ha meg is jelenik egy mutációs esemény nyomán, ki kellene szelektálódnia a populációból, hiszen csökkenti az egyed életképességét. Ennek megfelelően Európában rendkívül ritka, negatív szelekció hat rá. No most felfigyeltek rá, hogy Afrikában viszont rendkívül gyakori a sarlósejtes vérszegénység. Miért különbözik ennyire az eloszlása a két népességben? Miért szaporodott fel ennyire ez a káros mutáció Afrikában? A válasz abban keresendő, hogy ezeken a területeken fertőz a malária, amely élősködő életciklusának egy részét a vörösvértestek belsejében tölti, így bújik el az emberi immunrendszer elől. A sarlósejtes vérszegénységre heterozigóta emberek vörösvértestjei, bár az eredeti feladatukat képesek ellátni, szétrepednek, ha a malária élősködője őket fertőzi, így az élősködő képtelen elbújni az emberi immunrendszer elől. Ezek a heterozigóta (Aa) emberek ellenállóak a maláriával szemben, ám egyébként egészségesek. ( [link] A malária ma is gyakori halálok Afrikában, így az ennek ellenálló egyedek hatalmas előnybe kerültek. ( [link] Ebben az esetben, ha egy szülőpár mindkét tagja hordozó, ők ellenállóak a maláriával szemben, a gyermekeik negyede vad típusú, fele hordozó, azaz szintén ellenálló, negyede pedig sarlósejtes vérszegénységben szenved. Ebben a környezetben a malária elleni védettség előnye messze felülmúlja a sarlósejtes vérszegénységben szenvedő utódok születéséből származó hátrányt, így ebben a környezetben pozitív szelekció hat erre az allélre, így ez a mutáció a kialakulása után elterjed a populációban. Ebben az esetben a sarlósejtes vérszegénységet okozó mutáció maláriamentes területeken hátrányos és ritka, maláriával fertőzött területeken előnyös és gyakori. Akkor ez most előnyös, vagy hátrányos mutáció?
(Ugyanezen a blogon is volt már szó róla: [link]
Egy másik emberi példa a CCR5 gén és az ez által kódolt CCR5 fehérje. Ez egy sejtfelszíni receptorfehérje, amely immunsejtek felszínén található. Valószínűleg a gyulladásos immunválaszban játszik szerepet, ám ez még nem teljesen tisztázott. A CCR5 génnek létezik egy mutáns allélje, a CCR5-D32, amely egy rövid, 32 bázispár méretű delécióval keletkezett, amely tönkreteszi a gén által kódolt fehérjét. A homozigóta és a heterozigóta emberek is egészségesek, így valószínűleg a szervezet valahogyan képes pótolni a kieső működéseket. Ez a mutáns allél meglepően gyakori Európában, a kaukázusi rassz képviselőiben, magyarán szólva a fehér emberekben. Ami miatt érdekes: Ez a CCR5-D32 mutáció véd a HIV fertőzés ellen, a heterozigóták kisebb eséllyel fertőződnek meg a HIV vírussal, míg a homozigóták csak kivételes esetekben kapják el a vírust, gyakorlatilag ellenállónak tekinthetőek. Ellenben úgy tűnik, hogy a homozigóták érzékenyebbek a Nyugat-Nílusi Vírus fertőzésre. Most akkor a CCR5-D32 mutáció hasznos, vagy káros? HIV fertőzött környezetben hasznos, Nyugat-Nílusi Vírus fertőzött környezetben káros. Akkor ez most egy előnyös, vagy hátrányos mutáció? ( [link] [link]
Valós mutációk vizsgálatával megvilágítható, hogy az az állítás, miszerint hasznos mutációk nem léteznek többek között azért sem igaz, mert egy mutáció hasznossága vagy károssága csak a környezet függvényében értelmezhető. Egy mutáció, ami egy adott időben, adott körülmények között hasznos, egyáltalán nem biztos, hogy egy másik élőhelyen, más körülmények között is előnyös. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a Földön hol állandóak a körülmények tartósan? Alig tízezer éve ért véget az utolsó jégkorszak, és máris nyakunkon a globális felmelegedés. A jégkorszak is gyökeresen átalakította a Föld éghajlatát, minden élőlénynek alkalmazkodnia kellett a lehűlésekhez és a felmelegedésekhez is és ezzel együtt minden más éghajlati változáshoz is. A Földön nincsenek állandó élőhelyek, az egyes élőlények környezete folyton változik, így az egyes különböző allélek hasznossága vagy károssága folyton átértékelődik egy adott populáción belül is. Ezen kívül az éghajlat mellett számos tényező gyakorolhat szelekciós nyomást egy adott populációra. Hogy emberi példát mondjak: Amerika felfedezése után nem sokkal nagyon erős, addig ismeretlen szelekciós nyomás alá kerültek az ott élő népek, ugyanis a fehérek által behurcolt járványok szinte megtizedelték az őslakókat, akik ezek ellen gyakorlatilag teljesen védtelennek bizonyultak. Itt például alig néhány év alatt gyökeresen megváltozott ezen népek környezete és a rájuk ható szelekciós nyomás is. ( [link] [link]
Egy harmadik fontos kérdés, hogy minden mutáció megjelenik -e a fenotípusban, vagyis az örökítőanyag módosulása követhető –e az adott élőlény megfigyelésével? A válasz egyszerű: Nem. Számos esetben a mutációnak semmilyen látható vagy mérhető jele sincs. A genetikai kód degenerált, azaz egy aminosavat több különböző bázishármas is kódolhat. Például a GCT, GCC, GCA, GCG bázishármasok is Alanin aminosavvá fordítódnak le, így ha egy pontmutáció következtében például a GCC bázisokból GCA lesz, semmi hatása sem lesz a fehérje működésére, mivel a polipeptidlánc nem változik, ugyanaz az aminosav épül be a kérdéses helyre. Ezen kívül egy-egy aminosav megváltozása nem feltétlenül teszi működésképtelenné a fehérjét, sok olyan pontmutációt, rövidebb deléciót írtak le, amelyek, bár megváltoztatják a fehérje aminosavsorrendjét, a működését nem befolyásolják. A kromoszómamutációk között tárgyaltuk az inverziókat és a transzlokációkat. E kromoszómaátrendeződések nem feltétlenül jelennek meg a fenotípusban. ( [link] A Down-kórt leggyakrabban a 21. kromoszóma duplikációja okozza, azaz ezeknek a betegeknek kettő helyett három 21. kromoszóma található minden egyes sejtjükben. Azonban létezik egy másik formája is a Down-kórnak, a Robertson-féle transzlokáció. Ekkor a 21. kromoszóma hosszú karja letörik és egy másik kromoszóma valamelyik karjához forr oda. (Példaként vegyük a 14. kromoszómát) E mutánsok általában semmilyen fenotípust sem mutatnak, hiszen minden génjükből egészen pontosan két példánnyal rendelkeznek. Azonban ivarsejtképzéskor a kromoszómák szétválnak. Ha az utód az ép 21. és a transzlokációval megnövekedett 14. kromoszómát örökli a szülőtől, akkor a 21. kromoszóma transzlokáció által érintett karja három példányban található meg a sejtjeiben, így kialakul nála a Down-kór. Amennyiben a "hosszú" 14. és a "rövid" 21. kromoszómát örökli, ő egészséges emberré fejlődik, ám utódai között ugyanúgy megjelenhetnek Down-kóros gyermekek. Amennyiben a két vad típusú kromoszómát örökli a szülőtől, ez a mutáció elveszett, így utódai egészségesek lesznek. (Kép eredetije: [link] ( [link]
A kromoszómák inverziós mutációi sem feltétlenül jelennek meg a fenotípusban. Például Simola K. és munkatársai 1977 –es cikkükben két családot vizsgáltak meg, amelyek mindketten egy-egy nagy méretű inverziót hordoznak 11. kromoszómán. Az első inverziót az első család három tagja hordozta, a második inverziót pedig a második család nyolc tagja, ám semmilyen kóros eltérést nem tapasztaltak egyiküknél sem. Bár az inverziós mutációk sokszor nem jelennek meg a fenotípusban, egy fontos hatásuk mégiscsak van: Ivarsejtképzéskor, a kromoszómák átkereszteződésekor zavarokat okozhatnak, hiszen ilyenkor nem azonos gének kerülnek egymás közelébe, az utódokban gyakran deléciók és duplikációk keletkeznek. Ezek a kromoszómaátrendeződések homozigóta formában semmilyen hátránnyal sem járnak, ekkor az ivarsejtképzés is akadálytalanul zajlik. ( [link]
A duplikációk azért különösen érdekesek, mivel ilyen esetekben egy DNS szakasz megkettőződik. Ilyenkor a megkettőződött gének gyakorlatilag felszabadulnak a szelekciós nyomás alól, hiszen szabadon gyűjthetnek mutációkat, ha egy génből két példánnyal is rendelkezik egy szervezet, az egyiknek elégnek kell lennie az élethez, hiszen a duplikáció előtt is csak egy példánnyal rendelkezett, ha a másik elromlik, semmivel sem csökken az életképessége. Sőt, amennyiben esetleg a fölös példányban meglévő gének károsak (Mint például a Down-kórt okozó kromoszómaduplikáció esetén), éppen arra hat szelekciós nyomás, hogy az egyik példány minél előbb megváltozzon valamilyen mutációs esemény nyomán. Ez a magyarázata annak is, hogyan keletkezhetnek új gének a régebbiek módosulásával, úgy, hogy az egyed életképessége ne romoljon. Egy duplikációval keletkezett gént akármilyen mutációs esemény érhet, akármilyen változást elszenvedhet, attól az eredeti példány ép, működőképes marad. Ezek a gének innentől kezdve gyakorlatilag szabadon változnak, ha már egyszer működésképtelenné váltak, a további mutációik egy amúgy is működésképtelen génben történnek. Ráadásul sorozatos duplikációkkal a genom mérete is növekedhet.
"Meglepő tény, hogy az emberi fejlődés összes kézzelfogható bizonyítéka bőségesen elférne egyetlen koporsóban!"
Ez egyszerűen röhejes. Olvasd el legalább a Wikipedia idevágó szócikkét, hogy kicsit képben legyél.
"Michael Denton, a molekuláris biológia egyik szakértőjének az Evolution: A Theory in Crisis című könyvéből idézünk"
"Thus his second book Nature's Destiny (1998) [4] is his biological contribution on the Anthropic Principle debate which is dominated by physicists. He argues for a law-like evolutionary unfolding of life.[5] He no longer associates with Discovery, and the Institute no longer lists him as a fellow.[6]"
Vagyis maga Michel Denton tagadta meg később a saját könyvét, ma ő maga is elismeri, hogy az élőlények evolúciós folyamatok során alakultak ki.
"Különbséget kell tennünk a „mikroevolúció”, vagyis az egy fajon belüli folyamatos fejlődés, alkalmazkodás és változás fogalma, és a „makroevolúció” között, amely az egyik faj másikká történő átalakulását tanítja. Akik az evolúciót tanítják, általában az utóbbi fogalomra gondolnak."
A makroevolúció a biológia tudományában olyan folyamatokat jelöl, amelyek egynél több fajt érintenek. Például ilyen a dinoszauruszok kihalása. A kreacionisták valamiért felkapták ezt a két kifejezést és véres kardkét hordozzák körbe, mert szerintük mikroevolúció van, de makroevolúció nincs. Egyetlen bökkenő van az egésszel: Nem tudni mi az a makroevolúció és a mikroevolúció. Te is látom kiokosodtál ebben a kérdésben, ugye meg tudod mondani mit nevezel makroevolúciónak és mit nevezel mikroevolúciónak? Azt is, hogy mi a kettő között a különbség. Sőt, akár be is tudnál sorolni egy általam választott folyamatot a két fogalom valamelyikébe és meg is tudnád indokolni, miért éppen az? Tehát a P-elem elterjedése az ecetmuslica genomjában makroevolúció vagy mikroevolúció? [link]
"Van még egy sokatmondó részlet: Ha a gázoknak ez az elegye jelenti a légkört, az elektromos szikrák imitálják a villámlást, és a forrásban lévő víz a tengert, akkor mit vagy kit személyesít meg a tudós, aki előkészíti és végrehajtja a kísérletet? "
Ez az érvrendszer az evolúciókritika egyik általános aduja: A laborkísérletek szerintük nem bizonyítanak semmit, mert a laborban történtek, nem a természetben. A természetben történt események nem bizonyítanak semmit, mert az, hogy itt fajkeletkezés történt nem bizonyított, csak feltételezés. Valóban fejet kell hajtanunk ilyen fokú tudományos igényesség láttán. Viszont érdemes lenne elgondolkodni rajta, hogy akkor milyen kísérletet fogadnának el? Mert ugye a laborkísérletek során történő fajkeletkezés azért nem számít, mert ott az ember közbeavatkozott. Mondjuk azt, hogy ez a beavatkozás egészen pontosan mennyiben is torzítja a kísérlet eredményét, nem tudják megmondani, csak annyit, hogy a kísérleti körülmények "nem természetesek". Ha pedig a természetben történt fajkeletkezés eredményét vizsgáljuk, azt nem fogadják el, mert ugye nem láttuk magát az eseményt, tehát ez csak feltételezés. De akkor hogyan lehetne mégis vizsgálni a fajkeletkezést? Milyen bizonyítékot fogadnának el? Olyat, ami a természetben történt, de azért minden egyes lépését pontosan megvizsgáltuk, leírtuk. Viszont, megvizsgálni csak a laborban tudjuk, de ugye az már nem ér. Ez egy roppant kényelmes érvrendszer, egyetlen hibája van: A parttalan kételyen kívül semmit sem tartalmaz, egyszerűen egy mesterséges paradoxon. Ha nem fogadjuk el a laborkísérleteket, mint a természetben lezajlott folyamatok modelljét, akkor illene megmondani azt is, miért nem jó modellrendszerek ezek, miben különböznek a "természetes" állapottól. Sőt, ha már itt tartunk, javasolhatnának is egy kísérleti rendszert, amely egyszerre teljesíti a be nem avatkozás és a vizsgálhatóság egymásnak ellentmondó követelményeit. Az ÉRTEM hívei a mai napig nem javasoltak ilyen kísérleti rendszert, így azt kell hogy mondjam, hogy egyszerűen a szokásos stratégiát követik: Olyat követelnek, amelyről tudják, hogy lehetetlen. Mondjuk felmerül a kérdés, hogy a lehetetlen követelése mennyiben számít tudománynak?
"Ha az ember figyelembe veszi, hogy egy tipikus enzimnek a lánca esetleg 200 kapcsolódásból is állhat, és minden egyes kapcsolódás 20-féleképpen lehetséges, akkor könnyen belátja, hogy milyen végtelen nagy a haszontalan rendeződések lehetőségeinek a száma, még a legnagyobb távcsövekkel látható összes galaxis atomjainál is több."
A specifikus összetettség mint olyan alapvetően fordítási hiba. Az angol "specified" kifejezés magyar jelentése részletes, részletgazdag, szerencsésebbnek tartanám magyarul a részletes összetettség kifejezést. (Ugyanúgy ahogy az "értelmes tervezést" az "intelligens tervezés" helyett.) A kifejezést és az elvet eredetileg Leslie Orgel arra találta ki, hogy mi alapján lehetne megkülönböztetni az élőlényeket az élettelen anyagoktól. ( [link] Az ÉRTEM elméletébe William Dembski vezette be ezt a fogalmat, ő a specifikus (részletes) összetettséget valami olyasminek tartja, ami alapján megkülönböztethetőek a tervezett dolgok a nem tervezettektől. Dembski érvelése alapján 10150 esemény történhetett a világegyetem keletkezése óta, ha egy esemény bekövetkezésének valószínűsége ez alatt marad, akkor nem lehet véletlen. Maga az elv tetszetős és megvan az az óriási előnye, hogy innentől van min vitatkozni, mivel ez egyike az ÉRTEM vizsgálható állításainak. Dembski és követői előszeretettel alkalmazzák ezt az elvet, hiszen roppant egyszerű. Mint ahogy a hazai ÉRTEM hívők munkásságából is megtudhatjuk, egy esemény bekövetkezésének a valószínűsége ez alatt a határ alatt marad, az még nem elég, ahhoz, hogy a specifikusan (részletes) összetettségét igazoljuk "mintákat keresünk X-ben (pl. értelmes betűsorozatok, szavak, ismétlődések)". ( [link]
Ez az a lépés, amit mindenki elmond, aki valaha is megnyilatkozott a specifikus (részletes) összetettségről az ÉRTEM táborából, maga Dembski is oldalakon át értekezik róla. Ezek után azt gondolnánk, hogy erre jól bejáratott módszer létezik. Sajnos tévedünk, ez a mintázatfelismerés kizárólag egyetlen módon működik: Betűsorokból választják ki az értelmes szavakat, mondatokat. Ez a módszer tényleg gyönyörű, de van egy óriási hibája: Soha senki, legkevésbé az ÉRTEM hívei sem próbálták még élőlényekre, vagy ezek bármely részegységére alkalmazni. Nem tudom, ezek szerint az ÉRTEM eszköztárának legerősebb fegyverét még sohasem vetették be, azaz nem vizsgálták vele, hogy az élőlények tervezettek –e? Nem igazán értem, mire tartalékolják ezt a félelmetes érvet, amely állításuk szerint egyenes cáfolata az evolúciónak. Vagy ha nem alkalmazzák, akkor miért tartanak róla ismeretterjesztő előadásokat, illetve miért beszélnek róla úgy, mint a tervezettség melletti "bizonyítékról". Mert azért mégis csak hasznos lenne, ha ez a tervezettség egy vizsgálható követelménye vagy elem lenne, de erre soha kísérlet sem történt, Dembski kitalálta és azóta az ÉRTEM hívei engedelmesen szajkózzák, hogy ez a módszer micsoda előrelépés a tudományban, ám használni semmire sem használják. Szerény véleményem szerint ez elég furcsa.
Ennek a felhasználásnak van egy másik óriási hibája, nevezetesen, hogy megint csak nem független a szemlélőtől. Addig oké, hogy az általában hozott példák között látható a különbség, nyilván az "ESTEVANESTEVANKIKINYUGALOMBA... " betűsor értelmes, míg a "HMBZWNPQIRZVBSGVNMPHSD..." nem. Eddig jó, tiszta ügy.
No de melyik hordoz információt az "AMINTILEPETUTE" vagy a "UTUBEMPELUNE" betűsor? No, kedves olvasó, melyik betűsor specifikusan (részletesen) összetett? Ez már nehezebb, de az internetes roma szótár szerint ( [link] az "Aminti le pe tute!" azt jelenti, "Vigyázz magadra!" No most kedves olvasó, legyél őszinte! Az "AMINTILEPETUTE" betűsorban felismerted az információt? Nem. Pedig tartalmaz, csak nem a te nyelveden, aki érti, annak tartalmaz információt, neked nem. És ha mondjuk egy etruszk feliratot tennék ide, amely nyelvet a mai napig nem sikerült megfejteni, tehát jelenleg nem él olyan ember a Földön, aki tudná, milyen információt rejt, pedig nyilván rejt? Mondjuk a Családi kör első versszakát sem ismerné fel a specifikusan (részletesen) összetettnek, aki nem beszél magyarul, hiszen nem tudja mit jelent. Tehát ez a módszer, bár roppant szemléletes, alapvetően téves eredményre vezet, ha a ismeretlen nyelven írt betűsorokat kell összehasonlítani, ugyanúgy nem ismerni fel az információt, mint véletlenszerűen előállított betűsorokban.
De ugye eddig ez csak elméleti okoskodás, mi minderre a bizonyíték? Ismertetnék egy kísérletet <x> Loit és munkatársai új antimikróbiális peptideket szerettek volna találni, azaz olyan rövid fehérjéket, amelyek képesek elpusztítani a baktériumokat. Ilyen fehérjéket minden ismert többsejtű élőlény termel, tehát elkezdhettek volna keresgélni a természetben is, de ők más megközelítés mellett döntöttek. Véletlenszerűen beépült nukleotidokból álló 75 bázis hosszúságú DNS darabokat készítettek nagy mennyiségben. Az elkészült szigorúan véletlenszerű DNS szakaszokat egy plazmidba klónozták, így egy oldatot kaptak, amely nagy mennyiségű plazmid DNS -t tartalmazott, így az egyes plazmidokat bejuttathatták baktériumokba. Ezek után nagy mennyiségű baktériumsejtbe juttatták ezeket a plazmidokat, amelyeknek az a tulajdonsága, hogy egy baktériumsejtben egyszerre csak egy típusú plazmid létezhet, így tudták, hogy minden egyes baktérium csak egyféle véletlenszerűen előállított, 75 bázis hosszúságú DNS szakaszt hordozó plazmiddal rendelkezik. Ezek után egy kék festékkel (tripánkék) kiegészített táptalajra szélesztették ezeket a baktériumsejteket, ahol az egyes baktériumsejtek osztódni kezdtek és egy-egy szabad szemmel is látható baktériumtelepet hoztak létre. Ekkor, amikor a telepek már látható méretűek voltak, elindították a baktériumok által hordozott plazmidok fehérjévé fordítását, azaz kifejeztették a véletlenszerűen összeállított DNS szakaszokat. Ezek után figyelték, hogy melyik telep színe változik kékre, mert úgy okoskodtak, hogy ha a baktériumsejtek nagy mennyiségben elpusztulnak, a sejtmembránjuk már nem képes kívül tartani a kék festéket, így azok a telepek, amelyekben mérgező fehérjét kódol a véletlenszerűen összeállt DNS szakasz, megkékülnek. A kísérlet során körülbelül százezer baktériumtelepet vizsgáltak meg, ezek közül huszonnégy olyat találtak, amelyik jelentősen kékebb volt a környező telepeknél. Ezek közül folyadékkultúrában hat gátolta a baktériumsejtek növekedését, azaz csak hatnak volt valóban antimikróbiális hatása, ebből a hatból a legerősebb hatásút választották ki, őt vizsgálták részletesen. Kiderült, hogy valóban egy antimikróbiális peptidet találtak, amelyet ha kémiai úton megszintetizáltak, akkor is gátolta a baktériumsejtek növekedését, hasonlóan az antibiotikumokhoz. Vagyis egy működő fehérje született véletlenszerűen előállított DNS szekvenciák átírásából. "Információ" a semmiből! Éppen az, ami az ÉRTEM hívei szerint nem is létezik. Elég kellemetlen, hogy ezen állításuk is kísérletesen cáfolható.
Ezen kívül érdemes elgondolkodni azon, hogy e kísérlet során hetvenöt bázis méretű DNS szakaszokat készítettek, amelyek huszonöt aminosav hosszúságú peptideket kódolnak. Ha követjük az ÉRTEM szokásos számítási módszerét, ez bizony 2025 különböző variáció lehetőséget jelent, ez a rövid DNS szakasz ~1033 különböző fehérjét kódolhat. Ez is csillagászati szám, egy lottóötös esélye 10-9 körül van. Ha az ÉRTEM szokásos gondolatmenetét követjük, az, hogy a kísérletben talált antimikróbiális peptid így 10-33 eséllyel jön ki, azaz kb. annyi az esélye, mint hogy egy játékosnak három egymás utáni héten is ötöse lesz a lottón. Azért lássuk be, ez nem túl magas. A kísérletben hat különböző erősségű antimikróbiális hatású peptidet találtak, ennek az esélye 10-33X10-33X10-33X10-33X10-33X10-33, azaz 10-198. Mivel összesen százezer baktériumtelepet vizsgáltak meg, így 105 mintát vettek, így a végső esély 10-193. Vagyis ez bőven alacsonyabb, mint a William Dembski által meghatározott 10-150 esély. Vagyis ez a kísérleti eredmény Dembski meghatározása alapján egyértelműen lehetetlen. Most akkor hogy is van ez? Ennek az eredménynek az esélye bőven alatta van az általa meghatározott határnak, mégis el kell hogy fogadjuk, mert megtörtént.
A magyarázat pofonegyszerű, mint mindig, ha az evolúció talaján maradunk: Nem csak egy fehérjének lehet baktériumölő hatása. Nem is kettőnek, nem is száznak. A természetben eddig ezernél is több antimikróbiális peptidet azonosítottak, úgy becsülik, hogy minden többsejtű élőlény legalább egy tucatnyi különböző antimikróbiális peptiddel védekezik a környezetében élő mikróbák ellen. Nyilván megszámlálhatatlanul sok antimikróbiális hatású peptid létezhet, így lehetséges, hogy a fenti kísérletben az elméletileg lehetséges változatoknak csak ilyen kis részét vizsgálták meg, mégis találtak megfelelőt. Valószínű, hogy minden százezer huszonöt aminosav hosszúságú peptidből egy-kettő antimikróbiális hatású, így ha egy élőlényben egy ilyen fehérjét találunk, annak a véletlenszerű DNS szekvenciákból való létrejöttéhez nem kellett 1033 mutációs eseménynek történnie, bőven elég volt néhány százezer, ami azért nem olyan hihetetlen mennyiség, hogy eleve kizárja az evolúciót. No most Dembski feltevései éppen ezt nem kezelik, vagyis a tényt, hogy egy adott feladatra nem csak egy fehérje alkalmas. El lehet matyizni azon, hogy egy adott szekvencia milyen eséllyel jön létre véletlen folyamatok által, de a valódi kérdés az, hogy egy adott működés ellátására tulajdonképpen hány fehérje alkalmas, azaz a 1033 lehetséges változat mekkora hányada láthatná el ugyanígy a feladatát?
Ha kicsit elgondolkodunk azon a tizennyolc peptiden, amely ennek a kísérletnek mintegy melléktermékeként jött létre, amelyek kifejeződése ugyan bekékítette a baktériumtelepeket, ám nem pusztították el a sejteket, ezek léte legalább annyira meglepő, mint az előbb tárgyaltaké. A baktériumok sejtmembránját nem teszik tönkre, de mégis bejuttatják azt a kék festéket, amely az eddigi ismereteink szerint nem jut be az élő baktériumsejtbe. Akárhogyan is nézzük, ezek kezdetleges transzportfehérjéknek tekinthetők, az ép sejtmembránon keresztül a környezetből a sejtbe juttatják a tripánkéket. Ezzel az egyszerű módszerrel két eltérő működésű peptidfajtát is azonosítottak, bár tény, hogy erre a második működésre csak véletlenül szűrték a baktériumtelepeket.
A specifikus (részletes) összetettség matematikai kifejezése kizárólag annyit jelent, mi az esélye annak, hogy pontosan az a fehérje létrejött, de semmilyen módon sem közelíti meg azt a kérdést, hogy hány másik fehérje működne hasonlóan, mint az éppen vizsgált, azaz hány másik tudná ugyanígy ellátni a feladatát? Így sajnos a biológiai alkalmazhatósága gyakorlatilag nulla, kísérletesen cáfolható, hogy a módszer használatával előálló csillagászati esélyeknek bármilyen jelentősége is lenne a számokkal való bűvészkedésen kívül. Ha a kérdés az, hogy hány nullát tudunk leírni egy papírra, a módszer tökéletesen alkalmazható, ha az, hogy milyen eséllyel hoznak létre véletlen folyamatok genetikai információt, akkor erről semmit sem mond, a módszer alkalmazásával előálló becslések már egészen egyszerű fehérjék esetén is jelentősen eltérnek a kísérletesen mérhető értékektől. A "specifikus összetettség" módszerének semmi értelme sincs.
<1>: Loit E., Wu K., Cheng X., Hincke M.T., Altosaar I. (2008): Functional whole-colony screening method to identify antimicrobial peptides; Journal of Microbiological Methods 75 (2008) 425–431
"Ez csak egy enzim, és több mint 2000 van belőlük, melyek nagyon eltérő célokat szolgálnak."
"Még ha csak futó pillantást vetünk is testünk minden egyes sejtjének összetett világára és bonyolult működésére, az erre a kérdésre késztet minket: Hogyan jött létre mindez? "
Teljes mértékben figyelmen kívül hagyod azt az egyszerű tényt, hogy nem a sejtmagvasok voltak az első élőlények a földön, hanem a sejtmag nélküliek, azaz egyszerű baktériumok. A sejt általad vázolt bonyolult szerkezete kb. kétmilliárd év alatt alakult ki, ez kb. négyszer annyi idő, mint ami az ecetmuslica és az ember utolsó közös őse óta eltelt. Egy eukarióta sejt valóban bonyolult szerkezet, de hihetetlenül hosszú evolúciós fejlődés eredménye. Ha nem tudod, mi a különbség a prokarióták (sejtmag nélküliek) és a sejtmagvasok (eukarióták) között, akkor viszont milyen alapon nyilvánítasz véleményt bármilyen biológiai kérdésben, hiszen a földi élőlények két egymástól legjobban különböző csoportját sem tudod megkülönböztetni egymástól.
"El tudod képzelni, mennyi ideig tart, amíg egy 20 aminosavból álló lánc formát ölt? El tudod képzelni, mennyi ideig tart, amíg egy 20 aminosavból álló lánc formát ölt? Körülbelül egy másodpercig!"
Igen, néhány nanoszekundumnyi időbe telik. Az, hogy a hosszú aminosavláncok térbeli szerkezetét nem tudjuk modellezni, egyszerűen azért van, mert túl sok különböző kölcsönhatást kell egyszerre figyelembe venni, ami kimeríti a számítógépek erőforrásait. Ettől ez a folyamat egy vizes oldatban a másodperc tört része alatt lejátszódik. Az, hogy nem tudjuk modellezni, nem jelent semmit. Például nincs a világon olyan számítógép amely egy turbulens folyadékáramlást pontosan tudna modellezni, de ez nem jelenti azt, hogy pisiléskor Isten varázsolja ki belőled a hugyot, csak azt, hogy az áramlása túl bonyolult ahhoz, hogy modellezni lehessen. Nem alakul ki újra minden egyes sejtedben minden egyes fehérje, hanem a sejtmagban tárolt tervrajz alapján készül el, mint ahogy az előzőekben te is leírtad, kár hogy ezek szerint magad sem érted, mit írsz. A sejtben egy fehérje megtermelésekor nem történik semmilyen számítási, vagy adatfeldolgozási művelet, csak a meglévő tervrajz alapján elkészül egy fehérjemolekula. Igazából azt nem értem, mi ezzel a bajod, vagy mire számít ez érvnek?
"Neked ésszerűen hangzik, hogy a molekulacsapat mindhárom tagja ugyanakkor és ugyanott önmagától keletkezett, ráadásul olyan precízen összehangolva, hogy képesek legyenek együtt tevékenykedni, és végrehajtani a csodatetteiket?"
Nem, de ezt nem is állította senki. Az RNS molekuláknak maguknak is lehet enzimaktivitása, képesek más RNS molekulákat, hasítani, összeilleszteni. Ugyanígy az általad is emlegetett riboszómák RNS molekulákat is tartalmaznak és úgy tűnik,hogy a fehérjeszintézis során legalább olyan fontos szerepük van, mit a riboszóma fehérjéinek. Azaz valószínűleg először önmaguk másolására képes RNS molekulák jöttek létre, majd ezek lépésenként alakultak a ma ismert sejtekké.
Egyébként a kérdés éppen az volt, mi az az evolúció? Az evolúció elméletének nem része az ősrobbanás, a Biblia főleg nem, az élet kialakulása pedig szintén nem, mert maga az evolúció folyamata élő, szaporodóképes élőlényeket feltételez. Az élet keletkezéséről szóló elméleteket összefoglaló néven abiogenezis -nek nevezzük.
válasza:Még ha csak futó pillantást vetünk is testünk minden egyes sejtjének összetett világára és bonyolult működésére, az erre a kérdésre késztet minket: Hogyan jött létre mindez?
"Teljes mértékben figyelmen kívül hagyod azt az egyszerű tényt, hogy nem a sejtmagvasok voltak az első élőlények a földön, hanem a sejtmag nélküliek, azaz egyszerű baktériumok. A sejt általad vázolt bonyolult szerkezete kb. kétmilliárd év alatt alakult ki, ez kb. négyszer annyi idő, mint ami az ecetmuslica és az ember utolsó közös őse óta eltelt. Egy eukarióta sejt valóban bonyolult szerkezet, de hihetetlenül hosszú evolúciós fejlődés eredménye. Ha nem tudod, mi a különbség a prokarióták (sejtmag nélküliek) és a sejtmagvasok (eukarióták) között, akkor viszont milyen alapon nyilvánítasz véleményt bármilyen biológiai kérdésben, hiszen a földi élőlények két egymástól legjobban különböző csoportját sem tudod megkülönböztetni egymástól." A baktériumok egysejtű élőlények, melyek olyan egyszerűek, hogy sejtmagjuk sincs, és csupán egyetlen kromoszómájuk van. Testünkben billiószámra élnek baktériumok, többségük az emésztőrendszerünkben. Szerepük van az étel megemésztésében, valamint elsődleges forrásai a véralvadáshoz elengedhetetlen K-vitaminnak. A baktériumok megszokott élőlények a földön. Megélnek a legmélyebb óceánok feneke alatt, valamint 60 kilométerig a légkörben. A baktériumok száma meghaladja bármely más élőlényét. A Georgiai Egyetem (USA) tudósai valószínűleg a baktériumok számának a felbecsülésére tett első jelentős próbálkozást hozták most napvilágra. Becslésük szerint a baktériumok száma olyan 5-ös, melyet 30 nulla követ. „ A legtöbb ember azt gondolja, hogy a baktériumok betegségeket idéznek elő — jelenti ki a londoni The Times című újság —, pedig csak egy kis töredékük kórokozó. Még ha az állatokban élő összes baktériumot összeadnánk is, ez csupán nagyjából 1 százalékát tenné ki az összes baktériumnak. A legtöbb baktérium nemcsak hogy veszélytelen, hanem létfontosságú is, s elősegít olyan folyamatokat, mint például az emésztés.” Meglepő módon a baktériumok 92-94 százalékára a tengerfenék alatt több mint tíz centiméterrel lévő üledékben akadnak rá, valamint a talaj kilenc méternél mélyebb részeiben. Korábban azt gondolták, hogy ezeken a területeken jóformán nincs élet. A baktériumok szárazsúlyának hozzávetőleg a felét szén teszi ki, vagyis az az elem, mely elengedhetetlen az élethez. „ A baktériumok csaknem ugyanannyi szenet raktároznak, mint a világ összes növénye” — írja a The Times.
A szerves evolúció az az elmélet, amely szerint az első élő szervezet élettelen anyagból fejlődött ki. Aztán — amint állítják — ennek szaporodása során alakultak ki az élőlények különböző formái, míg végül létrejött a földön valaha létezett összes növényi és állati életforma. Mindez állítólag egy Teremtő természetfölötti beavatkozása nélkül ment végbe. Egyesek igyekeznek egybeolvasztani az Istenbe vetett hitet az evolúcióval, mondván, hogy Isten az evolúció által teremtett: létrehozta az első, primitív életformákat, majd az evolúció révén ezután létrejöttek a magasabb életformák, köztük az ember. Nem bibliai tanítás.
Valóban tudományos az evolúció?
A „tudományos módszer” a következő: a történések megfigyelése; a megfigyelésre alapozva elmélet felállítása, hogy mi lehet igaz; az elmélet ellenőrzése további megfigyelésekkel és kísérletekkel; annak megfigyelése, hogy az elméleten alapuló jóslatok valóra válnak-e. Vajon ezt a módszert követik azok, akik az evolúcióban hisznek, és tanítják azt?
Robert Jastrow csillagász azt mondja, hogy a tudósok „sajnálatára nincs egyértelmű válasz, mivel a kémikusoknak mind ez ideig nem sikerült megismételniük a természet azon kísérleteit, melyek során élettelenből élőt teremtett. A tudósok nem tudják, hogyan történt ez” (The Enchanted Loom: Mind in the Universe. [New York, 1981] 19. o.).
Loren Eiseley evolucionista elismerte: „Miután a teológusokat megrótták azért, mert mítoszokra és csodákra támaszkodnak, a tudósok abban a nem irigylendő helyzetben találták magukat, hogy kénytelenek megteremteni a saját mitológiájukat, tudniillik azt a feltevést, hogy amit napjaink minden erőfeszítése sem képes megvalósítani, az valóban megtörtént a kezdet kezdetén” (The Immense Journey. [New York, 1957] 199. o.).
A Discover című tudományos folyóirat ezt írta: „ Az evolúciót . . . nemcsak a fundamentalista keresztények támadják, hanem neves tudósok is kétségbe vonják. A paleontológusok — vagyis a kövületek tanulmányozásával foglalkozó tudósok — között is egyre több az eltérő vélemény” (1980. október, 88. o.).
„Egy évszázaddal Darwin halála után még ma sincs a legcsekélyebb bizonyítható vagy akár elfogadható magyarázatunk sem arra, hogyan ment végbe a valóságban az evolúció — és ez az utóbbi években az egész kérdésben a nézeteltérések szokatlan sorozatához vezetett . . . Az evolucionisták között csaknem nyílt háborúskodás áll fenn, amelyben mindenféle [evolucionista] irányzat új módosításokat sürget” (C. Booker [a londoni Times egyik írója]; The Star. [Johannesburg] 1982. április 20., 19. o.).
Milyen nézetet támasztanak alá a kövületek?
Darwin elismerte: „Ha tényleg az volna a helyzet, hogy nagyszámú . . . faj egyszerre keletkezett volna, az valóban végzetes lenne a[z] evolúció elméletére nézve” (A fajok eredete. Typotex Kiadó, 2000, 288. o.). Vajon azt igazolják a bizonyítékok, hogy a „nagyszámú . . . faj” egy időben jött létre, vagy az evolucionisták által vallott fokozatos fejlődést?
Találtak-e elegendő kövületi anyagot ahhoz, hogy helytálló következtetést lehessen levonni?
Porter Kier, a Smithsonian Intézet tudósa kijelentette: „ A világ múzeumaiban százmillió, jegyzékbe vett és azonosított kövület található” (New Scientist. 1981. január 15., 129. o.). Az A Guide to Earth History hozzáfűzi: „ A kövületek által a paleontológusok most kiváló képet tudnak elénk tárni az elmúlt korok életéről” ([New York, 1956] Richard Carrington, Mentor edition, 48. o.).
Miről tanúskodnak a valóságban a kövületek?
A chicagói Természettörténeti Field Múzeum által kiadott Bulletin rámutatott: „Darwin [evolúciós] elmélete mindig szorosan kapcsolódott a kövületi bizonyítékokhoz, és valószínűleg a legtöbben azt feltételezik, hogy a kövületeknek igen jelentős szerepük van az általános bizonyítási eljárásban, melyet az élet eredetének darwini magyarázata végett folytatnak. Sajnos, ez nem egészen igaz . . . a geológiai feljegyzések sem akkor, sem azóta nem szolgáltatták egy lassan előrehaladó evolúció bizonyítékának szépen egymásra épülő láncolatát” (1979. január, 50. évf., 1. sz., 22—3. o.).
Az A View of Life című könyv ezt írja: „ A kambrium kezdetétől számítva körülbelül tízmillió év alatt bolygónkon mindent felülmúló látványos változatosságban jelent meg a vázas gerinctelen állatok összes fő csoportja” ([Kalifornia, 1981] Salvador E. Luria, Stephen Jay Gould, Sam Singer, 649. o.).
Alfred Romer paleontológus ezt írta: „Ez alatt [a kambriumi réteg alatt] terjedelmes vastagságú üledékek vannak, amelyekben a kambriumi formák elődeinek felbukkanását várnánk, de nem találjuk meg őket. Ezekből a korábbi rétegekből az élet majdhogynem minden jele hiányzik, és így logikusan azt mondhatnánk, hogy az általános kép összhangban van azzal a nézettel, hogy az életformák a kambrium kezdetén különleges teremtés útján jöttek létre” (Natural History. 1959. október, 467. o.).
Harold Coffin zoológus ezt állítja: „Ha igaz lenne az egyszerűtől a bonyolultig való fokozatos evolúció, akkor meg kellett volna találni a teljesen kifejlődött kambriumi élőlények elődeit; de nem találták meg azokat, és a tudósok elismerik, hogy kevés a remény arra, hogy valaha is megtalálják. Kizárólag a tények, vagyis kizárólag a földön valóban feltárt dolgok alapján tehát a hirtelen megvalósult teremtésnek — a főbb életformák létrejöttének — az elmélete illik legjobban a képbe” (Liberty. 1975. szeptember/október, 12. o.).
A Cosmos című könyvében Carl Sagan őszintén elismerte: „ A kövületek bizonyítéka összeegyeztethető a nagy Tervező elméletével” ([New York, 1980] 29. o.).
Egyes vallásos csoportok azt tanítják, hogy Isten hat 24 órás nap alatt teremtett meg mindent. Ám a Biblia nem ezt mondja.
Az 1Mózes 1:3–31 arról tájékoztat, hogy Isten hogyan készítette elő a már meglevő földet az embereknek lakóhelyül. Azt írja, hogy egy hat napon át tartó időszak alatt került sor minderre, de arról nem esik szó, hogy ezek 24 órás napok voltak. Általános szokás például „a nagyapja napjaiban” kifejezéssel valakinek az egész életidejére utalni. Így a Biblia is gyakran használja hosszabb időtartam kifejezésére a „nap” szót. (Vesd össze: 2Péter 3:8.) Ennek megfelelően a Mózes első könyvének 1. fejezetében leírt ’napok’ esetében ésszerűen beszélhetünk több ezer éves korszakokról.
-miben higgyünk: az evolúcióban vagy a teremtésben?
Miért van ez a különbség? Mindannyian azonos bizonyítékok birtokában vannak. Nem lehet, hogy az indíték játszik szerepet? Elképzelhető, nem?
Hogyan lehet eldönteni, hogy kinek higgyünk? Mint csoportot (anélkül, hogy egyes személyeket bírálnék),
szerinted kiket tekinthetnénk becsületesebbeknek: azokat, akik meg vannak győződve arról, hogy Isten teremtette az embert, s ezért érzik, hogy felelősséggel tartoznak neki, vagy azokat, akik kijelentik, hogy a véletlen eredményeként jöttek létre, s ilyenformán csak önmaguknak tartoznak számadással?
Tehát személyesen kell megvizsgálnunk a bizonyítékokat, ha tisztázni szeretnénk a kérdést, hogy a teremtés vagy az evolúció adja-e meg a legmegnyugtatóbb választ az élet keletkezésére.
Miniatűr műanyaggyár
Tudósok a brazíliai Technológiai Kutatóintézetben új baktériumfajt fedeztek fel, mely képes a cukorból műanyagot előállítani. A korábban felfedezett fajok csak azután emésztik meg és alakítják át a cukrot, hogy az kisebb molekulákra bomlott, de az ebben az újonnan felfedezett baktériumban „rejlő lehetőségek abból adódnak, hogy képes a cukrot közvetlenül átalakítani” — mondja Carlos Rossell mérnök. Amikor a baktérium már túl sok táplálékot vett fel, a felesleges cukorból parányi, biológiailag lebomló műanyagszemcséket állít elő, amit a tudósok aztán oldószerrel választanak ki. A kutatók szerint „három kilogramm cukorból egy kilogramm műanyagot lehet nyerni” — mondja az O Estado de S. Paulo című újság.
mes. A legnagyobb és a legkisebb
Nemrégen a tengerfenék egy metánban gazdag részén felfedezték, hogy otthont ad a tudomány által eddig ismert legnagyobb baktériumnak. Ezek az óriások, melyeket 1997-ben fedeztek fel, gyöngysorra hasonlítanak, és 100-200-szor hosszabbak, mint egy átlagos baktérium. És ezek nagyevők — alig hagynak hírmondót a mérgező hatású szulfidokból az üledékben, s így a tengeri élőlényeknek biztonságos területet teremtenek.
Amit talán a föld legkisebb élő szervezetének nevezhetnénk, azt szintén a tenger alatt találták meg nemrégen, jóllehet ebben az esetben a tengerfenék alatt öt kilométerrel! A The New York Times egyik beszámolója azt írja erről a Nyugat-Ausztrália partjainál tett felfedezésről, hogy „olyan bizarr volt, hogy heves nemzetközi vitát robbantott ki”. A vita tárgyává az vált, hogy vajon a lények élő szervezetek-e vagy sem. (Ezeket a lényeket nanóknak nevezik, mivel méretüket nanométerben lehet meghatározni, vagyis a méter egymilliárdod részével.) Ezek a gombákra hasonlítanak, nagyjából akkorák, mint a vírusok, van DNS-ük, és úgy tűnik, hogy gyorsan szaporodnak és népes kolóniákat hoznak létre.
Most oly sok életet fedeznek fel, hogy számos tudós azt gondolja, hogy a földkéreg felső részében a mikrobák össztömege jóval felülmúlhatja a földfelszínen élők tömegét! Ezek a felfedezések a tudományos gondolkozásban forradalmat robbantanak ki. Egy tudós ezt mondta: „ Az utóbbi néhány évben a mikrobiológiával kapcsolatos dogmák el lettek vetve. Ez a terület újra felfedezi önmagát. Alapjában véve új tudományról beszélhetünk.”
Mi több, ezek a valóban mélyreható felfedezések megtanítanak nekünk valamit, ami felülmúlja a tudományt. A Biblia ennek az éleslátásnak a lényegére világít, amikor azt írja, hogy Isten „láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők” (Róma 1:20). Például Isten nagyon törődik a tisztasággal. Ez a baktériumok és más, tengerben élő élőlények életmódjából is látszik, melyek segítenek méregteleníteni a föld belsejéből feljövő, illetve az óceán felsőbb részéről a fenékre ülepedett, rothadó anyagból származó sok lehetséges mérgező anyagot. Látható, hogy Istent érdekli a bolygónk és a rajta lévő összes élőlény egészsége.
Furcsa új organizmus
A németországi Regensburgi Egyetem tudósai érdekes baktériumot fedeztek fel a vulkanikus óceánfenéken Izlandtól északra. A baktérium csak forrásban lévő, oxigénmentes, kénben gazdag vízben él meg, derül ki a Der Spiegel magazinból. A baktériumok onnan kapták a Nanoarchaeum equitans (lovagló őstörpe) nevet, hogy egy jóval nagyobb organizmus, az Ignicoccus (tűzgolyó) felszínén élnek, és úgy tűnik, hogy a növekedésük szempontjából is ki vannak szolgáltatva neki. Mivel az átmérőjük csupán 400 nanométer, ezek a baktériumok annyira parányiak, hogy „több mint hatmillió elférne belőlük egy tű hegyén” — írja a beszámoló. Abban is rendkívüliek, hogy DNS-ük még 500 000 bázispárt sem tartalmaz. „Ezért az őstörpe az eddigi ismereteink szerint a legkisebb génkészletű élőlény” — jelenti ki a Der Spiegel.
Miniatűr műanyaggyár
Tudósok a brazíliai Technológiai Kutatóintézetben új baktériumfajt fedeztek fel, mely képes a cukorból műanyagot előállítani. A korábban felfedezett fajok csak azután emésztik meg és alakítják át a cukrot, hogy az kisebb molekulákra bomlott, de az ebben az újonnan felfedezett baktériumban „rejlő lehetőségek abból adódnak, hogy képes a cukrot közvetlenül átalakítani” — mondja Carlos Rossell mérnök. Amikor a baktérium már túl sok táplálékot vett fel, a felesleges cukorból parányi, biológiailag lebomló műanyagszemcséket állít elő, amit a tudósok aztán oldószerrel választanak ki. A kutatók szerint „három kilogramm cukorból egy kilogramm műanyagot lehet nyerni” — mondja az O Estado de S. Paulo című újság.
A gejzírekben élő baktériumokban a kemoszintézisnek nevezett vegyi folyamat játszódik le. Ez a kifejezés ellentétes a fotoszintézissel, vagyis azzal a folyamattal, amelynek során a szárazföldi növényeknek és a fitoplanktonoknak a fény adja az energiát. A fitoplanktonok olyan növényekből vagy növényszerű élőlényekből állnak, amelyek az óceán felső, napfényes részén találhatók.
A tudósok az 1960-as években elkezdték tanulmányozni az egyesült államokbeli Yellowstone Nemzeti Park hőforrásaiban található, meleget kedvelő baktériumokat. A The Deep Hot Biosphere című könyv azt írja, hogy ezek miatt a bámulatos „ökoszisztémák miatt, amelyek a sekélyebb vizekben találhatók, a tudósok most először kezdték értékelni a föld látszólag legegyszerűbb élőlényeinek a rendkívüli adottságait”.
”. Gyomirtót gyártó hangyák
„Néhány hangyafaj, mely gombát állít elő magának táplálékul, gyomirtót is készít, hogy megszabaduljon egy élősködőtől” — számol be a Bloomberg hírszolgálat. Az Atta colombica nevű faj egyedei nem képesek megemészteni a leveleket és növényi hulladékokat, melyeket a fészkükbe cipelnek. A rothadó növényeket kamrákban tárolják, és gombatenyészeteket hoznak létre belőlük. Ám a kifejlődött gombákat egy mikroszkopikus élősködő támadja meg, amely megtizedelheti, de teljesen el is pusztíthatja a hangyák élelmét. A gombák védelmezésére a hangyák testén egy baktérium képződik. „ Amikor megjelennek az élősködők, a hangyák a testük bizonyos részeit hozzájuk dörgölik, így a gyomirtó az élősködőkre ragad” — fejti ki a hírszolgálat.
Szívós baktériumok
A földön nyüzsög az élet, még több kilométerrel a föld alatt is, számol be róla a kanadai National Post. „Ezek a baktériumok olyan mélyen élnek a földfelszín alatt, hogy 50 000 évig tartana, mire az esővíz eljutna hozzájuk” — jelenti ki Terry Beveridge professzor, a Guelph Egyetem munkatársa. „Nincs fény, nincs fotoszintézis, nincsenek táplálékot jelentő összetett cukrok vagy fehérjék.” Hogyan képesek akkor ezek a baktériumok életben maradni? A National Post szerint kanadai és amerikai kutatók felfedezték, hogy a Shewanella baktérium vas-oxidra tapad rá, és kivonja „az ásvány elektronjait, hogy az életben maradásához elengedhetetlen anyagcseréhez energiához jusson”. A tudósok úgy becsülik, hogy több tízezer különféle mikroba él mélyen a föld alatt, de csak kevesebb mint a tíz százalékukat sikerült eddig teljesen azonosítani.
Olajdiéta
1978 márciusában az Amoco Cadiz nevű olajszállító tartályhajó zátonyra futott a franciaországi Bretagne partjainál, s így 230 000 tonna nyersolaj ömlött a tengerbe, amely mintegy 350 kilométernyi partszakaszt szennyezett be. Mekkora kár maradt hátra? 1992 óta e szennyezés hatásai teljesen eltűntek, még a parti homok legmélyéről is, mondja Gilbert Mille, a marseille-i tudományos kar professzora. E látványos regenerálódásért az érdem egy természetben előforduló baktériumot illet, amely megemészti a szénhidrogéneket. E mikrobákkal szoros együttműködésben dolgoznak a puhatestűek és férgek, amelyek folyamatosan megforgatják a homokot, s az összes olajat a felszínre juttatják, ahol megemészti azt az éhes baktérium.
Az étel felhevítése nem pusztítja el a mérgeket
Nem szabad megenni azt a húst, melyet a főzés után több mint két órával sem hűtenek le — jelenti ki a Tufts University Health & Nutrition Letter. De nem öli meg az ártalmas baktériumokat, ha újra felfőzik az ételt? „ A kint hagyott hús felhevítése talán megöli a felszínen kifejlődött baktériumokat, de nem pusztítja el a betegséget okozó mérgeket, amelyeket bizonyos baktériumtörzsek hoztak létre” — jegyzi meg a Nutrition Letter. Gyomorfájást, hasmenést, hányingert, hidegrázást, lázat és fejfájást okozhat az a méreg, melyet a közönséges Staphylococcus baktérium hoz létre. „Sőt, ezt a mérget még az sem pusztítja el, ha tűzforróra melegítik az ételt.”
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!