Az ik-es igéknek miért csak a jelen/kijelentő/egyes-első esetében baj a "szabálytalankodás"?

Gyakran elmondják, hogy a nyelv és nyelvtan elég képlékeny dolgok, és egy idő után az válik helyessé, amit használnak. Ez az egyék/egyen esetében már lezajlott, és az utóbbi változat teljesen kiszorította az előbbit. Ugyan még nem tartjuk helytelennek az "egyék"-et sem, de minimum meglepődünk rajta, és mondjuk levonjuk a következtetést, hogy erdélyi származású lehet az illető, aki használja.

Az eszem/eszek esetében még nem járunk itt, és nem is látjuk, hogy hosszú távon nyerni fog-e az egyik vagy másik. A nyelvészek ugyan mára mindkettőt helyesnek nyilvánították, de kár tagadni, hogy van azért egy kis szocio-töltete is a kétféle ragozásnak: az "eszek" inkább az alsóbb társadalmi rétegekben gyakori, így a többedgenerációs értelmiségiek jelentős része szimplán megveti az ikes igék általuk helytelennek tartott ragozásának használatát, függetlenül attól, hogy a nyelvészek ma vagy holnap mit mondanak.

Nekem annak idején az egyetemen eleinte több vidéki évfolyamtársam eszek-ezett, de néhány év alatt gyakorlatilag mindegyikük leszokott róla. Gondolom ők is érezhettek valami hasonlót, mint amiről te beszélsz, hogy sokan "megbotránkoztak" tőle, és nyelvészek véleménye ide vagy oda, egyszerűbbnek tartották váltani.

egyszerűen arról van szó, hogy ez egy folyamat:

amik régebben még "jók voltak" – nemcsak az "ősmagyarok", hanem akár dédnagyszüleink idejében :-) –, azok egy része már egy ideje régies (pl. "egyék kend egy falatot", "innám egy kis vizet is"),

és ugyanígy, ami a most 40-50 éveseknek – akár a mostani magyartanároknak, vagy nekem – még a "normális" ("helyes"), az a mai gyerekeknek már ósdi, modoroskodó, mittoménmilyen... (pl. eszem, iszom, beugrom)

A nyelv sok mindentől változik, külső, belső hatások, divat, általános értelmi színvonal és még sok más.

Korábban szabály volt az egyes szám első személy esetén a "k" helyett az "m" használata. Olyan sokan használták "helytelenül, hogy az akadémiai bizottság "engedékenységből", a mindkét alakot helyesnek tekinti.

Egyébként, aki finom különbségeket akar tenni (van erre képessége és igénye), a tárgyas/tárgyatlan ragozást alkalmazza. Ha azt kívánom kifejetni, hogy általában teszem ezt a dolgot, akkor eszek, alszok, iszok. Ha arra utalok, hogy most éppen konkréten cselekszem, akkor eszem (almát), iszom (vizet), alszom (most egyet).

A magyar nyelv elég gazdag, hogy szavakkal, ragozással legyen képes kifejezni árnyalatnyi különbségeket. Akinek erre nincs igénye, pláne, nem is ismeri az adott szófordulatot, az "kikel" ez ellen. Minél butább, annál harciasabban.

"Ha azt kívánom kifejetni, hogy általában teszem ezt a dolgot, akkor eszek, alszok, iszok. Ha arra utalok, hogy most éppen konkréten cselekszem, akkor eszem (almát), iszom (vizet), alszom (most egyet)."

??? Ilyet még sosem hallottam, ez honnan van? Mutassatok már valamit légyszi! Akár írásos forrást, akár csak annyit, hogy "igen, én is így szoktam"... Ez a fajta különbségtétel nekem teljesen új.