Amikor 12-15 évesek voltunk, akkor mi is számtalan helyesírási hibával küzdöttünk, vagy csak a mai fiatalság igénytelenedett így el?

Én így látom a dolgot:

A magyar nyelv helyesírása egy rendszeren alapul. Kazinczy idejében nagyon gatyába rázták a magyar nyelv helyesírásának szabályait, egy teljes és átfogó rendszerként felépítve azt. Ez a rendszer egyértelműen meghatározza, hogy hogyan kell helyesen leírni egy-egy helyzetben a szavakat. Olyannyira jól sikerült ez a projekt, hogy a mostanában egyre nagyobb teret hódító idegen jövevényszavakra (vagy gyakorta inkább csökevényszavakra) is pontosan úgy használható, mint a teljes jogú magyar szavakra. Szóval le a kalappal a Kazinczy brigád előtt, kimagaslóan jó munkát végeztek.

Nos, ezen nyelvi rendszer pontos és akkurátus elültetése a gyerekfejekben erősíti a rendszer szerinti gondolkodást, életet. Erősíti azt, hogy rendszerezni érdemes, rendszerbe kell szedni a minket körülvevő világot, különben nem lesz hová beilleszteni, nem lesz mihez kapcsolni az újabb és újabb ismeretanyagot. Ennek pedig csak egy nagy káosz lesz a vége a fejben, felületessé és felszínessé válik az ismeretanyag, a tudás. Ez aztán akarva-akaratlanul is kihat az egész gondolkodásmódjára, életmódjára, életvitelére. Véleményem szerint ezért érdemes beleverni a gyerekbe a helyesírást, hogy így is egy kis rendszerszerűséget tanuljon, rendszerezve tudja elhelyezni magában az új dolgokat. Ennek aztán folyományaként később önmagától is rájöhet, ráérezhet különböző összefüggésekre, amelyeket pusztán a fejében létrehozott rendszer tanulmányozásaként (vagyis saját rendszere szerinti gondolkodásmódjával) fedezhet fel, találhat ki.

Tehát végszóra, nem maga a helyesírás fogja meghatározni a gondolkodásmódját, de a helyesírás rendszerének elsajátítása nagyban hozzájárulhat a helyes gondolkodásmód kialakításához, és ez már az egész életére ki fog hatni. Szerintem.

Ági

"Nekem soha sem volt gond a helyesírásommal"

Ezt azért így nem merném leírni. Soha? Valamikor csak meg kellett tanulnod, nem?

Tehát nem soha. "Soha nem mondjuk azt, hogy soha."

Igen. Mi is sok helyesírási hibával küzdöttünk, csak akkor még a magyar tanároknak több idejük volt velünk foglalkozni az órákon.

Mi majdnem minden magyar nyelvtan órát tollbamondással kezdtünk. Nagyon sok szó így rögzült bennem helyesen.

Nekem szerencsém volt, mert édesapám jó helyesíró volt, és én tőle örököltem a magyar nyelv szeretetét.

Nekem is voltak osztálytársaim, akik hadilábon álltak a helyesírással.

Kikerültek az általános iskolából, elmentek dolgozni, és a kutya sem foglalkozott vele, hogy milyen a helyesírásuk.

Amíg nem jött az internet.

Itt szembesülök én is azzal, hogy milyen sokan nem ismerik a magyar helyesírási szabályokat.

Tehát a mi korosztályunk is nehezen birkózott meg a szabályokkal, de amiket a mai fiatalok helytelenül használnak, az a mi időnkben ismeretlen volt.

Gondolok itt az igekötős igékre, amikor az ige és az igekötő között más szó van, a ba és ban különbségeire, hadja, higyje, teccik, vmi, léccí...

" Azoknak szólj be akik nem tudnak két szót normálisan leírni -.- "

Ha te ezt beszólásnak fogod fel, akkor elnézést kérek, nem annak szántam.

Erről én is kérdeztem a szüleim,de nem tudtak rá válaszolni.Egyszer viszont találtam régi füzeteket,hát Ők is írtak cifra dolgokat :D

Szerintem leginkább a netezés az olvasás hiánya miatt katasztrófa a fiatalok helyesírása.Én próbálok rá odafigyelni,de még így is vannak hibáim.Nem írok muszály-t meg mennyé-t,de apró hibák gyakran előfordulnak.

Az a baj,hogy nálam még az is közrejátszik,hogy iskolában a tanár által készített diákról másolunk,amiben aztán van egy rakás helyesírási hiba.Mondta is év elején,hogy katasztrófa a helysírása és ha egy mód van rá,ne tanuljuk el tőle...