Mikor toldalékolunk úgy hogy -nék és mikor úgy hogy -nák?

Julianna!

Szerintem ha átgondolod, te is belátod, hogy ez a tanács nem jó, nem alkalmazható. Éppen az okozza a kavart (a "-nákozást"), hogy aezek közül az igeragok közül legtöbb toldalék illeszkedik hangrendileg, de bizonyosak elvileg nem (gyakorlatban gyakran ("hibásan") mégis).

E/1-ről van szó, és alanyi ragozásról, tehát pl. "olvasnék". Ez esetben ugye nem illeszkedik a toldalék hangrendileg.

Na de a helyzet az, hogy ez nagyon kilóg a sorból (rendhagyó, kivételes eset), ami abból is látszik, hogy ha ezek közül a paraméterek közül (E/1/alanyi) bármelyiket módosítjuk, akkor máris visszazökkenünk a szép magyar nyelvérzékünk szokásos kerékvágásába:

E/1/tárgyas: olvasnám a könyvet – illeszkedik!

E/2/alanyi: olvasnál egy könyvet – illeszkedik!

T/1/alanyi: olvasnánk egy könyvet – illeszkedik!

(És folytathatnám:

ha nem feltételes mód, akkor is illeszedik (olvasok/olvassam, szeretek/szeressem);

ha nem jelen idő, akkor... akkor nincs is külön toldaléka, tehát vagy nincs gond: olvastam volna, vagy csak az eredeti gond van: majd olvasnék.)

Tehát arról van csak szó, hogy a kedves beszélő hallgat arra a nyelvérzékére, amellyel rengeteg más esetben – pl. teljesen más, névszói toldalékok esetében (-ba/-be, -val/-vel stb.), de még az adott igerag közvetlen "szomszédainál" is(!) – jól tudja illeszteni a toldalékot, és ezt alkalmazza az említett kivételes esetre is.

Mi pedig, akik az "iskolai", """művelt köznyelvet""" beszéljük – nem felsőbbrendűsködés, ezért is tettem rengeteg idézőjelbe :-) –, ennek a szabályait szívtuk magunkba, mi csak annyit hallunk, hogy az általunk megszokotthoz képest ők eltévesztenek valamit, és egyáltalán nem tudatosul bennünk, hogy a _mi_ szabályunk "lóg ki a sorból". :-)

(Hogy ez miért van így, hogy alakult ki, arra nem térek ki – nem is tudnék kellő alaposságal, hisz nem is vagyok szakértő.)

Ja, és visszatérve arra, hogy miért nem alkalmazható a tanácsod:

> Keress egy olyan szót, amelyben még véletlenül sem tévesztheted el, pl. "lennék".

– ezt mi alapján válassza ki?... hangrend?... nem biztos, hogy tudja, mi az...

– mikor keresse? amikor bizonytalan?... ő nem bizonytalan, ő határozottan "olvasnák"-ot mond.

– mikor legyen mégis bizonytalan? E/1/alanyi, feltételes módú, jelen idejű ragozásban? nem biztos, hogy tudja, mi az... (vagy máskor is? –> lennél/olvasnél? lennénk/olvasnénk?...)

> Sokszor hallani azt is, hogy "innák". Gondolj ilyenkor ez "ennék"-re.

> Itt ugye te sem mondanád, hogy "ennák"?

miért pont az innáknál gondoljon? az ő nyelvérzékének azzal semmi baja.

–> enném/inném? ennél/innél? ennénk/innénk?

De még ennél is többször hallani, hogy tudnák, akarnák – ilyenkor mire gondoljon?...

A nákozás esetén nem az a kérdés, hogy ha valaki bizonytalan, akkor hogyan tud dönteni, hanem hogy mitől tudna csengetni a fejében a jelző, hogy itt most valami nem stimmel. Ezt sajnos én sem tudom, különösen mivel bizonyos szempontból (lásd fent) pont az innák "stimmel", és az innék nem... :-)