Lehetséges lehet a jövőben, hogy az ember tudatát halála előtt át tudják vinni egy számítógép memóriájában? Így lehet majd az embereknek biztosítani a halhatatlanságot?

Igen, lehet, hogy lehetséges lesz.

G.

A világunk a fizika törvényeire épül, a fizika törvényeit pedig matematikával lehet leírni, tehát elvileg semmi akadálya nincsen, csak még ki kell fejlesztenünk egy olyan kapacitású számítógépet, ami képes az emberi tudat tárolására és futtatására.

Ez kemény dió lesz, mert a legösszetettebb dolog, amit az Univerzumban ismerünk, jelenleg az emberi agy, de mivel itt a működő agyunk, tehát élő példánk van rá, hogy a fizika törvényei lehetővé teszik egy ilyen szerkezet működését, ezért semmi akadály nincsen benne, hogy ugyanez elfusson egy mesterséges rendszerben.

A számítógépek a Neumann-elv szerint működnek, azaz elektromos feszültségkülönbségek alapján értelmezik a bináris logikát.

Az agyunk erre csak részben hasonlít. Az agyunk digitális rendszer, mert az idegrendszer alapvető működése az alapján dől el, hogy van-e potenciál vagy nincsen, tehát nagyon alapjaiban nézve az agyunk is a Neumann-elvet követi, ez azonban sajnos csak a medúza idegrendszerének szintje, és azt sem teljesen fedi le. Komplexebb szinten, pl. az emberi emlékek, feldolgozóképesség, tudat, már analóg rendszerű az agyunk, mert az idegsejtek kapcsolatának elrendeződésében rakódnak ki a magasabb agyfunkciók.

Ahhoz, hogy ezt számítógépen futtathassuk, egy olyan emulátorkörnyezetet kell létrehoznunk, ami egy digitális rendszer segítségével analóg rendszert szimulál. Ez hatalmas számításkapacitást fog igényelni, mivel állandóan irracionális számokkal, végtelen tizedestörtekkel kell majd dolgoznia, amiket minnél pontosabban le kell írni, hogy az eredmény ne térje el túlságosan a biológia agyunk működésétől.

Szerencsére valódi végtelen törtek és irracionális számok csak a matematikában léteznek, ugyanis fizikai világunk sem analóg, hanem digitális rendszer. Az alapvető részecskék vizsgálatánál nem lehet a végtelenségig lemenni, egyre kisebb alkotóelemeket felfedezve, hanem sor végén ott az univerzum legalapvetőbb részecskéje, a húr, és a legkisebb méretegység, a Planck.

Ez azt jelenti, hogy a számítógépes agy-emulátornak sok tizedig ki kell majd számolni a tizedestörteket az elég pontos analóg-szimulációhoz, de lesz egy pont, ahol olyan pontos lesz majd a tört, hogy tökéletesen meg fog egyezni az eredmény a biológiai agyműködéssel.

Az ember információfeldolgozás, tárolás az más elvek szerint működik, mint a gépi. Pontosan még nem jöttek rá, hogy pontosan hogy is működik, de annyi biztos, hogy az ember másképpen kezeli az információkat, úgy, ahogy erre a gépek nem képesek. Pl. az embernek vannak a saját ismereteiről is ismeretei, illetve az információk válgozásáról is van tudása, tud arról, hogy gondolkodik, azaz van öntudata. A gondolkodási mechanizmus is másképpen működik, az ember sémákban gondolkodik, ha egy problémát meg kell oldani, akkor nem dolgoz fel minden egyes adatot, mint a gép, hanem csak a releváns adatokat, és azokat sem külön-külön, hanem sémákba rendezve. Mondok egy példát. A számítógép úgy sakkozik, hogy minden egyes lépés előtt végigmegy minden egyes bábun és számba veszi az összes lehetséges lépési variációt. Az ember viszont nem ezt teszi (jó sokáig is tartana így egy parti), hanem a sakk állások szerint kombinációk vannak a fejében, és ezek alapján lépked, azaz nem nézi meg az utolsó parasztot is, hogy az hogyan léphet, hanem sémákba rendezi az információkat.

Ilyen formában a gép tehát az emberi gondolkodást nem tudja lemásolni. Ha rájönnénk arra, hogy az emberi agy hogyan tárolja az információkat, az csak egy dolog lenne, ha arra nem jönnénk rá, hogy az emberi tudat az egyáltalán micsoda, akkor a gép csak tárolná az emberi információkat, de maga a tudat, az ego az elveszne, és így végülis ugyanúgy meghalnál, max. csak képfájlok szövegfájlok, audio fájlok maradnának az agyadból.

Ozmium válasza nagyon érdekes filozófiai vitákat tud indítani a dologról.

Ott vannak például azok, akiket a klinikai halál állapotából hoznak vissza.

Igaz, hogy ugyanazon ember saját agya kezdi el újra generálni a tudatot, amikor visszahozzák az életbe, de felmerül a kérdés, hogy vajon az az ember, akit újraélesztettek nem-e csak egy másolat, hiszen volt egy időszak, amikor az agya létezett, de nem generált tudatot.

Vajon lenne-e bármi különbség a fent említett klinikai halálból való visszahozás között, és aközött, ha a halál állapotában kioperálták volna az agyát a testéből, egy Star Trek-es repikátorhoz hasonló géppel dekonstruálták, majd információként tárolták volna az agyát, majd ebből az információból újra felépítették volna az agyat és visszahelyezték volna a testébe?

Tudjuk-e bizonyítani, hogyha éjjel a mély alvás állapotába kerülünk, amikor álmokat se látunk, majd reggel felkelünk, akkor ugyanazok az emberek vagyunk, akik előző este voltunk, nempedig csak egy másolat, mivel a tudat generálása a reggeli ébredés előtt újraindult?

Az agyunkban az idegsejtek mindig elhalnak, majd újakra cserélődnek ki. Tudjuk-e bizonyítani, hogy egy ilyen sejtcsere során nem tapasztaltunk-e már egóhalált, és nem vagyunk-e mások, mint évekkel ezelőtti önmagunk másolatai, akik minden korábbi fontos emlékükkel rendelkeznek, ami a folytonosság illúzióját kelti?

Pontosan ott van az aggályom, ahol a #6 és #7 válasz is kapisgál.

Akármennyire gyenge is a Transzcendens film, ebben a témában erősen mutatja, hogy akármilyen tökéletes másolatot produkálsz is, az egy másolat lesz, nem az eredeti ember. Az bizony végérvényesen meghal.

A tudat-folytonosság valóban nagyon mély, nem csak filozófiai kérdés. Az éjszakai alvás kevésbé probléma szerintem, hiszen az agy tudatalatti tevékenységei, memóriájának folyamatos működése fenntartják a "folytonosságot". A klinikai halál már neccesebb eset.

Egy gépre áthelyezésnél szerintem a megbízható, valódi tudat átadást csak úgy lehetne megvalósítani, ha az agy és a számítógép egy darabig "tandemben" összekötve működne és az emberi agy "lekapcsolása" a rendszerről fokozatosan, éber tudati állapot, folytonosság mellett történne meg, az áthelyezendő tudat folytonos éberségben követné a procedúrát. Hasonló lehetne, mint az agyműtétek, amit a páciens éber állapotában végeznek. És az agy lekapcsolása alatt folyamatos agyelhalást értek, vagyis itt végeredményben tényleg nem másolás, hanem áthelyezés történne.

És, ismét a transzcendensre utalva, jelezném, hogy a számítógépen tárolt, futtatott személyiség az áthelyezés pillanatától teljesen más irányba fog fejlődni, mint az emberi testben tette volna.

Az emberi agy működésre legalább annyira áll az ösztönök, a hormonok vezérlése alatt, mint a logika ellenőrzése alatt. Ezeket biztosan lehet valamennyire szimulálni, de tökéletesen ugyanaz biztosan nem lesz.

A hormonok különféle nem-idegi eredetű változásokat idéznek elő az agyban. Mivel ezek kémiai, nempedig elektromos jelek, ezért nem fénysebességgel terjednek, hatásuk pedig tartósabb és kevésbé hirtelen történő változásokat okoznak.

Ahhoz, hogy ezt mesterségesen leutánozzuk nem kell más, mint hogy a szimulációban úgy változtassuk meg az agy idegi működését, mint ahogy a biológiai agyban a hormon változtatná, és beépítünk a programkódba egy késleltetést, amely azt az eltelt időt szimulálja, amíg a kemikália eljut a véráramból az agyba.

De mondjuk, ha te magad meg is halsz a folyamat során, akkor sem látom mi olyan szörnyű a dologban. Lényegében lesz egy "gyereked", aki lényegében te magad vagy, és megadtad neki az örök élet ajándékát és a lehetőséget, hogy több legyen, mint amire az ember biológiailag képes, olyan csodákat lásson, amiről te álmodni se mersz.

Azzal a tudattal hajtod örök nyugalomra a fejed, hogy egy részed tovább él és többre viszi, mint bármely ősöd.