Fel lehet ébredni az álomból akarattal?

Ha előre elhatározom, akkor gyakran sikerül.

(főleg ha felhúzom a vekkert, vagy a mobilt)

:)

Tzolko, a poénodat vágom; de szerintem félreértetted kissé a kérdést. Nem az a lényeg, hogy az alvásból fel tudunk-e ébredni, hanem hogy az álomból (azaz a REM-fázis alatt) tudunk-e szándékosan úgy dönteni, hogy felébredünk.

Ha rosszul értelmeztem a válaszodat, akkor bocs. :)

Persze.

De én úgy vagyok vele, hogy szeretek minél tovább álmodni... szóval én képes vagyok azért csukva tartani a szemem ébren is, hogy folytatódjon az álom, na ez az amit nehezebb elérni... Sajnos.

Szia Berta!

Úgy érted, hogy álmomban azt álmodom, hogy abból az álomból, amit álmomban álmodok, (amelyben álmodok/amelyben álmodok/)

- akarattal fel tudok e ébredni?

Szeretek aludni...

Tzolko, még egy ilyen ragozás, és összekarmolom magam... :P

Pedig egyszerű: az alvás REM-fázisában álmodunk. Bármit. De nem azt, hogy egy másik álmot álmodunk vagy hogy írtad. Szimplán álom.

A kérdés, hogy ebből az álomból fel lehet-e ébredni akarattal. Úgy, hogy nem volt előre eltervezve egy ébredési időpont, tehát nem véletlen egybeesésről van szó.

Hanem mondjuk egy péntek este, miután a török kollégád elénekelte neked altatóként a Volt egy török, Mehemed c. dalocskát, lefekszel az ágyadba, és elalszol. (Azért péntek, hogy másnap ne kelljen munkába menned, és emiatt korán felkelned az ébresztőóra hangjára.)

Végigalszod az éjszakát és a hajnalt, nincs semmi probléma; még a francia Freulein kora reggeli csörömpölése és dudorászása sem hallatszik be a szobádba. (Bocs, elfelejtettem a nevét. :D )

Tehát tök nyugi van.

Álmodsz. Ezt nem szoktuk tudni ugyan, csak az ébredés után tudjuk, hogy álmodtunk; de most te valahogy tudatában vagy annak, hogy álmodsz. És azt is tudod, hogy nem akarod, hogy az - evidensen nem szép - álom folytatódjon; erre pedig az egyetlen lehetőség az, ha felébredsz. Ezért te úgy döntesz - álmodban, vagy talán ahogy mondani szokták: félálomban -, hogy fel akarsz ébredni, és tadám... Megcsinálod. Ébren vagy, az álomnak vége, befejeződött.

Remélem, most már érted. Ha pedig kiderül, hogy csak szórakoztál, én meg potyára gépeltem fél kilométert... Hát akkor... Nem is tudom... :D

Szia Berta!

Nem ott lakom már, elköltöztem.

Ami az álmot illeti, gyakori eset, hogy pl.: Egy csattanásra felébredek. Ehhez képes vagyok egy egész regény előzményt köríteni, olyasmit, ami sokáig tart és a felébredés pillanatához annyira kötődik, hogy nyilvánvaló, hogy onnan keletkezett az előzmény, amit egy pillanat alatt gondoltam ki, még ha a valóságban sokáig tartana is.

Idő, tér fogalma az álomban nem fixált és a folyamat nem vethető össze az éber állapottal.

Talán fantázia kérdése is ez.

Az elmebetegek agyi működése meglehet, hasonló, hiszen a zavar nyilvánvaló, ami az álomban is megjelenhet, hiszen az agy nincs kontroll alatt, legalább is teljesen.

Tréfát végleg félretéve, nem emlékszem, hogy álmomban aggódtam volna, hogy nem tudok felébredni, sőt, még soha nem fordult velem elő, hogy álmomban tudtam volna azt, hogy álmodom.

Meglehet, volt rá eset, de felébredés után már nem volt rá emlékem.

Az agyban bizonyára működik időérzék és az elhatározás is megőrződhet, de biztosabb a vekker