Mi értelme van valakit polóniummal megmérgezni?

A polónium valóban radioaktív, de vannak nagyon jó tulajdonságú izotópjai. A polónium-210 például szinte csak alfa-bomlással bomlik, nagyon ritkán van gammafelvillanás, az aktivitása viszont rendkívül magas. Ez azért jó, mert az alfa-sugárzó radioaktív elemeket borzasztó nehéz kimutatni, ugyanis az alfa-részecske gyorsan elnyelődik mindenféle közegben, még a levegőben is. Vagyis hiába menne biztosra a titkosszolgálat és hiába pásztáznák végig a felszolgált ételt G-M csővel, akkor sem érzékelnének semmi eltérést, mert a polónium alfa-részecskéit már az étel anyaga vagy a levegő is felfogja.

A polónium-210 tehát nem beazonosítható. Nagyon kicsi mennyiség is elegendő belőle, mert az aktivitása magas és a szervezetben az alfa-sugárzás elnyelődés nélkül kifejtheti a hatását (éppen ezért van az, hogy magfizikai laborokban az alfa-sugárzó preparátumot meg szabad fogni, de utána jó alaposan kezet kell mosni, nehogy a dolgozó lenyelje a port). És mivel kis mennyiség is elegendő belőle, ezért könnyű elrejteni (na, jó, van vele gond, de könnyebb pár tized grammnyi mérget "jó helyre" tenni, mint egy kis üvegnyit) és az étel, ital színét, ízét, illatát sem változtatja meg. Úgyhogy nem is olyan rossz dolog az a polónium, ha valakinek telik rá, sokkal célszerűbb, mint az egyszerűbb mérgek.