A Sárga, Cián és Magenta színű festékeket hogyan keverik ki? Mert ugye hozzáadásos módszerrel nem lehet, csak kivonással.

Miért ne lehetne kikeverni minden színt ebből a háromból? :)

A monitorod Kék, Piros és Zöld szinekből keveri ki a színeket. És amint látjuk, egészen jól :) Ebből a háromból bármilyen szín keverhető. Ugyanígy a Kék, Piros, Sárgából is (A zöld ügyebár kék és sárga keveréke, tehát csak az arány más)

Nem a sárga kék és piros a három alapszín a szubtratív színkeverésnél!Hanem sárga bíbor és kékeszöld. Azt tudni kell hogy tökéletes színű festék nem készíthető ezért az ezekből kevert fekete sem lesz tökéletes.

Az additív szinkeverésnál a kék zöld és vörös a három alapszín, a TV-k és monitorok is így állítják elő a színeket.

Ne légy már értetlen! Két féle módja van a színkeverésnek, az additív (összeadó) és a szubtraktív (kivonó).

Ha fényeket "keversz" akkor piros-zöld-kék az alapszín.

Ha festékeket, akkor a kérdésben is szereplő színek.

Mi olyan nehéz ezen?

Ahhoz hogy értsük a színeket, három dolgot kell megérteni:

- Mitől kölönböző színű egy foton?

- Hogyan érzékeljük a színeket?

- Mitől lesz színe egy anyagnak?

A fotonokak két tulajdonság jellemzi, a hullámhossz és a polaritás. A polaritásnak nincs köze a színhez. A hullámhossz az gyakorlatilag a foton színét jelenti. A legtisztább színt olyan fényforrásokkal lehet elérni, amik csak egyfajta hullámhosszú fotont bocsát ki.

A szín érzékelésében a szem fotoreceptorai játszanak szerepet. Ezeknek közös tulajdonsága, hogy mindegyik egy-egy rá jellemző fény hullámhosszra reagál a legjobban. Csakhogy nem kizárólag arra reagál, hanem annál kisebb és nagyobb hullámhosszakra is. Az emberi szem három fotoreceptor hullámhossza 420 nm (lilás kék) 530 nm (zöld) és 560 nm (sárga), viszont ezektől eltérő hullámhosszokra is reagálnak. Tehát példul az 530 nm-es receptor nem csak az 530 nm-es fényre reagál, hanem az 520-asra és az 540-esre is, csak kevésbé, az 510-esre meg az 550-esre még kevésbé. Fontos, hogy ezek az érzékenységi tartományok átfednek egymással, tehát van közös tartomány, így egy adott fény akár minden fotoreceptrot is ingerelhet, persze eltérő mértékben. Az agy abból szűri le a színérzetet, hogy melyik fotoreceptorok milyen arányban működnek, vagyis vegyük 100%-nak mondjuk a kéket, akkor ha ehhez képest van 50% sárga és 12% zöld működés, az egy szín. A 100%-150%-250% egy másik szín. Elvileg tehát ha azonos mennyiségű 420, 530 és 560 nm-es fotont sugárzunk a szembe, azt tökéletesen fehér fénynek fogjuk látni. De mi van, ha mondjuk 560 nm helyett csak 585 nm-es fényünk van? Hát erre az 560-as receptor ugyan reagálni fog, de nem annyira, mint az 560-asra. Ezért ez esetben több fotont kell küldeni, vagyis növelni kell az 585-ös fénykomponens intenzitását ahhoz, hogy ugyanúgy fehér fényt kapjunk. Ez nem igazi fehér fény, csak látszólagos, mert az igazi fehér fényben minden hullámhossz van, ez meg csak olyannak látszik. Ilyen látszólagos fehér fényt akár két hullámhosszból is lehet csinálni, ha megtaláljuk a "közös hangot" a zöld és a sárga receptor között, és külön ingereljük a kéket.

Persze van a dolognak limitje, nem lehet bármilyen három színből bármit előállítani, hiszen példul egy 420-as, egy 480-as és egy 520-as komponens nem fog tudni sárgát kiadni.

De hogy lehet, hogy ha a 400 a zöld, akkor a kék és a sárga is zöldet ad? Hát úgy, hogy az átfedés miatt a kék ingerli a kék receptort, de emellett a sárgát és a zöldet is, a sárga ingerli a sárga receptort, de emellett a kéket és a zöldet is, és érdekes módon az összeadódó ingerlések nagyobb összeget adnak a zöld receptoron, mint a másik kettőn. A zöld foton pedig a zöld receptor mellett ingerli a kéket és a sárgát is. Ha az ingerlés ugyanolyan arányú, akkor ugyanolyan színt fogunk látni. Elvileg meg lehet csinálni azt, hogy egy adott hullámhosszt kiváltunk két másik hullámhossz megfelelő keverékével, amik ugyanazt a receptor ingerlődést idézik elő. Sőt, a monitor meg a TV pontosan ezt csinálja.

Akkor nézzük, mitől lesz színe egy anyagnak. Hát attól, hogy csak bizonyos fotonokat ver vissza. Egy piros anyag attól piros, hogy piros fotonokat küld a szemünkbe. Csakhogy egy kémiai anyag esetén csak ritkán fordul elő, hogy valóban egyféle fotont küld. Általában egy foton tartományt küld, amiben az egyik hullámhossz van túlsúlyban (mondjuk 400 nm), de küld mellette 401, 402, … 410 nm-es fotont, illetve 399, 398, … 390 nm-es is. Persze minél messzebb vagyunk a „fő” hullámhossztól, annál kevesebbet küld, azaz 100 db 400-as fotonra jut 95 db 401-es és 95 db 399-es, de csak 10 db 410-es és 10 db 390-es. Nagyon sok anyagnak van több ilyen csúcsa, azaz küld egy 400 (és környéki) foton adagot, és mondjuk egy 385 (és környéki) adagot. Azt, hogy egy anyag pontosan milyen fotonokat ver vissza, azaz miket küld a szemünkbe, az adott anyag spektrumának nevezik, és minden anyagra jellemző.

Az úgymond „tiszta” színűek is, vagyis mondjuk zöldek, lehetnek ilyen több hullámhosszúak, sőt, lehet két anyag egyforma színű, pedig eltérő a spektrumuk. Ez azért van, mert ha megfelelő arányban ingerlik a szemünkben a receptorokat, akkor senki nem mondja meg, hogy egyféle vagy ötféle fotont küldtek.

Persze sokminden függ a megvilágítástól, tehát lehet két anyag egyforma az egyik fényben, de másmilyen a másikban. De most ezt a vonalat hagyjuk.

Persze a visszavert színek keverése és a festétkek keverése egymástól eltér, de az elv, vagyis hogy azonos receptor ingerlés = azonos szín, az ugyanaz.

Namost ha már ennyi mindent tudunk, akkor nézzük a kémiai festékeket, azaz a nyomdai és festő holmikat. Itt ugye gyakran tapasztaljuk, hogy nem azt a színt adják, amit elvileg adniuk kéne. Ez azért van, mert a színen kívül ezeknek az anyagoknak vannak egyéb tulajdonságaik, például hogy mennyire fednek. Sajnos itt a színek keverése és az anyagok egyéb tulajdonságai megzavarhatják a rendszert. Előfordulhat hogy ha van két egyforma kékem, az egyikhez több sárga kell, hogy ugyanolyan zöldet kapjak. Ez nem színkeverési kérdés, hanem kémiai.

Na de mi az hogy alapszín? A definíció szerint azon színek halmaza, amikből bármely többi szín kikeverhető. Mint az a fentiekből látszik, az, hogy ki tudunk-e keverni egy színt három másikból, a leginkább azon múlik, hogy tudjuk-e a három fotoreceptort különféleképpen ingerelni. Elvileg bármely színhármas, amivel ezt el lehet érni, tekinthető alapszínnek. Sőt. Ha létezne olyan emberi faj, aminek nem ilyenek a receptorai, annak esetleg tök mások lennének az alapszínei. Az alapszín az nem a színnek magának a tulajdonsága. Nem mondhatjuk, hogy a 405 nm az egyik alapszín. Mitől lenne jobban alapszín, mint a 410 nm? Milyen fizikai törvény predesztinálja erre? Azt se mondhatjuk, hogy a piros egy alapszín, amíg nem tettünk mellé két másik színt. Tehát vannak alapszínként működő színhármasok, és ebben szerepelhet éppenséggel a piros, ha emellett van kék és sárga is. Vagy a magenta, ha mellette ott a cián és a sárga.

Kedves 23:17! Az ön válasza helyes volt, és minden fontos információt tartalmazott, csak egyrészt a büdös életbe senki nem fog végigolvasni egy ilyen hosszú hozzászólást, másrészt aki nem tanult ilyen dolgokról, az egy kukkot nem ért belőle.

Ez egy kicsit több információ volt, mint amire itt szükség van. :)

És persze a fenti jó hosszú válaszomból csak az maradt ki, amit a kérdező kérdezett. Tehát elvielg egy kémiai anyagnak bármilyen színe lehet, az a spektrumától függ. Van például olyan anyag, ami magától rózsaszn vagy lila, nem azért, mert két mésik alapszín össze van keverve benne. A kálium-permanganát pl lila, és ráadásul úgy lila, hogy csak egyféle (lila) fotont küld a szemünkbe.

Itt egy pár színes anyag spektruma:

[link]