Szerintetek a lenti információk alapján nagyon furcsa vagyok? Ezek miatt nem találom a lelkitársam?

Fiú vagyok. Decemberben töltöttem be a 18-at, 181 centiméter vagyok és 70 kilogramm. Barna berasztázott hajam van és zöld szemem.

Szeretem az alternatív, indie, elvont techno zenét. A mai popért nem rajongok, de bulikban meghallgatom őket. Szeretek szórakozni járni, táncolni, nyáron túrázom és fesztiválokra járok. Általában mindig a társaság közepén állok, sokat beszélek, és mindig felhívom magamra a figyelmet. Párszor megpróbálkoztam színészkedéssel, de nem ragadott meg eléggé, hogy ezzel foglalkozzak a jövőben, meg talán nem is vagyok elég tehetséges. Háromszor, négyszer léphettem fel nagy színpadon. Inkább írni szeretek: drámákat, verseket. Meg olvasni is imádom őket, lehet klisés vagyok, de József Attila versei állnak a legközelebb hozzám, meg KAF. Színházba is gyakran járok. Minden a művészethez tartozik, érdekel engem. Filozófia könyveket is gyakran veszek a kezembe.

Állatvédő vagyok, három éve nem eszem húst, és nem is hordok állati bőrből készült ruhákat. Van egy dalmatám, Dexter, akit úgy tisztelek, mintha családtag lenne.

Szeretem, hogy furcsa vagyok, nem tartozok a tucat közé, és hogy szidnak az emberek a másságom miatt. Mert így legalább nem olvadok be a tömegbe.

Mozgássérült, rákos gyerekkel önkénteskedtem sokat, játszodtam velük, adományt gyűjtöttem nekik. Már lassan három éve dolgozom ingyen egy egyesületnek. Végzős diák vagyok, és ez a munka megragadt, valami hasonlóval szeretnék foglalkozni, így továbbtanulásképpen pszichológiára és/vagy gyógypedagógiára adom be a jelentkezésem.

Sportként úszom és yogázom, meg versenyszerűen poizok (foszforeszkáló lámpákat, égő pálcákat forgatok), és contact juggling-ozom (a lényeg, hogy mindig hozzáérek a labdához, de a trükk szerint néha úgy nézz ki mintha a levegőben lebegne).

Eddig még nem sikerült megtalálnom azt a lányt, aki nem csak fizikailag, hanem lelkileg is ki tud elégíteni. Keresem a nagy őt a világban.