Mik szükségesek egy könyv kiadásához? Nagyon nehéz egy könyvet kiadatni?

Nem, ha magánkiadás, és megfizeted, bármi kiadnak. Lényegében egy kiadványszerkesztési és nyomdai szolgáltatást fizetsz meg, kicsit profibb kivitelben, mint egy fénymásoló szalonban a nyomtatás + kötés. Semmi más követelmény nincs - emiatt az olvasó sem várhat el egy egységes színvonalat, ezért problémás ez a kiadási út. (Ti. hülye leszek megvenni egy szerzői kidású könyvet, hiszen semmi nem garantálja, hogy nem egy rakás értelmetlen betű az egész.) Persze lehet fizetni lektorálást, szerkesztést, de az feláras.

Ha beadod egy nagyobb kiadóhoz, ott ezt eleve megcsinálják, hiszen ebből élnek. Plusz a reklámért sem te fizetsz, hanem az ő dolguk a marketing. Itt viszont nem te vagy a megrendelő, hanem ők - tehát ők válogatnak a beérkezett kéziratok között, hogy mit adnak ki, és mit nem. Ebben az esetben meg kell ütnöd egy komolyabb színvonalat, plusz bele kell férned a kiadó profiljába, a kiadói tervezetbe (ha nem fogadnak elsőkönyvest, akkor sütheted a regényedet), némi ismertség vagy szerencse sem árt néha (épp előtted telt be a lista, és már nem fogadnak új kéziratot? ez van). Cserébe neked fizetnek, mert te adod a terméket. A vásárló is nagyobb bizalommal van egy ismert kiadó könyve iránt, mert tudja, hogy szerkesztették, korrektúrázták, profik dolgoztak rajta. (Oké, a végeredmény így sem garantáltan kiváló, de ez más kérdés.)

Te tudod, mit ér a szöveged. Ha biztos vagy benne, hogy jó, de elutasították mindenhol, a magánkiadás egy lehetőség. De ekkor vagy súlyos pénzeket fizetsz, vagy megcsinálod az egészet magadtól - a szerkesztést, korrektúrát, tördelést, marketinget. Ha tényleg jó a könyv, csak valami fatális hiba miatt senki nem akarta vállalni, így is lehet sikeres, csak az eleje nehéz. Ha nem értesz a marketinghez és nincs senki, aki segítene reklámozni, akkor felejtsd el, esélytelen. A nagyterjesztés nagyon drága, reklám sincs, akkor soha nem jut el az emberekhez a hír, hogy létezik a könyved.

Első körben mindig érdemes olyan kiadókat felkeresni, akiknek nagyjából a profiljába vág a regény, és ha fogadnak kéziratokat, elküldeni. Maximum nem kell senkinek, ez is egy visszajelzés. Lehet, hogy valaki ugyan visszadobja, de mond róla valami kritikát, amiből tudsz tanulni. Utána még mindig nyitva áll a magánkiadás.

(Egyébként most ne gondolkozz kiadáson, karácsonyig nem jönne ki a kötet - akármilyen kiadásról is legyen szó. Arra az időszakra időzítenek a nagyobb kiadók is, hiszen ekkor veszik leginkább az emberek a könyveket.)

Nem tudom miről beszél az első, mert az első kiadatás is "ingyenes", ha egy kiadó adja ki, nem pedig magán kiadatásban jelenik meg. (Magán kiadásban ne gondolkodj, ezek a kiadók csak a pénzed akarják, egy jó író sincs, aki magánkiadással híres lett.)

A regényednek egy szintet meg kell ütnie, ezért jó ha van egy hozzáértő olvasód, aki időről időre átolvassa a regényt. Vagy majd most decemberben lesz a Molynak az Aranymosás pályázata, oda bárki beküldheti a regényét és szakemberek elé kerül. Nem kapsz róla részletes kritikát, de ha már az első körben kihullik, akkor könnyen megállapítható, hogy szar, amit írtál.

Könyvet kiadatni egyébként nem lenne nehéz, ha nem Magyarországon élnénk, mert itt se kereslet se kínálat. Ha rám hallgatsz rágyúrsz az angol nyelvre - nem tudom, hogy állsz vele - és angolul írsz. Így sokkal nagyobb az esélyed a kiadatásra, és a befutásra is.

Sok hasznos információ van a fenti válaszokban, csak pár dolgot tennék hozzá. Mondjuk ki: az, hogy magánkiadásban is sikeres lehet egy könyv, ha elég jó, az sajnos csak álom. Az ilyen mindenütt extrém ritka, de ha konkrétan Magyarországot nézzük, itt száz meg száz magánkiadás jön ki évente, és összesen két sikerről lehet beszámolni az elmúlt kb. másfél évtizedben, amióta a magánkiadás divatba jött. Az egyik Oravecz Nóra (arról, hogy az ő könyvei az "elég jó" kategóriába tartoznak-e, mindenki alkosson saját véleményt, én itt inkább nem nyilatkozom), a másik pedig a Csodaidők, de az kivétel, mert az első két kötete nem magánúton, hanem az Animus kiadó gondozásában jelent meg. Arra is van példa, hogy valaki extrém sok pénzt pumpál egy könyvébe, ami ingyen nem kellett senkinek, és nem sima magánkiadóhoz fordul, hanem "megvesz" egy valódi kiadót: a kiadó ilyenkor olyan mértékű anyagi ellenszolgáltatást kap, hogy azért már bevállalhatja a presztízsveszteséget is, amit egy rossz könyv kiadása jelent számára (ne feledjük, ilyenkor csökken az olvasói bizalom a kiadóval szemben, tehát ennek olyan ára van, amit nagyon kevés szerző tud megfizetni). Az ilyen esetek ritkák, de ezt tette pl. Takács Aladár (Arthur Madsen) a Scolarnál. Persze attól még ez is ugyanúgy magánkiadásnak számít, hiszen a szerző pénzén jelent meg a könyv. Ha valódi kiadást (és egyfajta minőségi garanciát) szeretnél, akkor soha ne publikálj a saját költségeden. A hazai könyves szakma elég kicsi és belterjes, és a magánkiadott szerzőkkel szemben él egyfajta előítélet, amit jobb elkerülni, ha később esetleg tényleg ebben a szakmában szeretnél elhelyezkedni, mint szerző (vagy akár szerkesztő vagy fordító).

Az angol nyelvű publikálás kapcsán az okoz problémát, hogy az irodalmi színvonalú íráshoz a sima anyanyelvi készségnél magasabb szintű angol nyelvérzék szükséges, ezzel nagyon kevés magyar szerző rendelkezik (a kettős anyanyelvűek között is ritka). Le lehet persze fordíttatni, de ha itthon nem adták ki, akkor nem érdemes, az ugyanis megint csak álom, hogy külföldön könnyebb kiadatni egy regényt. (Ez a gondolkodás kicsit beleillik a "nyugaton a kerítés is kolbászból van"-mítoszba.) Kiadói adatok alapján nálunk is és angol nyelvterületen is a beküldött kéziratok kb. 1 százaléka kerül kiadásra. Persze az angol nyelvű piac sokkal nagyobb, több a potenciális olvasó és így a megjelenő könyv is, de ugyanígy magasabb az önjelölt írók száma is, akik kéziratokkal bombázzák a kiadókat (ill. ott először inkább a könyvügynököket). Azok a magyar szerzők, akiket külföldön is olvasnak, először itthon jelennek meg, komoly kiadóknál, és a közönségsiker indokolja a lefordíttatást. A sajtó időnként felkap egy-egy magyar "sikersztorit", ami ennek látszólag ellentmond (B. B. Vayk és társai), de ezek amerikai magánkiadások, és magánkiadást ott sem vásárolnak az olvasók, érthető okokból. A különbség az, hogy vannak hangzatos nevű fesztiválok (pl. Hollywood Book Festival) kifejezetten a magánkiadott szerzők számára, ahol még több pénzt próbálnak lehúzni róluk a megfilmesítés (üres) ígéretével.

Összességében azt a tanácsot tudnám adni, hogy vigyázz nagyon a pénztárcádra és a nevedre: mindkettőt kár érheti, ha bedőlsz a hasonleső "kiadók" vagy más piaci szereplők ígéreteinek. Írj sokat, fejlődj, mutasd meg más amatőr íróknak személyesen vagy online portálokon, építkezz a visszajelzésekből. Ha a kritikák alapján úgy tűnik, az élmezőnyhöz tartozol, akkor pályázz sokat, először talán inkább novellákkal, de regénnyel is próbálkozhatsz. Ha elég kitartóan dolgozol és van legalább egy minimális tehetséged, akkor el fogsz jutni az első publikációig, és onnan már könnyebben jön a többi. A lényeg a türelem, ne akard siettetni a folyamatot pénz árán, mert hosszabb távon nem éri meg. (Kicsit ízléstelen a hasonlat, de valahol azt olvastam, a szerző, aki nem tud várni, és inkább magánkiadásba megy, olyan, mint az a fiatal srác, aki nem várja meg, amíg a barátnőjével minden kialakul a maga ütemében, hanem inkább egy piros lámpás házban fizet a szolgáltatásért.)