Könyv írassál próbálkozok! Mi a véleményetek róla? Érdemes folytatnom? Részlet lent!
"… Furán éreztem magam és nem tudtam eldönteni, hogy ez a valóság, vagy pedig csak álmodom az egészet. Korom sötét volt, hogy még az orrom hegyéig sem voltam képes ellátni. Valami massziv tárgyon feküdtem. Probáltam felkelni de mozdulni sem tudtam. Nem éreztem a végtagjaim. Uh, ez rossz jel, mi történik velem? Aztán hirtelen érzés áradt szét a testemen, iszonyú fájdalom hasított belém. Mintha mágján égettek volna.
Tűzben égtem de a lángok sehol sem voltak, mégis éreztem forróságukat ahogy égetik ereimet meg sebesen haladnak végig az egész testemen. Ordítani akartam fájdalmamban de torkomat egyetlen hang sem hagyta el. Nem volt mit tennem. Tehetetlenül feküdtem várva s reménykedve, hogy elmúljon. Ebben a pillanatban öngyilkosságra is kepés lettem volna a fajdalom megszüntetéséért ha végtagjaim engedelmeskedtek volna. De sajnos nem így volt .
Hirtelen vakító fény világította meg a teret elmulasztva fájdalmamat.
-Kelj fel Alexandra!- szólított meg egy bársonyos női hang én pedig ellenvetés nélkül engedelmeskedtem neki. Késztetést éreztem, hogy engedelmeskedjek neki akkor is ha egy idegen. A fény lassan gyengült felfedve azt ki benne rejtőzött. Gyönyörű volt akárcsak egy angyal, hosszú földig érő hófehér ruhája ezer színben pompázott a fényben. Csak a szárnya és a glóriája hiányzott. Kicsit körülnéztem de nem ismertem fel a helyet. Képtelen voltam megfejteni, hogy hol vagyok. -Nem kell félned, biztonságban vagy!-szólalt meg újra közel került hozzám aztán megállt velem szemben.
-Hol vagyok és mi történt velem?- tört ki belőlem a kérdések sorozata, aztán újra hasogatni kezdett a fejem, visszatért az iszonyú fájdalom. Mintha a rejtélyes nő olvasott volna a gondolataimban. Vagy talán az arcomon látta.
- Újra fájdalmaid vannak, nem igaz? Gyere, majd én segítek rajtad és válaszolok a kérdéseidre is.- azzal felem nyújtotta a kezét. Nem haboztam sokáig, megérintettem hófehér borét a fájdalmam a múlté lett.
-Wow! Ezt meg, hogy csinálta?- kérdésemre ő csak elmosolyodott.
-Hamarosan magadtól is rájössz, de előbb mutatok valamit. Gyere!-azzal maga után rángatott egy csillogó kövekből kirakott ösvényen. Jobban szemügyre vettem amikor megláttam ... te jó ég , hisz ezek gyémántok. Még hozzá nem is kevés. Hova kerültem? Körülnéztem jobban megfigyelve a helyet. Az egész taj ragyogott. Talán ez a mennyország?
-Bocsájts meg, de mi ez a hely és miért vagyok én itt?.-nyeltem egyet- Talán meghaltam? -A rejtélyes nő nevetni kezdett, hangja messzire visszhangzott akar egy mennyei dallam.
-Nem. Nem haltál meg Alexandra. Ez csak egy átmeneti állapot. Hamarosan visszatérhetsz a saját világodba,saját életedbe-ekkor elkomolyodott-de annyit el kell meg mondanom neked, hogy életed soha többé nem lesz olyan, mint azelőtt. Teljesen meg fog változni, ahogy te magad is.-hangja visszhangzott a fejemben. Nem értettem mire gondol ahogy azt sem, hogy mi történik velem.
-Ezt, hogy érted?
-Hamarosan magad fogsz rájönni-Ez a szövege kezdett az agyamra menni, de próbáltam türköztetni magam úgy követtem az ösvényen. Egy óriási szökőkúthoz vezetett. A minták alapján ókori lehetett de mégis lenyűgöző volt. A víz minden egyes cseppje gyöngyként ragyogott a holdfényben. De nem ez volt a furcsa, hanem az, hogy a vízfüggöny mögött , mintha szellemek táncoltak volna. Először azt hittem képzelődöm, de a kísérőmre tekintettem aki mélyen meghajolt, szemét a földre szegezte majd alázatos hangon mészólalt.
-Megérkeztünk Úrnőm!- a szellemek abbahagytak a táncot és mind engem figyeltek meg az egyik előlepett vakító fényben emberi testet oltott majd kilepett a vízből. Oly tökéletes volt, mint amilyet soha nem láttam. Meg kísérőmnél is gyönyörűbb. Már inkább isteni idillikus volt mintsem emberi.
-Üdvöz légy, Alexandra!- hangja mennyei angyalének volt.
-Áldott légy!- mondta kísérőm áhítatosan és jelezte, hogy én is tegyem ugyanezt.
-Áldott légy!
-A nevem Madya, a vámpírok istennője és ősanyja. Mielőtt megkérdeznéd elmondom, hogy épp vámpírra alakul a tested és csak a lelked van itt velünk. Azért vagy itt, mert te vagy a kiválasztott a vámpírhercegnő aki elhozza majd a mágikus világ örök békéjét
- Én … vámpír és meghozza nem is akármilyen hanem … hercegnő- nem tudtam elhinni ez képtelenség, biztos valami tréfa, nem lehet igaz. Vagy mégis?- Az nem lehet. Ez biztos valami tévedés. Hisz én nem vagyok hercegnő és a harchoz sem igazan értek. Hogy tudnék én győzni mikor meg azt sem tudom kikkel és kik ellen kell harcolnom. Nem hinnem, hogy én lennek a legjobb választás.
-Ne hitetlenkedj, az istennő sosem téved- dorgált a kísérőm kegyetlenül mintha akkorát vétkeztem volna.
-Ne hibáztasd, meg csak most változik át, nem ismeri azt ami rá var- védelmezett Madya.
-Elnézést úrnőm! – esedezett a kísérőm de mintha nem az istennőhöz hanem hozzám. Nem értettem miért hisz semmi értelme nem volt.
-Nos elfogadod a bocsánatkérését?
-Hogy… hogy én ?
-Igen kedvesem, nem is én. Hozzad esedezik, téged sértett meg !- magyarázta mosolyogva
-Igen, megbocsájtok, csak számomra ez olyan fura?
-Fura?
-Igen. Tudjak az én életemben ha azzal fenyegetek valakit, hogy megfojtom, talán még akkor sem tudnék kicsikarni belőle egy bocsánatkérést. Es itt egyetlen rossz szó elejtése után a bocsánatomért esedeznek. Nos számomra ez szokatlan.
-Emiatt ne aggódj, hamarosan megszokod, de most vissza kell térned a testedbe. Mielőtt elmész egy jó tanács jól fontold meg, hogy kibe fekteted a bizalmadat. Az ellenség nagyon ravasz.
- És hogy fogok rájönni, hogy kibe bízhatok?
-Magadtól kell rájönnöd, hogy ki a barát és ki az ellenség!- nem pont ezt a választ vártam és még sok kérdésem volt ezzel kapcsolatban de nem adott alkalmat, hogy feltegyem őket. Vallámra tette a kezét majd mormolt valamit aztán hirtelen felébredtem. De sajnos az igazi rémálom még csak most kezdődött…"
válasza:Ha gondolod, folytasd, de előbb javíts a helyesírásodon...
Elég zavaró tud lenni, hogy néhol nem használsz vesszőt, vagy nem jól helyezed el [a szó végéhez kell illesztened, közvetlenül utána, aztán szóközt nyomsz és jöhet a következő szó!]; a masszívot I-vel írod, és néha elgépelsz szavakat [pl. Bocsájts meg... = Bocsáss meg].
Légy figyelmesebb!
A magyar helyesírás szabályai, 11. kiadás ITT:
Egyébként nekem eléggé sablonosnak tűnik a történeted. Egyes szám első személyű narráció, vámpírok, "nemtudomholvagyok"-hősnő, stb.
Lehet belőled jó író, nem szeretnélek lelombozni! De ez egyelőre nekem inkább csak szárnypróbálgatásnak tűnik, gyakorlásnak, nem komplett, kész történetnek, könyvnek. :)
Sok sikert.
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem ezekre a dolgokra. Igazából ez az első alkalom, hogy könyvírással próbálkozok ezért nem csoda, hogy vétek néhány hibát itt-ott, de megfogadom a tanácsod és figyelmesebb leszek.
Valójában ez csak egy részlet az első fejezetből, egy ízelítő, mert gondoltam túl hosszú lenne hogy kirakjam az egészet. Érdekelnek a vélemények és tanácsok vele kapcsolatban, hogy érdemes-e folytatnom vagy inkább hagyjam és próbálkozzak más ötlettel. De ha érdekel megadom a blogom címét, hogy véleményezhesd az egészet.
Egyelőre köszönöm a jó tanácsot.
válasza: válasza:jó lesz.. szerintem a tanácsokat fogadd meg . de bárki bármit is mond fejezd be biztosan nagyon jó lesz és ha kész és volna kedved esetleg elküldhetnéd e-mailba.
énis most kezdtem bele az első könyvembe.. fel is tettem egy kérdést amiben a történet elejét leírtam pár sorba. hát voltak nemjó vélemények. de utána rájöttem h ennek így semmi értelme mert egy rövid részletből senki nem fog rájönni milyen is igazán ezért bloggal próbálkoztam és folyamatosan töltöm fel a fejezeteket. és erre már jó véleményeket kaptam habár a helyesírásra nekem is felhívták a figyelmem.
ha van kedved blogba megmutathatnád. és sok sikert!!!!
válasza:Mint blogos a blogosnak és mint író az írónak, adnék néhány tanácsot, ami nekem nagyon bevált:)
Először is próbálj meg minél többet olvasni, mert ott rátalálsz a kifejezéseknek olyan módjára is, amiket nem is gondoltál volna soha (tapasztalat)
Aztán írj minél többe, bármi ami az eszedbe jut "papírra vetve", csak a fejlődésedet.
Ugyanúgy fogadd el a negatív kritikákat is, mert sokkal építőbbek lehetnek, mint a pozitívak.
Próbáld meg minél több emberhez eljuttatni, hogy olyanok is véleményezzék akik nem ismernek személyesen, csak azok alapján amiket írsz.
És ami a legfontosabb, szívvel csináld és nem azért, mert írónak lenni olyan jó. Nem jó! Írónak lenni nehéz, mert sok ember, különböző elvárásának kell egyszerre megfelelni, de ha a szíved lelked benne van a történetedben, akkor az az olvasó számára is láthatóvá válik. Ez tesz szerintem valakit igazán jóvá :)
Ha szeretnél esetleg beszélgetni erről, vagy segíthetek valamiben, akkor nyugodtan keress meg privibe, vagy itt az én blogom címe, szeretettel várlak :)
válasza:Na, ez hosszú lesz. :)
Én tízéves korom óta próbálkozok írással, van pár novellám is fenn a neten. (Gondolkodtam, hogy linkeljem-e, mert a valódi nevemen vannak, de üsse kő, úgyse tudjátok belőni hol és mit kommentelgetek ezen kívül... remélem :) Szóval: [link] V. G.-t keresd.) Nem mondom, hogy született Lovecraft vagyok mondjuk, de relatíve tűrhető írásaim vannak és megtanultam néhány dolgot az évek alatt.
Először is: NE akarj rögtön regényt írni. Túl nagy falat lesz hidd el. Kevesen fejezik be az ilyesmit, akinek sikerül, az sem lesz valami fényes általában (pl.: Eragon. Unaloműzőnek jó, de egy harmatgyenge Tolkien-koppintás az egész különben). Van egy jó ötleted? Remek! Használd ki és írj belőle egy szép kerek, pár oldalas novellát. Gyakorlod a fogalmazást és a gondolataid szavakba öntését. Azt hinné az ember, hogy ez természetesen jön, pedig egy túróst!
Olvass, olvass, és olvass! Minél többet, minél változatosabbat. Elmondhatatlan egyszerűen mennyi ötletet és írói fortélyt, trükköt el lehet lesni a "nagyoktól". Ha olvasol egy novellát vagy regényt és le sem tudod tenni, akkor vedd a fáradságot és próbáld meg kiragadni, mi az ami tetszik. Nem arra gondolok, hogy egy az egyben lopd el más ötletét, dehogy! Viszont trükköket lehet tanulni. Példa: imádom Lovecraft írásait. Miután elolvastam tőle egy rakás novellát, megpróbáltam rájönni, mi a titka. Miért van az, hogy az idegeimet tépi a novellái által keltett feszültség, mikor a belezős horrorregényeket fapofával tudom olvasni? Az egyik nyitja a dolog ez esetben a sejtetés volt. Hogy ahelyett, hogy leírná, hogy ott egy szörnyeteg, ami ilyen és ilyen, azt írja például, hogy a Hold sejtető fényében valami elképzelhetetlen borzalom, rémálomszerű iszonyat körvonalai rajzolódtak ki. Kacifántos és bonyolult? Az. De mennyivel hatásosabb! (Nem szó szerinti idézet, csak egy példa.) Ez egy példa az ezerből. Ha valaki író akar lenni, a minimum az, hogy olvasó is legyen.
Kerüld a szóismétléseket! (Negatív példa: pár sorral feljebb egy mondatomban három "hogy" is becsúszott. Ez idegesítő.)
Helyesírás. A mostani írásod hemzseg a helyesírási bakiktól, ami igen kiábrándító az olvasónak.
Tudd kezelni a negatív kritikát! Elhiszem, hogy frusztráló, amikor sokórás munkádon egy rakás hibát találnak, de fognak. Mindig fognak. Egyrészt ezt tudni kell tolerálni, másrészt érdemes átgondolni és esetleg változtatni. (Nyilván nem az olyan megjegyzésekre, gondolok, hogy "ez egy szar!", hanem normálisabbakra.)
Összetett mondatok használata szintén fontos. Példa: "Valami massziv tárgyon feküdtem. Probáltam felkelni de mozdulni sem tudtam. Nem éreztem a végtagjaim." (helyesírást nem javítom, idézni mindig pontosan...) Nagyon szaggatott. Lehet, hogy a leírásakor ezt te nem érzed, de olvasáskor kiviláglik. A pont az egy lélegzetvételnyi szünet, a gondolat vége. Akkor jó a rövid mondatok használata, ha direkt lassú, ritmikus és szaggatott hangvételt akarsz. (Lásd nálam A leghűségesebb társ című novellát.) Ha viszont kérdéssel/felkiáltással akarsz feszültséget kelteni, akkor marhára nem szerencsés az összetett mondat. Inkább több rövidebbel (akár egy szavas) helyettesítsd.
Szép dolog, ha van egy kedvenc könyved, de na állj neki úgy soha írásnak, hogy írok valami olyasmit. Az nem kell, azt már megírták. Ha olvasmányaidból akarsz ötleteket venni, akkor több különböző helyről és csak kisebb motívumokat, részleteket.
Nagyon sok a kötő- és határozószó. Egy példa: "Nem értettem mire gondol ahogy azt sem, hogy mi történik velem." Az "ahogy azt sem" helyett célszerűbb lenne egy vagy esetleg és. A kevesebb néha több.
Tanuld meg használni a különböző mondattípusokat. Példa: "nem tudtam elhinni ez képtelenség, biztos valami tréfa, nem lehet igaz." Sok, hosszú és a pont a végén lezárt, befejezett gondolatot és viszonylagos nyugalmat közöl. Ami pont az éllentétje a szavak hatásának. Inkább mondjuk: Nem tudom elhinni! Ez képtelenség! A többi meg elhagyható, mert felesleges ugyanazt egymásután négyszer elmondani más szavakkal. Plusz a fogalmazásod múltidőben van, akkor ez miért van jelenben?
Többször használtad a "de sajnos" szókapcsolatot. Felesleges! Vagy az egyik, vagy a másik, mindkettő nem kell.
Formázás: ne kötőjelet (-), hanem gondolatjelet (hosszabb, mint a kötőjel, billentyűzeten nincs, szimbólumként meg ide nem engedi beszúrni) használj a párbeszédeknél. Sorkizárt formátum. Bekezdések elején behúzás vagy tabulátor célszerű.
Megpróbáltam ízekre szedni az egészet, de felhagyok vele, kezdek fáradni így fél egy felé már. Azért hogy legyen pozitívum is: vannak jó szófordulataid, helyenként meg-megcsillan egy kellemesen változatos szókincs. Ami nagy előny! Az alapvető helyesírási hibáktól eltekintve a fogalmazásod sem rossz. (Hogy személyes példát hozzak: az első írásaim ennél SOKKAL pocsékabbak voltak! :) ) Szóval hajrá! ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!