Milyen a történet? És a desing?

Lehetek őszinte?

Elég volt 3 mondat,hogy eldöntsem. Megint egy unalmas tucat történet amiből 3 mondat elég volt. Minden 2-dik tinédzser ugyanezt írja, A desing meg nekem túl megszokott.. Mintha nem lenne más csak ez.. Néz körbe a neten, rengeteg ugyanilyen desinget, és történetet fogsz látni.

Elolvastam az ötödik fejezetből néhány bekezdést, valamint beleolvastam az elsőbe is, mert sokan mondják, hogy az első néhány mondatnak kell megfognia. Én ezzel nem értek egyet teljes mértékben.

A történet kezdetében nincs semmi, ami megfog. Egyszerű biográfiai leírásnak tűnik, enyhén erőltetett stílusban. Ráadásul jelenben indítasz (Egy kertvárosban élek...), majd hirtelen átváltasz múltba. A következő bekezdésben megint kavarodik. Valamint, felesleges külön kiemelni, hogy a karakter 7 éves volt, amikor elváltak a szülei, ha már előtte megemlítetted, hogy 10 éve váltak el, és 17 éves. Már-már matekpéldának hat. Az sem tetszik, hogy ennyire számokat használsz, betűvel kiírás helyett. A második bekezdésében ez a "segély" kifejezés elképesztően antipatikusan hat, még a magyarországi viszonylatokban használt jelentése sem tetszik. Akkor már inkább támogatás, vagy árvasági ellátás, bármi. Egyébként, a hitelesség kedvéért (ha komolyan veszed), nem árthat utánanézned, hogy a történeted helyszínéül szolgáló városban/államban/országban hogyan működnek az ilyesmik.

Összességében tényleg nem vészes, de a nyelvezete és a felépítése nagyon egyszerű, kissé nyersnek hat. Feltételezem, fiatal vagy még te is, talán 15-16 éves lehetsz. A hasonló korosztályú célközönségnek még talán befogadható, de számomra ez nem az az igényes olvasmány, amit szívesen levennék a polcról. A helyesírásra többnyire figyelsz, egy-két hibától eltekintve, ez jó. (A blogon írod, vagy pedig előzetesen szövegszerkesztőben? Mert az utóbbi a helyesírás-ellenőrzés miatt hasznosabb volna.) Bár a fogalmazása továbbra is egyszerű marad.

Itt-ott lehetne csiszoltabb a történések felvázolása. "Leugráltam a lépcsősorokon és már a bejáratnál is álltam." Ez előttem egy szaggatott képsort jelenít meg, ahol egyik pillanatban még valaki szökell a lépcsőkön, majd semmi és a következő kép arra vált, hogy az ajtóban áll valaki. Csak példaképp, egészen máshogy hatna, ha úgy fogalmaznál, hogy "...a bejáratnál (is) termettem." De volt más ehhez hasonló is. Az első nagyobb párbeszédet követő pacsizós rész sem egészen tiszta, erőltetett.

Eléggé átlagos tiniregénynek hat. Az például kifejezetten nem tetszett, hogy az ötödik fejezet eleji néhány bekezdés meglehetősen szájbarágósnak hat. E/1-ben egyszerűnek tűnik végigsorolni a karakter gondolatait, de ez nem teszi érdekesebbé. Nem élvezetes felsorolásszerűen olvasni, hogy mit szeret a karakter, ez inkább az eseményekből, párbeszédekből derüljön ki. Még a legtöbb, színvonalasabb tiniregényben is csak futólag kerülnek említésre egy-egy karakter zenei kedvencei, de te egy bekezdésen belül leírtál három együttest/zenészt, de még ezt leszámítva is az egész egy véleményleírásnak hat, nem regénynek.

Ezenkívül még van egy-két fogalom, ami nem illik a szövegbe. "...lelógnám a napot" - ellógni szokás, nem lelógni, az utóbbi olyan érzést kelt, mintha felakasztaná magát valaki. "Elkötöttem a sajátom, felpattantam rá..." - biciklit elkötni? Vezetéket elkötni (elvágni) szokás, biciklinél ez úgy hangzik, mintha ellopnád. Biztos akad több ilyen is, de eddig olvastam.

Most ennyire futotta. Remélem, találsz a véleményemben hasznosnak vélt tanácsokat, s megfogadod, ami tetszik, vagy pedig ignorálod. Igyekeztem építőjellegűen írni. Abból, amit elolvastam, persze, nem igazán derült ki persze, hogy miről szól a regényed, így az ötletről nem tudok nyilatkozni.

A design (ami nem desing, de ezt elfogadom elírásnak) nem a legrosszabb, de tényleg ilyesmivel találkozni minden második esetben. Törekedj az egyediségre. A fejlécképen szereplő srácban annyi élet sincs, mint egy marék szárított molylepkében. A háttér tetszetős, de a menüben az a lila túl sötét a sötétszürke háttérhez képest, szinte alig olvasható.

A design jó, bár semmi különös.

A fogalmazásmódod is tetszik, szerintem jól írsz.

A történettel kapcsolatban viszont lenne pár kérdésem. Nem igazán tiszta, milyen országban vagyunk. A nevek amerikaiak, de az együttesek, tévécsatornák magyarok.

Ez inkább csak szőrszálhasogatás, mert a történet szempontjából nem kifejezetten fontos, de akkor is: azt írod, senki sem tanul, mert már mindent tudnak. Ezt hogyan? Ez egy suli a világ zsenijeinek? A főszereplő srác meg a fél évet ellógja, és nem hogy nem rúgják ki, kitűnő lesz. Ez lehetetlen, még akkor is, ha otthon tanul.

Én nem akarom elítélni a fiatalokat, akik szeretnek írni... Megpróbálok a történet pozitív aspektusaira építeni, azokban megerősíteni téged, amik tényleg jók, illetve rámutatni az esetleges hibákra. A jövőben alkothatsz még nagyon jó műveket, ha az egyébként jó fogalmazási készséged mellé a világképed, a nézeteid is fejlődnek, jobban kialakulnak.

Mindenki volt 16 éves; én is szerettem írni már 12 évesen, de persze, nem volt irodalmi remekmű.

Javaslom, hogy legközelebb, ha regénybe kezdesz, előtte írj egy vázlatot az eseményekről, a karakterekről és a tulajdonságaikról. Kisebb segédleteknek, más dokumentumokba, akár még helyszínleírásokat is lefirkanthatsz magadnak. Ha nem is sikerül előre elképzelni egy egész regényt, nagy vonalakban még mindig felvázolhatod, és majd hozzáteszed, ami jön. De ez segít jobban összekovácsolni tartalmilag is a szöveget.

Ezen felül, ne sajnáld kidobni a neked sem tetsző, sok hibát (akár tartalmilag, akár fogalmazásilag, akár egyéb szempontból) tartalmazó bekezdéseket, fejezeteket. Én is voltam úgy, hogy féltett kincsként őriztem minden szót, amit leírtam. Aztán hónapokkal később visszaolvasva, már csak a fejem fogtam. De ez utóbbit, a maximalizmust se vidd túlzásba, mert a végére mindent hibának fogsz látni (én most vagyok ezen a ponton).

#5 voltam.