Hogy tetszik életem első regénye? Várom az őszinte véleményeket! Az első fejezet lent.

Az a baj, hogy nem profik olvasnak regényeket hanem olvasók.Akik persze lehetnek profik de az 100-ból egy valaki. Én nem fűzök hozzá különösebb kommentet csak azt, hogy ez első fejezetnek nagyon kevés. Én is most írom a regényemet és próbálom húzni a sztorit úgy, hogy sok érdekes dolog legyen benne.

Szerintem érdemes az elején novellával kezdened. A "nyilvánosság" előtt családnak és barátoknak mutasd meg. Esetleg a tanárodnak. Én például addig nem mutatok meg egy verset senkinek, amég nem látta a nyelvtantanárom. A könyvemmel is így vagyok. Valakinek meg kell mutatni. Ha többen rábólintottak csak utánna írd ki gyakorira.

Az írásodhoz nem tudok semmit hozzáfűzni, ez nem az én műfajom, nem értek hozzá.

Szerintem érdemes a microsoft-ba leírni, hogy később könnyebben finomíthasd. Írd tovább és meglátjuk mi lesz belőle :)

Sok sikert!

Bár én sem számítok vérprofinak, de a témában mozgok.

A reakciódról annyit, hogy a negatív kritikát is fogadni kell. A kedves válaszadók túlnyomó többsége szépen megindokolta és leírta neked, mik a történettel a problémák - ebből lehet tanulni. És igen, az ember nem csak úgy ráfirkant a lapra, s kész a bestseller, hanem bukdácsolva fog eljutni oda.

A tőmondatok szörnyűek, fájdalom olvasni. Száraz, túl gyorsan halad, és jelen helyzetet még rontja is az E/1. Sokkalta jobban leírhattad volna, ha E/3-at választasz. Annyira tömör, hogy az el van túlozva; semmi szép leírás, semmi bővítmény a tőmondatokban, mintha csak azt írtad volna, ami jött a tollad hegyére (átvitt értelemben értem, tudom, hogy nem tollal írtad).

Példa, hogy én hogyan csináltam volna.

"- Nem kell félned, kedvesem/drágám, nemsokára minden emberi érzést a birtokomban tudhatok [ennek nem teljesen látom értelmét], nem kell sokat várnod - szólt a személyhez. A rothadó hús szagát magán hordozva sátáni kacajjal kisétált a szobából, melynek légköréről el lehetett mondani, hogy kétségkívül természetfeletti, rejtelmes."

Helyesírásra is figyelj oda, meg hogy hogyan néz ki.

Öcsi, magyarázkodhatsz, kereshetsz kifogásokat, hidd el, nekünk kuurvamindegy, mit gondolsz magadról, a tehetségedről, a munkádról.

Nem ismerlek, nem tudom, ki fia-borja vagy, nem is érdekel. Bemásoltál ide egy szövegrészletet és megkérdezted a véleményünket. Én az enyémet elmondtam, ha nem tetszik, pont leszarom.

Felőlem lehetsz te diplomás újságíró vagy Nobel-díjas regényíró - ez, amit ide bemásoltál, szar. Rossz, kaki, nem jó. Elég sokat olvasok, olvastam már jó könyvet és rosszat, meg tudom különböztetni a magot a pelyvától.

Ha nem érdekel a véleményem, ne kérdezd - de nem fogok csak a te kis önérzeted miatt idehazudni valamit.

Nem kéne megsértődni, nem kéne kifogásokat keresni, hanem tudomásul venni a véleményünket, és esetleg megfontolni a leírtakat. Vagy leszarni. De ez, ahogy te reagálsz, ez szánalmas. Még el sem jutott az agyad mélyebb rétegeibe amit az első hozzászólásomban írtam, de már jöttek a kibúvók, ohgy azért ilyen, mert külföldön élsz, meg hogy azért ilyen kusza, mert ismerni kéne az egész könyvet.

Ja, meg hogy ha én nem vagyok író, akkor nem is ér a véleményem. Ne haragudj, de gyerekesen viselkedsz. Mellesleg írni is gyerekesen írsz.

Ne haragudj, de az, hogy "Rossz. Nem tudsz írni." vagy az, hogy "pocsék" nem személyeskedés. Ez puszta véleménynyilvánítás. Ezen az oldalon ne várj olyan szintű véleményeket, mint egy irodalmi fórumon, mert ez nem az.

Mellesleg miért itt érdeklődsz, miért nem a kiadó véleményét kérdezed, esetleg hozzáértő, szakmai zsűri elé tárod a művedet?

Ne érts félre: nem akarlak megbántani, nem akarom az önérzetedet sárba tiporni, sőt: megtisztellek azzal, hogy az őszinte véleményemet írom le, és nem hazudom a pofidba, hogy jujdeszuper. Viszont neked meg kell tanulnod elfogadni a kritikát - legyen az akár jó, akár rossz.

Kedves kérdező!

Bármennyire is azt állítod, hogy el tudod fogadni a negatív kritikákat, ez nem igaz. Hosszabban panaszkodtál, hogy miért kritizálnak, miért mondják azt, hogy "szar", mint amilyen hosszú volt a részlet, amit kitettél.

Mielőtt megkérdeznéd tőlem is, nem vagyok profi író, de próbálok az lenni. Én képes vagyok elfogadni a negatív kritikákat, akkor is, ha csak annyit mondanak, hogy az írásom egy szar, mert engem az ösztönöz, de téged csak felbosszant. Persze nekem sem esik jól, de azért tudom tolerálni.

Az írásod NEM JÓ. Nem mondom, hogy pocsék, vagy hogy reménytelen, de ha könyv lenne, nem olvasnám el, akármennyire is szeretem az ilyen témákat, mert biztos, hogy találok olyan könyvet, ami jobb.

Az írásjeleket tényleg sokszor lehagyod, pedig angol billentyűzeten is lehet írni őket (érdekes, az ékezetek valahogy mennek).

Rengeteg a tőmondat. Lehet, hogy most engem is meg fogsz majd szidni, de azt mondom, hogy ült le a géped elé, és írd át az egészet, akár majdnem szóról szóra ugyanígy, de a mondatokat "mosd össze"! Legalább feleannyi mondatnak kéne lennie, vagy harmadannyinak, de rengeteg a tőmondat.

Nem írok példát, hogy hogyan írd, mert én is kezdő vagyok, és lehet, hogy hibát ejtek, vagy még rosszabb lesz, de az egyik válaszoló nagyon szépen átfogalmazta az első néhány mondatot.

Ha nálad minden fejezet ilyen hosszú, akkor rengeteg fejezeted lehet. Ez mindössze 400 szó sincs, egy tényleged fejezet egy könyvben szerintem minimum ennek a tízszerese.

Persze jobb, mint sok blogos iromány, de így is azt mondom, hogy eléggé átlagos. Akármennyire is próbálsz szépen fogalmazni, nem tudtam végigolvasni az egészet, mert belefáradtam a rengeteg tőmondatba.

Ha szépen átfogalmaznád, hosszabb mondatokat írnál, szerintem lehetne belőle valami jó is, de így elég fárasztó. Ebben a fejezetben van annyi történés, hogy megírd hosszabbra, de te eléggé átszaladtál rajta, mintha azt mondanád, hogy "csak essek már túl rajta".