Lányok, ti mit szólnátok hozzá, hogyha a barátotok csak az esküvő után lenne hajlandó szexelni?

Elég öreg vagyok már, hogy ne higgyek az emberi jóságban, tisztaságban, vagy egyebekben.

Tehát azt gondolnám, a barátom úgy gondolja, hogy pl. túl kicsi a cerka, vagy túl gyorsan elmegy, esetleg "testi hibája" van, és fél, hogy elmenekülök, az esküvő után meg már "megfogott", és kénytelen lennék megbarátkozni a helyzettel.

Inkább igyekeznék rájönni az okára.

Egyébként ha elvi oka van, azt is el tudnám fogadni, ha pedig szeretem, akkor teljesen mindegy, ő milyennek látja saját magát: ergo szintén el tudnám fogadni.

Viszont felmerülne bennem pár kétely, hogy hozzákössem-e az életem egy olyan férfihez, akivel koránt sem biztos, hogy minden téren összeillünk. Pl. ő csak ritkán szeretne szexelni, ami nagyon kevés, vagy van valami perverziója, amit nem tudok elfogadni.

Az a minimum, hogy ha nem is csináljuk, de beszélgetnék vele a szexről.

Nekem nem tetszene. Jobb "kipróbálni" egymást hogy milyen vele az ágyban, mennyire figyel rám, mennyire adja meg ami nekem kell, és mennyire jó az neki amit én adok!

Aranyosan régies dolog, nem szólom meg, de nem emellett teszem le a voksom.

Az, hogy ki milyen az ágyban az nem a testi adottságaink függvénye. Egész pontos képet lehet alakítani a másik szexuális szokásairól az alapján például, hogy milyen az udvarlásban, az odaadásban, a szeretetben.

Ha előzékeny kedves és a másik örömét keresi nem pedig a magáét, nem önző és nem irigy, akkor odaadó szerető lesz.

Nem kell lefeküdni valakivel, hogy tudjuk milyen lesz vele a sex.

Szóval ne félj ilyesmitől, tarts ki, keresd meg az igazit. Rengeteg olyan lány van aki ilyen fiúról álmodozik, főleg pünkösdi és karizmatikus gyülekezetekben.

Én pont olyan srác vagyok, mint a kérdező. Nekem sincs barátnőm, de nem azért mert töketlen vagyok, hanem előre gondolkodok, és én olyan barátnőt szeretnék keresni, akit el tudok képzelni feleségemnek. A járás hosszú idő, és nagyon meg kell ismerni ezalatt az idő alatt a másikat, biztosnak kell lenned abban h a társad teljes mértékben őszinte hozzád, és te is az vagy hozzá. Én is azt gondolom, h a szexről el kell beszélgetni, de házasságig nem feküdnék le, mert a házasság bizonyítja számomra, h tényleg hűséges lesz hozzám (persze ha akar elválhat, de akkor miért házasodott össze? sokkal nagyobb herce-hurca...). Aki pedig a cipős példát mondta, én egy másikat mondanék: Én sose kóstolok bele a pudingba, mielőtt megveszem, de jól megnézem előtte, hogy milyen ízűt szeretnék! ;)

22/F

Mit szólnék hozzá? Én nagyon örülnék neki. A szex olyan dolog, ami manapság teljesen átveszi a főszerepet a kapcsolatokban. Elmentek moziba, aztán szex; vacsiztok, aztán szex... Ez jó? Az emberek nem beszélgetnek, de azt hiszik, ismerik egymást, mert folyamatosan az ágyat nyomják együtt. Aztán mert ők nagyon szeretik egymást(azaz baromi jó a szex) összeházasodnak, de nem kell sokat várni, a válás is legalább ilyen gyorsan bekövetkezik. Kérdem én: Miért van, hogy arányában sokkal kevesebb alkalommal válnak el azok a párok, akik vártak az esküvőig a szexszel?

Persze, jönnek az emberek azzal a szöveggel, hogy mindenképpen meg kell ismerni a másikat, hogy hozzátudj menni, mi van ha aztán kiderül, rossz vele az ágyban stb. stb. Szerintem ezek nagyon nagy butaságok. Aki ezt vallja önző, és kicsinyes élvezetek hajszol csupán. Ha igazán szeretsz valakit, a várakozás nem okoz nehézséget. Egy másik emberrel akkor házasodsz össze, ha ténylegesen, mindennél jobban szeretitek egymást. Ha ez az elsöprő szerelem megvan, akkor nem lehet gond. Ha olyannal vagy, akit szeretsz, nem lehet rossz vele a szex.

Légy büszke, hogy még vannak igazi értékeid!!! :)