Természetes az, hogy rettenetesen félek a fájdalomtól, ami a szüzesség elvesztésével jár együtt?

A barátommal távkapcsolatban élünk immáér két és fél éve, az elején ritkábban találkoztunk, most viszont már egyre gyakrabban, s el is jegyeztük egymást. A huszas éveink elején járunk mindketten, ő már nem szűz, én viszont még az vagyok. vallásos nevelésben részesültem, de soha nem akartam megvárni azt, hogy csak egyházi esküvő után legyen meg az első nemi kapcsolat aktussal együtt, viszont azt igenis szerettem volna mindig is, hogy annak adjam a szüzességem, akibe szerelmes vagyok, s akit el bírok képzelni mint társamat egy életre. A jelenlegi szerelmemre (első igazi mély érzés... mintha csak a másik felemet találtam volna meg)úgy nézek mint a TÁRSAMRA, vele akarom leélni az életem, így van ezzel ő is, viszont van egy kis gubanc a szex terén. Figyel rám, tapasztalt, érzik minden mozdulatán, sokat pettingelünk, már azt is elhatároztuk, hogy átesünk a "szűztelenítésen", viszont amikor magára az aktusra kerül sor, én rettenetesen megijjedek, félek a fájdalomtól, s nagyon fáj az is, amikor próbál behatolni. Már van vagy négy-öt ilyen sikertelen kudarcélmény mögöttünk, s persze tudom, hogy el kell lazítani magam, de nem tudom? Mit tegyek? Hagyjam, hogy hadd fájjon, hogy a szemem majd ki szökjön, vagy van esetleg vmi trükk? Hallottam a lidokainos érzéstelenítő sprayről is. Szerintetek akár azt is bevesem? Vagy csak szorítsam össze a fogam? Legutóbb is annyira féltem, hogy mindkét lábam remegett, mint a kocsonya jó ideig.