Mit lehet tenni súlyos ügyetlenség ellen?
Néha úgy érzem, hogy én vagyok a legügyetlenebb ember a világon, ami így kimondva leírva vicces, de gyakorlatban marha ciki. Egy labdát nem tudok elkapni rendesen és akkor labda elrúgásról nem is beszélve (nem konkrétan focira gondolok, hanem tényleg nem tudok úgy belerúgni egy labdába,hogy csak megközelítse azt a helyet ahova szándékoztam rúgni).
Egy biciklire nem tudok felülni, úgy, hogy minimum ne verjem be valamim, és ha már a biciklinél tartunk a fékezés nekem magas dolog, a kanyaroknál pedig képes vagyok úgy kétségbe esni, hogy belehajtok egy bokorba. Ja és a non plusz ultra, hogy nem is tudok olyan biciklit vezetni amiről nem ér leér lábam :P
És ez évről-évre rosszabb. Emlékszem kiskoromban mindig kettesével vettem a lépcsőfokokat, ma már meg se merem próbálni, főleg, hogy a múltkor véletlen kettőt léptem, és úgy elestem, hogy 2 napig be volt dagadva a bokám. Szóval mostanában rettegek a lépcsőktől is.
És úgy alapvetően minden gyakorlati dologtól. De itt a világ legegyszerűbb dolgaira kell gondolni. Legyen az egy ablakkinyitás, kulcs elforgatása a zárban, zacskós leves beleöntése a vízbe, egy üdítő kiöntése a pohárban. (Főleg ha valaki lát is közben.)
Egyszerűen nincs olyan, hogy ezeket a dolgokat szerencsétlenkedés nélkül meg tudjam csinálni :'(
Szóval, van aki hasonló cipőben járt, és esetleg legyőzte ezt?
Jézusom...NA! Először is, az önértékelési gondjaid hagyd a francba. Emberek vagyunk, mindenki hibázik, de ezeken túl kell lépni. Nekem is vannak béna dolgaim, de mindenki másnak. Nem szabad rágörcsölni, mert annál rosszabb lesz. Gondolj arra, hogy "most összedőlt a világ, hogy leejtettem XY dolgot?". Biztos, hogy nem.
Szóval egyrészt szard le és ne legyél ilyen nyafka, másrészt meg figyelj kicsit jobban oda a dolgaidra, ne kapkodj, lassan csinálj mindent, aztán amikor már "belejöttél", akkor mehet minden lazán.
ismertem pár ilyen srácot,akik gyakorlatilag a saját lábukban elestek és lejöttek edzeni.
a mozgáskoordinácót érdemes fejleszteni ilyen esetben.
erre a célra a legegyszerűbb kezdésként-bár a te esetedben valszeg komoly kihívás lesz:D-az ugrókötél.
a többi dolog meg amit leírsz,az már inkább nevelésbeli és pszichológiai dolog lesz.
valszeg kis korodban nem kaptál annyi figyelmet,amennyire vágytál,de ha elb@sztál valamit,akkor egyből mindenki odafigyelt és így érted el a célod,aztán ez a viselkedés berögzült.
az egyik unakohúgom is ezt csinálja,mert ő a legkisebb testvér 3ból,ezért ő így harcolt a figyelemért.
van még egy ok.
a növekedés.
aki hirtelen nő kamaszként és nem sportol,nekik is lehetnek ilyen problémáik,mert gyakorlatilag átmenet nélkül kerülnek egy új testbe és nem tudják használni.
erre is az érvényes amit elsőnek is írtam,ugrókötél.
Lehet, hogy a finommotorikáddal is gondok vannak, ha az aprólékos, finom kézmozdulatokat nem tudod kivitelezni.
Ezt gyerekeknél is úgy kezelik, hogy visszamennek az alapokhoz, pl. egyensúlyozás féllábon, előredöntött felsőtesttel, oldalra nyújtott karokkal, bukfenc, meg mindenféle alap nagymozgás, majd egyre finomodik. Lehet, hogy neked is először nagyban kéne gyakorolnod, mert ez valamiért nem fejlődött ki nálad gyerekkorodban.
Nézz videón ovis tornákat, amiben labdagurítás, ilyesmi is van, aztán rakj össze magadnak egy mozgássorozatot, végül fokozatosan csak ügyesedsz majd.
Ujjgyakorlatokkal fejlesztheted a finommotorikádat is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!