Mit szóltok ahhoz, hogy a magyarok látják Európán belül a leginkább úgy, hogy a rendszerváltás nem hozott javulást az életükben?

Ez csak azon múlik, hogy mit jelent szerinted az "életszínvonal" kifejezés.

Az kétségtelen, hogy fogyasztási cikekkből tényleg sokkal többféle és technikailag is fejlettebbek állnak rendelkezésünkre, de ez még koránt sem elegendő a boldogsághoz.

Figyelembe kell vennünk azt, hogy felgyorsult az életmód és ez nem jó, mert mindenhova szaladnunk kell és az emberek nyugalmat akarnak.

Az erkölcsök a béka segge alatt vannak, az emberek szétszedik a másikat. Ennek következtében azok, akik igazságosabb társadalmat szeretnének, depressziósak és boldogtalanok lesznek. A magyar kultúrálisan amúgy is egy olyan nép, amelyik nagyon érzékeny az igazságosságra, és ha kihasználást és a másik eltiprását látja követendő példának a a környezetében, akkor nagy valószínűséggel depresszióba esik.

Megváltoztak a munkakörülmények is, mivel sokkal többet kell dolgozni, míg a szocializmusban nem volt ekkora hajtás, nem volt ekkora stressz, ami nyugodtabbá és kiegyensúlyozottabbakká tette az embereket.

Az árak egyre emelkednek, a fizetések egyre csökkennek. Ennek következtében a megélhetés egyre rosszabb lesz, ami egyre kétségbeesetebbekké teszi az embereket, vagyis ezzel is boldogtalanabbak és elégedetlenebbek lesznek.

Ott van még az a tény is, hogy egy átlag magyar ember nem lát ebből az egészből kiutat, mivel a vezetőink nem vezetnek, csak kihasználnak minket és a saját zsebüket tömik. Ebben még szerepet játszik még a "gyarmati érzés2, vagyis az, hogy a magyar ember munkájának és verejtékének gyümölcsét külföldi cégek aratják le, míg ő éhbérért kénytelen dolgozni, ha egyáltalán akad neki munka.

Itt a népesedési problémánk is, mégpedig az, hogy fogyunk mi magyarok, míg a cigány kisebbségünk (akik tulajdonképpen haszonállatnak, büdös parasztoknak tartanak minket, akik azért dolgoznak, hogy nekik jó legyen) egyre csak gyarapszik.

Ezek után szerintem nem is csoda, hogy rosszkedvű a magyar.