Baj a tökéletes fásultság?

Igyekszem felvilágosult gondolkodóként és túlzásoktól mentesen, tárgyilagosan élni. Ezeken a kereteken belül igazi magyar érzésű embernek is vallom magam. Naponta kapok felháborítóbbnál felháborítóbb emaileket, cikkeket. Sokan szeretik ezeket küldeni az ismerősöknek. (Gondolok itt újabb és újabb elbszott állami intézkedésre, népnyúzásra, túlzásba vitt cionizmusra, liberális diktatórikusságra stb stb stb.) Sok év után mára eljutottam oda, hogy az az irány kezd nálam teret hódítani, miszerint ne idegesítsük magunkat olyan dolgokon, ami felett nem rendelkezünk kontrollal. Átlagpolgárként nem tudok tenni semmit a magyar érzelműség terén. Az nem tett, hogy állandóan felháborodom. Egyszerűen ráuntam arra, hogy állandóan felháborodjak. Túl rövid az élet ahhoz, hogy örökké negatív dolgokra pazaroljuk el magunkat. Nem dugom homokba a fejemet, de mivel tehetetlen vagyok, egyszerűen belefásultam az örök háborgásba, abba, hogy mindenkivel csak ilyenekről lehet beszélni. Sokkal jobban szeretek örülni, nevetni, megcsodálni egy szép tájat, élvezni egy finom bort, életigenlő módon kiélvezni az autóvezetést, a zenét, a művészeteket stb stb. És megpróbálni azért tenni, hogy a saját életemet szebbé tegyem. Remélem nem baj az, hogy ha felháborító híreket kapok, már nem is csodálkozom, egyszerűen csak untat MÁR...