Isten miért támasztotta fel Jézust?

Én igazából ezt az egészet nem értem.

Eszik az első két ember valami hülye fáról, Isten bedurcizik miatta, morog ezen a baromságon 4000 éven keresztül, aztán csinál egy gyereket, akit megölet csak azért, hogy feloldozódjon az a bűn, ami miatt megsértődött az első két emberre több ezer évvel azelőtt és amit aztán rákent minden emberre.

Jézus maga az Isten. Az egyik személye a Szentháromságból. Azért kellett meghalnia, hogy ezáltal úgymond megváltsa az emberek bűneit, helyettünk szenvedett, továbbá úgymond alászállt a poklokra, ez meg azt jelenti, hogy megmentette azokat a lelkeket, akik a keresztség szentségének létrehozása előtt haltak meg, és addig ártatlanul szenvedtek a pokolban.

Azért kellett feltámadnia, mert

1) Istenként nem maradhatott halott, azzal "cserben hagyta" volna a tanítványait, az embereket, akiket szeretett

2) mert előre "meg volt írva", be kellett teljesülnie Isten ígéretének, hogy a fia fel fog támadni

3) ez az egyik legnagyobb csodája volt, azért is kellett, hogy az emberek higgyenek. Hogy nézne ki az, hogy tanítana, gyógyítana, csodákat művelne, de Istenként saját magát nem tudná feltámasztani? Nem lenne hiteles.

"Hol van ebben az áldozatvállalás?"

Te elvállalnád, hogy végigcsinálod a maga véres valóságában mindazt, amit Krisztus önként vállalt és megélt a keresztútja során, ha tudnád, hogy a haláloddal nincsen örökre vége a létezésednek?

Bedurcizott?

Nos ez mögött sokkal több van mint durca.

sajnálatos, hogy egyesek nem értenek de hát ez is levan írva

(Ézsaiás 6:9, 10) 9 Ő így folytatta: „Menj, és mondd meg ennek a népnek: »Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne jussatok ismerethez.« 10 Tedd érzéketlenné e nép szívét, és süketté a fülüket. Tapaszd be a szemüket, hogy ne lássanak szemükkel; fülükkel ne halljanak, szívük ne értsen, és meg ne térjenek és meg ne gyógyuljanak.”

#3: Simán. Az örökkévalóság baromi unalmas lenne ilyen apró kalandok nélkül.

Néha meg is süttetném magam, vagy jégbe fagyasztanám, vagy szétszaggattatnám magam egy fekete lyukkal, aztán meg kettővel is egyszerre. Meg hasonló baromságokat találnék ki, nem mindegy? Úgyis túlélem, nagy kaland...

# 6

Szerintem kezdd esetleg azzal az aprócska lépéssel, hogy ha úgy adódik, hogy legközelebb valamifajta fogászati beavatkozásra lesz szükséged (fúrás tömés előtt, esetleg bölcsességfog húzás, akkor nem kérsz érzéstelenítést).

Tudod nekünk embereknek mi a legnehezebb megértenünk?

Isten igazságszolgáltatása.

Isten elitéli az embert mert vétkezett és elleneszegült parancsának. Mikor azt mondta, hogy "ne egyél abból a gyümölcsből mert meghalsz" akkor Ő nem viccelt, nem mondhatott ellent a saját szavának. Viszont ugyanakkor megigérte, hogy megmenti az embert és lehetőséget ad neki, hogy jóvá tegye amit akkor elbaltázott.

Nekünk akik ma élünk ebben az anyagias világban kellene megértenünk legjobban, hogy mit jelent megfizetni valamit.

Isten megfizette vagy kifizette helyettünk az adósságot, nekünk csak az lenne a dolgunk, hogy ezuttal szót fogadjunk.

Nem olyan nehéz ezt megérteni. :)

Ez a kérdés is, mint itt nagyon sok, egy helytelen elképzelésből indul ki, mintha Isten egy valaki lenne. Isten nem egy vagy több személy, aki valahonnan a távolból irányítja az emberek dolgait. Isten egy személynél minden tekintetben végtelenszer nagyobb, több, hatalmasabb, bölcsebb, stb., stb.

De térjünk vissza Jézus történetére. Jézus semmilyen tekintetben sem volt másképp teremtve mint közülünk bárki. Ő Isten egyszülött fia volt, éppen úgy mint mi Isten egyszülött fiai/leányai vagyunk, a különbség csak annyi hogy ő isteni kilétére ébredve feladatának tekintette az emberek (ön-)tudatát javítását, felemelését, egy olyan színvonalra, amelyen képesek lehetnek felelősséget vállalni saját szellemi fejlődésükért, üdvösségükért.

Képzeljük csak el tanítványai lelkiállapotát, mikor az első alkalommal találkoztak a Mesterrel, miután néhány nappal korábban a kereszten látták meghalni! (Ön-)tudatuk akkor a 'magasba szökkent' egy ember lehetőségeinek láttára, aki isteni kilétére ébredve a Krisztust hozta kifejezésre.

Jézus nemes célkitűzése sikerének érdekében hajlandó volt akár a legnagyobb áldozatot hozni. Színeváltozásának alkalmával meggyőződött arról, hogy bármi is történik vele, ő tovább fog élni, akkor képes volt vállalni a megalázást, a szenvedést, a gyötrelmes halált a kereszten. Nem úgy van tehát, hogy valaki rajta kívül – ez esetben az Atya Isten – őt feltámasztotta, hanem a saját isteni kiléte, a Krisztus volt az aki feltámadt.