Mit mond a Biblia a halottak sorsáról?

@ szp72 (kérdező)

Köszi a kérdéseidet, mindjárt meg is válaszolom.

Szóval: Igen, szoktam másokért imádkozni. De azt azért elmondanám, hogy nem csak a közbenjáró ima mennyisége, hanem a minősége is fontos.

Értem ezalatt azt, hogy minden esetben bibliai módon teszem. Tehát nem fordulok semmilyen teremtett lényhez, hanem meggyőződéssel hiszem és vallom azt, amit Jézus a Máté 11/28-30-ban magával kapcsolatban mondott. Valamint azt is, ami a Zsidó 4/14-16-ban meg van írva. És ezeket meg is vallom, mivel Krisztus a megvallásunk főpapja.

Tehát KIZÁRÓLAG Istenhez imádkozok, bőségesnél is bőségesebb hálaadással és megvallással.

Utána kevés könyörgés és folytatom tovább az Igei megvallásokat és a hálaadások sorozatát.

Ez így működik.

És természetesen a nyelveken történő ima (1.Kor 14) is rendkívül fontos, és érzem is magamon hogy működik.

--------------

Azt kérded, hogy meg szoktak-e kérni erre (mármint hogy imádkozzak másokért).

> Nem mindig. De azt tudni kell, hogy ha megkérnek erre, és a kérés megfelel Isten akaratának (tehát nem azt kéri az az illető, hogy vizen tudjon járni, vagy hogy láthatatlan legyen), akkor azt sohasem szabad visszautasítani.

--------------

Azt kérded, van-e haszna.

> Nem feltétlen látja az ember az ima hatását. De az teljesen biztos, hogy amennyiben az a bizonyos ima Isten számára kedves, akkor meg lesz a hatása.

Dániel könyvéből megtudhatjuk, hogy Isten AZONNAL válaszol, de folyamatos szinten megy a háborúskodás a jó és a gonosz angyalok között, ami miatt az imára kapott válasz igen jelentős késéssel érkezik. Emiatt kell a böjt, és a folyamatos, visszatérő ima az illető részéről.

Ezekkel lehet áttörni azt a szellemi akadályt, amit a Sátán angyalai tesznek az ima elé.

Ez nem hülyeség, olvasd el a Dániel könyvét! Ez így működik!

------------------

Ezt kérded: "Ha meghalsz, s tényleg az Istenhez kerülsz, akkor miért válik egyből mindez károssá és haszontalanná?"

> A Biblia aktív imaéletre buzdít, ami egyértelműen elismerésre kerül a Menny Királyságában.

A Jelenések Könyvében az a kifejezés, hogy "szentek imádságai" szoros összefüggésben van azzal, amikor Pál a gyülekezet szentjeit kérte fel közbenjáró imára.

Namost, annyit tudni kell, hogy Pál sohasem elköltözött szentekről beszélt, hanem olyanokról, akiket már itt, a földi életükben megtisztított Krisztus vére (persze nincs szó arról, hogy ezek az emberek a továbbiakban is tiszták maradtak, de akkor, a másokért folytatott imádkozás során magukhoz vették Krisztus vérét, és akkor tiszták lettek).

Vagyis: ha én az imádkozásom során hittel magamra veszem a Krisztusi Vért, akkor én abban a pillanatban bűntelen (vagyis szent) leszek. Mert Krisztus Vére azonnal működik, és hittel, megvallással teljesen bűntelenné tesz az Atya szemében, már itt a földön is.

A Biblia ERRŐL beszél, de semmiképp sem szól elköltözött szentek imádságairól. Mert ha erről lenne szó, a SzentÍrás többszörösen kerülne ellentétbe mindazokkal az Igehelyekkel, amik Krisztus kizárólagos közbenjárására utalnak (ami természetesen lehetetlen).

A Menny Királyságában ezért senki más nem végezhet semmiféle közbenjárást, hanem csakis Jézus.

Azért Jézus, mert az Ő szolgálatát ismeri el a Biblia, mint elégséges és tökéletes közbenjárót (erről szól a Zsidókhoz írt levél).

Tehát: a SzentÍrás függvényében elmondhatjuk, hogy közbenjáró imát olyan célért mondhatunk, ami:

1. Isten akaratának megfelelő (FÖLDI személyek ügyében tesszük)

2. Úgy, a szív olyan állapotában van előadva, hogy az az ima Isten szemében jóillatú, kedves cselekedet legyen.

Értem ezalatt, hogy megtérve; szabad akaratú vízkeresztséget bevállalva; kizárólagosan Krisztushoz imádkozva rengeteg megvallással és hálaadással, valamint kevés könyörgéssel, nyelveken történő imádkozással is, és böjtöléssel. Kerülve természetesen a bálványimádás bármely megnyilvánulását.

3. Nagyon fontos a böjtölés minél gyakoribb bevállalása, de ez is Bibliai legyen, vagyis Igei megvallásokkal (másképp csak koplalás lesz belőle)

------------

A SzentÍrás az ilyen szolgálatot fogadja el, és ekkor válik eredményessé az ima is és a böjt is.

De mégegyszer mondom: kizárólag Istenhez imádkozunk, és csakis földi emberek érdekében.

Elköltözött személyek esetében az ilyen ima felesleges, értelmetlen, sőt Isten kijelentéseivel, akaratával (lásd: maga a SzentÍrás) szembenáll:

NINCS LEHETŐSÉGÜNK befolyásolni egyetlenegy elköltözött embernek a sorsát (lásd a gazdag és a Lázár története: Lukács 16/19-31 illetve Jézus bármely tanítását. Jézus ugyanis soha sehol nem mondta, hogy módunkban állna változtatni bármely elköltözött ember sorsát illetően).

@ kérdező (szp72)

Köszi a kommentedet, érdekes kérdést vetették fel.

Akkor hadd válaszoljak:

Először is: én a magam részéről nem tudom biztosan, hogy ténylegesen vallja minden felekezet Krisztus EGYEDÜLI közbenjárói szerepét. Nagyon úgy vélem, hogy az unitáriusok nem értenek ezzel egyet (azért csak vélem, mert nem tartozom hozzájuk), de az biztos hogy ők nem vallják a SzentHáromságot.

-----------------

Ezt írod: "Isten a másik ember, illetve a közösség által is meg akar bennünket áldani, ezért kérünk áldást, imát másoktól."

> Pontosan erről van szó. De a SzentÍrásban - ahogy már kifejetettem előbbi hozzászólásomban - a Szentek közbenjárása kizárólagan azt jelenti, hogy a Krisztusi Vértől hit által megtisztulva és megigazulva, FÖLDÖN ÉLŐ emberek imádkoznak Istenhez, más, FÖLDÖN ÉLŐ emberek ügyéért.

-------------

Ezt írod: "Ha mondjuk szent Pál még élne, és itt járna, kérnéd az imáját? Miért baj, ha ezt halála után kérjük, ha egyszer tényleg él?"

> Úgy érted, hogy ha Pál itt lenne ezen a földön, és én kérném hogy imádkozzon valaki ügyéért?

Ha így érted, akkor a leghatározottabban IGEN! Igen, kérném hogy imádkozzon, de vagy énérettem, aki itt élek ezen a földön, vagy más földi ember ügyéért. Sőt, a legjobb az lenne, ha vele együtt imádkozhatnék.

De Pál már elköltözött, és szilárd meggyőződésem, hogy a leghatározottabban utasítaná el a hozzá irányuló imá(ka)t.

Miért is? Hát csak azért, mert pontosan Pál által vezeti le a SzentLélek Krisztus egyedüli közbenjárói szerepét (Zsidó levél), amit most én is megteszek:

Szóval: A Zsidó-levélben Isten Igéje úgy állítja be Jézust, mint aki teljesen azonosulni tud minden szükségünkkel. Földi élete során Jézus ki volt téve mindenféle kísértésnek és szükségnek, és ilyesformán nagyon jól tudta, milyen az, amikor az embernek ezekkel kell megküzdenie.

De nézzük meg tüzetesebben a Zsidó-levelet!

1. Egyedül Krisztus volt méltó, hogy áldozatul szolgáljon a bűneinkért (9/12-14; 10/1-10).

2. Nagy Főpapunkként, egyedül Ő mutathatta be ezt az áldozatot, önmagát áldozva fel (9/14; 9/ 25-26; 10/11-12).

3. Miután tökéletesen kiegyenlítette az ember bűn miatti adósságát Istennel szemben (10/10-18), most mint főpapunk és ügyvédünk Istennek jobbján ül (8/1; 9/24; 10/12)

4. Mivelhogy teljességgel azonosult az emberrel, és teljes mértékben részt vett az emberi megtapasztalásban, tökéletesen együtt érez velünk, és folyamatosan közbenjár értünk (2/16-18; 4/14-15; 7/25)

5. Főpapi munkájának felsőbbrendűsége és állandósága miatt minden más közbenjáró feleslegessé vált (7/23-28; 8/6.13)

6. Őáltala bizalommal járulhatunk egyenesen Isten trónjához, hogy megkapjuk mindazt a kegyelmet és irgalmat, amire szükségünk van (2/18; 4/16, 10/19-22)

Innentől kezdve a Zsidó-levélben foglaltak kizárják minden teremtett lény közbenjárását miérettünk, beleértve a katolikus szenteket is!

Éppenséggel logikusnak tűnik az a féle érvelés, amit te tettél: miért baj, ha olyan teremtett lénynek a közbenjárását kérjük, aki itt a földön Krisztusban élt, és elköltözve biztosan a Mennybe került?

> Azért, mert a SzentÍrás világos állásfoglalása az, hogy imáinkban csakis Isten felé forduljunk, csak őbenne bízzunk, csak Őrá számítsunk. A fent felsorol Igék, valamint kiemelve a Zsidó 4/14-16-ot, biztosak lehetünk abban, hogy KÖZVETLENÜL mehetünk Krisztushoz, aki az Atyához megy, és mint Főpapunk, minden szükségünket betölti.

A SzentÍrás úgy jellemzi Krisztust, mint aki megtestesülve minden szükségünket, fájdalmainkat és nehézségeinket átélte.

Őbenne valósul meg a keresztény vagyis "Krisztust követő" álláspont: ha egyszer Krisztus azt mondta a Máté 11/28-30-ban, hogy jöjjünk hozzá mindnyájan, kik bármiféle szükségben vagyunk, akkor én mirefel gondolom azt, hogy hatékonyabban tudom ezt véghezvinni más - elköltözött személy - által?

Semmi okom feltételezni, hogy hatékonyabb volna az imám akkor, ha a Mennyben maga Pál apostol járna közben érettem. Annál is inkább, mert Krisztus mint főpapunk, aki minden gyarlóságunkon képes megindulni, és mindenkor kész, hogy miérettünk cselekedjen (Zsidó 4/14-16)

A SzentÍrás szerint a Mennyben kizárólag Krisztus végez közbenjárást, és más nem. Nincs se Igei bizonyíték, sem ok arra vonatkozóan, hogy a Menny Királyságában bárki más imájára szükség lenne.

KÖZVETLENÜL mehetünk Krisztus által a Kegyelem Királyi Székéhez (vagyis az Atyához), és segítséget találunk.

Ez a SzentÍrás állásfoglalása, és még valamit:

Isten sohasem engedett meg olyat, hogy te imáidban más valakihez is fordulj: CSAK Istenben bízz, CSAK Őhozzá fordulj.

Nincs társközbenjáró, hanem kizárólag Krisztus van ember és Isten között (lásd: 1.Tim 2/5-6).

--------------

Jehova Tanúi... nem tudom, hogy jön ez most ide. Mindenesetre én nem tartozom közéjük, annak ellenére, hogy emberileg nincs kifogásom ellenük. Tanaikban viszont sok olyan van, ami nem igazán állja meg a helyét.

Ami a Jelenések 6/9-11-et illeti, való igaz, hogy vértanúk panaszkodnak Istennél, de ez szoros összefüggésben van a Lukács 7/18-cal:

Csak Őhozzá kiáltanak, és nem másvalakihez.

Megintcsak nincs szó társközvetítőről, Isten egyedül teszi ezt meg.

@ 14-es

Nem tudom, mire gondolsz.

A Préd 9/5-6 ez:

"Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlő szerencséjök van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjökben minden bolondság van, a míg élnek, azután pedig a halottak közé mennek. Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán."

Nincs szó arról, amit írtál.

11-es:

"De mégegyszer mondom: kizárólag Istenhez imádkozunk, és csakis földi emberek érdekében.

Elköltözött személyek esetében az ilyen ima felesleges, értelmetlen, sőt Isten kijelentéseivel, akaratával (lásd: maga a SzentÍrás) szembenáll:

NINCS LEHETŐSÉGÜNK befolyásolni egyetlenegy elköltözött embernek a sorsát (lásd a gazdag és a Lázár története: Lukács 16/19-31 illetve Jézus bármely tanítását. Jézus ugyanis soha sehol nem mondta, hogy módunkban állna változtatni bármely elköltözött ember sorsát illetően)."

11-es, ha ez igaz lenne, amit írsz, akkor a katolikus vallásban a pap miért mond misét a halottak lelki üdvéért?

Kedves Kérdező!

A Bibliában sehol nem találsz erre példát, hogy bárki halottakhoz imádkozna, ez nyilvánvalóan egy téves gyakorlat, ami nélkülözi a bibliai alapot. Olyat olvasol, hogy imádkoznak Ábrahám, Izsák és Jákób Istenéhez, de Ábrahámhoz, Izsákhoz és Jákóbhoz sohasem. Ha Isten úgy akarná, hogy a meghalt szentek és az élő szentek közösségben legyenek egymással, akkor vajon miért nem találunk erre példát az Igében? Pál miért az élő szentekhez írja a leveleit és tőlük kér imatámogatást? Miért nem fordul a meghaltakhoz, vagy miért nem buzdít másokat arra, hogy forduljanak hozzájuk? Jézus mire tanított, hogy kihez imádkozzunk?

Javaslom, hogy olvasd a Bibliát, és vizsgáld meg, hogy milyen gyakorlat/felfogás állja meg a helyét az Ige alapján. Ugyanez igaz a tisztítótűzre, erről sincs szó a Bibliában, hanem az Ige helytelen magyarázatából ered. De vizsgáld meg te magad, hogy azok a magyarázatok, amikkel találkoztál, a Bibliában mennyire találhatók meg.

"ha ez igaz lenne, amit írsz, akkor a katolikus vallásban a pap miért mond misét a halottak lelki üdvéért?"

Azért, mert a katolikus egyház hitvallása és gyakorlata nem(csak) a Biblián alapul. Egy katolikus pappal beszélgettem egyszer Mária szeplőtlen fogantatásáról és mennybemeneteléről. Mondtam neki, hogy a Biblia semmi ilyesmit nem ír, és én ezt emiatt nem fogadom el. Azt mondta erre, hogy a Bibliában valóban nincs szó erről, de a katolikus hitvallás és a hagyományok szerint ez igaz.

Megjegyzem, hogy a farizeusok is sokféle előírást/gyakorlatot hozzáadtak az ószövetségi írásokhoz, aztán csodálkoztak, amikor Jézus azokat nem tartotta be, hanem emberi előírásoknak nevezte azokat, Isten szavának tekintélyét azonban Jézus soha nem kérdőjelezte meg.