A vízözönkor miért nem pusztultak el a fák és a növények víz alatt? Vagy Noé facsemetéket is vitt a bárkába?

Kérdező, még mindig nem lettél okosabb, látom.

Gyöktörzse van például a páfrányoknak, amelyek mocsaras helyeken is megélnek, de például a nádnak is gyöktörzse van, és nem rohad ki a víz alatt. A gyökérzet és a gyöktörzs fogalma között, azt hittem már csak tudsz különbséget tenni. Tévedtem. Na pá!

Ellentmondás a füled kedves kérdező:)

Igaz, hogy mindkettőt Kati ìrta, de az egyik tanù, a másik meg amolyan ateistaféleség.

Más emberek, más vélemény. Ennyi.

Szerintem a nap fekete. Akkor a nap most megszűnte létezni magát?

"Más emberek, más vélemény. Ennyi." - és ez igy is van.

Ter 8.10

És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából.

Ter 8.11

És megjöve ő hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. (más rofdításban:A galamb este visszatért hozzá, és íme, friss olajágat tartott a csőrében.)

És honnan lett hét nap alatt friss olajfalevél, mikor a földön minden élet elpusztult. (vagy mégsem?)

Vagy: miért nem teremtette Isten újra az életet? Csak 2 nap kellett volna hozzá (Noéval kegyes volt, így megspórolt magának egy napot).

"De azt mondtátok a bárka 40-50 évig készült, de nem lett volna egyszerűbb elvándorolni a föld azon részére ahol a vízözön nem érinti a földet, mint egy bárkába kuporogni?"

De, pont ez történt. A bárkával vándorolt el. Mehetett volna gyalog is, de ő a bárkát választotta. A mexikóiak is csónakban próbálnak átszökni az USÁba, nem olyan új dolog ez. Noé valószínűleg vinni akarta az egész háztartást, azért terelte be saját állatait a bárkára, amik nyilván ezért is voltak olyan szelídek, hisz' a sajátjai voltak. Aztán semmibe nem telik ezt a sztorit két-három közti közvetítéssel a mostani sztorivá módosítani, míg végül valaki beleírta a nagy szöveggyűjteménybe.

Ejnye kérdező, egy másik kérdésnél jelenleg elméletben 46 ezer emlőst akarok beletuszkolni a 40 ezer köbméteres bárkába, és még a többi állatot figyelembe se vettem, teljes helyhiánnyal küzdünk, erre te jössz, és még facsemetéket is akarsz a bárkába rakni? Hát azért lassan a testtel! :D

Amúgy látom, nagyon megfogott Noé története.

Itt van az a kérdés, ahol jelenleg elhelyezési problémákkal küzdünk, gyertek segíteni!

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

(1Mózes 8:11, 12) 11 Később, estefelé a galamb visszatért hozzá, és lám, frissen szakított olajfalevél volt a csőrében. Noé ebből megtudta, hogy a víz leapadt a földön. 12 Várt még hét napot. Utána kiengedte a galambot, de az nem tért többé vissza hozzá.

. Mivel az olajfa meglehetősen ellenálló, élve maradhatott a víz alatt a néhány hónapig tartó Vízözön idején. Amikor a víz leapadt, egy olajfa, amely addig víz alatt volt, újra szárazra kerülhetett, és hozhatott leveleket. Az is előfordulhat, hogy az olajfalevél, melyet a galamb Noénak hozott, egy egészen fiatal hajtásról származott, amely a víz leapadása után nőtt ki.

Ma már persze lehetetlenség megállapítani, hogy mennyi ideig volt vízzel borítva a föld egy-egy része, mivel a Vízözön kétségtelenül átformálta a föld felszínét. Mindenesetre feltételezhetjük, hogy a legtöbb helyen annyi ideig állt a víz, hogy sok fa elpusztult. Némelyikben azonban nyilván maradt még élet, így képes volt újból kihajtani, amikor a víz leapadt.

Egy bibliai lexikon ezt írja az olajfáról: „Ha kivágják, a gyökeréből új hajtások nőnek ki, így akár öt új törzs is fejlődhet. Rendszerint ugyanígy kihajtanak a haldokló olajfák is” (The New Bible Dictionary). Olyan, „mintha elpusztíthatatlan életerő lenne benne” — jelenti ki egy másik forrásmű (The New Schaff-Herzog Encyclopedia of Religious Knowledge).

A vadolajfa azonban nem marad életben alacsony hőmérsékleten, mint amilyen a magasabb hegyekben is tapasztalható. Többnyire 1000 méter alatti magasságokban él, ahol az átlaghőmérséklet 10 Celsius-fok felett van. „Noé tehát arra következtethetett a frissen leszakított levélből, hogy az alacsonyabban fekvő völgyekben apad a víz” — olvasható egy könyvben (The Flood Reconsidered). Amikor Noé egy héttel később ismét kiengedte a galambot, az nem tért vissza, ami azt jelezte, hogy már több növény is kihajtott, és a galambnak volt hol megpihennie (1Mózes 8:12).