Az hogy lehet, hogy a tudás fájáról evés eredendő bűnt okozott, míg Isten fiának megkínzása, keresztre feszítése, üdvözülést eredményezett?

Nem kötözködni akarok, csak pontosításként:

1. Nem a tudás fájáról ettek, hanem a jó és gonosz tudásának fájáról. (Vagyis előtte sem voltak tudatlanok, hanem azzal, hogy erről ettek, ők döntötték el, hogy számukra mi a jó és mi a rossz.)

2. Nem maga az evés volt a bűn, hanem az Istennek való engedetlenség.

3. Nem a keresztrefeszítés hozza az üdvözülést, hanem a keresztrefeszülés - vagyis, hogy ezt Jézus vállalta. Ugyanis a bűnnek büntetése kell, hogy legyen, mivel Isten igazságos. A bűn büntetése a kárhozat, ami nem azt jelenti, hogy az embert kétszarvú ördögöcskék egy üstben főzik, hanem, hogy a földi életében Isten nélkül élő ember úgy él egy örökkévalóságban Isten nélkül, hogy nem tudja az életét kitölteni azokkal a kellékekkel, amikkel a földön igen, ezért mindennél nagyobb fájdalom az Isten hiánya. Jézus viszont ezt helyettünk hordozta el, ezért nekünk már nem kell - ha elfogadjuk az ő áldozatát.

Azért, mert Jézust keresztre feszítették, te és mindenki más is képes elkövetni bűnt és manapság is követnek el.

Nem mutogathatsz Jézusra, hogy meghalt érted.

Ha hiszel, bízol benne, akkor befogadod az IGÉ-t, ami ő benne van és cselekszed annak szavát, tanítását.

Mivel ember vagy, nem valószínű, hogy sikerülni fog olyan tökéletesnek lenned, hogy lemondj teljesen az egódról.

De törekedni kell arra, hogy normális jó ember legyél. a bűnt kerülni kell, ha megtörténik, akkor szívből meg kell bánni. És meg kell tudni bocsátani másoknak. Mert ez alapján leszel ítélve.

Jézusnak nem kellett volna meghalnia. Egyáltalán nem.

Csak a világ nem fogadta el őt, mert gonosz és irigyek az emberek (a világ nem fogadta be a fényt, mert gyűlöli azt).

Jézus azért jött hozzánk (emberként), hogy tanítson minket és példát mutasson. Mindhalálig szerette az embert és Istent, és nem tagadta meg őket. Mindhalálig engedelems volt. Bebizonyította, hogy az ember képes erre. Soha nem élt vissza a hatalmával, nem bántott másokat. Pedig az emberek leköpködték, megalázták, kigúnyolták, megkínozták és megölték. De még a kereszten sem átkózodott, hanem arra kérte Istent, hogy bocsásson meg nekünk. Mindent át kellett élni-e, mint egy embernek (fájdalommal együtt).

Nem a halála a lényeg, hanem a tanítása. Ő azért halt meg, mert a világ nem fogadta el és nem hódolt be neki Jézus.

De ez a halál nem örökre szólt. Tehát nem elveszítettünk egy nagyszerű embert, hanem ez nagyszerű ember bizonyított és mentett meg bennünket. Azzal, hogy tanított minket, nem hódolt be a gonosznak, nem tagadta meg Istent sem bennünket. Jézus feltámadt:)

Ha ateista vagy, úgy sem hiszed:)

Egyébknét nem a földre támadt fel.

Máté 21

33

Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, aki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.

34

Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét.

35

És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék.

36

Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének.

37

Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.

38

De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét.

39

És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék.

40

Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?

41

Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.

42

Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.

43

Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.

44

És aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.

45

És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól.

46

És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt mint prófétát.

Nem fog azért megbocsátani az Isten, mert megölték a fiát.

Akkor fog megbocsátani, ha bízol a fiában.

Úgy fognak ítélni téged, ahogy ítélsz, úgy mérnek majd neked, ahogy mérsz. Mindent vissza fogsz kapni, amit szívből nem bánsz meg. És csak akkor lesz megbocsátva xy bűnöd, ha te is képes vagy másoknak megbocsátani.

A tudás fájáról való evés szükséges volt,hogy az ember tudjon választani a lehetőségei közül,mivel az abszolút önmagában értelmezhetetlen,ha nincs valamilyen más viszonyítási pont.

Jézus keresztre feszítése önmagában valóban nem ad üdvözülést senkinek,senkit nem vált meg.A Krisztusi tanítás,eszme a lényeg,az,hogy mi is képesek lehetünk arra,amire ő.Ha olyan szeretetben élünk,mint ő élt,akkor az üdvözülés állapota már itt a földön megszülethet bennünk.

Első vagyok, akkor még egyszer.

1. Te is, én is, (minden ember) követünk el bűnöket. Isten azonban tökéletes Isten, gyűlöli a bűnt, és nem tud/akar/hajlandó azonosulni vele.

2. Ahhoz, hogy ennek ellenére az ember Istennel élhessen egy büntetést kellene elhordoznia. Igazán rossz szó a büntetés, inkább következményt mondanék.

3. Az ember nem tudja elhordozni a büntetést, hiszen a büntetés maga az Isten nélküliség. Ha a kárhozatban Isten nélkül élnénk, akkor nem Istennel - ez szerintem logikus, - nem?

4. Ezért kell valaki, aki több, mint az ember. Jézus azon túl, hogy ember, maga is Isten (a Szentháromság Isten második személye), tehát képes helyettünk elhordozni a büntetést.

5. Ez konkrétan azt jelenti, hogy Jézus elhordozta a büntetést, és az ő szenvedését úgy tekinti Isten, mintha te vagy én szenvedtünk volna ott a kereszten - aminek egyébként a lényege nem a fizikai fájdalom, hanem az, hogy Jézust ott valóban elhagyta az Atya (ld. Jézus imádsága a kereszten: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?)

6. Azért írtam az első válaszomban is, hogy Isten szerető Isten, mert ezek alapján úgy tűnhetne, mintha ő egy bosszúálló, a szenvedésen kéjelgő valaki lenne. Holott nem erről van szó, hanem arról, hogy Isten igazságos, ő nem nézi el a bűnt - viszont szereti is az embert, tehát nem akarja magától eltaszítani. Ezért kellett valaki, aki helyettünk elhordozza a bűneink következményét.

7. Ha valaki elfogadja Jézus kereszthalálát a maga életére nézve, vagyis elhiszi azt, hogy Jézusért Isten őt elfogadja, akkor lehet Istennel élő élete.

Így már ok?

Egy református lelkipásztor

(Ha van kérdésed, és gondolod, írj nyugodtan - akár privátban is!)

Ja és a 2. válaszhoz:

Jézus halála nem azt jelenti, hogy mi azóta ne követnénk el bűnöket, vagy akár az, aki elfogadja, hogy Jézus helyette halt meg, azután bűntelen lenne, hanem azt, hogy más a célja: addig nem érdekelte, hogy Isten mit akar az életében, mi az életében az Isten akarata szerint való döntés, utána pedig az lesz számára a legfontosabb, hogy Isten akaratát valósítsa meg az életében.

És egy kicsit vitatkoznék azzal is, hogy a tetteink és a megbocsátani tudásunk szerint leszünk megítélve. Nem, aszerint leszünk, hogy elfogadtuk-e Krisztus helyettünk való váltságáldozatát. VISZONT: aki elfogadta, annak fontos, hogy mit akar Isten az életében, fontos, hogy szeresse a másik embert, és fontos, hogy megbocsásson neki. Tehát gyakorlatilag majdnem ugyanarról van szó, csak a sorrend más: nem azért fogad el Isten, mert jót teszek, hanem azért tudok jót tenni, mert engem Isten elfogadott, és ez hálára, ill. hálás életre indít.