Ha van Isten, miért hagyja, hogy ennyi tragédia történjen a világon?

Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a

fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről

szót ejtettek, különféle területeken.

Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette: "Én

nem hiszem, hogy Isten létezik." "Miért ilyen biztos ebben?" - kérdezte a

vendég. "Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért

nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne

annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha

Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni

egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk."

A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol

a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni.

Miután a fodrász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott

tőle és kilépett az utcára. A következő pillantaban szemébe ötlött egy

ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak

és kultúrázatlannak tűnt.

A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol

megszólította a fodrászát: "Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a

világon!" "Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász. -

Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön

hajának és szakállának a rendbetételét." "Nem, nem! - erősködött a vendég.

Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének

olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az az

ember ott, látja?" "Ah, de hát attól még léteznek fodrászok!" - válaszolt a

mester. - Tehetek én arról, hogy az az ember nem jön be hozzám?"

"Hát ez az! - bólintott rá a vendég. - Éppen erről van szó! Isten is

LÉTEZIK! Tehet Ő arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem

keresik meg Őt? Ezért van olyan sok fájdalom és szenvedés a világon."

erre a válasz az, hogy nincs Isten

a sorsunkat mi irányítjuk, a környezet amiben élünk meg befolyásolja

Wow, ez tetszett.

De én egy kicsit máshogy közelíteném meg a dolgot.

Miért kell feltétlenül úgy tekinteni Istenre, mint a jóságos nagyszakállú öregemberre fenn a fellegekben, aki a Föld nevű bolygóra les le, és annak gondjával-bajával törődik, meghallgatja az imákat, és közbeavatkozik, meg felügyeli a mennyország műküdését... könyörgöm. Én hiszek Istenben, de számomra nagyon is profán a fenti elképzelés, nem értek egyet azzal hogy isten egy antropomorf lény, akinek a feladata hogy minket irányítson (egyáltalán... nincs feladata.) Isten az, amit már semmiképp nem tudsz kifejezni, de megérzed, az a gigantikus, rejtett energia a kozmosz összes létezője mögött, ami a világ összes alkotóelemében megnyilvánul,így benned, bennem, a növényekben állatokban meg a vattacukorban. Tehát nincsenek tettei, nem tud "csodát tenni" ő maga a csoda.

Ha átvitt értelemben gondolok az előttem szóló szavaira, akkor a bűn, a hiba abban van, hogy sokan nem képesek elfogadni a látszatvilágon túl létező valamit, (nem képesek megtérni istenhez) és ami a legnagyobb gond: nem is érdekli őket. Ezért életük automatikus, úgy élnek, mint a zombik, és bármire rá lehet venni őket. A TV-ből áradó szenny manipulálja őket azoknak az érdekei szerint akik valódi rosszindulattal vannak a világunk iránt.

Ezért van ennyi tragédia.

Szerintem.

ha tökéletese lenne a világ, nem lenne semmi rossz, akkor nem is küzdenének semmiért és ostobák maradnánk....zombik lennének a földön...

ez nem Isten kérdése, hogy létezik-e vagy nem...