A keresztények szerint felelőségre kell-e vonni Csatári Lászlót a tetteiért?

Ehhez semmi köze annak,hogy valaki keresztény vagy ateista.

Jó érzésű ember egy háborús bűnöst elítél,és nem véd.

Hívő katolikusként mondom, hogy nem!

Amit ezek művelnek vele az bűn. Nem normális dolog egy 90 akárhány éves embert meghurcolni úgy, hogy nincs is bizonyíték arra, hogy mennyire volt ő ebben az ügyben felelős. Őt is halálba fogják sajnos taszítani, mint ahogy Képíró Sándorral is tették.

Szia!

Semmiképp,ugyanis nincs bizonyíték!

[link]

Inkább a jelenben elkövetett bűnöket kéne felszámolni!

Ha valóban bűnös, akkor felelősségre kell vonni, már csak a példa statuálás miatt is. Az isteni büntetés sajnos nem elég jó visszatartó erő.

A gond akkor kezdődik, ha a büntetésben érződik egy kis bosszúvágy is. Nem szabad haragból, vagy vérszomjból büntetni, mert akkor csak csőcselék leszünk, akik a "lámpavasra" és hasonlókat tudják csak skandálni. Jó, ez szélsőséges példa volt, de kerülni kell még a halvány gondolatát is.

Aki nem ismeri a részleteket:

2012. július 18., szerda, 11:05

"Háborús bűntettel gyanúsították meg, és őrizetbe vették Csatáry Lászlót szerdán a nyomozó ügyészek a második világháborúban, egy kassai gyűjtőtáborban elkövetett cselekményei miatt - jelentette be Ibolya Tibor megbízott fővárosi főügyész budapesti sajtótájékoztatóján. A gyanúsított tagadta bűnösségét, ugyanakkor kijelentette, hogy parancsra cselekedett, kötelességét teljesítette.

..."

[link]

Nem tudom, hiteles-e, de elgondolkodtató:

"Csatáry mint a magyar rendőrség parancsnoka 1944-ben zsidók ezreinek deportálásáért volt felelős a kassai gettóból. A világháborút követően Csehszlovákiában távollétében ítélték halálra."

[link]

Ez és a hasonló ügyek mindig megosztják az embereket.

Az egyik ellenérv, s számomra az egyetlen figyelembe vehető a több évtized, ami közben eltelt. Ez rendkívüli módon megnehezíti a felderítést. Nem csak azt kell megvizsgálni, hogy a gyanúsított elkövette-e a cselekményt, hanem azt is, milyen körülmények között. (Pl. X aláírt egy papírt, amivel hamisítást követett el. Írásszakértő megállapítja, hogy valóban. No de ha azért tette, mert a családjának kiirtásával fenyegették?)

Másik ellenérv szokott az is lenni, hogy az alapos vizsgálatot gyors ítélet kövesse. Nem szabad a gyanúsítottat sokáig bizonytalanságban tartani. Idő múltával meg már ne háborgassák. Ezt hívják elévülési időnek. Ezzel is egyetértek. Ugyanakkor elfogadom, hogy a háborús büntettek ez alól kivételek, az soha nem évül el. Úgy véle, ez a leginkább vitatott és vitatható szabály.

Ellene szól az is, hogy mit kezdjünk egy idős emberrel. Milyen büntetést kapjon, azon túl, hogy világgá kürtölik, mekkora gaztettet követett el fiatalon? Meg sokan sajnálják is azt, aki csak egy idős, reszketeg bácsit lát.

Bennem felmerül az is, hogy lehet, valaki háborús időkben gazember, tömeggyilkos volt. S lehet, az eltelt több évtizedben olyan dolgokat vitt végbe, amellyel közvetlenül vagy közvetetten rengeteg életet mentett meg, vagy könnyítette meg sokak sorsát.

Eliminálja-e egy huszonéves embertelenségét, ha közben tudóssá vált, feltalálta az AIDS és a rák ellenszerét és ingyenkorházakban gyógyít Afrika legelmaradottabb részein?

Ellenérv szokott lenni az is, amelyet egy nem labancokról elnevezett portálon is nap mint nap előhoznak, hogy zsidót ölni nem bűn, hanem minden igaz magyar kötelessége, s hogy szegély hősöket vegzálják. Nem hinném, kell-e hozzáfűznöm bármit is.

Mellette szól, hogy nem arról van szó, hogy egy meggyötört, végsőkig elkeseredett, védtelen feleség leszúrja a brutális férjét, hanem ártatlan tömegek embertelen körülmények közötti, tömeges, ok nélküli lemészárolásáról vagy annak elősegítéséről.

Mellette szólhat az is, hogy bár elszámoltatás esetén parancs mögé igyekeznek bújni, de anno azt a parancsot nagyon is lelkesen hajtotta végre. Talán még parancs sem kellett hozzá. S az eltelt időkben, nem hogy nem lett jószolgálati nagykövet, de hő maradt régi énjéhez, s a régi szép világhoz.

1. Háborús bűnök soha nem évülnek el!

2. Nem a büntetés a lényeg, hanem a példa. Ha legyintünk a kisöregre, akkor bárki gondolhatja, hogy ő is megúszhatja hasonló helyzetben. A börtönnek sem az a lényege, hogy aki bent ül, az majd rosszul érzi magát, és az nekünk jó, hanem hogy aki kint van, ne is akarjon odakerülni.