Szerinted valós dolog a szentháromság? Miért hiszel vagy nem hiszel benne? Elmagyarázod?

Nem az.

Mert ha tényleg az lenne, akkor nem különbőző képességü és értelmű lények lennének a "részt vevői". Is egy időponttol lennének.

"kinyilatkoztatás része" LOL

Csak nem te is azt képzeled, hogy a Biblia "Isten szava"!?

No elmész a ...!

A Biblia tanítása szerint az istenségben többszemélyűség van,

és ez a többszemélyűség az egyetlen Isten egysége.

Ez a többszemélyűség a Szentháromságra korlátozódik, vagyis három személynél sem több,

sem kevesebb nem szerepel benne.

A. Az istenség Szentháromsága az Ószövetségben

Az Ószövetségben abból látjuk, hogy Isten valójában Szentháromság, hogy csakis három

személyt neveznek Istennek, és háromnál több személyt soha nem látunk együtt.

1. Ézsaiás 42:1

Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő

belé, törvényt beszél a népeknek.

Az első személy maga a beszélő,

amit az én személyes névmás használatából láthatunk. A második személy a beszélő szolgája,

Jehova szolgája. A harmadik személy pedig Isten Lelke. Íme egy Írásrész, ahol három és

csakis három személy látható, sem kevesebb, sem több.

2. Ézsaiás 61:1

Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt

mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak

szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást.

A második példa is csak három egyént említ: Jehovát, az Urat; Jehova, az Úr Lelkét; és a

beszélőre utaló rajtam szót: Az Úr (Jehova) Isten lelke van én rajtam. Itt is három személyt

látunk, és nem többet.

3. Ézsaiás 63:7-14

Az istenség hármasságának harmadik ószövetségi példáját Ézsaiás 63:7-14 összefüggésében

látjuk, ami a kivonulás összefoglalója. Ennek a résznek a szövegösszefüggésében három és

csakis három személy kerül említésre. Az egyik személyt például a hetedik versben látjuk: Az

Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind a szerint, a mit az Úr velünk

cselekedett; az Izrael házához való sok jóságáról, a melyet velük cselekedett irgalma és

kegyelmének sokasága szerint.

A hetedik vers az Úr (Jehova) nevű személyre utal. Ebben az esetben Jehova Isten, az Atya.

A második személyiséget a kilencedik vers említi: Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és

orcájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket,

fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.

Ebben a részben a második személyiség orcájának angyala. Ő Jehova Angyalával azonos, aki

magának Jehovának a nevével bír. Vegyük észre a kilencedik versben, hogy ez az angyal

felelős azért, hogy megmentse és megszabadítsa őket.

A harmadik személyiség a Szentlélek, akit három különböző alkalommal említenek. Először a

10. versben: Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét.

Másodszor a 11. versben: Hol van, a ki belé adá az ő szentséges lelkét?

S harmadszor a 14. versben: Mint a barmot, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket

az Úr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz!

Ebből a részből világosan kitűnik a három személyiség. Nincs háromnál kevesebb, sem annál

több személyiség.

4. Ézsaiás 48:12-16

Az istenség hármasságának negyedik ószövetségi bizonyítékát Ézsaiás 48:12-16

szövegösszefüggésében látjuk. 12-14a versek: Hallgass rám Jákób és Izrael, én elhívottam, én

vagyok az első és én az utolsó. Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az

egeket, ha én szólítom őket, mind itt állnak. Gyűljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté

meg közülük ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratát.

Ezekben a versekben egyértelműen maga Isten a beszélő, mivel a beszélő úgy utal magára,

mint aki az ég és föld teremtéséért felelős. Mivel Isten felelős az ég és a föld teremtéséért,

azért törvényszerű, hogy maga Isten a beszélő.

A 16. vers kijelenti: Közeledjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon!

Mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az ő Lelkét.

Figyeljük meg alaposan a három személyt: a beszélőt, a Lelket és az Urat, Jehovát. A 16.

versben a beszélő az ég és a föld Teremtője, és önmagára a hozzám névmással és a szóltam –

egyes szám első személy múlt idejű végződésével utal. A beszélő megkülönbözteti magát a

két másik személytől. Az egyik személy, akitől megkülönbözteti magát, Jehova, az Úr. A

második személy, akitől megkülönbözteti magát Isten Lelke. Íme a legegyértelműbb

ószövetségi írásrész a hármas egységről. Itt, Ézsaiás 48:12-16-ban olyan világosan mutatja be

a hármas egységet, amennyire az ószövetségi írások csak tudják.

Az Ószövetség kizárólag három személyt nevez Istennek, és háromnál több személyt soha

nem látunk együtt.

B. Az istenség Szentháromsága az Újszövetségben

Az Újszövetségben az istenség Szentháromságára három főbb bizonyíték szolgál.

16

1. Kizárólag három személyt neveznek Istennek

Csakis három személyt neveznek Istennek az Újszövetségben, és háromnál több személyt

soha nem látunk együtt.

a. Máté 3:16-17

És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki,

és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani. És ímé egy égi hang

ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.

Jesua (Jézus) bemerítésének összefüggésében nem látunk háromnál több személyt. Jesua

személyében látjuk a Fiút; látjuk a Szentlelket, aki egy galamb testének formájában száll alá;

az Atya pedig hallható hangon keresztül van jelen, amely az égből száll alá, ezt mondván: Ez

amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.

b. Máté 28:19

Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a

Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.

Az istenség Szentháromságának második újszövetségi példája csak három személyt említ

specifikusan, annál nem kevesebbet, de nem is többet. A három személy itt nevesítve is van,

Atya, Fiú és Szent Lélek. Vegyük észre a látszólagos ellentmondást a nyelvtannal

kapcsolatban. A parancsolat az, hogy menjenek, és kereszteljék meg az embereket a fentiek

nevében, és a nevében szó egyes számban áll. Nem azt mondja, hogy az „Atya, Fiú és

Szentlélek neveiben”, ami nyelvtanilag helyesebb lett volna (bár a magyar nyelv szerint,

stilisztikai szempontból nem használnánk ebben az esetben sem többes számot – a szerk).

Ehelyett csupán a nevében szót használja. A név szó egyes számban szerepel, amely az

istenség egységét hangsúlyozza. Ugyanakkor ez a név az Atyához, Fiúhoz és Szent Lélekhez

tartozik, ami az Istenség Szentháromságát emeli ki.

c. János 14:16-17

És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az

igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de

ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.

Az Istenség Szentháromságának harmadik újszövetségi példájában is megfigyelhetjük, hogy

három személyt említ a szövegkörnyezet. Az egyik személy a beszélő, Jesua, akire az én

személyes névmás utal. A második személy az Atya, akihez imádkozni fog (kérem az Atyát).

A harmadik személy pedig a Szentlélek, akit elküldenek.

d. I. Korinthus 12:4-6

A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is

különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten,

a ki cselekszi mindezt mindenkiben.

Az istenség Szentháromságának negyedik újszövetségi példájában újra látjuk, hogy három

személyt említ, de többet nem. A negyedik vers megemlíti a Lelket, aki a Szentlélek. Az

ötödik vers megemlíti az Urat, aki a Fiú. A hatodik vers pedig megemlíti Istent, aki ebben az

esetben Isten, az Atya.

e. II. Korinthus 13:13

Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége

mindnyájatokkal. Ámen.

Az istenség Szentháromságának ötödik újszövetségi példájában figyeljük meg a három

személyt: Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, vagyis a Fiú; az Istennek szeretete, vagyis az

17

Atya; és a Szent Léleknek közössége, vagyis a Szentlélek. Itt is három személyt említenek,

sem többet, sem kevesebbet.

f. I.Péter 1:2

...az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus

Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.

Az istenség Szentháromságának utolsó újszövetségi példájában a második vers három

személyt említ: Istent, az Atyát, aki az eleve rendelésért (előre tudás) felelős; a Lélek, aki a

megszentelésért felelős; és a Fiú, Jézus Krisztus, aki a világ bűneiért saját vérének

meghintéséért, kitöltéséért felelős.

Ezekből a részekből egyértelmű, hogy csakis három személyt nevez Istennek az Újszövetség,

s háromnál több személlyel sehol sem találkozunk.

Összefoglalás: Az Ószövetség tanításának megfelelően az Újszövetség is egyértelműen

elismeri, hogy az istenségben három személy van. Ám míg az Ószövetség egyértelműen a

hármas egységet tanította, nem nevezte meg ennek a hármas egységnek a tagjait. Az erre

vonatkozó kijelentést csakis az Újszövetségben látjuk. Az első személy elnevezése Isten, az

Atya. A másodiké Isten, a Fiú. Az Újszövetség válaszolja meg a Példabeszédek 30:4-ben

feltett kérdést: Kicsoda ennek fiának neve? A Fia neve Jézus (Jesua). Az Ószövetséggel

összhangban azért küldte Isten, hogy a Messiás legyen, ám ezúttal emberként, nem pedig

angyalként küldetett. Ráadásul meghatározott céllal jött: meghaljon a bűneinkért. Lényegében

az történt, hogy Isten emberré lett, hogy elvégezze az engesztelés munkáját. A harmadik

személy neve Isten, a Szentlélek. Az Újszövetségen át azt látjuk, hogy ő a második személy

tetteihez kapcsolódik, ahogyan azt az Ószövetség is tanítja.

2. Csakis három személy rendelkezik Isten jellemzőivel

Az Újszövetségben az istenség Szentháromságára vonatkozó második bizonyíték az, hogy

kizárólag három személy rendelkezik Isten tulajdonságaival. Négy különböző isteni jellemző

létezik, amellyel kizárólag három személy bír.

a. Örökkévaló lét

Az első jellemző az örökkévaló lét. Csakis három személyről állítják, hogy rendelkeznek

ezzel az attribútummal, mivel csak három olyan személy van, aki mindig is létezett, és

továbbra is mindig létezni fog.

Az Atya örökkévaló létének jellemzőjét a 90. Zsoltár 2. versében látjuk, amely szerint az Atya

öröktől fogva mindörökké van.

A Fiú is rendelkezik az örökkévaló lét jellemzőjével Mikeás 5:2-ben (amelyet Máté 2:5-6 is

idéz). Bár emberként Betlehemben született, Mikeás 5:2 azt is elmondja, hogy istenségében

eleitől fogva, öröktől fogva van. A Mikeás által használt héber szavak a legerőteljesebb

kifejezések az örökkévaló múlt fogalmának megfogalmazására.

A Fiú örökkévaló létét János 1:1 is tanítja: Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél,

és Isten vala az Íge.

Eszerint a vers szerint a Fiú már a kezdetekben létezett Istennel, az Atyával. Más szóval,

amióta Isten létezik, azóta a Fiú is létezik. Mivel Isten, az Atya a teljes örökkévalóságtól

létezik, így a Fiúnak is léteznie kellett a teljes örökkévalóságtól fogva. János 1:1 világos

bizonyítéka annak is, hogy az egyes kultuszok által tanított elképzelés, miszerint Isten, az

18

Atya teremtette a Fiút, téves. János 1:1 lényege az, hogy amióta az Atya létezik (vagyis a

teljes örökkévalóság óta), azóta a Fiú is létezik. A Fiú örök létére vonatkozó részeket találunk

még János 1:5-ben és 8:58-ban.

Zsidókhoz írt levél 9:14 szerint a Szentlélek is rendelkezik az örökkévaló lét jellemzőjével.

b. Mindenhatóság

A második jellemző a mindenhatóság, ami azt jelenti, hogy „minden hatalommal bír”. Csakis

három személy rendelkezik a mindenhatóság jellemzőjével. I. Péter 1:5-ben az Atya

mindenható. Zsidókhoz írt levél 1:3-ban a Fiú mindenható. Róma 15:19-ben a Szentlélek

mindenható.

c. Mindentudás

A harmadik jellemző a mindentudás, „mindent tudni”. Az Atya mindentudó a Jeremiás 17:10-

ben. A Fiú mindentudó a János 16:30, 21:17 és Jelenések 2:23-ban. A Szentlélek mindentudó

I. Korinthus 2:10-11-ben.

d. Mindenütt jelenlévőség

A negyedik jellemző, amellyel csak három személy rendelkezik a mindenütt jelenlévőség,

melynek jelentése „Isten mindenhol jelen van”. Jeremiás 23:24 szerint az Atya mindenütt

jelenlévő. Máté 18:20 és 28:20 szerint a Fiú mindenütt jelenlévő. Zsoltárok 139:7-10 szerint a

Szentlélek mindenütt jelenlévő.

Összegzés: a második bizonyíték arra, hogy az istenség többszemélyűsége a Szentháromságra

korlátozódik az, hogy csupán három személy rendelkezik Isten jellemzőivel, mint az

örökkévaló lét, a mindenhatóság, a mindentudás és a mindenütt jelenlévőség egyedien isteni

jellemzőivel.

"Te az ószövetségi versekből hogyan szürőd le azt hogy isten egy a beszélővel?"

1. Ézsaiás 42:1

Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé

Ézsaiás 48/12Hallgass rám Jákób és Izrael, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó.

Szerintem ezekből a bibliai versekből elég nyilvánvaló hogy Isten a beszélő.Vagy te nem így gondolod?

Jézus azt mondta, hogy „az igaz imádók . . . igazsággal fogják imádni az Atyát” (János 4:23). Az igazság pedig a Bibliában van feljegyezve (János 17:17). Vajon tanítja a Biblia, hogy az Atya, a Fiú és a szent szellem három személy egy Istenben?

Először is, a „háromság” szó sehol sem fordul elő a Bibliában. Másodszor, Jézus soha nem állította, hogy egyenlő lenne Istennel. Ellenkezőleg, imádta Istent (Lukács 22:41–44). Harmadszor, gondoljunk arra, hogy milyen kapcsolatban volt Jézus a követőivel. Még azután is, hogy feltámadt szellemszemélyként, a testvéreinek nevezte őket (Máté 28:10). Vajon a Mindenható Isten testvérei voltak? Természetesen nem. De mivel hittek Krisztusban, Isten elsőszülött Fiában, ők is az Atya fiaivá váltak (Galácia 3:26). Most vessük össze a niceai zsinaton megfogalmazott hitvallás következő részletét néhány további bibliaverssel.

A niceai hitvallás kijelenti:

„Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban . . . , aki az Atyától született . . . , Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől.”

Mit mond a Biblia?

„Az Atya nagyobb nálam” – jelentette ki Jézus (János 14:28). *

„Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez” – mondta Jézus (János 20:17).

„Nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya” (1Korintusz 8:6).

„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja” (1Péter 1:3).

„Ezt mondja az Ámen [Jézus] . . . , Isten teremtésének kezdete” (Jelenések 3:14). *

"Szerintem ezekből a bibliai versekből elég nyilvánvaló hogy Isten a beszélő.Vagy te nem így gondolod?"

Bocs rosszul fogalmaztam meg, honnan veszed azt hogy az ószövetség alátámasztja azt hogy isten egységes mással?

Már mint a Kóránban is van hogy isten harmadik személyben beszél magáról, pedig mi szentháromság tagadok vagyunk.

Honnan tudod hogy nem királyi többest, vagy más efélét alkalmaz itt?