Ha Isten létezik, akkor őt ki teremtette?

A lofaszt létezik egy foto egy grafika semmi se bizonyitja

Semmijen leszärmazottja nincs vagy kihalt?

Se apja se anyja

Ez csak mese

A biblia egy nagy mese

Ne hidjétek mär el a sok habratyoläst

A válasz röviden a kérdésre: mi magunk, jobban mondva az emberi elme. Hogy miért és hogyan az már egy kicsit hosszabb választ igényel, Nézzük egy kicsit távolabbról a dolgokat, isten, vallás, hit. És azt hiszem meg is van amit kerestünk. A hit. Mindenki hisz valalmiben, ha nem hisz istenben akkor ez a hite. Ha hisz Istenben, akkor az. Ha Allah-ban hisz, akkor az. Mi a közös mindebben? Az, hogy az ember a hit által magabizotsságot nyer, meggyőződést. Vélemyényem szerint az emberi elme egyik legnagyobb ellenfele a bizonytalanság. Biztonytalanságból is van egy-két fajta. Pl- létbizonytalanság, vagy ha valaki egyszerűen csak magában bizonytalan. Mindegy milyen formában jelenik meg, az emberben stresszt, félelmet, idegességet okoz. És ez a félelem elmehet egészen odáig, hogy az embercselekvő, vagy döntésképtelennél válik, nem tudja mit, és hogy csináljon. Azt hiszem ezzel a fajta érzéssel már mindenki találkozott, és senki se szereti sokszor átélni. Erre a bizonytalanságra egy eberi reakció a hit. Az istenek azért alakultak ki, hogy ami ezidáig bizonytalan volt, és az embernek nem volt ráhatása, az az isten által biztosabbá váljon. Ha van, aki mindent irányít, mindent kézbetart, akkor mindjárt nem olyan bizonytalan a világ, egészen egyszerűen csak tisztelni, szeretni, felnézni kell rá, és ő cserébe majd biztos viszonozza a jóságunkat, és megsegít. És ezzel meg is magyarázható a vallások sokfélesége. Miért van isten, allah, zeusz, héra, és még sorolhatnám az különféle isteneket. Valójban mindegyikben a hit a közös. A vallásháborúk meg annak a következménye, hogy a másikat megingatos a saját hitében, bizonytalanságba sordor azzal, hogy amit hisz, az nem való. És a bizonytalanság érzésénél nincs rosszabb, még a biztos rossz is jobbank túnhet, mint a bizonytalanság.

A hit teszi képesség az embert hogy legyűrje a bizonytalanságát, ad neki erőt hogy tovább harcoljon.

Ezért képesek a sikerre mind az istenhívők, mind azok akik nem hisznek istenbe. Az istenhívőknek olyan erős az istenben való hite, hogy nem torpan meg semmitől, és végül sikert ér el. Az ateistában ugyan ez az érzés van, csak benne az a meggyőződés él, hogy nincs isten. Valüjában mindketten hisznek, de külön dologban, és az egyetlen közös dolog, az hogy mindkettejükből hiányzik a hitük által a bizonytalanság.