Miért hiányoznak a következő igék az Őrtorony által kiadott Szentírásból?

"A tudósok elismerik, hogy ezeket a verseket valószínűleg később toldották be. Archibald T. Robertson professzor ezt írja: „A legrégibb és legjobb kéziratokban nem található meg ez a két vers. A nyugati és a szír (bizánci) osztályozású kéziratokból származnak, és csupán a 48. vers ismétlései. Ezért a mi verseink számozásánál [kihagyjuk] a 44. és a 46. verset, mivel nem hitelesek.”"

@Kzitus "a tudósok elismerik"!- kik azok a tudósok kedves Kzitus?

Hol vannak azok a tudósok meg a bizonyítékok, és miért nem említi meg az UVF, hogy miért is hiányoznak az igék?

Felhozod T.Robertson prof. aki esetleg megmagyarázza 2 vers hiányát, de mi a helyzet a többivel mert kb 40-ről beszélünk;-ja és még nem is beszéltem azokról a versekről amelyek csak félig adják vissza az értelmét, vagyis felemás igazságokkal tömik a hívek fejét.

De ha már tudósokról beszélünk én is tudok párat,például;

Dr.Bruce M.Metzger a Princetoni Egyetem nyelv irodalom és újszövetség kutató professzora így vélekedik az UVF-ről "hibás,veszélyes és elítélendő és ha a Jehova tanúi ezt komolyan veszik akkor politeisták".

Továbbá HH.Rowley brit tudos prof. kijelentette; "az elejétől a végéig elolvasva azt tudom mondani, hogy egy ragyogó példa arra, hogy a Bibliát nem kell lefordítani."

És Dr. Julius Mantey így vélekedik; "ez helytelen és nem tudományos, torzítás és nem fordítás. Az UVF fordítok ördögi csalók."

Szóval ha megkérhetlek hagyjuk az Őrtorony dumát és tessék utána nézni más forrásokban is, hogy mi is valójában a bibi.

Még egy annyit megjegyeznék, hogy érdekes módon azok a versek hiányoznak amelyek alátámaszthatják vagy a Szentháromságot, vagy a lélek halhatatlanságát, vagy a megbocsátást, egy kicsit sem feltűnő számodra, hogy a Bibliát próbálják igazítani az őrtorony hamis tanításaihoz?

Én azért ezeken elgondolkodnék egy kicsit alaposabban.

Kedves a-nevű felhasználó!

Bevallom tartottam tőle, hogy ez lesz a vége és valaki előhozakodik majd azzal az érvelési módszerrel amit te itt kedves válaszoló meg is tettél. :)

Csak annyit szeretnék kérni tőled, hogy nyisd meg a szíved és hallgass meg, és a végén döntsd el, hogy alaptalan-e az aggodalmam amikor azt mondom, hogy a bibliát meghamisították?

Tudod miért tudom tisztelni a Károli Bibliát?-azért mert Károlyi Gáspár Esperes az életét tette fel erre a munkájára 1590-ben nyomtatásra kerül a Vizsolyi Biblia és 1591-ben Károly Gáspár meghal.Ő saját maga ezt mondja amikor befejezi élete leg értékesebb munkájának;

"Istennek nevét segítségül híván, minek utána hozzá kezdettem volna egynéhány jámbor tudós atyafiakkal, kik nékem a fordításban segítségül voltak, meg nem szűntem addig, míg nem véghöz vittem a Bibliának egészben való megfordítását…"

Tehát biztos vagyok benne, hogy Károlyi ihletés alatt állt egész munkája során.

A három legfontosabb tényező, amit mindenképp figyelembe kell vennünk: a megfelelő héber és görög kéziratok használata; a fordító lelki és szakmai illetékessége; és a megfelelő fordítási módszer alkalmazása, én úgy gondolom tehát, hogy ezek a tényezők nem hiányoztak Károly munkája során.

Szóval!-ami a bibliai kéziratok használatát illeti, két egymással vetekedő szöveg van használatban: a Textus Receptus, (amit a Reformáció idején használtak a Biblia fordítására) és az ún. Nestle-Aland féle eklektikus szöveg, (ami a Westcott-Hort féle görög Újszövetségre alapszik), amit a 19. század közepétől kezdődően a modern fordítások alapját képezi. A 19. századig a Textus Receptus volt az a görög szöveg, amely a bibliafordítások alapját képezte. Ha a Textus Receptust valamikor javítani vagy felcserélni kell, akkor a Többségi Szöveggel kell felcserélni (Majority Text), nem pedig valamilyen önkényesen válogatott "eklektikus”" szöveggel.

Elszomorító, ahogyan az utóbbi időben lerombolták a Textus Receptusba vetett bizalmat, és ezzel halálos döfést mértek az isteni ihletésbe vetett hitre. Ha az Ige az emberek többségi szavazatától függ, főleg, ha hitetlen irodalomtudósokétól, akkor nincs többé ihletett, isteni igazság. A keresztények gyakorolhatják a béreai kiváltságot, hogy mindennap tudakozzák az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek, de ha nincs birtokukban az Isten igaz Igéje, akkor az ellentmondások miatti zavarodottságukban rákényszerülhetnek arra, hogy hitetlen tudósokat, vagy őket követőket kérdezzenek meg, melyik verzió a helyes... Attól kezdve már annak véleményét fogják elfogadni, és az a veszély leselkedik rájuk, hogy egy hitetlen, szkeptikus tudós véleménye megfosztja őket élő hitüktől, amely a tévedhetetlen és ihletett Szentírásra épült. 1904-ben a Brit és Külföldi Bibliatársulat kiadta a kritikai Újszövetséget, Eberhard Nestle gondozásában, a Tischendorf, Westcott és Hort, és Weiss munkájára támaszkodva. Többek között a Trinitarian Bible Society is tiltakozott, mivel ezzel az alapokat mozdították el, az ősi határvonalakat hágták át. Egyházilag is zavar keletkezett, minden szinten.

Bizonyára az ellenség terve volt az, hogy kioltsa az ihletettség lámpáját, hogy lesöpörje a természetfelettit és a csodálatosat Isten Igéjéről. Mert ha a Biblia nem Isten Igéje, hanem csak "tartalmazza" azt, akkor egyik verzió éppúgy tartalmazhatja, mint a másik: akkor bármilyen fordítás megfelel. Ha nincs olyasmi, hogy "A Biblia", akkor akármilyen biblia jó lesz. Azon iskolák nagy része, amelyek az Wescott-Hort féle eklektikus szöveget magukévá tették, hamarosan a teológiai liberalizmus ingoványos mocsarába süllyedtek. De lássuk csak, hogy mekkora a különbség a Textus Receptus és az eklektikus szöveg között? A Westcott és Hort féle szöveg 5604 helyen változtat a Textus Receptus szövegén. Ebből 1952 kihagyás (35%), 467 hozzáadás (8%), és 3185 változtatás (57%) van. Oldalanként megközelítőleg átlagosan 15 szó változott meg összesen. A Nestle-Aland féle szöveg 2886 szóval rövidebb, mint a Textus Receptus. Tehát 934-el több szót hagytak ki, mint Westcott és Hort. A 2886 szó kihagyása közelítőleg annyi, mintha az 1 és 2Péter levelet kihagynánk a Bibliából! No komment... A liberálisabb álláspont képviselői(lásd pl. J.T) nem tekintik Isten Igéjének pl. a házasságtörő asszony történetét sem, a Jn 7,53-8,11 verseket. Gondolkozzon el rajta mindenki, hogy azt a részt pusztán egy ember írta oda magától vagy az a rész is Istentől ihletett.

Az sem véletlen, hogy a görög kéziratok elsöprő többsége a Textus Receptus-t támogatja. Nem állja meg a helyét az a tévhit, hogy a Westcott-Hort féle görög Újszövetség, és ennek 20. századbeli utódai, mint a Nestle-Aland Görög Újszövetség, a "legrégibb és legjobb kéziratokra támaszkodik", míg a Textus Receptus szövegét (amelyből Károlyi fordított) csak egynéhány görög kézirat adja. A tévhitet könnyű eloszlatni. Igaz, hogy annak idején Erasmus csak egy fél tucat kézirattal dolgozott, amikor a Görög Újszövetség első kiadását készítette elő, de azt összehasonlította az ókori fordításokkal és az egyházatyák idézeteivel, és tudta, hogy az általa használt kéziratok az akkor fellelhető kéziratok elsöprő többségét képviselték. Erasmus figyelembe vette az alternatív változatokat, olyanokat, mint amilyeneket például a Codex Vaticanus képvisel. Abban a helyzetben volt, hogy meg tudta állapítani, hogy melyik szöveg az, amely a fellelhető kéziratok egybehangzó tanúságát képviseli. A reformáció idején fordított Bibliák a rendelkezésre álló kéziratok többségére alapszanak, amiért is a hagyományos, fogadott szöveget "többségi szöveg"-nek is szokás nevezni. (Habár e kifejezést az utóbbi időben lassan elbitorolja a Hodges-Farstad-Thomas Nelson görög Újszövetség, 1982-től.) Tekintélyes szövegismerők elismerik, hogy görög kéziratnak 98%-a a Textus Receptust támogatja. Egyszerűen értelmetlen dolog olyasmit mondani, hogy a Textus Receptust "csak néhány késői kézirat" képviseli. Az újabb szövegkritika hiteltelenné tette a Wescott és Hort 1881-es kritikai görög Újszövetségét is, ezért a modern fordítások egy újabb "eklektikus" görög Újszövetséget vesznek alapul. Újabban tehát elutasítják Wescott és Hort munkáját, mivel "manapság senki sem vallja azokat a szövegkritikai elméleteket", amelyeket ők vallottak, és amelyekkel dolgoztak… Wescott és Hort csak az első lényeges eltérést jelezte a Textus Receptustól, míg a mai újabbnál újabb elméletek ennél még távolabb sodornak. Wescott és Hort elődeik elméleteit fejlesztették tovább, (Griesbach és Tischendorf elméleteit), a mai szövegkritikusok pedig ugyanúgy, ezeket az elméleteket viszik "előbbre".

A mai szövegkritikusok közül kevesen ismerik el, hogy Wescott és Hort nyomdokait követnék, pedig mindannyian befolyásuk alatt állnak. Bruce Metzger (talán a legbefolyásosabb szövegkritikus) azonban elismeri, hogy a United Bible Societies’ Greek New Testament a Wescott és Hort kiadását vette alapul és módszerét alkalmazta a külső és belső bizonyítékok figyelembe vételére. A megszületett szöveg lett a modern bibliafordítások alapja (Revised Standard Version, New Revised Standard Version, New English Bible, Revised English Bible, New American Bible, New American Standard Version, Good News Bible, New International Version, sőt, részben a Jerusalem Bible és a New Jerusalem Bible is, és persze a modern magyar fordítások alapja is). Ez lett tehát az "Új Textus Receptus". Megszabadultak egyiktől, hogy a másik rabjai legyenek. A bibliai szöveg specialistái nem tudnak szakítani a berögződött szokással: a megszabott normák szerint mérlegelik az ősi szöveget, egyik sem tud szabadon és függetlenül dönteni. Meg is állapították, hogy W. és H. elérte célját: detronálta a Textus Receptust. A Nestle-Aland-féle görög Újszövetség 24. kiadásához Erwin Nestle és Kurt Aland a következőket jegyezték meg: "A szöveg a 19. századi munkára épül, teljes egészében változatlan maradt, mivel az újabbi kutatások nem vezettek egy általánosan elfogadott más újszövetségi szöveghez."

Úgy gondolom, hogy nem szükséges tovább bizonygatni: a mai eklektikus(kiválogatott) szöveg nagy mértékben a Wescott és Hort racionalista döntésein alapszik. Ezt tagadni annyi, mint tagadni Darwin hatását az evolúciós elméletre: Darwin sokféle feltevése már megcáfolódott, de az elméletnek mégis ő maradt az elindítója. Igaz, hogy az eklektikus szöveg sem az alexandriai szöveget, sem a Wescott és Hort kritikai szövegét nem követi pontosan, hanem néha a Textus Receptusnak ad előnyt a Sinaiticus és Vaticanus kéziratokkal szemben, de a lényeges kérdésekben mégis ugyanúgy tér el a Textus Receptustól: mindkettő szinte ugyanannyi igeverset töröl (WH-48, Ekl.-45), és közel ugyanannyi igevers-részeket (WH -193, Ekl.-185), és törli Jézus Krisztusnak ugyanannyi címét (WH-221, Ekl.-212). Megjegyezném, hogy a Vaticanust és a Sinaiticust már a reformáció idején hitelvileg korrupt szövegnek tekintették. Bizonyítható, hogy a Vaticanus és Sinaiticus szövegét szándékosan módosítottak az első két század nagy teológiai kérdéseinek idején. A szándékos módosítás gyanújába keveredett kézirat nem lehet alkalmas a Textus Receptus kijavítására! Ez szinte olyan, mintha az ÚVF-t használnánk a Károli Biblia "javítására"!

-De nézzük csak, hogy a fordítók lelki és szakmai illetékessége ugyan az volt mint a Károlyíé!?

Ami a fordítók illetékességét illeti, fontos tudni, hogy az alapvető hitelveket tagadó ember nem tudja, (mert nem akarja,) helyesen fordítani a Biblia szövegét, mivel ott épp azok a hitelvek vannak kijelentve, amelyekben ő nem hisz. Még az emberi szerzőség esetében is törvények büntetik a hamisítást, mennyivel inkább félnünk kell attól, hogy Isten Igéjét meghamisítsuk! A racionalista filozófia és a Szentlélektől idegen tudomány nem alkalmas "helyreállítani" Isten Igéjét. A Biblia ihletettsége, Jézus Istensége, és a keresztyén hitet meghatározó szavak fordítása, mint "kegyelem" "megigazulás”, "kiengesztelés", "váltság", "megszentelődés", "megváltás", attól függnek, hogy a fordító hisz-e ezekben? A dinamikus megfeleltetést kitaláló Eugene Nida, azt vallotta, hogy a Szentírás tökéletlen, nem abszolút igazság, még az eredetiben sem. (Nida, Message and Mission, 1960 221-222, 224-228.). Szerinte a Szentírást nem a Szentlélek ihlette (Nida, Language Structure and Translation, 1975, 259.), a Biblia korlátolt és relatív (Nida, Customs and Cultures, 1954, 282.). Nida egyetért azzal, hogy Jézus Krisztus vére nem a bűnért bemutatott áldozat, hanem csupán az árnak a jelképe ("figure of the cost" - Nida, Theory and Practice, 1969, 53. 19. lábjegyzet), és semmiképp sem engesztelő áldozat a bűnért (Nida és Newman, A Translator’s Handbook on Paul’s Letter to Romans, Róm 3:25-ről). Ezért barátjával, Robert Bratcher-rel a "vér" szót következetesen kicserélték "halál" szóra a TEV (Today’s English Version) Bibliában. Ha a Biblia ihletettségét és hitelességét komolyan vesszük, akkor szövegkritikát nem gyakorolhatunk teológia nélkül. A belső, teológiai összefüggések néha nagyobb hatással bírnak, mint a külső, kéziratbizonyítékok. Jézus úgy hivatkozott az Ószövetségre, mint ihletett, hiteles Igére. Maga Pál apostol egyetlen héber betű hitelességét is komolyan vette, mit például Galata 3,16-ban: "Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről: És a te magodnak", utalva 1Mózes 17,7-re: "És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül." (Lásd még: 5Móz 8,3; Mt 4,4; Lk 4,4; Jn 10,35). Ha egy egyszerű, többes számot jelentő rag jelenléte vagy hiánya ilyen nagy jelentőséggel bír, sőt, egy betű vagy pont is, milyen nagy felelősség az Igét ennek megfelelően kezelni és fordítani! Mennyire fontos, hogy a fordító hiszi-e azt, amit a Szentírás tanít!

Sajnos, az eklektikus szöveg kidolgozói (Metzger, Bruce, Aland) nem hittek sem a Szentírás ihletettségében, sem annak isteni megőrzésében az évszázadok során. A hitetlen-tudományos körök szkepticizmusát jól szemlélteti az ún. "Jézus Szeminárium" (The Jesus Seminar).

Folyt.

Ezen "szakemberek" szerint nem Krisztustól származnak a boldogmondások; Ő sohasem mondott olyat, hogy "tartsd oda a másik orcádat is"; nem mondott magvető-példázatot; a tíz szűz példázatát; a tíz drachma példázatát; a talentumokról szóló példázatot. Ő nem mondta, hogy "felépítem az én anyaszentegyházamat és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat"; nem imádkozott a Gecsemáné kertben; nem mondta, hogy "Vegyétek, egyétek, ez az én testem"; és a többi mondásokat az Úrvacsora szereztetéséről. Ő sohasem mondta, hogy "Atyám, bocsásd meg nékik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek"; sem pedig, hogy "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?!" A "Jézus Szeminárium" megállapította, hogy Ő sohasem járt a vízen, nem látott el ötezret öt kenyérből és két halból, sohasem prófétált haláláról, feltámadásáról vagy második visszajöveteléről, nem volt soha a zsidó főpap előtt vagy Pilátus előtt, nem támadt fel a harmadik napon, és nem ment fel a mennybe. Szerintük, a történelmi Jézus története a kereszthalállal és az enyészettel fejeződött be (Religious News Service, március 6, 1995).

E modern "szakemberek" szerint Jézus Krisztus egyszerű ember volt, akit félrevezettek álmai, és politikai intrikák áldozata lett, halála a történelem balesete. (Christian News, április 7, 1986). Nincs semmi váltsághalál, semmi feltámadás, semmi egyediség vagy tévedhetetlenség a Bibliában. Nincs szűztől való születés, betlehemi csillag, pásztorok vagy bölcsek látogatása. Csak legendák vannak... (Bible Review, december 1992). Az ördög valóságos ellensége Isten Igéjének (1Pt 5,8). Egyik fő célja, már Édentől kezdve, Isten szavának megkérdőjelezése és tagadása. Figyeld csak meg meg a következő kérdéseket: "Csakugyan hat nap alatt teremtette Isten a világot?" vagy "Csakugyan volt vízözön, ami elborította az egész földet? "Igaz lehet Jónás története?" "Az evangéliumok csakugyan Jézus szavait tartalmazzák?" A régi kígyó hangja hallható mindezekben a kérdésekben! Édenben az ördög nemcsak megkérdőjelezte az Igét, hanem helyettesítette is azt, saját szavaival! Ne legyünk az ördög eszközei! A hívő ember komolyan veszi, a kritikus pedig semmibe veszi azt, amiket a Szentírás kijelentett önmagáról. Csak két lehetősége van minden embernek, amikor a Szentírással szembesül: vagy követi a hit útját, vagy követi a hitetlenség útját, amely a kritika és okoskodás útja. Ha valaki ez utóbbin indult el, akkor nincs számára megállás. A bibliafordítás kérdésében nem a hitetlenségnek, hanem a hitnek kell jellemeznie bennünket. Ennek akkor is így kell lennie, ha van olyan kérdés amire éppen nem tudunk válaszolni. Kérdéseink ellenére hiszünk, amíg hitelesen megválaszolhatjuk őket, még akkor is, hogy bizonyos kérdésekre talán csak a mennyben fogunk választ kapni. A tévtanítókról a Bibliának világos tanítása van (Lásd például: Róm 16,17; Tit 3,9-10; 2Tim 2,16-21; és 2Tim 3,5). Bizonyára nem a szkeptikusok kell megtanítsanak bennünket a Biblia szövegének helyes fordítására! "Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok." (Mt 7,15) Valaki lehet hamis akkor is, ha nem prófétál és jöhet a tudomány ruhájába öltözve is.

-És most;-azok az Igék, amelyeket megnyirbáltak, vagy teljesen kimaradtak az Újfordítású Bibliából, és mindazokból a modern fordításokból, amelyek a Nestle-Aland féle eklektikus görög szöveget vették alapul (mint például a nemrég kiadott Újra Revideált Károli Biblia,vagy az UVF). Fontos, és a Szentírás egészével összhangban levő kijelentések tűntek el, annak ellenére, hogy a kéziratok többségében ezek megtalálhatók. Csupán néhány régi kézirat, főképp a Sinaiticus és Vaticanus kéziratok nem tartalmazzák, (és egy pár, hozzájuk hasonló, koronatanúnak kikiáltott kézirat). A kimaradt szavak és mondatok gyakran hitelvi kérdésekben fontos bizonyságok, és az is feltételezhető, hogy épp ezért törölték őket az ihletett Igéből. Olyanok tették ezt, akik az első századokban burjánzó hamis tanításokat képviseltek és terjesztettek.

Egyes régebbi kéziratokból az Úr Jézus nevei és címei túlságosan gyakran lettek kitörölve, minthogy azzal védekezhetnénk, hogy véletlenszerű elírás történt. Ismerve az első századok hitelvi vitáit, erős gyanú merül fel, hogy valakik szándékosan törölték ezeket a szavakat a szent szövegből. A tévelygés fő vonalát azok képviselték, aki tagadták az Úr Jézus igazi istenségét és igazi emberi mivoltát. A "szellemi krisztológiát" képviselők úgy hitték, hogy a Názáreti Jézus egy közönséges ember volt, akit Isten fiává fogadott megkeresztelkedésekor, akit akkor megszállott a Krisztus-Lélek. Így tehát Jézus Krisztussá vált keresztsége után, (de nem volt az, öröktől fogva). Jóllehet egyesültek egy időre, Jézus és Krisztus különböző személyek voltak. Több nevet és csoportosulást ismerünk, akik ezt a hamis elképzelést vallották és hirdették. Mindannyian a gnosztikusok közül valók voltak. A gnosztikusok sokféle irányzatot képviseltek, de egy közös vonás egyesítette őket: szerintük a pleroma-ból, vagyis az eonok szellemi világából, az isteni Krisztus alászállott és egyesült egy időre a történelmi Jézussal (Ptolemeusz szerint a keresztségtől nagypéntekig). Ennek a tévelygésnek hatása érezhető azokban a legrégebbi kéziratokban, amelyeket ilyen módon megnyirbáltak.

A hibás kéziratok bizonyára épp azért maradtak fenn, mert keveset használták őket. A jól másolt kéziratokat ugyanis elnyűtték a sok olvasás alatt. A korán felbukkanó tévtanítások miatt is találunk a Újszövetségben ilyen komoly figyelmeztetéseket, mint ezek: "Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja, hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; és ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak." (Jel 22,18-19) "Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak." (2Pt 3,3) "A gonosz emberek pedig és az ámítók növekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén." (2Tim 3,13) "Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak." (2Tim 4,3-4) "Voltak pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak."(2Pt 2,1)és stb. Szóval, nincs szükség arra, hogy valaki görögöt és hébert értő szakember legyen, hogy megállapíthassa, hogy a szavak eltávolítása a Szentírás megcsonkítását jelenti! A bibliaolvasó ember, választás elé van állítva: csak az egyiket fogadhatja el. A hívő ember nem mondhat le a Szentírás egyetlen szaváról sem! Az Úr Jézus Istenségére vonatkozó utalások kihagyása csakis szándékos javítás következménye lehet. Logikus, hogy mindkettő nem lehet igaz: vagy az egyik, vagy a másik a valódi szöveg. De még belegondolni is rossz: a hiányos szöveg lenne az igazi? Akkor 1800 éven át hibás Szentírást használtak elődeink? A reformáció idején is? A puritánok is? Nemcsak szavakról van szó, hanem fontos hitelvekről, amelyeket ezek az eltávolított szavak képviselnek!

Szóval én úgy gondolom, hogy mindezek tudatában a jó öreg Károlyi mindenféle kritika ellenére is megállja a helyét és engem kielégít az a tudat, hogy egy olyan Bibliát tartok a kezembe amit egy Istentől ihletett ember tett elérhetővé a számomra.

Üdv!