A szentelt víz mitől lesz szentelt?

"Vonzza a démonokat,mert természetfeletti erőt tulajdonítanak neki,semmi újszövetségi alapja sincs,ahogyan rengeteg katolikus gyakorlatnak sem.Gyerekkoromban állandóan szenteltvízzel vetettem keresztet.de nem lettem szent tőle,sőt olyan rossz voltam (nem tőle) akár az ördög,erős túlzással! :D"

Mert talán a protestáns gyakorlatnak olyan nagy újszövetségi alapja van, hogy Szent Polikárp - János evangélista tanítványa - oldalakat szentelt rá a levelében.................

Nem hiába vérzik több sebből a protestantizmus és szakadt megszámlálhatatlanul sok felekezetre, míg a katolikus és ortodox egyház 2000 éve alapvetően egységes.

10:14-es:

A "Sola Scriptura" elvről nekem az a véleményem, hogy nem megbotránkoztató, hanem nevetséges. :-))

1000 sebből vérzik, de mégis vannak olyan "megmondó emberek", akik ezzel hadonászva próbálják a 2000 éves apostoli hagyományt semlegesíteni :-)))

Sola Scripturát olyan értelemben mint ma, még az eredeti protestánsok sem vallottak. Luther eredeti célja többek közt az volt, hogy védje az egyházatyák írásait, és Károli mester is többlet könyvek mellett magyarázó jegyzetekkel látta el a Szentírást.

A késői protestánsoknak azonban Károli Gáspár munkája nem tetszett, ezért a többlet könyveket kiszedték belőle, a magyarázó jegyzetekkel együtt - hiszen tudjuk, "Sola Scriptura" - bizonyára még az első teljes magyar Szentírás fordítója is tévedett. (lám, lám, igen nagy a protestáns büszkeség).

Nem is értem, egyesek mit várnak tőlük. Ezek még a saját őseik munkáját is semmibe veszik, akkor nem kell csodálkoznunk, hogy az apostolok hagyománya sem ér fikarcnyit sem nekik...

"Kövessétek hát Szent Polikárpot!Engem nem zavar,de én maradok annál amit az Újszövetség ír.Igen,nagyon egységes és biblikus is minden tekintetben.Valszeg..."

-->Jaja. Mert talán a mai protestáns tanítók biztosan jobb oktatók, mint Szent Polikárp, aki közvetlenül János apostoltól tanult ugye? Az meg már csak hab a tortán, hogy Polikárp Istennek egy hűséges embere volt, ezt bizonyítja az a látomás is, amit Istentől kapott a haláláról, vagy azok a csodák, amik a halála következtében történtek, ahogy a szmirnai gyülekezet körlevelében olvashatjuk.

De a mai protestáns tanítók biztos jobban értik a dolgukat ugye?

Na, ez az a bizonyos "protestáns büszkeség", amiről az előbbi kommentemben beszéltem. Hála Istennek a régi protestánsok még nem voltak ilyen felfuvalkodottak.

Nem gondolom,hogy a mai protestáns tanítok jobbak,sőt az a véleményem,hogy nagy megújulásra van szükségük sok területen.Ennyit a büszkeségről...

Én csak annyit mondok,hogy a szenteltvíz használata nem biblikus.

A Kérdezőnek:

A víznek már az ószövetségi liturgiában is szent jelentése volt. Az áldozat rendszernél mosakodásra használták, más esetben meghintették vízzel az embereket a bűneiktől való megszabadulás miatt. Gondolom attól lesz szent, hogy megszentelik.

Természetesen ez liturgia, a víz nem veszi el a bűnt, ahogy a démonokat (Miféle démonok? :D) sem a víz űzi el, hanem Isten.

Roland G. nevű felhasználónak:

Nem azért, hogy kritizáljalak téged és a protestantizmust, de kicsit gondolkodjunk már.

Egy átlagos, mai protestáns én azt látom, hogy hihetetlen mértékben büszke. A büszkeség nem csak ott mutatkozik meg, hogy okosabbnak tartja magát a két nagy Egyháznál a katolikus és ortodox egyháznál, amelyek még az ókorból erednek, hanem onnan is látszik, hogy még a saját elődeik munkáit sem tisztelik. A mai Luther és Károli Biblia nem ugyanaz, mit amit ezek az emberek az 1500-as évekbe kiadtak. A protestánsok alaposan belenyúltak ezekbe a Bibliákba és a kedvükre formálták - természetesen nyilván abból az okból kifolyólag, hogy sem Luther sem Károli nem jól látta a dolgokat.

A katolikusok és az ortodoxok ezzel szemben sem az egyházatyák írásaiba, sem pedig a pápai enciklikákba nem nyúltak bele sohasem, hanem úgy hagyták változatlanul. Nyilván abból a tényből kifolyólag, hogy kevés a valószínűsége annak, az elődök - akik közelebb éltek az apostolok korához - tévedtek volna. Éppen nemrég olvastam Tajrányi Bélától, aki azt kifogásolta, hogy a Katolikus Egyház az Ószövetség fordításánál nem a Szeptuagintához ragaszkodik, hanem a maszoretikus szöveghez, noha a görög szöveghagyományt használták az apostolok túlnyomó részben, és az volt az ókori Egyház Bibliája is. A protestánsoknál még tragikusabb a helyzet, mert a Szeptuagintának nem csak a szöveghagyományát vetik el szinte teljesen, hanem a többlet könyveket is. Ilyen értelemben egyedül az ortodox kereszténység az, aki ragaszkodik az apostoli hagyományhoz, mert csak ők használják kizárólagosan a Szeptuagintát az Ószövetség esetében. Azt gondolom, hogy a megváltoztatott tanítások, amik eltérnek az ókori mintától egyenlőek a büszkeséggel. És lehet itt megújulásról beszélni, biztos sok gyülekezetben prédikálnak róla, de abból semmi nem lesz, mert a mai kereszténység alapvetően eltért az eredeti állapotától, és az új tanításokat erőlteti a Bibliára hivatkozva. Ezért kéne kicsit visszanézni a múltba, hogy elődök - akik valódi hívő emberek voltak - hogy csinálták a dolgokat. Sajnos azonban a büszkeség ezt megakadályozza a "mi már csak jobban tudjuk" ideológiával.

Azt mondod, hogy a szentelt víz nem biblikus.

Kérdésem a következő: Hol a Szentírás, hogy csak az lehet biblikus, ami bent van a Bibliában? Ilyen értelemben már az újszövetségi szerzők sem voltak "Biblikusak" hiszen használtak olyan forrásokat, amiknek híre-hamva nincs az Ószövetségben. (Apokrif iratok és hellenisztikus irodalom). Ha ehhez hozzá vesszük még azt is, hogy Pál szerint a hagyományhoz kell ragaszkodni, aminek van írott és szóbeli formája, akkor meg teljesen biztos, hogy abban az időben másként működtek a dolgok, ahogy ma a protestánsok gondolják. Ott van még a Didakhé is, az egyik legősibb keresztény irat, egyesek elég korai keletkezést feltételeznek neki, és az 1. századból származtatják. Mint látod, ott szerepel a leöntéssel való keresztség is, szemben a kanonizált iratokkal. Tudomásom szerint abban az időben senki sem írt vitairatot e tanítás ellen.

Mindez pedig annak volt köszönhető, hogy akkoriban a keresztények nagyon jól tudták, hogy a Szentírás nem kizárólagos alap a hitre, hanem csupán a hagyomány része. Ha jól tudom, az ortodox kereszténység máig megőrizte ezt az ősi tanítást.

Tehát összefoglalva a szentelt vízzel kapcsolatos dolgokat: protestáns szemüvegen keresztül a szentelt víz használata helytelen, de itt megjegyzem, hogyha annyira nagyon a Bibliára akarunk hivatkozni, akkor náluk is lehetne találni olyan elemeket a vallásukban, aminek nincs újszövetségi alapja.

Katolikus és az ókori kereszténység szemszögéből, amely a hagyomány határait jól ismeri, nem helytelen, hanem bőven elfér a hit dolgaiban.

"Tehát összefoglalva a szentelt vízzel kapcsolatos dolgokat: protestáns szemüvegen keresztül a szentelt víz használata helytelen, de itt megjegyzem, hogyha annyira nagyon a Bibliára akarunk hivatkozni, akkor náluk is lehetne találni olyan elemeket a vallásukban, aminek nincs újszövetségi alapja. "

Elismerem,hogy ebben igazad van.A katolikusok viszont a hagyomány határait túllépték.Én így látom.Sokkal nagyobb hangsúly van téve a hagyományokra,mint az írott Igére.A leöntéssel való kereszteléssel is ez történt:az ún.mártír-egyház időszakában ilyen módon keresztelték meg a csecsemőket,amit nem tartok rossznak az akkori körülményeket figyelembe véve,mivel az Újszövetségben is találunk példát a "helyettesítő hit" -re,viszont normális körülmények között a felnőtt hitből és szabad akaratból való megkeresztelkedésre kellett volna visszatérni,de nem tették.