A zsidó vallásúak tényleg felsőbbrendűnek érzik magukat?

a zsidók a kiválasztott népnek tartják magukat.

de akik felsőbbrendűnek érzik magukat legyen az bármelyik vallás,szerintem valamit nem jól értelmeznek.

mert Isten szemében minden ember ugyan olyan értékes és egyelő.

és aki felsőbbrendű az Isten,és nem az ember.

legalább is a vallás terén.

más vallását meg mindég tiszteletben kel tartani,csak mert nem értek egyet a másik vallásával attól én még nem leszek felsőbbrendű mint az illető.

ki felmagasztalja magát..........

Tudod, Asperrimus, az a különbség, hogy az ateisták sajnálják a valláskárosult hívőket - míg ezek gyalázzák az ateistákat.

Ugye érzed a különbséget?

Csakhogy a zsidó vallásnak alapelve a kiválasztottság, és nem a zsidó nemzeté.

Három dolgot azért szétválasztanék.

Az egyes vallások különféle elveket vallanak, vallhatnak, eszerint építik fel tanaikat. Ha egy elvben a kiválasztottság benn van, akkor ez valamiképpen a tanokban is megnyilvánul. Az ember önmagát nem különbnek tartja, hanem öntudata van, és ebből fakadóan - az általános, természetes élet védelmének elsődlegessége szellemében - a saját életének védelme reflexszerűen, öntudatlan a cselekvése része, minden tudatos tevékenység már tanulás következménye.

Az emberi viselkedés egyfelől genetikai alapú és ennyiben egységes (nincs helye rasszizmusnak), másfelől tanulásalapú. Ez utóbbi egy rendkívül összetett valami. Kezdődik a csecsemő életösztönből fakadó tanulásával, a kötődéssel, folytatódik a környezet megismerésével, a hatásokra adott válaszok megtanulásával. Az egyén és a környezete mindig kölcsönhatásban van, egymásra hatnak, persze a környezet (tömegkülönbségénél fogva) mindig nagyobb erővel hat az egyénre. Ennélfogva nehéz egy egyén viselkedésében szétválasztani, mit tanult szűkebb és mit tágabb környezetétől. Utóbbiba szervesen beletartozik minden hagyomány, szokás, viselkedés, értékrend is. Ezért lesz más viselkedésű mondjuk egy muszlim és egy zsidó. Elvileg, ha a két csecsemőt születése pillanatában kicserélnénk, felnőve inkább hasonlítana fejlődése környezetéhez, mint eredetéhez. Mondom, inkább. Mert van sok más tényező, amit nem ismerünk pontosan. Mindenesetre, a környezete hatására lesz egy ember olyan, amilyen. Okos, buta, szelíd, erőszakos, ügyes, ügyetlen, érdeklődő nyílt, vagy mogorva zárkózott. És van néhány extra eset, a zsenik, akiket nem nagyon tudunk se beskatulyázni, se megérteni, se megmagyarázni.

Akadnak az emberek között olyanok, akik észreveszik, az átlagos emberi befektetés (tanulás, munka, stb.) után járó haszon (fizetség, elismerés, másokra való hatás) egy másik összefüggése is létezik. Ha a befektetés a csalás, lopás, netán rablás, a haszon sokkal nagyobb, és főleg nem pénzben, hanem az emberekre gyakorolt hatásban (röviden: hatalomban). Arra is rájönnek, hogy a kivitelezés eszköztára rendkívül széles, de legjobb, ha általánosan elfogadott értékrendek felhasználásával történik. Így alakul ki a haszonszerzés és hatalom ideológiája, amelyek közül a leghatékonyabb a vallásokon alapuló. Ez tette világhódítóvá a kereszténységet és hatalmassá az iszlámot is. De a csalás rendkívül sokszínű, ahogy az emberi hiszékenység is. A hatalom más emberekre való hatásai közül is a fizikai kényszerítés a legkevésbé hatékony és a legeredménytelenebb. A kifinomult hatékony módszer behízelgő, önmagát segítőnek feltüntető, az emberiség örök értékeit kisajátító, ötvözött rendszer, amely minden ismeretet felhasznál. Mivel az ismeret nő az idők folyamán, így a hatalom is.

Az alapprobléma az eredeti kérdés szempontjából (is) az, hogy e három tényező keveredik. Nem is kicsit. Ezért lehetséges a rasszizmus (a tudatlanságból fakadóan), ezért lehet akár semleges, de jó ideológiákat is gonosznak beállítani (és gyakran annak is látszanak, pedig csak felhasználják őket). Ezért lehet népekhez és vallásokhoz tulajdonságokat rendelni. Tényleg lehet, csak irtózatosan nagy óvatossággal és felelősséggel. A hozzárendelt tulajdonság az ezer okból mára kialakult szokásrendek összessége és soha nem egyedi. A fő baj ezzel, hogy "genetikainak" azaz változtathatatlannak tekintjük, egy ember élete mércéjében az is. De nem elvileg! A fő probléma itt a tudatlanságból eredő megismerni nem akarás, a másságtól eredő (mert vele kezdeni semmit nem tudó) félelem, ezáltal a felszínes ítélkezés, rosszabb esetben a cselekvés. És ha ez tömegek szokásává válik, akkor pusztító és önpusztító egyszerre. Sok példa van erre a világban.

Nincs elég ismeretünk, időnk és türelmünk olyan kérdések megválaszolásához, hogy például vajon a zsidók felsőbbrendűnek érzik-e magukat. Sokan bizonyára igen, mások meg nem. Ugyanez elmondható más dolgokról, más népekről, egyszóval a világ számos jelenségéről. De egyesek mégis úgy gondolják, náluk a bölcsek köve, tudják a választ, és aszerint cselekednek. Nehéz felismertetni velük, hogy a bölcsek köve valójában a butaság bugyra.

az ateisták sajnálják a valláskárosult hívőket - míg ezek gyalázzák az ateistákat.

ez butaság,az ateistának ép oly joga van nem hinni mint egy hívőnek hinni.

de ettől még egyik sem lesz felsőbbrendű a másiknál.

vitázni eszmét cserélni lehet,de azt nem lehet mondani hogy mert pld én hívő vagyok te nem akkor én többet érek mint te.

az ateista is ép olyan tiszteletet érdemel mint egy hívő.

megjegyzem,én keresztény vagyok.

"a valláskárosult jelző is csupán gúnynév"

Nem, és ezt már többször is elmondtuk, tehát szándékosan nem akarod meghallani: valláskárosult az, akinek a vallás okozott komoly károkat, általában a lelkében. Eltorzította azt.

Nem minden vallásos ember ilyen, még ha komolyan vallásos is - de te pl. az vagy.

A gyalázkodó cikkeid alapján ez önmagában is egyértelmű.

A hívők többsége nem utálja az ateistákat - csak sajnos közülük kevés ír ide.

De pl. a pontozáson is látszik, hogy az ateistákat - pedig ők normálisabban írnak - sokkal jobban lepontozzák.

Asperrimus! Továbbá van politikai topik, tudományos, és számos más. Aki egy témához hozzászól, (tételezzük fel jóhiszeműen) azért teszi, mert van róla véleménye. A vallásról történetesen annak is lehet, aki nem vallásos. És esetleg fontosnak tartja elmondani.

Jelen kérdés kissé átment valláselméleti diskurzusba, pedig ez nam az, nagyon fontos és kényes téma. És semmiképpen sem vallási meggyőződés alapján lehet megválaszolni, hanem szociológiai, történelmi, pszichológiai és fejlődéslélektani aspektusból. Amire itt kevés példát látok. Nekem például ez a problémám a válaszokkal.

Bárhogy csűritek, ateisták véleménye nem igazán releváns egy vallási topikban. Még szép, hogy valláskárosultnak minősítitek azt, aki nem hagyja általatok manipulálni magát, hiszen nektek ezt kell mondanotok.

- Tiltakozom, bíró úr!

- Miért?

- Mert ez rosszul hat az ügyemre!

Számotokra maga a Názáreti Jézus is valláskárosult, hiszen olyan szélsőséges dolgokat mondott, hogy "én vagyok az igazság", "én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem járhat sötétségben", "ha nem eszitek a testemet és nem isszátok a véremet, nincs élet bennetek". Csak általában annyi vér nincs a pucátokban, hogy nyíltan beismerjétek, hogy Vele van bajotok, így a követőiket pécéztétek ki magatoknak, akik azt mondják, hogy a Názáreti Jézus Krisztus az igazság, Ő a világ világossága, aki Őt követi nem járhat sötétségben, és aki nem eszi Jézus testét és vérét, abban nincs és nem is lesz élet.