Mért fordul el isten az emberektől?

Amit felvetsz az egyik legősibb érv, még a görög istenek ellen hozta fel Epikurosz. Azóta sem sikerült senkinek értelmes választ adni rá.

Bővebben:

[link]

Amúgy rendkívül egyszerű a megoldás: nincs isten.

Nem fordult el Isten az embertől. Az ember kezdett elbújni Isten elől amikor bűnbe esett. Addig pedig minden igen jó volt ebben a világban. Mi szakadtunk el már a kezdetben Isten jelenlététől, és így az egész világra elhatott a bűn és a romlás. Később egyre nagyobb mértékben megromlott az emberek természete, emiatt Mózes már nem láthatta élve Isten dicsőségét, és Istennek kellett betakarnia hogy hátulról láthassa. Pedig Ádám a bűnbeesés előtt beszélgethetett vele.

Az, hogy Isten létezését nem tudjuk bizonyitani érzékszervi úton azért van, mert Isten dicsősége és az Ő szentséges természete nem fog elegyedni a világban lévő profán dolgokkal. Azért nem veszi még kézbe a hatalmát itt a Földön, mert tart még a hitből való megigazulás és a megszentelődés ideje. Hinni kell Isten beszédében és engedelmeskedni neki. Ugyanis az ember itt rontotta el. Éva nem volt ott amikor az ember azt a parancsot kapta, hogy ne egyen a fáról. Csak Ádámtól hallotta, de nem volt hüséges a hallott beszédhez. Istennek most is van szava az emberekhez. Helyre lehet hozni amit Éva elrontott. Ma amikor hallják az emberek Isten szavát, ne keményitsék meg a szivüket, hanem térjenek meg és higgyenek az evangéliumban. Isten a saját Fiát adta oda értünk hogy el ne vesszünk hanem örök életünk legyen.

Ján 6:40 Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt azt utolsó napon.

Azért fordul el Isten az emberektől, mert az emberek azt hiszik, hogy Isten létezik, van egy akarata, egy elvárása az emberek felé, és ha azt teljesítik, akkor Isten megáldja őket. Mivel Isten nem létezik, elvárása sincs az emberek felé, amit az emberek teljesítenek, azt vagy maguknak képzelik be, vagy egyházak magyarázzák be nekik, és az áldás elmarad, mert nincs aki megáldjon. Ekkor jön a kognitív disszonancia, meg a nevetséges isten-mentegetés.

Ha a nyilvánvaló ellenére is tovább hiszel abban, hogy istenek léteznek, és még méltányosak is, akkor olvasd Jób könyvét.

Te sem vagy hívő kérdező, akkor mi jogon várod el olyannak a segítségét, akire nem vagy kíváncsi?

Vagy itt van például ozmium, ő nagyon sok kérdésre választ kapott már, mégsem érdekli Isten, az oldal eme szegmensébe csak azért jön, hogy gúnyolódjon és tagadjon. Azt hiszed, hogy az évek alatt amit itt töltött nem szerzett információt? Dehogyisnem. De az ilyen ember akkor sem hinne, ha Jézus elé állna.

Isten, aki kéri az ő segítségét tiszta szívvel, azt nem hagyja el, de nem az ember elképzelései alapján fog segíteni, hanem úgy, ahogy jó.

De úgysem olvasod el ezeket, nem is értem miért írok.

2,3,5-tel egyetértek. Ha Isten elfordult volna az emberektől, nem halt volna meg értünk Jézus. ÉS nem kérné az igéjében tőlünk hívőktől, hogy tudassuk az emberekkel, hogy Isten Jézusban megbékélt a világgal és békítsük meg mi is az embereket. Minden érdeklődőnek felhívom a figyelmét, hogy Jézus mindenkit hív magafelé. Az érdeklődés is ezért van. De ilyenkor a sátán is dologzik, aki nem akarja az üdvösséget. Gondolatokat támaszt, küldi az embereit, mint pl. Ozmium, hogy kétségeket támasszon. Mert ők elvesznekés azt szeretnék, ha az érdeklődők is elvesznének. Megvannak a sátánnak az emberei mind vallási, mind teremtés/evolúció kérdésben. Viszont mindenki magáért viseli a felelősséget. Ádám miatt minden ember meghal, Jzus miatt mindeni fel fog támadni. Van, aki örök életre, van aki kárhozatra. Szar ügy egy örökkévalóságot Isten nélkül eltölteni. Nem kell hinni a teremtésben, de azért jobb utánanézni, mit jelentez: vettetnek a külső sötétségre, ahol lesz sírás és fogcsikorgatás. Persze lehet, hogy szokás szerint jönnek az ateisták és az evolúcióhívők gyalázkodni, és mélységesen csodálkoznak, ha nem állunk le velük vitatkozni. Ilyenkor elkezdenek személyeskedni, sértegetni. De hát mindeni olyan, amilyen a főnöke... A sátántól ne várj jót

2 Kor

5,17 Azért ha valaki [Róm. 8,1.10.] Krisztusban van, új teremtés az; a régiek [Ésa. 43,19.] elmúltak, ímé, újjá lett minden.

5,18 Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus [Róm. 5,10. Kol. 1,20.] által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;

5,19 Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, [Róm. 3,24.25.] és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.

5,20 Krisztusért járván tehát követségben, [Ésa. 52,7. Agge. 1,13. 1 Kor. 4,1.] mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.

5,21 Mert azt, a ki bűnt [1 Pét. 2,22-24. Ésa. 53,9. Róm. 8,3.] nem ismert, bűnné tette [Gal. 3,13.] értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő [Kol. 1,14. Eféz. 1,6.7. Fil. 3,9.] benne.

Ha Jób könyvét olvasod, akkor kérd előtte ISten segítségét a megértéshez. Amúgy tipikus sátáni vonás, egy könyvet kiragadni. Inkább az Újszövetséget olvasd, ami bemutatja az Isten igazi jellemét. Az Ószövetség a törvény, a halál, akárhoztatás szövetsége volt. Ott testből, saját erőből kellett bűntelennek lenni, ami ugyebár senkinek sem sikerült, ésjött az ítélet. Jézus megcselekedett mindent helyettünk. Jób könyvben a sátán okozza a rosszat, miközben aljas módon vádolja Istent, ahogy a szolgái is teszik, itt a GYIK-on. Ma Isten Jézusban örök életet, bőséget és áldásokat kínál, ha helyesen hitben járunk. Ezt a hitet tanulni kell az Újszövetségből. Hagyd azokat, akik elvesztek, hadd vádolják Istent. Ez a legrettenetesebb ostobaság, amit egy ember tehet, hogy önmaga ellensége és a hóhérjának szolgál, a sátánnak

Jézus Veletek!

Tudsz levegőt venni, nem? van ennivalód, nem? süt a nap, eseik az eső... ha elfordult volna Isten tőllünk... azt megérezné mindenki.

Most Jézusnak adott minden hatalmat az égben és a földön,

és csak rajta keresztűl közeledhetünk hozzá.

A rosszért, szegénységért elég nehéz az Istent hibáztatni. A saját önzésünk, törekvéseink, illetve az igazságról alkotott torz képünk miatt vannak az egyenlőtlenségek. Hiszen pl. azt gondoljuk, hogy ha megdolgoztam valamiért, akkor megérdemlem, ha a másik nem tudott érvényesülni, akkor arról nem én tehetek. (Most kihagyva a szándékos munkakerülőket. Vannak olyanok is, de világviszonylatban rengeteg ország van, ahol versengenének a jobb színvonalért, de eleve hátrányból indulnak). Lehet, hogy igazam van hát, de ez nem oldja meg az ő életüket! Valakinek meg kellene... ekkor hibáztatjuk Istent, ahelyett, hogy lemondanánk a saját életszínvonalunkról? Hány emberről hallottad, hogy fizetés csökkentést kért?

A szenvedést mi hozzuk egymásra, amikor a jó helyett szabad akartunkból a rosszat választjuk.

Ha valaki rendes, becsületes ember volt, lelkiismeretének megfelelően élt, még ha korán is halt meg, ő tényleg Istennél van, akkor a családja nem csak szomorúságot kellene érezzen, hanem büszkeséget, örömöt! Mit jelent 20 év az üdvözséghez képest?