Jézus Krisztus is Isten, de mégis van rang Isten és Jézus között?

"A kérdés pusztán az, hogy a Fiú tökéletes Fia, tökéletes örököse, tökéletes visszatükröződése az Atyának vagy nem."

Ez sem kérdés, hiszen ezt egyértelműen tanítja a Biblia, ez így van. A kérdés az, hogy "egyenlő"-e Jézus az Atyjával "hatalomban", "tudásban", "korban", stb., ahogy azt a háromság-dogma állítja.

"Van-e valamilye az Atyának, amit nem adott oda a Fiúnak?"

Így van, pontosan ez a kérdés. Erre pedig a válasz a Biblia szerint természetesen az, hogy van! A "'mindent' átadott nekem az Atyám" és más hasonló, magában kiragadva félremagyarázott szövegrészeket a Biblia teljességében kell megvizsgálnunk.

"... Istennel való egyenlőségét otthagyó, szolgai alakot felöltő Fiúról."

De ezt csak ti teszitek hozzá az Íráshoz, mert abban NINCS olyan szöveg, hogy Jézus az "Istennel való egyenlőségét otthagyta", csak annyi, hogy az égben az Atyja mellett nyilvánvalóan nagy dicsőségben élt a földi alázatos és "megüresített" állapotához képest.

"Nékem adatott minden hatalom mennyben és földön. (Mt 28,17)"

Nyilvánvalóan az Atyján, Jehován kívül "minden", amit máshol közöl is velünk Jehova ihletett Szava! Ez abból is teljesen egyértelmű, hogy ezt a hatalmat csak KAPTA, ésszerűen olyan valakitől, akinek hatalmában állt azt átadni neki. Ez a Valaki Jehova Isten volt, aki nyilvánvalóan nem a saját mindenhatóságát adta át, amivel logikusan CSAKIS Ő rendelkezhet, senki más.

Alfa és Omega: Kit illet meg valójában ez a cím? 1. A Jelenések 1:8 szerint a Mindenható Istent. A Kár.-ban viszont a 11. vers ezt a címet arra a személyre alkalmazza, aki a további leírás folyamán Jézus Krisztusnak bizonyul. A bibliatudósok azonban elismerik, hogy a 11. versben az Alfára és Omegára történő utalás nem hiteles, és ezért a Kat., ÚRB, B.—D., KNB és Káldi nem tartalmazza.

""egyedüli igaz Isten"

"egy az Istenünk: az Atya"

"Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus"

Az "Isten" szó az esetek döntő többségében csak és kizárólag az Atyát jelenti, kizárólag a számára fenntartott cím, ..."

Ez így van.

"... gyakorlatilag személynév."

De ez már nem igaz! Ugyanis az "Isten" NEM személy-, vagy tulajdonnév (sohasem - önkényes értelmezés lenne annak nevezni), hanem csak egy cím, vagy rangjelzőszó, ezért használja a Biblia gyakorlatilag mindenféle magas rangban lévő személy megnevezésére (Sátánra is), sőt még a nem létező, bálványistenek jelölésére is. Az "Isten" rangjelző, az összes más címmel és rangjelzővel együtt (mint pl. a Mindenható, vagy az Atya) is sokkal kevesebbszer fordul elő a teljes Bibliában, mint a Teremtő EGYETLEN tényleges tulajdonneve, a JHVH, azaz a mai legismertebb kiejtés szerint Jehova. Ugyanis a JHVH majdnem 7000-szer fordul elő CSAK a Héber Iratokban, ami több ezerszer több, mint az összes többi cím és rangjelző szó EGYÜTTVÉVE!

"Csak és kizárólag az Atya az Isten és senki más. A #15-ös barátunk kigyűjtött néhány igét, amellyel bizonyítja, hogy nincs más Isten csak az Atya. S milyen igaza van, ha Istennek kizárólag az Atyát nevezzük, akkor valóban nincs más Isten csak az Atya."

Kizárólag azt az Atyát nevezzük "Mindenható Istennek", akit a Biblia legtöbbször JHVH-nak, azaz Jehovának nevez. :-) Márpedig Jézus a János 17:3-ban, valamint Pál az 1Kor 8:6-ban és az 1Tim 2:5-ben az "Isten" rangot nyilvánvalóan a MINDENHATÓ értelemben értette, ugye ezt elismered??? Mert ha elismered, nincs tovább miről beszélni, hiszen az érvelésed zsákutca, hiszen logikailag kizárható, hogy két "mindenható" legyen. Márpedig mind Jézus önmagát, mind Pál a verseiben teljességgel különválasztotta az E G Y igaz és Mindenható Istent Jézus Krisztustól, aki ebből adódóan NEM LEHET szintén az "egyetlen igaz" és "mindenható Isten".

"Csakhogy ennek az Istennek, amint kiderül a Bibliából, van egy Fia, aki olyannyira egyenrangú vele, hogy a jobbján ül"

Ezt megint nem a Biblia mondja, hanem a ti költeményetek. Az, hogy a jobbján ül, még nem teszi "egyenrangúvá" Őt!

"aki megörökölt minden hatalmat és dicsőséget, s minden hódolat és imádás ugyanúgy kijár neki"

A Szentírás CSAK és KIZÁRÓLAG Jehova Isten, azaz az Atya imádatát tanítja, maga Jézus is ezért imádkozott hozzá, sőt a feltámadása és az égbemenetele után is ezért hívja ismételten Isten ihletett Szava Jézus "Istenének". A "leborulás" és az "imádat" között nagy különbség van, még ha helyenként ugyanazzal a szóval adták is vissza a két tiszteletformát.

"sőt együtt teremtették Istennel a világot."

Még csak Teremtőnek sem nevezi sehol az Írás Jézust, csakis Jehovát szólítja meg így, még akkor is, ha Jehova Jézuson, mint "mestermunkásán" keresztül tette ezt meg.

(Filippi 2:6) "aki, noha Isten formájában létezett, nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen."

Ezt a verset sok más fordítás adja vissza hasonló értelemben, mivel erősen vitatott szöveg. Ha a szövegösszefüggést is figyelembe vesszük, nyilvánvaló, hogy az Istennel való állítólagos "egyenlőségben" nem lehetne a tanítványoknak követniük Jézust, tehát igencsak félrecsúszott példakép lenne!

"Belemagyarázni, hogy ezekbe az esetekbe az "Isten" szó angyalt jelent, nem túl okos dolog, mivel világosan meg van mondva, hogy a Fiú nem angyal. (Zsid 1-14)"

Hol is?

(Héberek 1:1-14) Az Isten, aki régen sokszor és sokféleképpen szólt ősatyáinkhoz a próféták által,

2 ezeknek a napoknak a végén egy Fiú által szólt hozzánk, akit kinevezett mindenek örökösévé, s aki által a világrendszereket is alkotta.

3 Ő az Isten dicsőségének visszatükröződése és magának a lényének pontos mása, s mindeneket fenntart az ő hatalmának szavával; miután pedig megtisztulást szerzett bűneinkért, leült a Fenség jobbjára a magasságokban.

4 Így hát jobbá lett, mint az angyalok, aminthogy kitűnőbb nevet örökölt az övéknél.

5 Melyik angyalnak mondta például valaha is: „Te vagy az én fiam; én atyáddá lettem a mai napon.” És ismét: „Én atyjává leszek, ő pedig fiammá lesz.”

6 Mikor pedig ismét elhozza Elsőszülöttjét a lakott földre, ezt mondja: „És hódoljon neki Isten minden angyala.”

7 Ezenkívül az angyalokról ezt mondja: „És angyalait szellemekké teszi, és nyilvános szolgáit tűznek lángjává.”

8 De a Fiúról: „Az Isten a trónod örökkön-örökké, és királyságod jogara az egyenesség jogara.

9 Szeretted az igazságosságot, és gyűlölted a törvénytelenséget. Ezért kent fel az Isten, a te Istened, az ujjongás olajával társaidnál inkább.”

10 Továbbá: „Ó, Uram, te raktad le kezdetben a föld alapjait, az egek a te kezed művei.

11 Azok elvesznek, de te megmaradsz; és mind elöregszenek, akárcsak egy felsőruha,

12 és összegöngyölöd őket, úgy, mint egy köpenyt, mint egy felsőruhát; és fel lesznek váltva, de te ugyanaz vagy, és esztendeid nem fogynak el soha.”

13 Melyik angyalról mondta pedig valaha is: „Ülj az én jobbomon, mígnem ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.”

14 Nemde mindnyájan nyilvános szolgálatra rendelt szellemek ők, akiket azért küldtek el, hogy szolgáljanak azoknak, akik megmentést fognak örökölni?

-------

A második vers szerint akkor ki alkotta a világot?

A hármas vers mondja-e, hogy "egyenlőek" hatalomban vagy tudásban, vagy korban, stb.?

A négyes vers megállapítását miért kellett kiemelni, ha ez nyilvánvaló volt? Nemde azért, mert Jézus az angyalokhoz hasonlóan a teremtett világhoz tartozik, akiknél "kitűnőbb NEVET" örökölt - vagyis nem azt mondja a vers, hogy más természetű lény lenne tőlük, ugye?

Az ötös versel kapcsolatban először egy párhuzam:

Miért vonatkoztatja a Zsoltárok 102:26–28 (102:25–27, ÚV) szavait a Héberek 1:10–12 a Fiúra, holott a zsoltáríró azt Istennek szánta? Mivel Isten a Fiú révén valósította meg a zsoltáríró által megfogalmazott teremtési munkát. (Lásd: Példabeszédek 8:22, 27–30; Kolosszé 1:15, 16.) Ne kerülje el a figyelmünket, hogy a Héberek 1:5b idéz a 2Sámuel 7:14-ből, és Isten Fiára alkalmazza. Bár ez az írásszöveg első ízben Salamon esetében teljesedett be, később pedig Jézus Krisztuson is, ez mégsem jelenti azt, hogy Salamon és Jézus "egyenlőek" vagy azonosak. Jézus ’nagyobb Salamonnál’, s olyan munkát végez, amelyet Salamoné árnyékolt elő (Luk 11:31).

A hatos versben lévő vitatott kifejezést sok fordítás nem 'imádatnak' fordítja, hanem pl. 'hódolatnak', mert a teljes Írásból az derül ki, hogy CSAK az Atyához szabad imádkozni, csak Ő az imádat tárgya. (Róma 15:5,6)

A nyolcas vers is vitatott, mert azt is többféleképpen fordítják. Az idézet és a tejes Biblia itt is világossá teszi a helyes értelmezést.

A kilences vers kiemeli Jézust a "társai" közül, akit Jehova "felkent" az 'ujjongás olajával'. Mellesleg itt is kihangsúlyozza Pál, hogy a "te Istened"!!!

A tízes versben Ki „rakta le a föld alapjait” ? A zsoltáros Istenről beszél, de Pál apostol Jézus Krisztusra alkalmazza ezeket a szavakat. (Zsidók 1:10, 11.) Amint kiderül, ezek a szavak azért is alkalmazhatók Jézusra, mivel ő Jehova Mestermunkásaként vagy Eszközeként működött a világegyetem létrehozásában. (Kolossé 1:15, 16.) Ezért Jézusról is elmondhatjuk, hogy ’lerakta a föld alapjait’.

Kedves #21-22 barátom! Kár, hogy nem rakod ki azonosítódat, mindig keresgélnem kell a számokat, s nem tudhatom, mely nyilatkozatok származnak egy személytől.

Meglehetősen hosszú válaszodra, csak méghosszabban tudnék válaszolni, javaslom beszéljük meg részletekként, ha még van hozzá kedved.

Kezdjük talán JHVH-val.

a JHVH majdnem 7000-szer fordul elő CSAK a Héber Iratokban,

A "csak" szócska főleg nagybetűkkel meglehetősen indokolatlan, mivel az Újszövetségben egyetlen egyszer sem szerepel, még akkor sem, amikor az Ószövetséget idézik. JHVH-t a zsidók tiszteletből nem ejtették, hanem az Úr szót használták helyette (Héberül: Adonáj, Görögül: Kyrios)

Az Újszövetségben a Kyrios általában a Fiú címe, épp úgy, ahogy az Isten cím az Atyáé.

"Nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk." (1Kor 8,6)

Ha szerintetek a fenti mondatból következik, hogy csak az Atya az Isten, akkor nyilván az is következik, hogy csak a Fiú az Úr. De mivel ez az utóbbi nyilvánvalóan hülyeség, ezért az előbbi is hülyeség.

Az egyik Isten a másik Úr, ez a címük, gyakorlatilag a nevük is, de igazából csak címként értve felcserélhetők, mert az Atya és a Fiú egylényegű. Igen, a Fiú nevezhető JHVH-nak is, ha nem szögezzük le, hogy az személynév.

"A "csak" szócska főleg nagybetűkkel meglehetősen indokolatlan, mivel az Újszövetségben egyetlen egyszer sem szerepel, még akkor sem, amikor az Ószövetséget idézik."

Milyen bibliai alapon nincs benne? Nincs rá valódi Írás szerinti indok! Ha az eredetiben, ahonnan idéztek, az ihletett Írás szerint JHVH-t írtak, milyen alapon változtatták ezt meg? Erre egyetlen fordító sem ad Írás szerinti és következetes választ. :-)

"JHVH-t a zsidók tiszteletből nem ejtették, hanem az Úr szót használták helyette (Héberül: Adonáj, Görögül: Kyrios)"

Valójában babonából, nem bibliai indokok alapján mellőzték a kiejtését, és ezen a tényen kár lenne vitatkozni, mert bibliai tény, hogy Isten szent nevét, a JHVH-t kiejteni és tiszteletteljesen használni rendszeresen sem helytelen, sőt! Valójában alapvető feltétel a megmentéshez ismerni Isten nevét és használni, segítségül hívni azt. Tény, hogy minden más címétől és rangjától eltérően CSAK és KIZÁRÓLAG ezt a nevét adta "örök időkre", hogy erről a nevéről legyen ismeretes.

"Az Újszövetségben a Kyrios általában a Fiú címe, épp úgy, ahogy az Isten cím az Atyáé."

Mint ahogy sok más vonatkozik Jézusra is.

"Ha szerintetek a fenti mondatból következik, hogy csak az Atya az Isten, akkor nyilván az is következik, hogy csak a Fiú az Úr. De mivel ez az utóbbi nyilvánvalóan hülyeség, ezért az előbbi is hülyeség."

Na, ezt a hamis érvet vártam, és erre írtam az 1Tim 2:5-öt. Észre sem vetted, hogy ezzel a versel viszont nem tudsz mit kezdeni, mert alapvetően nem tudod ráhúzni ezt a hamis okoskodásodat egy ugyanolyan felépítésű versre, mely így szól:

(1Timóteusz 2:5) "Mert e g y Isten van, és e g y közvetítő Isten és emberek között: egy ember, Krisztus Jézus"

Nos, az "Úr"-as magyarázkodást próbáld ráhúzni erre a páli megfogalmazásra is, menni fog? Pedig Pál ihletés alatt itt is azt találta mondani, hogy "egy Isten van", de az "Úr" helyett azt írta, hogy "közvetítő". Nem gondolod-e tehát, hogy Pál apostol az 1Kor 8:6-ban is ugyanezen természetes értelemben fogalmazott? Egész biztosan, mert ott sem felcserélhetőek, ugyanis Jehova abban az értelemben nem "Úr", ahogy az Jézus Krisztus. Ugyanis Ő nem Jézus Krisztus, aki a váltsághalálával megvásárolt minket Istennek, vagyis önmagának. Totál képzavar.

Nem nagyon értelek! Azt akarod mondani, hogy a rendelkezésünkre álló görög Újszövetség hamisítás, mert kihagyták belőle a JHVH-t? Ha így áll a dolog,akkor kár Bibliai alapon vitatkoznunk, mert akkor bármi lehet hamisítás.

Az Újszövetségben nem szerepel a JHVH, ez tényállás. S miért? Egyszerűen azért, mert JHVH héberül van, az Újszövetség pedig görögül íródott. A zsidók már Kr.e. 200 körül lefordították az Ószövetséget görögre, ezt hívjuk 70-es fordításnak, vagy Septuagintának. Nos már a Septuagintában sem szerepel a JHVH, hanem Kyrios-t írnak helyette. S természetesen, amikor az Újszövetség az Ószövetségből szó szerint akar idézni, akkor valójában a Septuagintát idézi, úgy ahogy abban áll, JHVH nélkül Kyrios-szal. Persze én is azt mondom, nem tilos használni JHVH-t, még ha az újszövetségi írók, vagyis az első keresztények nem is használták. Mindenesetre az a tény, hogy Jézus Krisztus az Úr (Kyrios) címet viseli, megerősít bennünket arról, hogy egylényegű az Ószövetségi Úrral, vagyis Jahvéval.

Amit az 1Kor 8,6 és az 1Tim 2,5-ről magyarázol szintén nem egészen érthető. Egy az Isten, az Atya, egy az Úr a Fiú. Valóban ez azt jelenti, hogy az Atya bizonyos értelemben nem Úr, a Fiú bizonyos értelemben nem Isten. De ez nem zárja ki, hogy más értelemben mind a kettő Isten, s mind a kettő Úr. Mit nem értesz ezen? Igen, vannak igehelyek, sőt ezek vannak többségben, amelyekben az Isten kizárólag az Atya s nem a Fiú, ilyen a 1Tim 2,5 is, de ez nem bizonyít semmit, ez nem teszi érvénytelenné azokat a helyeket, amelyek más értelemben használják az Isten szót.

"Nem nagyon értelek! Azt akarod mondani, hogy a rendelkezésünkre álló görög Újszövetség hamisítás, mert kihagyták belőle a JHVH-t?"

Kicsit naiv lenne úgy beállítani a Bibliát, mint ami mentes volt az emberi hamisítási kísérletektől az évszázadok során. :-) Nem, nem volt mentes, pusztán arról van szó, hogy Jehova képes volt arra az ígéretéhez híven, hogy megőrizze a Szavát tiszta, vagy legalábbis helyreállítható formában. Egyes másolatokban és a fordításokban felfedezhetőek benne bizonyos emberi tanítások erőltetése, ez köztudott jelenség. Isten azonban megadta a lehetőséget, hogy minden ilyen véletlen, vagy szándékos módosítás kiigazítható maradjon.

Természetesen az is helyreállítható, amikor feltűnő módon, hamis, írásellenes indokok alapján, eltűnt Isten szent nevének a kiírása a Görög Iratokból.

"Ha így áll a dolog,akkor kár Bibliai alapon vitatkoznunk, mert akkor bármi lehet hamisítás."

Nem bármi lehet hamisítás, hanem csak az, ami a teljes Írással nem összeegyeztethető. Márpedig a JHVH (és annak mai kiejtési formái) elhagyása nem az! Így az olyan álláspont, amit itt most te is képviselsz, csak azt bizonyítja, hogy nem tartod képesnek Isten Szavát arra, hogy önmagát képes legyen megvédeni a tévedések, a hamis tanítók és hamisítók rossz szándékú megtévesztése ellen. De, képes rá, ezt azonban értelemszerűen nem úgy teszi meg, hogy minden egyes (már nem ihletett) másoló és fordító hajszálpontosan ugyanazt írja, hanem úgy, hogy minden bibliai igazság önmagából a Szentírásból egyértelműen megismerhető legyen. Így bárki, aki valami fontosat kihagy, vagy betold, módosít, hamisít, a Biblia egészével találja szembe magát, ami helyrerakja a problémát.

"Egyszerűen azért, mert JHVH héberül van, az Újszövetség pedig görögül íródott."

És akkor most mi van? Akkor az összes héber nevet és kifejezést is ki kellett volna hagyni ugyanezen alapon, nem gondolod?

"Nos már a Septuagintában sem szerepel a JHVH, hanem Kyrios-t írnak helyette."

Ez sem igaz! Bár tény, hogy a Keresztény Görög Iratokban előforduló 320 közvetlen idézet legtöbbje és a mintegy 890 egyéb idézet és utalás a Héber Iratokra vonatkozóan a Septuagintán alapul, de az is tény, hogy szerepel benne Isten Neve. A Septuaginta papiruszra írt töredékeiből még ma is számottevő mennyiség áll rendelkezésre a tanulmányozáshoz. Ezek azért értékesek, mert a korai keresztény időkből valók, és bár gyakran csak néhány versről vagy fejezetről van szó, segítséget nyújtanak a Septuaginta szövegek tartalmának megállapításában. Az i. e. I. századból való Fouad-papiruszgyűjteményt (266-os leltári sz.) 1939-ben fedezték fel Egyiptomban. Ez Mózes első és ötödik könyvét tartalmazza. A Mózes első könyvének töredékeiben nem szerepel az isteni név a hiányos megőrzés miatt. A Mózes ötödik könyvében különböző helyeken megtalálható szögletes héber betűkkel a görög szövegben.

Több mint ötven évvel ezelőtt Palesztinában találtak valamit, ami szintén erőteljes bizonyíték az ellen, amit mondasz. A Holt-tenger nyugati partja közelében levő barlangok átkutatása közben egy csoport felfedezte egy ősi bőrtekercs töredékeit, mely a tizenkét próféta (Hóseástól Malakiásig) könyveit tartalmazta görög nyelven. Az írások i. e. 50 és i. sz. 50 között keletkeztek. Ezekben a régebbi töredékekben nem helyettesítették a tetragrammát az „Isten” és az „Úr” szó görög megfelelőivel. Ezzel bebizonyosodott, hogy a Szentírás korai Septuaginta fordításában használták az isteni nevet. Ezek a régi töredékek erőteljesen bizonyítják, hogy Jézus és első századi tanítványai ismerték és használták Isten nevét.

Nagyon érdekes, hogy az isteni név a Tetragramma formájában megjelenik Origenész i. sz. 245 körül elkészült Septuagintájában, a hatoszlopos Hexaplában is. Origenész a Zsoltárok 2:2-ről szóló magyarázatában ezt írta a Septuagintáról: „A legpontosabb kéziratokban A NÉV héber betűkkel szerepel, mégpedig nem napjaink héber [betűivel], hanem a legrégebbiekkel.” A bizonyíték meggyőző erővel tárja fel, hogy a Septuagintát már egy korai időpontban meghamisították, mivel a Ky‧ri‧os (Úr) és a Theos (Isten) szavakkal helyettesítették a Tetragrammát. Mivel a korai keresztények az isteni nevet tartalmazó kéziratokat használtak, nem feltételezhető, hogy nyilvános szolgálatuk során azt a zsidó hagyományt követték, amely mellőzte „A NÉV” kiejtését. Ők közvetlenül a görög Septuaginta segítségével tanúskodhattak Jehova nevéről.

"Persze én is azt mondom, nem tilos használni JHVH-t, még ha az újszövetségi írók, vagyis az első keresztények nem is használták."

De bizony használták! Jézus és a korai tanítványai egész biztosan nem követtek egy ÍRÁSELLENES zsidó babonát, ami megtiltotta volna nekik Isten Nevének a kiejtését.

"Mindenesetre az a tény, hogy Jézus Krisztus az Úr (Kyrios) címet viseli, megerősít bennünket arról, hogy egylényegű az Ószövetségi Úrral, vagyis Jahvéval."

Vagyis amit Jézus mondott a János 17:3-ban és az idézett páli versek, valamint sok-sok más igehely azt bizonyítják, hogy NINCS "egyenlőség" háromságos értelemben Jézus és Atyja között. A misztikus "egylényegűség" pedig NEM bibliai fogalom, hanem a görög filozófia szakszava, ami amúgy is csak önkényes értelmezéseken alapul. Az ihletett Héber Iratokban egyébként - ahogy már írtam - a hamis fordításokkal ellentétben a legtöbbször nem "Úr" szerepel az isteni Név helyett, hanem eredetileg majdnem 7000-szer a JHVH!!!

"Egy az Isten, az Atya, egy az Úr a Fiú. Valóban ez azt jelenti, hogy az Atya bizonyos értelemben nem Úr, a Fiú bizonyos értelemben nem Isten."

CSAK ebben az értelemben vehetjük, semmi másféle értelemben nem szerepel Jehova és Jézus a Szentírásban, ami a háromság pogány mítoszát támasztaná alá, ezért fogalmaz maga Jézus és a bibliaírók is így.

"De ez nem zárja ki, hogy más értelemben mind a kettő Isten, s mind a kettő Úr."

Úgy ahogy te értelmezed, kizárja.

"Igen, vannak igehelyek, sőt ezek vannak többségben, amelyekben az Isten kizárólag az Atya s nem a Fiú, ilyen a 1Tim 2,5 is"

Te nem érted, vagy nem akarod érteni? Az 1Tim 2:5 is, mint a mindenhol máshol, határozott különbséget tesz az EGY(!!!) Mindenható Isten és a nyilvánvalóan EGY, de NEM mindenható (tehát vele nem "egyenlő") Jézus között. Ráadásul a Timótheusznak írt levélben Pál Jézust "közvetítőnek" nevezi, tehát az amúgy is hamis magyarázatot, amit az 1Kor 8:6-ra adtál, ide nem tudod ráhúzni, mivel Jehova semmiképpen nem "közvetítő", az csakis EGYEDÜL Jézus. Tehát itt Pál szembeállítja a Mindenható Jehova Isten EGYETLENSÉGÉT, a Közvetítő Jézus Krisztus EGYETLENSÉGÉVEL! Ezt akárhogyan is variálod, nem tudod kimagyarázni a háromság dogmával. :-)

Valóban nem tudtam, hogy vannak Septuginta szövegek, amelyek még kiteszik a JHVH-t. Lehetséges, hogy akkor egyes keresztények is használták, mint mondtam nem tilos. Mindenesetre ha elhagyták, nem a hamisítás szándékából tették, hanem mert nem érezték fontosnak. Minek használjanak görög anyanyelvű pogány származású keresztények egy olyan héber szót, pláne héber vagy óhéber betűkkel, amit még a zsidók se ejtenek soha. Én nem hiszem, hogy Istent nagyon érdekelné, hogy kizárólag héberül legyen megnevezve, de ha már annyira törekedtek az eredetire, akkor miért a "babonás eredetű" meghamisított Jehova kiejtést használjátok, s nem Jahvét az ősit.

Nem értem továbbá, hogy akkor most melyik a biztosan sugalmazott szöveg változat? Melyiket nem hamisították meg még? S milyen alapon gondoljátok, hogy ti pontosan ki tudjátok szűrni az őseredetit? Mindenesetre ha létezik fordítás, amelyben nem az eredeti szöveg, hanem a felekezeti doktrína az elsődleges, az mindenképpen az Újvilág fordítás.

Továbbra sem értem, hogy mit bizonyít 1Tim 2,5. Igen az Atya az Isten, s a Fiú a közvetítő. S valóban a "közvetítő" kifejezést nem lehet Atyára alkalmazni,ez sajátos Fiú funkció, de mint tudjuk, az Isten szót bizonyos értelemben lehet a Fiúra. De ebből hogy jön ki, hogy a Fiú nem lehet mindenható? Van egy mindenható Isten: az Atya, s van egy mindenható Úr: a Fia, aki egyetlen közvetítő Isten és ember között. Ez az én hitem, én ezt látom a Bibliában. Hol van ez itt megcáfolva?

"Minek használjanak görög anyanyelvű pogány származású keresztények egy olyan héber szót, pláne héber vagy óhéber betűkkel, amit még a zsidók se ejtenek soha."

Ez nem bibliai érv! Minden más ókori héber nevet és kifejezést használunk, méghozzá minden nyelv a maga helyesírási és kiejtési szabályai szerint, azaz igen eltérően egymástól, csak éppen Isten tulajdonnevét nem akarják egyesek használni, sőt sokan nem is ismerik! Igen, egyes fordító a zsidó "hagyományra", azaz a babonájukra hivatkozik azért, mert ő is az "Úr" címet használja az eredeti név, vagy annak ismert változatai helyett. De vajon Jézus a zsidókat nem éppen a szentségtelen EMBERI hagyományaiért ítélte el az első sz.-ban? De bizony!

"Én nem hiszem, hogy Istent nagyon érdekelné, hogy kizárólag héberül legyen megnevezve ..."

Nem nevezzük "kizárólag" a Nevén, a mai legismertebb kiejtés szerint sem. De a lényeg, hogy HASZNÁLJUK, mivel ez az egyetlen általa kinyilatkoztatott NÉV, melyet ráadásul "örök időkre" adott.

"de ha már annyira törekedtek az eredetire, akkor miért a "babonás eredetű" meghamisított Jehova kiejtést használjátok, s nem Jahvét az ősit."

Ezt is rosszul tudod. Mindkettő modern szóalkotás eredménye és egyik esetben sem lehet biztosan tudni, hogy megegyezik-e az eredetivel. De nem is ez számít. Ezzel is félrevezettek, mert Jehova Tanúi NEM törekednek az "eredetire"! Egyszerűen a világ legelterjedtebb, legismertebb kiejtését használják. A magyar irodalomban is a Jehova alak volt ismert több száz éve.

"Mindenesetre ha létezik fordítás, amelyben nem az eredeti szöveg, hanem a felekezeti doktrína az elsődleges, az mindenképpen az Újvilág fordítás."

Ez is előítélet. Az Új világ fordítás amennyire csak lehet, szó szerinti fordítás, ezért térnek el bizonyos helyeken az elsősorban, vagy hangsúlyosan irodalmi szépségre törekvő magyar fordításoktól, melyeket egyúttal általában téves teológiai alapon is fordítottak. Tehát az eltérések ebből adódnak, melyet sok független kritikus elismer. Tehát ott, ahol pl. a Károli a háromságot akarja igazolni a szövegben, eltér az Új világtól (de más pontosabb fordításoktól is). Ilyen Pl. a Róma 9:5 verse a sok közül. Vagy az olyan kifejezések, melyeket a Károli is használ a legtöbb magyar fordítással együtt, mint pl. a "kegyelem", az az Új világban "ki nem érdemelt kedvesség", mert az eredeti szöveg értelmezését ez közelíti meg a legjobban.

Tehát összességében elmondhatjuk, hogy pontosságban messze felette áll a legtöbb más fordításnak az Új világ, melyet alapos, független kritikai vizsgálat után más szakemberek is megállapítottak már.

Hogy mégis a rossz hírét keltik, ez csak a domináns egyházi ellenségeskedők miatt van, akik igyekeznek minden eszközzel lejáratni, de ezzel csak segítenek reklámozni az őszinte szívű embereknek. :-)

"S valóban a "közvetítő" kifejezést nem lehet Atyára alkalmazni,ez sajátos Fiú funkció"

Akkor hogyan is lehetnek Ők "egyenlőek" a háromság szerint? Miért nem lenne igaz abban az egyszerű értelemben a jézusi mondat a János 17:3-ban, ahogyan az a háromságnak ellentmond, vagyis nem ad helyet neki? Vagyis nem lehetsz "egyenlő" valaki mással, ha azt valamely tulajdonságában "EGYEDÜLINEK" nevezel. Miért nem lenne igaz az ugyanebben a szellemben megfogalmazott páli vers, az 1Kor 8:6 úgy, ahogy azt Jehova Tanúi értik?? Egyértelmű, hogy a Biblia teljessége szerint NEM lehet másként értelmezni ezeket a verseket, csak a háromság dogmát tagadva!

"De ebből hogy jön ki, hogy a Fiú nem lehet mindenható? Van egy mindenható Isten: az Atya, s van egy mindenható Úr: a Fia"

Te ellentmondasz a verseknek. EGY Istenünk van, igaz? Ez az Isten nyilván mindenható, igaz? Ha ez az EGY Isten mindenható, hogyan lehet a másik személy, a szintén EGY Úr Jézus is mindenható, ha a versek világosan és SZÁMSZERŰLEG IS elválasztják az EGY MINDENHATÓ Istentől??? A "mindenható" kifejezés elveszítené az értelmét, ha Jézust is mindenhatónak állítanád, hiszen nem lehet két mindenható, csak EGY! Ebbe, és a Tim.-nak írt szövegbe sem tudod a háromságot belepasszírozni, hiszen ezek (is) kizárják azt.

Ki mondta, hogy az Atya és a Fiú egyenlő? Két különböző személyről van szó. Az Atya egyedüli, a Fiú is egyedüli, nincs két Atya, s nincs két Fiú, ezek felcserélhetetlenek. Ha "Isten" szó szigorúan az Atyát jelöli, az "Úr" pedig szigorúan a Fiút, akkor az Isten és az Úr is felcserélhetetlen. Mivel egyedül a Fiú testesült meg, ezért a közbenjárói szerep is kizárólag a Fiúé, nem felcserélhető.

Isteni lényegükben azonban egyenlőek, mind a kettő mindenható, mindentudó, s örökké létező.

Ki mondta, hogy nem lehet két személy is mindenható? A hatalom teljessége valóban egy, de épp az a Szentháromság lényege, hogy mindenük közös. Ugyanazt az egyetlen teljességet birtokolja három különböző személy.

Fejtegetésed a 1Kor 8,6-ról továbbra is teljesen értelmetlen. Van egy mindenható Isten, s van egy mindenható Úr. Mind a kettőből egyetlen egy van, mind a kettő egyedüli, ugyanis nincs két Atya, s nincs két Fiú.

A szöveg azonban nagyon is jól kihozza kettőjük hatalmi egyenlőségét:

"Egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, ... és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség."

Világos beszéd.