Mit gondoltok isten létezik?

isten nem létezik.

bűnhödsz azért mert nem magad tettél a jólétedért, hanem ettől az istentől vártad gondolom, hogy majd ő segít cserébe, hogy te jót teszel. sajna a karma se egy alap dolog, hogy mindenkinek segítesz és akkor majd cserébe sok jót kapsz, főleg mert emberekben nem lehet bízni feltételek nélkül mint láthatod.

amúgy mire gondolsz ,h jogtalanul vannak feletted? nem tettek érte semmit?

Én nem hiszek istenben, de aki hisz szerinte annak sem az a dolga, hogy várjon rá és mindig azt csinálja amit ő mond neki. Hanem tenni kell érte. Mindent meg kell tenni érrte a tisztesség határain belül. Lehet hogy van isten, de az emberek nem azok ezért nem kellett volna neked segélyszolgálatot játszani. Nem te vagy felelős mindenkiért! Elsősorban magadért vagy felelős és aztán a közeli szeretteidért, de a nem tudom hanyadik osztálytársadért már nem. A túlzott segítőkészséág sosem szerencsés. Az ilyeneket kihasználják a többiek.

Magaddal foglalkozz. Ez nem önzőség. Másoknak csak úgy adhatatsz jót, ha te magad is jól vagy. Lehet istenben nem hiszel de kipróbálhatnád például az agykontrollt vagy méginkább a vonzás törvényét. De csak ha hiszel benne. Ha nem akkor küzdj ahogy neked jó. Csinálj magadnak jókedvet, és ne másokkal foglalkozz.

. A józan ember mit tart igaznak?

A józan ember azt tartja igaznak,

1. amit magától tud,

2. amit másnak hisz.

1. Magunktól tudhatunk valamit, vagy külsőleg, vagy belsőleg. Külsőleg az öt érzékünkkel, belsőleg az eszünkkel. Külsőleg: az öt érzék: a látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás. Amit tehát látok vagy hallok vagy szagolok vagy ízlelek vagy tapintok, azt igaznak tartom.

Belsőleg az ésszel. Például: ha látom, hogy a kémény füstölög, tudom, hogy tűz van a kályhában. Nem látom ugyan magát a tűzet, de látom a füstöt, és eszem azt mondja: a füstnek kell, hogy oka legyen, és ez az ok a tűz.

A következtetés tehát az, hogy egy igazságból az ész megismer egy másik igazságot azon szabály alapján, hogy semmi sincs elegendő ok nélkül.

2. Másnak hiszünk, ha az megbízható. Megbízható csak az, aki nem hazudik és nem szokott tévedni. Föltétlenül megbízható az, akiről lehetetlenség föltételeznünk, hogy hazudik vagy téved.

Ha valaki azt mondja: „Csak azt hiszem (tartom igaznak), amit látok, ez felületes beszéd. Az ilyent efféle kérdésekkel kell észretéríteni. Láttad már Amerikát? Nem. – Akkor szerinted nincs Amerika. Láttad már az eszedet? Nem. – Akkor szerinted nincs eszed.

II. Isten léte

Istent szemünkkel nem látjuk, de tudunk rá eszünkkel következtetni. Következtethetünk a látható dolgokból, még pedig, amint azok vannak és amint azok erednek. Amint vannak, rendet és célszerűséget veszünk rajtuk észre.

A rendből így következtetünk. Rend van fent, az égboltozaton és lent a földön. Ebből eszünk azt következteti: Ahol rend van, ott rendezőnek is kell lennie. Már pedig a világon csodálatos rend van. Tehát csodálatos rendezőnek is kell lennie. És ezt a csodálatos rendezőt nevezzük mi Istennek.

A célszerűségből így következtetünk. A természetben mindenütt célszerűséget látunk, tapasztalunk. (Például a lónak patája van, mert terhet kell húznia, míg az embernek finoman tagolt keze, mert neki finomabb munkát kell végeznie.) Ahol viszont célszerűség van, ott kell valakinek lennie, aki ezt a célszerűséget kigondolta és létrehozta. Már pedig a világon bámulatos célszerűség van. Tehát kell valakinek lennie, aki ezt eszével oly bölcsen kigondolta és hatalmával létrehozta. És ezt a valakit Istennek hívjuk.

Az eredetből így következtetünk. Minden élet másból ered. Így például a fa magból ered, a mag meg a fából. Vagy az egyiknek vagy a másiknak kellett elsőnek lennie, de ez az első nem lehetett a másikból, mert akkor nem volna első. Kell tehát valakinek lennie, aki ezt az elsőt létrehozta. És ezt a valakit Istennek hívjuk. Éppen így vagyunk a tyúkkal és a tojással is. És végre az emberekkel is. Az első emberpár nem lehetett más emberekből, mert akkor nem volnának elsők. Kellett tehát valakinek lennie, aki teremtette az első embereket. Vagyis az első életet teremtenie kellett olyan valakinek, aki az életet szükségszerűen önmagától öröktől fogva bírja. És ezt a valakit Istennek hívjuk.

Hogy ez a következtetés helyes, azt mutatja a közmegegyezés. Az összes népek megegyeznek abban, hogy van Isten. Egész nép sohasem volt, most sincs, hogy legfelső lényt el ne ismerne, akit Isten gyanánt imád. Tévedtek abban, hogy milyen az Isten, de hogy van Isten, azt minden nép elismeri. Csak egyes emberek vannak, akik azt mondják, hogy nincs Isten. De ezt csak szájukkal mondják, mert ha betegek, vagy valami baj éri őket, mindjárt felsóhajtanak: „Jaj, Istenem!” És éppen az istentagadók káromkodnak legtöbbet. Miért káromolják Istent, ha nincs?

IGAZ-E, HOGY AZ EGYHÁZ A HALADÁS ÉS A TUDOMÁNY ELLENSÉGE?

Válasz:

Nem igaz, hogy az Egyház a haladás és a tudomány ellensége.

Magyarázat:

Az Egyház tudományellenessége közönséges koholmány. Éppen ellenkezőleg, az Egyház mindig is pártfogolta és művelte a tudományokat, terjesztette a kultúrát és a műveltséget, támogatta a művészetet, és segítette a haladást. A tudomány és a hit összeférhetetlenségnek nyilván legkiáltóbb cáfolata, hogy minden korok legnagyobb tudósai éppen mélyen istenhívők voltak. Nemcsak régen, ma is. Az ateizmus a szellemi középosztály, a középszerű tudósok világnézete. Pascal, Kepler, Newton, Kopernikusz, Galilei, Pannenberg, Volta, Faraday, Maxvell, Planck, Einstein, Jedlik Ányos és Szentgyörgyi Albert életét őszinte vallásosság hatotta át:

„Minden szerves anyagokkal kapcsolatos dolog olyan bölcs célszerűségre mutat, amely valamilyen felsőbbrendű értelemtől származik" (Jöns Jacob Berzelius, vegyész).

„Az én vallásom egy felsőbb szellemi lény alázatos imádásában áll, amely még azokban az apró részletekben is kinyilatkoztatja magát, amelyeket mi korlátozott értelmünkkel kikutatni képesek nem vagyunk" (Albert Einstein, Nobel-díjas fizikus).

„A fizikában dolgozni annyi, mint Isten alkotását szemlélni" (Walther Nernszt, Nobel-díjas fizikus).

„Azok az emberek, akik nem tudományos munkát végeznek, abban a félreértésben élnek, hogy a tudósoknak széles körű ismereteik miatt vallástalanoknak kell lenniük. Ellenkezőleg, a mi munkánk Istenhez közelebb visz bennünket" (Erneszt Rutherford, Nobel-díjas fizikus).

„A kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája egy teremtő és mindenható lény tervében született meg. Ez mindörökre a legnagyobb felfedezésem" (Isaac Newton, fizikus).

„A modern fizika szükségképpen Istenhez vezet" (Arthur Eddington, csillagász).

„Az, amit a tudomány tanít nekünk, arra enged következtetni, hogy a természetben az emberi léttől független rend uralkodik. Olyan értelmes rend, amelynek a természet és az ember egyaránt alá van rendelve. A vallás és a tudomány állandóan vállvetve küzd a kételkedés, a vaskalaposság és az istentelenség ellen. És a mottó, mely örökre jellemzi ennek a küzdelemnek az irányát: »Oda Istenhez«" (Max Planck, Nobel-díjas fizikus).

„A tudomány Isten nélkül lerombolja a világot" (Pierre Lecompte du Noüy, fizikus). „A tények közérthető magyarázata azt sugallja, hogy egy szuperintcllektus működött, játszva a fizikával, a kémiával és a biológiával, és nem vak erők voltak azok..." (Fred Hoye, csillagász).

„O, a tudós megmászta a tudadanság hegyeit, már a legmagasabb csúcs meghódításához közeledik, s amint kinyújtja kezét a végső szikla felé, teológusok csoportja köszönd, akik már évszázadok óta ott ülnek" (Robert Jastrow, asztrofizikus).

Sőt, a modern csillagászat, az elektronika és a genetika tudománya éppen papoktól indult ki. Katolikus pap készítette például a legelső léghajót, tervezte az első tűzoltófecskendőt és az első mechanikus órát. Jedlik Ányos (elektronika) bencés szerzetes, Kopernikusz (csillagászat) katolikus pap, Mendel (genetika) ágostonos szerzetes volt. A középkorban, főleg az ún. „sötét" korszakában (melyet nem az Egyház tett sötétté, hanem a népvándorlás nyomán megjelenő barbár hordák és a római birodalom összeomlása), tehát a VI-X. században, csak az Egyház őrizte a műveltséget. Az újkorban csak az Egyház tanított, a misszióban a papság oktatta elsőként írásra és földművelésre a bennszülötteket.

Bangha Béla S.J. szerint: „A katolikus Egyház teremtette meg a szegény- és beteggondozást, létesítette az első kórházakat, szegényházakat, árvaházakat, eszelte ki a vakok és siketnémák rendszeres gondozását. A katolikus Egyház vetette meg alapját a szociális gondoskodásnak, az emberek egyenlőségének a törvény előtt, a munkás jogának védelmét (XIII. Leó: Rerum novarum, XI. Pius: Quadragessimo anno). Nincsen a világnak egyetlen intézménye vagy felekezete, amely a kultúra és haladás terén oly hatalmas érdemeket szerzett volna, mint a katolikus Egyház. Aki a katolikus Egyházat a haladás kerékkötőjének nevezi, az éppoly joggal nevezhetné a fénylő Napot is az égen a sötétség terjesztőjének."

Jézus azt mondta az írástudóknak: „Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atya előtt. Maga Mózes lesz a vádlótok, akiben reméltek. Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Mert hisz rólam írt. De hát ha az ő írásainak nem hisztek, hogy hinnétek az én szavaimnak?" (Jn 5,45). Mi is mondhatnánk az ún. ״tudományos ateizmus híveinek: Ne gondoljátok, hogy vádolni fogunk benneteket az Atya előtt. Maguk a tudósok lesznek a vádlóitok, akikben pedig reméltek. Mert ha nekik hinnétek, Istenben is hinnétek.

Igazolás:

A kérdés nem tartalmaz igazolást, hiszen nem teológiai, hanem történelmi témát fejtegetett. Az igazolás igényével fellépők a Vatikáni Levéltárban kutathatnak tovább.

Ld. még: [link]

Jaj, te nagyon okos utolsó, ez csak mondás! Eszembe sem jut isten amikor azt mondom, hogy istenem! vagy amikor azt hogy az isten bsza meg (bár ilyet nem mondok). És a legtöbb nem hívő ember ezzel így van! Ez csak egy kifejezés, és semmi köze istenhez, hanem ahhoz ami történt velünk. Pl. jaj istenem de fáradt vagyok. Itt szó sincs istenről csak rólunk akik fáradtak vagyunk.

Persze vannak akik tényleg utálják meg szídják istent.

De azért mert valaki nem vallásos még nem kell lenézni meg középosztálybelinek, középszerűnek nevezni!

Hasonló a helyzeted mint Dávid királynak aki a Bibliai idökben élt és ezt mondta: "Gyalázat törte meg szívemet, és gyógyíthatatlan a seb. Hőn reméltem, hogy valaki együtt érző lesz, de nem volt senki; vigasztalókat reméltem, de nem találtam egyet sem” (Zsolt 69:20).

De ez nem azt jelentette, hogy nem volt reménye hiszen tovább még ezt írta:„Jehova odafigyel a szegényekre, és semmiképp sem veti meg az ő rabjait”, vagyis „az övéit, [akik] fogságban vannak” (Zsolt 69:33). Időnként talán úgy érezzük magunkat, mintha rabok lennénk a saját gyötrelmeink fogságában. Úgy tűnhet, hogy mások nem igazán értik meg a helyzetünket, és lehet, hogy tényleg nem értik. De Dávidhoz hasonlóan minket is megvigasztalhat az a tudat, hogy Isten teljesen átérzi a gyötrelmeinket (Zsolt 34:15).

Dávid fia, Salamon hangsúlyozta ezt a jeruzsálemi templom felszentelésekor. (2Krónikák 6:29–31.) Kérlelte Istent, hogy hallgassa meg minden tiszta szívű ember imáját, aki hozzá fordul ’a maga csapásával és fájdalmával’. Hogyan válaszol Isten az ilyen lesújtott személyek imáira? Salamon kifejezte az abba vetett bizalmát, hogy Isten nemcsak meghallgatja az imáikat, hanem tesz is valamit ezekért az emberekért. Miért? Azért, mert Isten igazán tudja, hogy mi van ’az emberek fiainak szívében’.

Mi is Jehovához fordulhatunk imában ’a magunk csapásával és fájdalmával’, vagyis a saját gyötrelmeinkkel kapcsolatban. Vigasztal bennünket, hogy ő átérzi a gyötrelmeinket, és hogy törődik velünk. Péter apostol megerősítette ezt, amikor kijelentette: ’minden aggodalmatokat őrá vessétek, mert ő törődik veletek’ (1Pét 5:7).Istennek számít, hogy mi történik velünk. Jézus így hangsúlyozta, hogy Isten szerető módon törődik az emberekkel: „Vajon nem két verebet adnak egy csekély értékű pénzérméért? Mégsem esik a földre egy sem közülük Atyátok tudta nélkül. Nektek pedig fejetek hajszálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek hát, ti sok verébnél többet értek” (Máté 10:29–31).

Biztosak lehetünk benne, hogy Isten kész és képes is segíteni nekünk, amikor gyötrődünk. „Isten a mi menedékünk és erőnk, segítség ő, mely könnyen meglelhető a nyomorúság idején” (Zsolt 34:15–18; 46:1). Hogyan nyújt segítséget Isten? Figyeljük meg, mit ír az 1Korintusz 10:13: „hű az Isten, és nem hagy titeket azon felül kísérteni, amit el tudtok viselni, hanem a kísértéssel együtt a kivezető utat is elkészíti, hogy kitartóan tudjátok tűrni.” Isten talán úgy irányítja a dolgokat, hogy megszűnjön a minket érő csapás, vagy megadhatja nekünk a szükséges erőt a kitartáshoz. Bármelyik történjen is, segítséget kapunk. Hogyan fordíthatjuk a javunkra ezt a segítséget? Nézzük, milyen tanácsot kapunk: ’minden aggodalmatokat őrá vessétek’. Ez azt jelenti, hogy jelképesen átruházzuk Istenre a felelősséget minden gondunkkal kapcsolatban. Próbálunk nem aggódni és türelmesen bízni benne, hogy ő törődik a szükségleteinkkel (Máté 6:25–32). Az ilyen bizalom megköveteli, hogy alázatosak legyünk, és ne a magunk erejére vagy bölcsességére támaszkodjunk. Ha megalázzuk magunkat „Isten hatalmas keze alatt”, akkor elismerjük, hogy alacsony helyzetben vagyunk. (1Péter 5:6.) Ez pedig segít, hogy megbirkózzunk mindennel, amit Isten megenged. Talán azonnali enyhülésre vágyunk, mégis bízunk abban, hogy Isten pontosan tudja, hogy mikor és mit tegyen értünk (Zsolt 54:7; Ézs 41:10). Emlékezz vissza Dávid szavaira, melyek a Zsoltárok 55:22-ben vannak feljegyezve: „Vesd a terhed Jehovára, és ő fenntart téged. Sosem engedi, hogy ingadozzon az igazságos.” Amikor Dávid ezeket a szavakat írta, nagyon lesújtott volt (Zsolt 55:4). Vélhetően ez a zsoltár akkor íródott, amikor a fia, Absolon kitervelte, hogy elbitorolja tőle a királyságot. Dávid legbizalmasabb tanácsadója, Ahitófel csatlakozott az összeesküvéshez. Dávidnak el kellett menekülnie Jeruzsálemből, hogy mentse az életét (2Sám 15:12–14). Még az ilyen nyomorúságos körülmények között is kitartóan bízott Istenben, és nem csalódott.Létfontosságú, hogy Dávidhoz hasonlóan, imádkozzunk Jehovához bármilyen gyötrelmünkkel kapcsolatban. Vizsgáljuk meg, mire buzdított minket Pál apostol ezt illetően. (Olvassátok fel: Filippi 4:6, 7.) Mi lesz az eredménye az ilyen buzgó imának? ’Az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szívünket és gondolkodóképességünket Krisztus Jézus által.’Vajon az ima megváltoztatja a helyzetedet? Lehetséges. Azonban tudatában kell lennünk annak, hogy Isten nem mindig úgy válaszol az imáinkra, ahogyan azt mi szeretnénk. Ámde az ima segít abban, hogy megőrizzük a kiegyensúlyozott gondolkodásunkat, így a gyötrelmek nem taglóznak le. „Az Isten békéje” meg tud minket nyugtatni, amikor nyomasztó érzések nehezednek ránk. Egy helyőrséghez hasonlóan, mely a várost védi, nehogy betörjön az ellenség, „az Isten békéje” megvédi a szívünket és a gondolkodóképességünket. Emellett segít úrrá lennünk a kételyeinken, a félelmeinken és a negatív gondolatainkon, valamint visszatart attól, hogy elhamarkodottan és ostobán cselekedjünk (Zsolt 145:18).

Fontos az is, hogy mindig összpontosítsunk arra a csodálatos tényre, hogy Isten hamarosan megszabadítja az emberiséget minden gyötrelemtől (Zsolt 34:19; 37:9–11; 2Pét 2:9). Amikor az Isten általi szabadítás megvalósul, nemcsak hogy megszabadulunk a jelenlegi gyötrelmektől, de lehetőségünk nyílik az örök életre is.