Bármelyik vallás mond valamit a megvalósult félelmek okáról?

Nem.

Az emberek vagy így vagy úgy De valamilyen betegségben szenvedni fognak, és van aki a haláltól fél, de az is előbb vagy utóbb az is megvalósul.

Sajnos a tökéletlenség ezt hozza magával.

S az hogy nálad pont kialakult egy olyan betegség amitől féltél, az a véletlen műve. A génjeinkben hordozunk dolgokat, az egyikünknél kialakul, a másikunknál nem az immunrendszertől is és sok egyébtől is függ.

a példabeszédek könyve írja, hogy senkinek nincs megírva előre a sorsa,

(Prédikátor 9:11) . . .mert bajokkal teljes idő jön, és előre nem látható események történnek mindannyiukkal.

Sokszor egy bizonyos dolog csupán azért történik velünk, mert jókor vagyunk jó helyen, vagy mert éppen rosszkor vagyunk rossz helyen.

Gyakran ugyanez a helyzet, amikor egy családot betegség sújt, vagy egy hirtelen haláleset miatt árvák, özvegyek maradnak hátra.Erősségeinktől és gyengeségeinktől függetlenül bármikor szenvedést élhetünk át, és utolérhet minket a halál.

Igen, az életünk állandóan változik, és sohasem vagyunk teljesen biztonságban

Jézus Krisztus hasonló megfigyelést tett. Egy olyan eseményre utalva, mely láthatóan köztudott volt a hallgatósága előtt, Jézus ezt kérdezte: „Vagy az a tizennyolc, akire Siloám tornya rászakadt és megölte őket, azt képzelitek, hogy nagyobb adóssággal tartozott, mint a többi ember, aki Jeruzsálemben lakik?” (Lukács 13:4). Ezekért a szerencsétlenségekért Jézus nem a titokzatos végzetet vagy Isten akaratát okolta, sem nem hitte azt, hogy az áldozatok valahogy jobban elítélendők voltak mint mások. A tragikus baleset csak egy másik példája annak, hogy az idő és az előre nem látható események működésben vannak.

Penu

A félelem egy szellem:

2Tim 1:7 Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.

Minél többet időzöl gondolatban félelmeken, annál nagyobb hatalmat adsz az ellenségnek, hogy lopjon, öljön, pusztítson az életedben.

"Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam." (Jób 3,25)

A félelemben teremtő erő van. A félelem a bibliai hit ellentéte: hit a gonoszság erejében. Ez a félelem energizálja azokat a gonosz szellemi lényeket, akik örömmel hozzák létre a félelem tárgyát képező valóságot, mint például Jób esetében. A félelem beszéd által szabadul fel, azaz akkor kezdődik a nagyobb probléma, amikor az ember megfogalmazza a félelmét, és kimondja: "Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel." (Péld 6,2) A félelem ki nem mondása azonban még nem jelenti a valódi megoldást. A félelem ellensúlyozására csak az Istenben való hit képes, ami szintén beszéd által szabadul fel: "Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre." (Rm 10,10) vagy: "Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki, amit mondott." (Mk 11,23) Ennek a hitnek az alapja mindig az Isten Beszédének a kijelentése: "Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által." (Rm10,17)

Egyetértek a Penu válaszával.

Azért mert gondolkodó lények vagyunk, tudjuk, hogy az élet bizonytalan, ezért bizony sokszor féltjük nem csak a magunk, hanem a szeretteink életét is, egészségét. Ha bár felnött gyermekünk a családjával hosszú útra megy, eszünkbe jut bárcsak szerencsésen érkeznének oda és vissza. Ez normális, és ha valami baj történik, nem azért mert valami félelem van bennünk, hanem azért mert ez az élet realitása

Mindenki fél. A betegség kedves kérdezö, ugyis kiakalult volna benned, akár féltél akár nem.

Mindenképpen ha nagyon rettegünk, akkor nagyobb stresszben vagyunk, és állitólag legyengítheti az immunrendszerünket, de ez is vagy-vagy.

A kérdésedet olvasva nekem a következő bibliai idézet jutott eszembe: "Legyen néked a te hited szerint."

Én őszintén szólva sokáig nem tudtam mit kezdeni azzal a gondolattal, miszerint " Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert." Ma már úgy érzelmezem a mondanivalóját, jelentését, hogy a saját életünkben mi is "teremtők" vagyunk; teremtünk a saját gondolatainkkal, és még inkább a gondolataink által kiváltott az érzéseinkkel.

A betegség problémáját Jézus a bűn problémájával együtt kezelte, ahogyan Ézsaiás próféta mondja: "Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg." (Ésa 53,3-5)

Amikor Jézus meggyógyította a betegeket, a Biblia azzal kommentálja, hogy ezt azért tette, hogy beteljesedjen az Írás, ami megmondatott Őfelőle: "Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst (daimonidzomai, azaz démonizált), és egy szóval kiűzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget; Hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket." (Mt 8,16-17)

Nem tudom pontosan, mikor íródott Péter első levele, de mindenképpen évtizedekkel később, mint mikor Jézus testben járt a Földön és betegeket gyógyított. Péter mégis úgy utal az Ésaiás 53,5-re, mint ma is aktuális tényállásra: "Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre: Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg." (1Pt 2,22-24)

Nem csoda, hogy Jakab evidenciának vette, hogy az Egyház nem betegekből áll, ezért megkérdezte:"Beteg-é valaki köztetek?" Ha mégis van, nincs probléma: "Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében." (Jk 5,14) Kinek a nevében? Annak a nevében, akinek a nevében a béna is meggyógyult az ApCsel 3,6-8-ban, azaz Jézus nevében, Aki azt mondta, hogy a bennem hívőket jelek követik a nevemben - azaz Jézus nevében -, többek között az, hogy betegekre teszik a kezeiket, és azok meggyógyulnak (Mk 16,15-16) Miért fog ez az ima működni? Azért, mert: "a hitből való imádság megtartja (szódzó, azaz megmenti, meggyógyítja) a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki. Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. " (Jk 5,15-16) Miért kell megvallani egymás előtt a bűneinket? Azért, hogy imádkozhassunk egymásért. Mi lesz ennek a következménye? A gyógyulás.

Az Isten erejét nélkülöző egyházak azért hirdetik azt, hogy a gyógyulás ideje lejárt, hogy megmagyarázzák a híveiknek, hogy miért nem tudnak betegeket gyógyítani Jézus nevében. A Biblia tanítása szerint azonban a gyógyulás alapja ugyanaz, mint a bűnbocsánaté: Jézus Krisztus véráldozata. Aki tehát azt mondja, hogy a gyógyulás ideje lejárt, annak a bűnbocsánatban sincs joga hinni, mert ha a gyógyulás és a csodák ideje lejárt, akkor a bűnbocsánaté is, mivel mindegyik Jézus vére által működik. Ráadásul a feltámadás utáni dicsőséges testnek soha nem lesz szüksége gyógyulásra, ugyanis nem lesz halandó, azaz a gyógyulás ideje itt és most van: "Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja." (2Kor 6,2) Az üdvösségnek fordított "szotéria" jelenti a megmenekülést, gyógyulást, szabadulást, de még a testi jólétet is. Vagyis íme, itt a megmenekülés napja, íme, itt a szabadulás napja, íme, itt a gyógyulás napja, ime, itt a prosperitás napja. Most.