A Római Katolikus hitben Jahvének hívják Istent? Vagy van valami más neve?

A katolikusok nem csinálnak ebből teológiai kérdést, mint a szektások.

Az ószövetségi szövegek 2 néven említik Istent, JHV és eLóHiM. A JHV tkp. Isten tulajdonneve, az Elóhimot a későbbi írások használták, amikor olyan komolyan vették az "Isten nevét hiába ne vedd!" parancsát, hogy le sem írták ezt a nevet.

Mivel a héber írás csak mássalhangzókat jelöl, a név kiejtéséből csak annyi bizonyos, hogy JHV. A legáltalánosabban elfogadott nyelvészeti hipotézis szerint Jahve-nak ejtették.

Mivel a katolikus egyház nyelve a latin, így Istent is Deus-nak nevezi.

De majd jönnek a jehovások, és dühödten nekiállnak "megválaszolni" a kérdést.

a katolikusok nem tudják, a jahvé a héber lenni-ből lett, azt hiszem, az elohim pedig erőt jelenti.

de mert állítólag akinek megmondaná a nevét, az megkapná a természetfeletti hatalmát is.

állítólag 36 hangból áll, Mózes és Jézus is ismerte, ezért állt rendelkezésükre az Isten hatalma.

azért ez para, nem?

"De majd jönnek a jehovások, és dühödten nekiállnak "megválaszolni" a kérdést."

lol.

Szerinted szoktak ilyesmit csinálni?

Ne fessük falra az ördögöt mert megjelenik.

Isten, amikor kinyilatkoztatja titokzatos JHVH nevét --tudniillik ,,Én vagyok Az, aki van'', vagy: ,,Én vagyok Az, aki vagyok'', vagy: ,,Én vagyok Az, aki Én vagyok'' --, megmondja, hogy ki ő és milyen néven kell szólítani. Ez az isteni Név titok, miként Isten misztérium. Egyszerre kinyilatkoztatott név és bizonyos értelemben visszautasítása a névnek. Ezért nagyon jól kifejezi Istent, tudniillik, hogy ő végtelenül fölülmúl mindent, amit megérteni vagy kimondani tudunk: ő a ,,rejtőző Isten'' (Iz 45,15), Neve kimondhatatlan; ugyanakkor ő az az Isten, aki megajándékozza az embereket közelségével.

Szent János még tovább megy, és azt mondja: ,,Isten a szeretet'' (1Jn 4,8.16). Maga Isten léte a Szeretet. Amikor az idők teljességében elküldi egyszülött Fiát és a Szeretet Lelkét, Isten kinyilatkoztatja a maga legbensőbb titkát: ő maga örök szeretetközlés -- Atya, Fiú és Szentlélek --, és arra rendelt bennünket, hogy ennek legyünk részesei.

Miért is "titokzatos" és miért is "kimondhatatlan"?!

Szerintem ennek nagyos emberi okai vannak, mintsem Isteni!

Miért is szerepel több ezerszer, minden más névnél többször a Szentírásban? Mert 'titokzatos' és 'kimondhatatlan'? Kinek és miért?

Erre mondtam, hogy igazából emberi okai vannak.

Sok Istent imád a világ. A sinto vallásban, a buddhizmusban, a hindu és a törzsi vallásokban milliónyi istenről beszélnek. Jézus apostolainak idejében is imádtak olyan isteneket, mint Zeusz és Hermész (Cselekedetek 14:11, 12). A Biblia tehát elismeri, hogy „van sok ’isten’ ”, de hozzáteszi, hogy „nekünk csak egy Istenünk van, az Atya, akitől van minden” (1Korinthus 8:5, 6). Ha megkérdeznék tőled, „ki ez az Isten”, mit válaszolnál?

„Ő az Úr” — válaszolnák sokan. Vagy azt mondanák: „Ő egy Szellem az égben”. Egy szótár így határozza meg az isten fogalmát: „A Legfőbb Lény”. De ha megkérdezik: „Mi az Isten neve?”, egyesek azt felelik: „Jézus”. Mások nem is személynek, hanem mindenütt jelenlévő hatalmas erőnek tartják Istent.

Most akkor mi az igazság? Ki Ő, van neki neve? Ez a "név" az 'Isten'?

(1 Korinthusz 8:5) "Mert még ha vannak is, akiket „isteneknek” neveznek, akár az égben, akár a földön, mint ahogy van sok „isten” és sok „úr”"...

Akkor "isten" a név?!

Igazad van, nem teológiai kérdés, hanem Bibliai.

Jahve, Elohim, Adonáj, ezek a nevei az Úrnak az Ószövetségben.

A Jahve alapja, a hává, lenni, válni valamivé, megtörténni ige.

A teológiai irodalomban a Jahve alakot használják.

A Jehova név, egy téves értelmezés eredménye a XVI. századból.

Érdekesség képpen megemlíteném még, hogy az Elohim az Eloah(isten) többesszámú alakja, ami a régi politeizmus maradványa lehet.

Az Adonáj pedig egyszerűen annyi tesz, hogy Úr, Urunk, Uram.

Használatos még a ha-Sém(a Név) is, mivel egy hithű zsidó nem mondhatja ki az Úr nevét(VII. parancsolat), csak a főpap az engesztelés napján, a Szentek szentjében.

A katolikus egyház kormányszervezete igyekszik elérni, hogy ne használják Isten nevét az istentiszteleteket. 2008. jún. 29-én kiadott útmutató ellenére az utóbbi években elterjedt az a gyakorlat, hogy kimondták Izrael Istenének a tulajdonnevét. Ezt a nevet a héber ábécé 4 mássalhangzója jelöli (tetragram: JHVH).

Felhívják a figyelmet, hogy a tetragramot az "Úr" szóval kell helyettesíteni, mi több, Isten nevét,"a JHVH-t nem szabad használni és kimondani" a katolikus istentiszteleteken, az Istent dícsérő énekekben és az imákban.

Ez is tükrözi, hogy ez Isten neve, csak valamiért el akarják tusolni.

"

Az Adonáj pedig egyszerűen annyi tesz, hogy Úr, Urunk, Uram.

Használatos még a ha-Sém(a Név) is, mivel egy hithű zsidó nem mondhatja ki az Úr nevét(VII. parancsolat), csak a főpap az engesztelés napján, a Szentek szentjében."

"Jahve, Elohim, Adonáj, ezek a nevei az Úrnak az Ószövetségben."

Ebből csak a Jahve, vagy Jehova 'a név', a többi cím, vagy rangot jelölő kifejezés! Nem véletlen, hogy a JHVH messze a legtöbbször leírt név, majdnem 7000-szer fordul elő a Héber Iratokban. Nyilván a legtöbbször is használták!

A Jahve alak alapja semmivel sem biztosabb, vagy tudományosabb, mint a Jehova. Ennek alátámasztására csak át kellene tekinteni a forrásokat, melyek alapján kiokoskodták őket. Ma is vannak olyan professzorok, akik éppen a Jehova formát tartják valószínűbbnek.

"Érdekesség képpen megemlíteném még, hogy az Elohim az Eloah(isten) többesszámú alakja, ami a régi politeizmus maradványa lehet."

A Héber Iratokban az ’eloh’ah (isten) szónak kétféle többes száma van: az ’elo‧him’ (istenek) és ’elo‧heh’ (istenei). Ezek a többes számú alakok rendszerint Jehovára utalnak, de ezekben az esetekben egyes számú „Isten-nek fordítják. Ez vagy fejedelmi többes, ahogyan ezt a nyelvészek mondják, vagy az isteni erő teljességének, az Isten által kinyilvánított hatalom egészének a kifejezője.”

A The American Journal of Semitic Languages and Literatures (A sémita nyelvek és irodalom amerikai szakfolyóirata) című folyóirat az ’elo‧him’-ról ezt mondja: „Majdnem mindig egyes számú igei állítmány és egyes számú jelzői melléknév áll mellette.” Ennek szemléltetésére figyeljük meg, hogy az ’elo‧him’ cím 35-ször fordul elő csupán a teremtési beszámolóban, és minden helyen az ige, amely jelzi, mit tett és mit mondott Isten, egyes számban áll (1Mózes 1:1–2:4). Ez a kiadvány ezzel zárja végkövetkeztetését: „Az [’elo‧him’] tehát minden bizonnyal nyomatékosító és fokozó értelmű többesként fogható fel, amely a nagyság és méltóság leírására szolgál.”

De mit mond a Biblia?

A Biblia a hamis bálványistenekre vonatkoztatva is használja az ’elo‧him’ és ’elo‧heh’ szavakat (2Mózes 12:12; 20:23). De van, amikor csak egyetlen hamis istenre vonatkoztatja, mint például, amikor a filiszteusok a „Dágon istenükre [’elo‧heh’]” utaltak (Bírák 16:23, 24). Baált is „istennek [’elo‧him’]” nevezik (1Királyok 18:27). Ezenkívül, ezt a kifejezést emberekre is használják (Zsoltárok 82:1, 6). Mózesról is olvasható, hogy ő mint „Isten” [’elo‧him’] kellett hogy szolgáljon Áronnak és a fáraónak (2Mózes 4:16; 7:1).

Nyilvánvaló tehát, hogy amikor az ’elo‧him’ vagy ’elo‧heh’ kifejezések címként utalnak hamis istenekre vagy akár emberekre, nem azt akarják sugallni, hogy mindegyik egy több személyből álló istenség; így a Jehovára utaló ’elo‧him’ vagy ’elo‧heh’ kifejezés sem jelenti azt, hogy ő több lenne egy személynél; különösen, ha figyelembe vesszük a Bibliának e tárgykörben elhangzó egyéb tanúságát.