Mit tennétek, ha a párotokkal becsúszna egy gyerek?
Keresztyén fiatalok válaszát várom elsősorban.
19 éves vagyok, elsőéves egyetemista, barátom szintúgy. Mindeketten keresztyén neveltetésben részesültünk, s vallásunkat ma is gyakoroljuk. 4 éve vagyunk együtt. Már együtt tervezzük a jövőnket, és komolyan is gondoljuk. Ez a kérdés most vetődött fel közöttünk. Még elég fiatalok vagyunk ahhoz, hogy gyermeket neveljünk. A probléma: én keresztyénként sem, és saját lelkiismeretemből sem lennék képes elvetetni soha a bennem megfogant magzatot. Szerinte ez lenne az ideális megoldás, de megérti és természetesen elfogadja az álláspontomat. Nem is várná el, ha véletlenül úgy alakulna, hogy elvetessem. Mellettem állna, de ez már a kérdés szempontjából lényegtelen. Kérdésem: ki mit tenne, ha véletlenül becsúszna egy gyerek! Kérlek, kort, nemet és vallást írjatok!
A gyerek ajándék, nem egy kellemetlen meglepetés, vagy szükséges rossz. Többet ér a gazdagságnál, karriernél, mindennél. Szóval olyan nálam nincs, hogy becsúszna.
24F/katolikus
Felelőtlenek voltatok, de keresztényként én is mindenképpen megtartanám! (És már 13-14 éves koromban is ezt vallottam...)
18/L
Én 18 évesen szültem, akkor sajnos még nem voltam keresztyény, de fel sem merült bennem az abortusz.
Ma már húsz éve vagyunk együtt férjemmel és négy gyerekünk van.
Nagyon örülök, hogy ezt az utat kaptam minden nehézség ellenére is.
Nyilván megtartanám, ha már így jött össze, nem lenne szívem kikapartatni egy megfogant gyereket, joga van az élethez.
23/L és római katolikus vagyok
Én a mai tudásommal nem szexelnék házasságon kívül. A Biblia sem tartja jó ötletnek, nem véletlenül.
Nem ér annyit az egész, bár a mai világ mást sugall. Aki nem fekszik le fűvel fával, az már nem is ér semmit.
Biztos nem bánnék el vele kegyetlenül.
Két lehetőség van.
A.) Becsúszik
B.) Nem csúszik be
Ha nem csúszik be, nincs miről beszélni.
Ha becsúszik, akkor:
A.) Megölöd
B.) Másnak adod
C.) Megtartod
A döntés a tiéd.
Én még annor 'nem keresztényként' is elképzelhetetlennek taertottam ilyen szemétséget, hogy az én hibám miatt egy nő testében gyilkoljanak/gyilkoljunk le egy kisbabát, egy picike életet, aki nem tehet semmiről. Ha nő lennék és olyanokon gondolkodnék, hogy kigyilkoltassam a saját gyerekemet a saját testemből valami sintérrel, aki orvosnak becézi magát és vállalkozik ilyen szörnyűségre, akkor teljesen összeomlanék, de előtte még lehánynám a tükörképemet. Mióta a XX. században elkezdték alkalmazni az abortuszt, a becslések szerint, az azóta eltelt időben 2005-ig lemészároltak általa 1Milliárd(!) kisgyereket. Nagyon elvetemült, egoista és önző, szívtelen lénynek kell lenni valakinek ahhoz, hogy ilyen undormány gaztettre vetemedjen. Tökmindegy mivel indokolja, halál mindegy. Még sok olyan nő is megtartja, akiket megerőszakoltak és úgy fogant a gyereke, nem volt egy vasa, vagy háttere sem, akkor viszonylagos jólétben élő figurák mondhatnak, amit akarnak. Attól a pilanattól fogva, hogy megfogant, a szelleme (vagy lelke, ha úgy jobban tetszik) egyesült a testével és akármenynire nem látszik, egy EMBERI LÉNY. Nem valami húsdarab, vagy "magzat", nem olyan, mint a tojás, amit megeszel és még nem kiscsirke. EMBER érted? A nővérem nem keresztény. Összejött anno egy pasival, olyan félév múlva egy kontroll nőgyógyászati vizsgálat után közölte vele az orvos, hogy meddő 3 okból kifolyólag. totál depresszióba esett, a pasi meg örült, hogy "húdejó, akkor nem kell védekeznünk sem?". Mondtam neki, hogy nézesse meg magát több orvossal is, de nem tette. Nem sokkal később teherbe esett, a pasi először fűt-fát ígért, megházasodnak, ez lesz, az lesz, aztán egy hétre rá, miután a szülei, meg a haverjai telebeszélték a fejét, hogy 'tönkreteszi az életét', onnantól nem láttuk, csak telefonon zsarolta a nővéremet, hogy ha nem veteti el a gyereket, ő majd kitapossa belőle és ilyesmi kedvességek.
Viszont a nővérem, annak ellenére, hogy semmiféle keresztény gyökere nincs, csecsemőkora óta nem volt templomban, közölte, hogy márpedig lesz, ami leszk, kerül, amibe kerül, de ő nem öl gyereket, főleg nem úgy, hogy előzőleg közölték vele, hogy soha nem lehet gyereke és hetekig telesírta a párnáját. Úgyhogy a pasit elhajtotta a fenébe, a gyereket megszülte, később lett párja és született még egy kicsi. Mind a kettő igazi különlegesség, egyszerűen fantasztikus gyerekek. Nem azért mondom, mert 'családban vannak'. A személyikségük, a képességeik és minden olyanná teszik őket, ami miatt én jó ideje azt mondom, ha lenne gyerekem, tőlük jobbat nem kívánhatnék, örülnék, ha ilyen csodálatosak lennének.
Amikor egy nő ilyeneken gondolkodik, hogy esetleg kiirtatja egy "orvossal" magából a gyereket, aki az ő "hibájából" fogant (és akkor még szó nincs Isten akaratáról..) az mégis milyen jogon nevezi magát kereszténynek? Istenhívő talán, de keresztény? Keresztény "neveltetés"? Hát azt megnézném, hogy hol támogatnak ilyen förmedvény gyilkosságot egy magatehetetlen életke ellen! Talán az evolucionisták. Nekik az a gyerek még nem is él, csak egy semmi, egy darab "anyag". Mondd csak: Te együtt tudnál élni azzal a tudattal, hogy (AKÁRMIÉRT!) kigyilkoltattad a saját, meg nem született csecsemődet a saját testedből, hogy aztán ami maradt belőle kidobják valami kórházi hulladék tárolóba, feloldják savakban, mert "környezetre káros", vagy kísérletezzenek rajta, őssejteket nyerjenek ki, meg kollagént stb? Fiatalok vagytok? Annyira, hogy nem tudtok felelősségteljesen viselkedni? Akkor ne is szexeljetek, ahhoz is fiatalok vagytok nem? Ha annyi eszetek nem volt, hogy 1. Aki "keresztény" az bibliához hűen él, nem csak összeáll valakiven 15 éves gyerekként, mint a lovak és 2. Ha már 19 éves, akkor basszus tanuljon már meg legalább védekezni, ha már van vagy 20 féle módszer rá és a XXI. században vagyunk könyörgöm! És 3. Ha már így esett, akkor ne a saját egosita, önző érdekeit nézze, vagy ha azt nézné is, de hívő, gondoljon Istenre legalább ilyen helyzetekben és kérje a segítségét! A nővérem még csak nem is hívő. Ennek ellenére, amikor totál magára maradt egy fitying nélkül és bárminemű segítség nélkül abban az időben, amikor indult a bokros csomag és még a gyest/gyedet is megvonták, megszülte a gyereket pedig még nem tudhatta mi következik. Később meg minden jól alakult, olyan változók jöttek a képbe, olyan emberek, körülmények és helyzetek, amiket képtelen lett volna előre látni, még kevésbé elkeseredett lelkiállapotban is, nemhogy szakítás után, egy terhességgel a nyakában. Ennek ellenére jöttek, alakultak, formálódtak a körülmények és sohasem bánta meg, hogy megtartotta a gyereket és kategorikusan elutasított minden abortuszos témát erőltető embert, noha a saját barátnői, barátai, rokonok mindenki ezt a sz@rságot szajkózta neki hónapokig..
Ember akarsz lenni, (úgy értem: EMBER) vagy egy nyomorult loser, aki követi a trendet és bedarálódott a világ szemete közé, mint a trágyát darálja a rotációs kapa a földbe? Azon meg gondolkozz el, hogy melyik orvos is ígéri 100%-osan, hogy később lehet még gyereked? Elárulom: NULLA, semelyik. Sok abortuszos párt láttam már. Tényleg nagyon sokat, szinte nincs is olyan fiú, vagy lány ismerősöm, akinek ne lett volna, úgy értem, a barátok barátnőinek, vagy a csajoknak. Amit észrevettem: Senki sem tudta megfogalmazni miért, sokszor el sem jutott a tudatukig, de abortusz után mindegyik viszonylag hamar szétment. Minden esetben olyan érzés volt, mintha valami sötét árny vetült volna a kapcsolatokra onnantól, ami tönkretett mindent az apró cseprő részletektől kezdve a nagyobb dolgokig, amiket szerettek a kapcsolatban és amik miatt együtt voltak. A szeretet/szerelem eltűnt (ha volt) és rövid úton búcsút intettek, legtöbb esetben pedig megfigyelhető volt, hogy a lányok olyan mélyre kerültek lelkileg, amiből nagyon nehezen, vagy bizonyos szempontból soha nem másztak ki és ha ki is kászálódtak x idő elteltével: Már SOHA nem voltak ugyanazok, mint azelőtt (értsd: nem az a mosoly, nem az a csillogás a szemben, nem az a kedves lány már, hanem egy darabos szívgörcs, aki látszólag ugyanaz, de valójában csak egy gép, ami próbálja elleplezni a benne tátongó sötét ürességet azzal, hogy minden igyekezetét az köti le a továbbiakban, hogy "szebbé tegye", vagy inkább leplezze azt a rothadást, amit érez legbelül: mert valahol a lelke mélyén tudja, hogy amit tett az NEM természetes és ő egy nyomorult gyilkos)
Tudod mit kérdező? Nézd meg a "néma sikoly" című filmet..
Félreértés ne essék. Nem estem teherbe, és soha nem vetetném el a gyermeket. Szeretem a gyerekeket, és minden álmom családot alapítani. Védekezünk, normálisan szexelünk. Nem fekszem le fűvál fával. Nem 15 évesen kezdtünk el szeretkezni, hanem 3 és fél év után.
Csak azért írtam ki a kérdést, mert kíváncsi voltam, más keresztyének mit gondolnak erről a témáról. Ha úgy alakulna, nem dobnám el a gyermekem magamtól. Megtartanám, összeházasodnánk (ez nem lenne egy légből kapott házasság, amúgy is sokat beeszélünk róla, tervbe van véve), a barátom munkát vállalna. Ugyan hátterünk nem lenne nagy, de megküzdenénk a problémákkal.
Köszönöm az építő példákat, hozzászólásokat. Várom a többit.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!