Ti is úgy érzitek, hogy sakkban tartjuk egymást?
Nem szándékosan, és nem rossz szándékból.
Lehet, hogy a sakkban tartani nem jól írja le az állapotot, de mondok példát, hogy mire gondolok.
(Főleg olyanoknak szánom a kérdést, akik vagy vallásosak, vagy ateistaként éreznek valami késztetést a jó felé haladásra.)
Mindig csodálkozva és örömmel nézem azokat a műsorokat, ahol valamilyen déli országot mutatnak be, annak embereivel együtt, hogy milyen vidámak, élettel teliek, szerények, kedvesek, vendégszeretők, szeretettel viseltetnek mind egymás, mind a vendég iránt. Ilyenkor azt mondom magamban, bárcsak itt is ilyen lenne. Aztán rájövök, hogy mivel rajtunk, embereken múlik, hogy milyenek az emberek :), így rajtam is múlik, tehát nincs más hátra, minthogy én magam elkezdek kedvesen (kedvesebben), szeretetteljesen (szeretetteljesebben) hozzáállni másokhoz.
Igen ám, de nem olyan könnyű az. Mert ott a másik fél, aki nem biztos, hogy ez igényelné, vagy nem biztos, hogy viszonozni akarná, vagy nem biztos, hogy nem nézne hülyének és nem használna ki, ha másképp állnék hozzá, mint ami a megszokott "errefelé". (Nem leszólni akarom Mo.-ot, de valljuk be, azért vannak különbségek.)
Így marad az (legalábbis az egyik megoldás), hogy nem változtatok semmit, azzal a kifogással, hogy a körülmények nem engedik, itt nem lehet azt megcsinálni, amit máshol igen. De lehet, hogy mindeközben a másik (vagy ha mindenki nem is, de sok ember) szintén ezt gondolja, hogy szeretne egy másmilyen világban élni, de nem tud, mert a többiek alkalmatlanok erre. Így a jószándék mindkét félben megvan, de a másiktól megkötve érezve magukat nem lépnek.
A másik megoldás a lépni merés, de ehhez nagyon bátornak kell lenni, és nagy kockázatot vállalni, hisz így szembe megy az árral az ember. De egy picit talán változtathat, ami ha ragadós, és beindul egy folyamat, akkor is csak legfeljebb az ükükükunokája élvezheti majd az eredményt.
De ez csak egy példa volt, mondhatnék másikat, pl egy munkahelyen (vagy iskolában, vagy bárhol) cikiznek valakit, és mindenki megtanulja, azaz megszokja, hogy ez így van rendjén, hogy xy-t szabad bántani, hiszen mindenki ezt csinálja, sőt, ha kiállunk mellette, mi is ki leszünk közösítve, mert mi leszünk kisebbségben az empátiánkkal. Viszont lehet, hogy a dolgozók többsége sajnálja azt a munkatársát, és szíve szerint kiállna mellette.
TEHÁT EGYENKÉNT JÓSZÍVŰEK A DOLGOZÓK, DE KÖZÖSSÉGKÉNT MÉGIS "ROSSZKÉNT" MŰKÖDNEK!!
(Talán ez így a legtömörebb megfogalmazása annak, amit itt regényként írok. :))
Ha EGYENKÉNT, NÉGYSZEMKÖZT megkérdeznénk az embereket, szerintem (legalábbis bízom benne), meglepően normális gonolkodásokkal, értékrendekkel találkoznánk.
Nem rosszak ők (mi), csak belekerülnek egy áramba, olyan, mint a tologatós játék, ahol az egyik kis kocka csak akkor tud arrébb mozdulni, ha a másik kockát is eltoljuk, amúgy csak szoronganak egymás mellett. És kilépni csak úgy lehet, hogy valaki elkezdi. De az a valaki, aki elsőként lép, eleinte egyedül lesz, ami a lélek számára felér egy öngyilkossággal (vagy ha nem is így van, de ennek illúziójától félünk). Nem lépek, mert itt a másik is, jaj, mi lesz. A másik sem lép, mert mellette meg én állok itt, akitől "tart". Neki én vagyok a kontroll, nekem ő az.
Van kiút ebből a helyzetből? "Változz, és változik körülötted a világ!" - ez tényleg működik?
válasza:Szia!
Nem csak egymást tartjuk sakkban,hanem elsősorban magunkat,amennyiben ragaszkodunk a vallásunkhoz!Nekem történetesen nincs,de hogy ne vonjam ki magam a kollektív felelősség alól,ezért magam is vállalom!Lehet,hogy a sérteni fog valakit,de nézeteim szerint Jézus volt az első punk!Ezt mindenféle negatív sztereotípia nélkül értem,mert ő egyszerűen és következetesen szembement a kor berögzült ideáival és egy szokatlan,de korántsem új értékrendet kezdett hirdetni cselekedetekben!A hangsúly a cselekedeten van,mert megérteni valamit az annyi,mint akképpen cselekedni!
És igen,kőkeménynek kell lenni,de nem abban,hogy az egós elképzeléseket megtartsuk,hanem,hogy ezeket elengedjük és észrevegyük,hogy a kollektív,többségi viselkedés nem feltétlen követendő,mert e mögött gyakran a kollektív tudattalan ölt testet!
Csak megerősíteni tudlak,idézett gondolatod működik,de ehhez el kell engedni a korábbi előítéleteket!Teljesség csak a teljesen nyitott gondolkodásban van!Amelyik vallás csak önmagát tartja igaznak és az egyedüli üdvözítőnek a többit kizárja a teljességből!
Szia! Nekem sincs vallásom, inkább hívőnek mondanám magam. Jézus volt az első "punk" - ez tetszik! :) A punkság egyfelől szabadsággal (és főleg tiszta lelkiismerettel jár), másfelől viszont rengeteg nehézséggel is. A tudat, hogy a többséggel szemben állok, eddig csak gondolatban, és ezt követi majd, hogy a tettek mezejére kell lépni. Einsteinnek van egy olyan mondása, hogy "A világot nem azok rombolják le, akik gonosz dolgokat tesznek,
hanem azok, akik nézik őket anélkül, hogy bármit is tennének ellene", tehát hiába vagyunk gondolatban "jók", hiába sopánkodunk a sok rossz miatt, ami történik, ha végigasszisztáljuk! Csak az a gond, ha ezek a gondolatok már megértek az ember fejében, már érez felelősséget, de a bátorsága, az ereje még nem elég fejlett a tettekhez. Legalábbis én már egy kisebb kirekesztettségtől is nagyon tudok szenvedni. Pedig tudom, hogy tojni kellene rá.
válasza: válasza:Az életvidámság külső jegyei a déli népekre jellemzők. De amire te gondolsz, inkább az északi népekre igaz.
A kollektív viselkedés mindig az egyének viselkedésének összessége, csak az utóbbi követendő szabállyá áll össze, amelyet - a többség úgy érzi - nem érdemes megsérteni. De ez amiatt van, mert a többség nem szeret kilógni a sorból, az ugyanis bizonytalanságot kelt. Az meg félelmet.
Kollektív viselkedést csak következetes egyéni viselkedéssel lehet megváltoztatni (jó irányba, mert érdekes módon a rosszra hamarabb vevők az emberek). Légy magabiztos de kedves, határozott de segítőkész, legyen véleményed és szólj a hamisság ellen. Ne tűrd mások megalázását. És ne akard az emberek bizalmát egyetlen alkalommal elnyerni. A bizalom a világ legdrágább dolga, ennek megfelelően igen nagy az ára, és egy pillanat alatt elveszthető. A bizalmat következetességgel tudod elnyerni, mert sok tapasztalat kell, míg elhiszik neked, tényleg olyan vagy mindig. Ez különösen nehéz, ha nagy ellenszélben kell tenned, mint most sugallják hivatalosan. A következetességet párosíthatod az elvek szigorúságával. Az emberek csak a megbízhatatlan szigorúságot utálják, az előbbi inkább a rend képzetét kelti bennük.
Sokan utálni fognak emiatt, főleg akikkel amúgy sem szívesen barátkoznál - kétszínűek, talpnyalók. De meglátod, annál tartósabb lesz az eredmény. De gyorsan ez nem megy.
Köszönöm a válaszokat! Most eszembe jutott egy jelenet egy nemrég látott filmből, ahol a főhőst kivégzésre ítélik. A végrehajtónak, a börtönőrnek, a "nézőknek" (hozzátartozóknak) hiába szakad meg a szíve. Mégis: az egyik odavezeti a bitófához, a másik a nyakába akasztja a hurkot, a harmadik "kirúgja alóla a széket" (vagy meghúz egy kart), a többiek meg végignézik. Olyat tesznek, amit egyikük sem akar, mert ez a RENDSZER. Hiába mi vagyunk az összetevői és a kitalálói is a rendszernek, az valahogy önálló életre kel, magától működik, és már az irányít minket.
Na most lehet, hogy eleinte tényleg kellett egy főgonosz, aki a "piramis" tetején ülve elindított egy folyamatot, de ha ez a folyamat beindul, és tényleg önfenntartó, magát működteti, akkor a főgonosz már távozhat is a helyéről, hiszen ő már megtette a dolgát, elindította a lavinát, onnantól kezdve már nincs több dolga, a lavina magától gurul. Lehet, hogy már rég üres az a trón!!! De mi továbbra is ugyanaszerint a program szerint működünk. Talán egy fantomnak engedelmeskedünk?
Vádolni persze nem lehet a kis szemcséket, amiért rátapadnak az éppen odaérő lavinára, ezzel is dagasztva azt, hisz egyenként ők csak kis hópelyhek, nem sok vizet zavarnak, hol vannak ők egy óriási lavinától. De a változást nem feltétlenül kell, hogy önvád (vagy mások vádlása), vagy bűntudat előzze meg. Elég a felismerés és a felelősség vállalás. Mindenféle vádaskodás és önmarcangolás nélkül. Csak annyit elhatározni, hogy nem járulunk hozzá a lavina növekedéséhez.
Vagy vegyünk példának egy rakás hangyát, akik libasorban masíroznak a szakadék felé, és ha egy ki akar állni a sorból, akkor eltapossák a mögötte jövők, de ha egymással valamilyen összeköttetésben lennének (lehet, hogy vannak is, csak nem tudják használni), és megállapodnának, hogy vezényszóra mindenki egyszerre megáll, akkor meg lehetne állítani a menetet.
válasza:van olyan, hogy racionális döntések elmélete, ami hasonlókról szól. a fogoly dilemma és a többi hasonló szituáció is.
amúgy mire jutottál cselekszel? vagy még erőt gyűjtesz? :)
válasza:A félelem tart sakkban minket. Mert már annyit bántottak, hogy nem akarok több pofont. Miről szól a média? Azt átverték, azt megölték, amazt becsapták.
Szerintem csak a félelem miatt nem mernek nyitni az emberek. Jézus megmutatta az utat a szeretet felé. Ő kétségek nélkül szeretett minket, ahogy vagyunk. Teljes elfogadással, minden hibánkkal.
A mai embernek ez már csak azért sem megy, mert a média azt is sulykolja belénk, hogy ha nem megfelelő a külsőnk, akkor nem fogadnak el.
Az emberek félnek. A kövérek attól, hogy ismét megszólják őket, mintha lenne bármi köze hozzájuk bárkinek, a szemüveges kukkerosnak vannak csúfolva, a fogyatékosok idiótának és még beléjük is rúgnak.
Érted? Nem jó ez a világ. A jó rejtve van, mert nem hangos és nem feltűnő, a rossz pedig túl zajos. Emiatt bujkálnak az emberek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!