Most akkor van pokol?

A #20-as hozzászóláshoz:

Az a gond, hogy a halál, mint fogalom a Bibliában más, mint amit te halálnak gondolsz.

Jézus nem egy alkalommal nevezett biológiailag élő embereket halottaknak. Illetve mondta Mártának, hogy aki Benne (Jézusban) hisz, ha meghal is (biológiailag) akkor is él.

Az élet csak Istennel összeköttetésben és kapcsolatban van. Akinek nincs Istennel kapcsolata, annak nincs élete. A Bibliában ugyanis az élet szóra is két külön görög szó van, a biosz, és a dzóé. A biosz a testi, biológiai élet, a dzóé azonban olyan élet, amely nem múlik el. Ilyen dzóéja csak Istennek van. Egész pontosan: Jézusban van van az élet.

"Hmm. Aztán lesz "teljes" az ember a feltámadással nem a halálból, mert előtte is valamilyen módon él. (még ha nem is teljes)"

Igen, ezt mondta Jézus, ebben hitt Pál apostol (pl. Filippi 1:23) és a keresztények.

"Ezzel tagadod a halál halál voltát, Krisztus ezek szerint nem halt meg, hanem valami nem teljes élő, de nem is halott állapotban ÉLT és itt a pont. Mert valaki vagy halott, vagy él. A kettő között nincs átmenet. Félig élő, félig halott?"

Emberi módon okoskodsz. Krisztus, amikor a biológiai életét elveszítette azt mondta: Lukács 23:46:

"És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe [teszem le] az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala."

A teste meghalt. A lelke pedig az Atya kezébe került, azaz az Atyára bízta magát. Az előzőekben idéztem verseket, melyek Krisztus testi halála utáni "életéről" szólnak. Olvasd el. Benne van a Bibliában. A feltámadás nem más, mint a lélek és a test újra egybeszerkesztése.

Ajánlom figyelmedbe az alábbi bibliai idézeteket.

2. Korintus 5:1:

"Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben."

János 17:24:

Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsõségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése elõtt.

Zsidókhoz írt levél 12:22:

Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élõ Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez, 23 Az elsõszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és ÉS A TÖKÉLETES IGAZAK LELKEIHEZ,

Jelenések 6:9:

És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak LELKEIT, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak.

1. Korintus 15:26:

Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.

Apostolok Cselekedetei 20:10:

Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van.

És sorolhatnám. Jézus megízlelte a halált, amelyet az ember csak átélhet: Fizikai halált/ amikor kersztrefeszítették. Szellemi halált: Amikor felkiáltott: "Én Istenem miért hagytál el engem!", és utána, amikor a Seolba került.

Szerintem nincs, ahogy mennyország se lehet.

Induljunk ki abból a végletekig általánosítva, hogy a jó emberek a mennybe a rosszak a pokolra kerülnek, bármit is jelentsen a jó és rossz ember illetve bármilyen formában képzeljük el a mennyet/poklot. Ez akkor azt kell, hogy jelentse, hogy van a "jóságnak" egy skálája, hiszen valami alapján meg kell állapítani, hogy ki kerüljön mennybe. Ha skála van, akkor valamilyen mértékegység is van, illetve a bűnök/jótettek között értékkülönbségnek kell lennie (kisebb bűn, nagyobb bűn). Ha így van akkor megteheti-e azt valaki, hogy esetleg sok kis bűn után egy nagy jótettel/ helyes élettel "megváltja" a bűneit és végül mennybe kerül. Ilyennek muszáj lennie, hiszen ez lenne a megbocsátás lényege. Na de ha valaki elkezdi számolgatni, hogy hogy áll az életben, hogy jó lehet néha káromkodok, meg iszok, neadjisten lopok,csalok,hazudok, de majd valami nagy jótettel átfordítom a mérleget. Ez nem bűn? A saját nyereségvágyamból, hogy majd a mennybe jussak, szépen kiszámolgatom magamnak, hogy még pont becsússzak a mennyországba. Már logikailag is csomó buktató van a Pokol létezésében, akkor miért hiszik az emberek, hogy van ilyen? A bűntudat miatt, ami minden vallás alapja. Ha nem lenne bűntudat, az elindítaná, hogy az emberek csak úgy szabadon gondolkodjanak, kételkedést váltana ki az emberekből, amiről minden vallás szól, hogy na a kételkedést kell elkerülni. A kételkedés nélküli hit erény.

Isten megteremtette az embert, aki azáltal, hogy bűnt követett el , el lett szakítva Istentől. Isten, hogy helyrehozza az elrontott kapcsolatot, Jézusként lejött a földre, bűntelen maradt és elszenvedte azt a büntetést, amit a bűnös embernek kellett volna. Így lehetővé vált, hogy aki akarja elfogadva a kegyelmet Isten gyermeke lehessen. De aki nem akarja, azzal Isten nem tud mit kezdeni.

Isten maga a tökéletes szentség, hiába szereti a gyermekeit, ha azok nem akarnak megigazulni, Ő is tehetetlen( sajnálom, hogy ezt kell, hogy írjam, de benne van a Bibliában, hogy " maga magát meg nem tagadhatja".)Tehát vagy megtisztulsz a Jézus vére által, vagy elkárhozol. Ha Isten hozott ilyen áldozatot, hogy saját Fiát kitette az emberiségért egy ilyen szörnyű halálnak, akkor sajnos azt kell gondolnom, hogy nem azért tette, hogy a bűnös embereket megvédje az örökös szunyókálástól, hiszek abban, hogy valami nagyon szörnyű állapottól akar megóvni bennünket, ami szörnyűbb minden elképzelhető földi nyomorúságnál, amiket megenged, hogy megtörténjenek rajtunk.

"Induljunk ki abból a végletekig általánosítva, hogy a jó emberek a mennybe a rosszak a pokolra kerülnek, bármit is jelentsen a jó és rossz ember illetve bármilyen formában képzeljük el a mennyet/poklot. "

ne induljunk ki ebből, mert nem emberi erőfeszítés eredménye (jutalma) a mennybejutás

A pokol tanítása azon a tanításon alapszik, hogy az embernek van egy része, mely túléli a fizikai halált, ezt nevezik léleknek. De a Biblia tanítása szerint a lélek meghalhat Ezékiel 18: 4. Azért halhat meg, mert te magad vagy a lélek, ezt bizonyítja az 1Mózes 2: 7.

A halál utáni állapotról ír a Prédikátor 9: 5, 6.

Valamint ki az a szülő, aki az engedetlen gyermeke kezét tűzbe tartaná? (Remélem senki)

Ugyanennyire összeférhetetlen Istennel az a gondolat, hogy az engedetlen gyermekeit tűzben való kínzással bünteti, hisz a Biblia azt írja, hogy Isten a szeretet megtestesítője

Lsandor

>>A pokol tanítása azon a tanításon alapszik, hogy az embernek van egy része, mely túléli a fizikai halált, ezt nevezik léleknek.<<

Nem, nem ezen alapszik, hanem a Biblia állításán.

>>De a Biblia tanítása szerint a lélek meghalhat Ezékiel 18: 4. Azért halhat meg, mert te magad vagy a lélek, ezt bizonyítja az 1Mózes 2: 7.<<

Csak a tudatlanoknak lehet ilyen hazugságot beadni. A héberben használatos szó több jelentéssel is bírt. Többek között jelentette az életet, az ember lényegét általában, de a halált túlélő valóságra is utal, mely a testben lakik.

>>A halál utáni állapotról ír a Prédikátor 9: 5, 6.<<

Egy túrót ír arról! A Prédikátor könyve olyan a földi élet szempontjából vizsgál mindent. Nem kíván kijelentést adni a túlvilágról, mivel nem is ez a célja. Az Ószövetségben még nem volt olyan világosságuk az akkori embereknek, mint nekünk most, Jézus Után, így, ha a pokolról szeretnéd összegezni a Biblia tanítását, azt eléggé bajos csupán ószövetségi könyvekből levezetni, méginkább bajos ezt a prédikátor könyvéből általánosítani.

De nézzük meg, mit idéztél ide a prédikátorból:

" Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlõ szerencséjök van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjökben minden bolondság van, a míg élnek, azután pedig a halottak közé [mennek.] 6 Mert akárkinek, valaki minden élõk közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élõ eb, hogynem a megholt oroszlán. 7 Mert az élõk tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett. 8 Mind szeretetök, mind gyûlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik."

Ezt nem kell szó szerint értelmezni. Sokan teszik ezt, és azt mondják ezen versek alapján, hogy a halál után öntudatlan állapot van ("semmit sem tudnak") holott az író arról ír, hogy a halál után a FÖLDI eseményekről nem tudnak már semmit, mert "semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik". Csupán ennyi amit ez a vers közöl, ugyanis, ha szó szerint vennénk, hogy "semmit se tudnak" akkor azt a verset is szó szerint kell érteni, hogy "semmi jutalmuk sincs többé". Azaz ez a vers azt állítaná, hogy a halál után sem büntetés, sem jutalmazás nincs... Így is talán világos. ha maga a szöveg nem lenne elég egyértelmű, hogy a szakasz 8és az egész Prédikátor) a földi élet szemszögéből szemlél mindent. A versek nem szó szerint értendők, és semmiképp sem úgy, hogy ebből a túlvilágra kellene messzemenő következtetéseket levonni...

>>Valamint ki az a szülő, aki az engedetlen gyermeke kezét tűzbe tartaná? (Remélem senki)<<

Miből gondolod, hogy minden ember Isten gyermeke???

>>Ugyanennyire összeférhetetlen Istennel az a gondolat, hogy az engedetlen gyermekeit tűzben való kínzással bünteti, hisz a Biblia azt írja, hogy Isten a szeretet megtestesítője<<

Isten az engedetlen gyermekeivel másképp bánik, mint azokkal, akik nem a gyermekei. Azonban természetével összeegyeztethetetlen, hogy megalkudjon a bűnnel. Ha ezt tenné, ő maga lenne kevesebb, ő magát szennyezné be. Ezért van az Isteni rend, melyet még most ebben az EGY FÖLDI életben kell betartani, mert nincs második esély. A testi halál után ugyanis az állapot véglegessé lesz.

Okoskodás, és a bűnökre való kiskapuk keresése helyett inkább el kellene azokat hagyni, és elhinni, amit Jézus a menekülés útjáról, illetve az örök büntetésről tanított.