Jehova Tanúi miért csinálnak "hitvallási kérdést" a Jehova név használatából?

Ha a "használatát" nézzük Isten nevének, akkor valóban csinálnak hitvallási kérdést ebből a Tanúk.

De ha a név helyes kiejtését tekintjük, akkor nem!

Ezekben a lexikonokban általában azért néhány sorral lejjebb az is szerepel, hogy "nem tudhadjuk pontosan", vagy "nem lehetünk biztosak" a név (a négy mássalhangzó) helyes, eredeti kiejtésében. Ez azért félrevezető, mert sok bibliai lexikon (nem mind) a 'Jahve' formát, mint egyetlen jó kiejtési fajtát, szinte tényként tálalja, vagy legalábbis erősen sugallja!

Ezért következetlen, hogy némelyik lexikon azért később kitér arra, hogy valójában "nem tudhatjuk" hogyan ejtették régen. Akkor miért foglal állást olyan határozottan a Jahve mellett?

Ami a legfontosabb: Isten nevének a használata! Tény, hogy az ókori héber személyneveket (még Jézusét is) sokszor egészen másként ejtjük, mint akkor, az ókorban, nem is beszélve a rengeteg, sokszor jelentősen eltérő nemzeti nyelvi különbözőségekről. Lásd pl. Jézus nevét angolban és magyarban!

Mégis mindenki felhördűlne, ha valaki azt akarná elérni, hogy mivel nem ejtjük pontosan Jézus nevét, ne is használjuk. Milyen ostobaság, igaz? Mégis Isten személyes nevét a legtöbb bibliafordításból módszeresen eltávolították, és más jelzőkkel helyettesítették! És pont Isten nevével tették ezt!

Jehova Tanúi azért a 'Jehova' nevet használják, mert ez a név volt a legerterjedtebb nemzetközi szinten, ezt ismerték a legjobban Isten neveként.

Ezért nem következetes a Jehova nevet helytelennek tekinteni, mivel mondja meg valaki minden kétséget kizáróan, hogy mi volt a helyes.

Nem lehet pontosan tudni h Jahva v Jehova volt-e a név, mivel a héberben (mint a legtöbb sémi nyelvben) nincsenek magánhangzók, így csak anynit tudunk biztosan h JHVH volt, akit a héberek Istennek neveztek.

De szerintem totál baromság akár Jehovának akár Jahvénak hívni. Van nekünk egy gyönyörű ősi magyar szavunk: Isten, ami még az ősvallásunkból maradt meg ránk, és semmi szükségünk semmiféle héber névre. Isten nem azt nézi, milyen nyelven szólítjuk, de ha előtte kedves lehet valami, az szerintem csak az lehet, ha az anyanyelvünkön hívjuk őt.

Mi Istent Istennek hívjuk, ne hívjuk jehovának, ahogy gott-nak sem hívjuk, sem god-nak!!!!!!!!

Az "Isten" szavunk eredetével, jelentésével kapcsolatban nagyon, de nagyon megoszlanak a vélemények, mindenki a neki szimpit tartja igaznak.

Egy a lényeg: ma a magyar nyelvben (a bibliában is), a legtöbbször ezzel a szóval nem személynévre utalunk, hanem címként használjuk. "sok isten, sok úr van" - mondja a Biblia is.

Istennek pedig nem elfogadhatóbb, ha minden ország, vagy nép, a maga istenei nevén szólítja Őt, hiszen csak el kell olvasni a Bibliát. Ő mindenkinek az Istene, akinek egy nezetközileg is teljesen elterjedt Bibliai neve van, melynek kiejtésében a nemzeti nyelvekben még így is vannak eltérések, de nagyrészt megegyezik.

A patrióta névhasználat nem az egység, hanem a megosztottság felé mutat!

Ha ezt támogatnánk, akkor megint nem az igazság volna fontos, hanem az emberi hagyományok, melyek így is sok bajt okoztak már az embereknek.

"hanem az emberi hagyományok, melyek így is sok bajt okoztak már az embereknek."

ja, jó, ez nézetbeli különbség, méghozzá kiegyenlíthetetlen...nekem nekm kell egy olyan Isten aki megöli a sokszínűséget, aki nem integrálja a hagyományokat, nem kell világkormány....NEM VAGYOK JEHOVÁS!

MAGYAR keresztény

Úgy legyen és NEM ámen

Mi nem ugyanarról beszélünk! Az emberek közötti sokszínűség, az egyéniség személyre szabott! Mégegyszer mondom: SZEMÉLYRE SZABOTT, nem pedig nemzetre, népcsoportra. Ha nemzetben gondolkozól, akkor csak elnagyolod a sokszínűséget, mely az emberek, személyiségek között hatványozottan nagyobb. És ez a szép az egészben.

A nemzetek léte, határai és politikai irányzatai, mind-mind az ember tökéletlen találmánya, melyeket sok véres háború formált olyanná, amilyenné, ezért rendkivül törékeny és instabil. Szinte nincs olyan cm.-re a világ határainak, amelyikbe ne lehetne belekötni, és valamilyen 'ősi' jogon igényt támasztani a módosítására.

Csakhogy ez újabb háborúba, sok emberéletbe kerülne. Én azt hiszen van, akinek még ez is számít! Ezért volna sokkal okosabb, ha meg tudnánk tanulni nem csak nemzetekben, határokban gondolkozni. Ettől még nem kellene senkinek lemondani a emberi, és a kultúrális sokszínűségről, hiszen végső soron ez számít. Tudod, ezek nem politikai, és fizikai határ függő dolgok! Persze, erre az emberiség magában nem lesz képes, de erről szól a Biblia.

Hát nirvánáról valóban nem beszél a Biblia, de azért teljesen világos, hogy Istennek mi volt és mi lesz a szándéka a fölfel.

Valójában azt kell tudnunk eldönteni, hogy Isten eredeti szándéka ami a teremtéskor elhangzott, vajon megváltozott-e? Arról is tudunk, hogy a Biblia kétféle reménységről beszél nekünk, földiről, és égiről, a mintaima is ezt erősíti. Isten akaratáért imádkozunk benne, ami az eget és a földet is érinti. A kérdésem a következő: mi volt Isten akarata a fölfel? Miért teremtette? Azért hogy elpusztítsa?

Miért akar mindenki a mennybe menni? Mert ezt tanítja a Biblia?

Ez nem igaz!

De ez nagyon off, figyelmesen el kell olvasni a Bibliát.

Előbb-utóbb úgyis el fog pusztulni a Föld....

Az, hogy valamit megteremtek, még nem jelenti azt, hogy soha nem is akarom elpusztítani.

Ha rosszá válik a termés, akkor elpusztítom.

Pont erről szól a búza és a konkoly példája, az aratás ideje a Bibliában. Amikor megromlik a Föld termése, jön a pusztulás.

Az utolsó ítélet idején megsemmisül minden, és nincs semmiféle evilái örök élet, evilági menny....az ég és aföld összedől és megszűnik a világ.

A szellemi élet foyltatódik, de anyaghoz kötött materialista felfogásnak tartom, hogy csak ebben a világban tudjuk elképzelni a boldogságot.....Nem lehet így.

De ha tudományosan nézzük is, akkor sem tart örökké a földi élet. Aminek eleje van, van vége is. Kivéve Istennek. De Isten nem azonos a termsézettel vagy a bolygóval, mert azt a panteisták hirdetik, és persze nem igaz. Ahogy mi sem vagyunk istenek (az "Isten benned lakik" és "Isten vagy te is" szlogenek hazugságok, arra jók, h az ember elbízza magát és minden tettét, elgyen az akrámilyen bűnös is, egy kellemes önigazoló hazugsággal elfedje, ezzel megnyugtassa a lelkiismeretét).....Tehát mi nem vagyunk istenek, a bolygónkkal együtt sem, ezért végünk lesz egyszer nekünk is....

Szeretném olvasni azt az igei helyet, ahol nyíltan kimondja az ige, hogy kétféle reménysége van az embereknek. Nem utalgatásokra gondolok-innen-oda-hanem egyértelmű nyílt beszédre, ahogyan azt Jézus mindig is tette. Szeretném tudni, hogy akik égi reménységüke, azok honnan tudják, és akik földiek, azok miért ezt gondolják?

Bibbe