Rájöttetek miért hazudnak általában az emberek?

Biztosan hallottál már arról a mondásról, hogy a cél szentesíti az eszközt. Tehát ha valaki valamit el akar érni, akkor lehetőség szerint bevet mindent. Másrészről pedig egyes helyzetekben a "mást mond, mit amit akar" elvárt dolog, legalábbis a társadalom részéről. Szóval igen, vannak nem igaz emberek, de ez az emberi természet velejárója. Olyan ember én szerintem nincs, aki egész életében nem hazudott, végig igaz maradt volna.

Az én véleményem az, hogy szükség van "nem igazakra", hogy az "igazak" jósága jobban kitűnjön.

Ui.:Én ugyan a "másik táborból" vagyok, szóval a válaszomat nyugodtan hagyd figyelmen kívül. Viszont ha csak egyféle vélemény érdekel, akkor gondolkodj el egy kicsit ezen a dolgon.

Valószínű van olyan ember aki előtt mindig a saját célja lebeg, ezért ha kell, ha nem, mindig hazudik. Ha csak kérdeznek valamit, akkor is csak hazudik. De miért? Mert nem érdekli a másik ember, csak ő maga.

Hogyan tudják meg az igazak hogy becsapták? Úgy, hogy a hazugot újból megkérdezi és megint más hazugságot mond.

Ugyan azon szájból nem jöhet édes és keserű. A hazug legyen hazug, az igaz legyen igaz ezután is.

Aki ebben az ördögi körben van, nehezen , vagy soha nem tud kiszabadulni, mert egyszerűen ilyen a természete.

Ezért tűrnek az igazak egész életükben.

Szia!

Önzésből. A Szentírás ráadásul be is mutatja ennek forrását. A Bibliában Jézus Krisztus így szólt Sátánról: „Az ördög atya... emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” (János 8,44)

A Biblia utal arra, hogy amikor Sátán szembefordult Istennel, más angyalokat is maga mellé állított (Jelenések 12,4). Arról is szól, hogy egy „viaskodás” alakult ki Sátán és angyalai, valamint Krisztus és angyalai között (Jelenések 12,7). Istennel fizikai harcot vívni nem lehet, mivel Ő a Teremtő, és minden teremtményének az élete kizárólagosan az ő hatalmában van, őtőle függ. (Lásd Jób 34,14–15) Ezért csak eszmei, lelki küzdelemre lehet itt gondolni.

Úgy tűnik, hogy egy nagy lelki küzdelem folyt Sátánnak és követőinek az igazsággal való meggyőzéséért. Sátán végestelen- végig tudatában volt tehát annak, hogy nincsen igaza! Nem tudatlanul lett igazságtalan. Tudta, hogy eszméje és érvelése téves, de a hatalomvágy és az önmagasztalás lelkülete nem engedte már visszafordulni. A teremtmények között befolyásra kívánt szert tenni, és ezt csak úgy érhette el, hogy igazságtalanságát az igazság mezébe öltöztette. Az énközpontúságot igazságnak állította be, mert jól tudta, hogy az igazságos Istennel csak úgy veheti fel a harcot, hogy egy másik „igazságot” tüntet fel ellene.

Ott, ahol hazugság van, Sátán működik. De a hazugságot gyakran csak később sikerül leleplezni, és mire ez megtörténik, az ördög műve már más alakban ölt testet. Ennek oka pedig az, hogy Sátán nem könnyen leleplezhető, „lapos” hazugságokat talál ki, hanem első szempillantásra igaznak látszóakat. Pontosan annyi igazságot használ föl céljaihoz, amennyi elegendő ahhoz, hogy hazugságait is elfogadhatóvá tegye. Az igazság palástjában jelentkező sátáni elgondolás, az igazság és hamisság mesteri keveréke a legveszedelmesebb hazugság.

Ádám és Éva legyőzhették volna Sátán hazugságait. Akkor is, és azóta is tökéletes védelmet kínált és kínál Isten beszéde. Ez mindenkor az egyetlen fegyver a rossz felismerésére és teljes legyőzésére. Jézus Krisztus is azzal győzte le az Ellenség minden kísértését földi életében, hogy azokat egybevetette a Biblia kijelentéseivel. Sátánnak adott visszautasító válaszai mindig így kezdődtek: „Meg van írva”. Példája azt mutatja, hogy a hazugság átlátható és legyőzhető a Biblia igéi által.

Üdv. Péter

Én most lakásvásárlás előtt vagyok és a lakások megnézésekor találkozom rengeteg hazugsággal. Méghozzá olyan durva hazugságokkal hogy a feketét fehérnek mondják. A forgalmas zajos utcát csendesnek, a penészfoltot pedig koromnak hazudják. Sajnos már ott eljutottam oda hogy elsőre azt gondolom hogy amit az eladó mond az valószínűleg nem igaz. Pedig amint kiderül hogy valaki nem volt őszinte az biztos hogy vele már nem fogok üzletelni hiszen innentől kezdve nem lehet benne megbízni. Nem is értem hogy ezt mások hogy nem veszik észre hogy a hazugságokkal csak rontják az üzletet is.

Még Szent Erzsébet legendája jutott a hazugságról eszembe:

Erzsébet és a rózsák [szerkesztés]

"Árpád-házi Szent Erzsébet és a rózsacsoda

Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében, kosarában ábrázolják. Ennek eredete az a legenda, mely szerint férje halála után Erzsébet továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, mikor sógorával, Henrikkel találkozott. Annak kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak kosarában - eszerint Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon. Más történetekben Erzsébet az apjával (3 évesen) vagy férjével találkozik."

Mennyire fontos volt Istennek hogy Erzsébet ne hazudjon ha ezért csodát is tett!

Bár a másik táborba tartozok ide írok mivel ennek a kérdésnek semmi köze nincs a valláshoz.

Szép és jó dolog lenne ha az emberek a nap 24 órájában őszinték lennék.Persze csak a mesekönyvben De nem lennék hosszú tartóak az emberek kapcsolata. Mindenki hazudik aki mást állít az biztos.

Könnyű azt mondani,hogy aki hazudik az biztos önzésből teszi. Pedig a helyzet az,hogy az embereknek szüksége van a hazugságokra.Ha mindenki kimondaná amit érez akkor mindenki a sarokba sírna mert kevesen bírják a kritikát. Ha valaki túl hangosan hallgatja a zenét és azt mondja a többség ,hogy: Elnézést kérem halkítsa le a zenét mert kicsit hangos és zavar. míg valójában ilyen esetben az átlagos ember fejébe ez játszódik le: Kapcsold ki azt a s***t mert különben feldugom a s*****be! Vagy amikor a nagymamádnak/vagy szüleidnek azt mondod igen finom volt az ebéd, míg a valóságban majd kiöklendezted.

Nemvagyok válaszával értek egyet. A hazugság nem feltétlenül rossz szándékkal történik. Sokszor azért hazudunk, hogy elkerüljünk egy értelmetlen konfliktust, esetleg puszta kedvességből, udvariasságból.

Mondok egy példát: Egy nő megkérdezi, hogy mit gondolok róla, jól néz-e ki ma. Kéri, hogy őszintén válaszoljak. Őszintén (azt mondva amit gondolok) kinyilvánítanám, hogy csak a jó modorom akadályoz meg, hogy letépjem róla a ruhát (nagyobb valószínűséggel a "demegbas*nálak" kifejezés jönne elő). Ez az őszinteség. Az eszméink, ideáljaink nem férnek bele az őszinteségbe, azt feladtuk, hogy társas lények lehessünk.

"A gonosz "átejtése" nem is hazugság szerintem. "

Ez tök jó ki akkor már csak mindenkit gonosszá kell tenni és megvan a hazugság kiskapuja. Mert mivel tudod,hogy a másik hazudik ezért vissza hazudhatsz? Vagy csak a nagyon gonosz embereket lehet becsapni és ki a gonosz?

"két ember ütközik autóval vagy a forgalomban ordítanak a letekert ablakból, laposra vernék egymást. "

Ha úgy vesszük ez is érzelmeik őszinte kifejezése. Ha szépen megbeszélnék a dolgot akkor lényegébe becsapnak másokkal azzal,hogy elhitetik nem is olyan dolog.

"És szerintem is nagyon a vallás része"

Még mindig nem. Inkább pszichológiai, vagy filozófia kérdés.

Hiszed vagy sem azért (is) hazudunk, mert különböző személyiségűek vagyunk. A hazugságokat akkor lehetne megszüntetni teljesen, ha mindenki ugyanúgy gondolkodna, mindenkinek ugyan az lenne a hobbija,kedvenc ruhára, nehogy véletlenül olyan csináljon ami esetleg zavarjon mást. Biztos neked is van olyan ismerősöd akin nem tetszik mondjuk a kedvenc polója de nem akarod megbántani. Illetve lehet neked is van valami idegesítő tulajdonságod amit mások nem tesznek szóvá.

Mivel vallásos gondolom állításod szerint teljesen követed a Bibliát. És ha esetleg azt mondod a másik vallású egyénnek,hogy nem zavar a vallása szerinted így is részesülhet a megváltásba. Akkor vagy az 1. állítás az hazugság vagy a 2.