Valóban igaz lehet, ami az 1 Móz.6-ban van, hogy óriások éltek a Földön?

Felmerűlt az előző válaszok kapcsán, és a kérdésben is szerepel, hogy az angyalok nemzették az óriásokat.

Lehet, persze, hogy az angyalok nemzette emberek óriások voltak, de az IMózesből bizony nem ez derűl ki.

"Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak."

Felhívnám a figyelmet a sorrendre és a szóhasználatra.

Óriások voltak a földön, DE MÉG AZUTÁN IS, hogy jöttek az angyalok az emberek lányaihoz. Ezeknek utódai hatalmas, híres emberek voltak. Az itt szereplő hatalmas szó a "gibbor gibbor", melynek jelentései:

1) melléknév: erős, hatalmas, vitéz, hős

2) vitéz, parancsnok

Magyarán az angyalok utódai lehet, hogy nagyok voltak, de a Bibliából az derűl ki, hogy erős vitézek voltak vagy valami ilyesmi.

Tehát a sorrend:

1: óriások voltak

2: jöttek az angyalok "hepajkodni"

3: az utódok erős, híres vitézek lettek

Tehát meredek azt állítani, hogy ezek a "bűnös" angyalok leszármazottjai azok, akik óriások voltak.

Így miután Noé után említve van olyan, hogy óriások maradéka itt, meg ott volt, egyáltalán nem ezekről az óriásokról beszél. Óriások lehettek Noé leszármazottjai között is. Megjegyzem, Góliát magassága például meg van adva a Bibliában, ami nagyjából 3 méteres magasságot ad meg. (6 sing + 1 arasz)

Szia!

Igen igaz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy angyaloktól lett volna földi nőknek gyereke.

A Károli fordítású bibliában érdemes megnézni a címet ehhez a fejezethez: Kain és Séth nemzetségének összeházasodása...Vagyis egyértelmű, hogy itt nem angyalokról van szó a szó szoros értelmében, hanem Séth leszármazottjait kell értenünk az Istennek fiai kifejezés alatt!

Sajnos a kérdezett bibliaverset gyakran úgy értelmezik, hogy valamilyen természetfölötti lények egyesültek az emberiség egyedeivel, és ennek következtében egy új, "átmeneti faj" jött létre, amelynek döntő szerepe volt a bekövetkező katasztrófa előidézésében. Az ilyen keveredés nem ismeretlen a mitológiában, a Bibliától azonban teljességgel idegen.

Az efféle értelmezés látszólagos támpontját az akkor éltek testi-lelki képességeinek rendkívüli volta és ennek hangsúlyozása jelentheti (1Móz 6,4). Talán ezért használja a Biblia az akkor élt emberekre az "isten fiai" kifejezést, amit azonban más helyen, minden más emberrel, mint Isten képmására formált egyeddel kapcsolatban is alkalmaz (Zsolt 82,6). Emlékeznünk kell azonban arra, hogy már Ádám óta feltűnően hosszú életkor jellemezte az embereket, tehát ezek a mai szemmel nézve "rendkívüli" adottságok akkoriban természetesek voltak. Az itt szereplő "Istennek fiai" kifejezés ugyanakkor minden időben jelentette Isten lelki gyermekeit, a "hívő maradékot" is (Róm 8,14).

A vízözön előtti korban egyszerűen Séth leszármazottaira, mint Isten és az igaz hit követőire vonatkozik, míg az "emberek leányai" nyilván a nagyon is emberi ágra, Kain leszármazottaira utal, akik eredetileg ugyan elkülönültek a többiektől (1Móz 4,16), de később újra a séthiták közé keveredtek. Ez azután az általános hanyatlás, a kaini befolyás erősödése és az erkölcsi romlás útkészítőjének bizonyult.

Üdv. Péter

Péter, a teóriádat pusztán a Károli féle cím alapján vezetted le. Ami gyakorlatilag egy emberi értelmezés. Ezek a címek NEM részei az írásoknak.

Tehát Séth fiai az Istenfiak? Ezt pusztán miből következtetted le? Hiszen ez a kifejezés SEHOL máshol nem olvasható az ószövetségben, és az újszövetségben egyetlen személyre írja, Krisztusra. Tehát istenfiak = Séth leszármazottjai, nem megalapozott.

Magyarázd meg, hogy milyen különlegesség van abban, hogy "Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz" Hiszen, ha ők "normális" emberek voltak, akkor minden joguk megvolt ahhoz, hogy emberek lányaival háljanak.

Ahogy az írások "egyszerűen" fogalmaz, ennek, meg ennek a leszármazottjai ezek meg azok. Nem írja, hogy amikor Matuséláh bement az ember lányához...

(#4 vagyok) (2 hosszú komment lesz…)

Ez egy nagyon érdekes téma, láthatóan jó sokféle nézőpont került elő, aminek örülök, és szeretnék egy-két dolgot még hozzátenni, mert bár sokat írtam, de talán nem mindenhol írtam le minden fontosat. :)

#11 és #5

„Tehát meredek azt állítani, hogy ezek a "bűnös" angyalok leszármazottjai azok, akik óriások voltak.

Így miután Noé után említve van olyan, hogy óriások maradéka itt, meg ott volt, egyáltalán nem ezekről az óriásokról beszél. Óriások lehettek Noé leszármazottjai között is.”

A levezetésed majdnem jó, csak ott botlik meg, hogy figyelmen kívül hagysz egy lényeges szakaszt, ami egyértelművé teszi a dolgot: a 4. versben világosan írja, hogy „Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nekik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.”

Az emberek leányai gyermekeket szültek NEKIK, azaz „az Isten fiai”-nak, akik meggyőződésem, hogy angyalok voltak (alább kifejtem). És ezután hozzáteszi, hogy EZEK azok a „hatalmasok” (gibbor), akik híres-neves lettek. Ami megjegyzem, nem meglepő, mert gondoljuk csak el, hogy milyen testi erő lehet egy 3, vagy 5, vagy a hihetetlen 10 méter magas emberben! Arról nem is beszélve, hogy ha figyelembe vesszük, amit az Énókh könyvében lehet olvasni, valószínűleg nem csak fizikailag, de intellektuálisan is sokkal „fejlettebbek” lehettek.

Azzal teljesen egyetértek, amit írtál, hogy a Noé kora után említett óriások (pl. az Anákok a 4Mózes 13-ban, akik Kánaánt lakták) egyáltalán nem ugyanezek az óriások, mint az 1Mózes 6-ban, hiszen ezek mind meghaltak az özönvízben. De ez még nem jelenti azt, hogy pl. a Mózes korabeli Anákok szükségszerűen ember-ember kapcsolatból származtak. Nem írja külön a Biblia az Anákok és a többi ószövetségi óriás eredetét, de nincs kizárva, hogy az özönvíz után is néhány esetben megtörtént ugyanaz, ami az 1Móz. 6-ban. A 4Móz. 13:34-ben ugyanúgy a „nefilim” (bukottak) szót használja az eredeti szöveg, mint az 1Móz. 6-ban. Ezért a leglogikusabb azt feltételezni, hogy az eredetük ugyanaz volt, csak későbbi korban születtek. Azt ugyanis igeileg bizonyítanom sem kell, hogy Isten nem vetette a mélységbe az összes bukott/gonosz angyalt az özönvízkor, mert az egész Bibliából nyilvánvaló, hogy maradt még belőlük bőven.

#14

„Séth leszármazottjait kell értenünk az Istennek fiai kifejezés alatt”

„Az itt szereplő "Istennek fiai" kifejezés ugyanakkor minden időben jelentette Isten lelki gyermekeit”

Én nem így gondolom. Igen, az „Isten fiai” jelentheti az embereket mint Isten gyermekeit szellemi értelemben, de ugyanígy jelentheti az angyalokat is. Lásd: Jób 1:6, 2:1, 38:7 és Zsoltárok 89:7.

Hogy pedig szerintem miért bizonyos, hogy az 1Mózes 6-ban is az „Isten fiai” alatt angyalokról van szó, azt már előttem más is leírta: mert a szövegkörnyezetből pontosan ez következik. Csak ismételni tudom, ami oda van írva: az emberek sokasodni kezdtek, és leányaik (is) születtek. Az emberek leányai megtetszettek az „Isten fiainak”, úgyhogy szexuális kapcsolatba léptek velük. Abban az időben, amikor az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik, óriások voltak a földön, akik hatalmasok és „híres-neves emberek” lettek.

Úgy vélem, hogy ha az ezt a szöveget megalkotó személy azt akarta volna leírni, hogy a Séth leszármazottai elkezdtek a Kain leszármazottaival keveredni, akkor azt írta volna le, nem azt, hogy az Isten fiai feleségeket vettek az emberi leányok közül, akiket szépeknek találtak, és óriásokat szültek nekik.

#9

„miért férfiak voltak és miért a nőket kívánták meg”

„Olyan verzió miért nincs, hogy egy nőként megtestesült angyal hozzá ment egy korabeli férfihoz?”

A Bibliában nincs ilyen verzió, ami a szexuális kapcsolatot illeti.

Két dolgot lehet főképpen kiemelni. Az egyik, hogy a „jó” angyalok minden esetben férfialakban jelentek meg. Ez nemcsak azokra az esetekre volt igaz, amikor emberi formában jelentek meg, hanem akkor is, amikor „igazi”, dicsőséges formájukban jelentek meg egyes bibliai szereplőknek. Lásd pl. Dánielnél:

„Dán 10:5 És felemelém szemeimet, és látám, és íme: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi arannyal övezve.

Dán 10:6 És teste olyan mint a társiskő, és orcája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égő szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércnek színe, és az ő beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása.”

Nem azt állítom ezzel, hogy az angyaloknak van nemük (mivel Jézus a Márk 12:25-ben kifejezetten cáfolja). De amikor Isten emberei az Isten által küldött angyalokkal találkoztak, mindig férfinak írták le őket.

A másik az, hogy egyébként vannak olyan szellemi lények (feltehetőleg ezek is angyalok), akiket női formában ír le a Biblia, de nagyon fontos, hogy ilyenkor mindig gonosz szellemi lényekről van szó.

Nem sok példát tudok mondani, de az egyik legfontosabb a Jelenések 2:20-ban található, amelyben Jézus üzeni a thiatirabeli gyülekezetnek: „De van valami kevés panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, aki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek.” Itt természetesen nem az ószövetségi Jézabel királynéről (1Kir. 18-21. rész) van szó, hogy ő vezette volna félre a gyülekezetet a hamis tanításával, de az sem véletlen, hogy az ő nevével van jelezve ez az asszony: mert ugyanazt a szellemiséget képviseli, mint Jézabel, és ez lehet egy nőként megjelenő gonosz szellemi lény. A vele való paráználkodás pedig itt szellemi paráználkodást jelent, pontosan azt, amibe az ószövetségi Jézabel királyné vezette Izraelt (2Kir. 9:22), nagy átkot hozva ezzel számukra Istentől.

És egy női alakban leírt gonosz szellemi lény a Jelenések 17-18. részében hosszan ecsetelt „nagy parázna”, a szellemi Babilon is:

„Jel 17:1 És jöve egy a hét angyal közül, akinél a hét pohár vala, és szóla velem, mondván nekem: Jövel, és megmutatom neked a nagy paráznának kárhoztatását, aki a sok vizen ül;

[…]

Jel 17:4 Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele utálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával,

Jel 17:5 És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja.”

Többek közt ez is az oka, hogy a Bibliától távol áll mindenféle női istenség – az összes ilyen kultuszt bálványimádásnak nevezi, amelynek forrása a nagy Babilon.

Egy további ószövetségi példa erre a Jeremiás korában a zsidók által tisztelt „ég királynője” a Jeremiás 7:8-ban: „A fiak fát szedegetnek, az atyák gyújtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek.” Ez az asszony a babiloni vallás Szemiramiszával azonos, eredetileg az ő címe volt az „ég királynője”, az anyaistennő.

A katolikus vallásban a „Boldogságos Szűz Mária” megszólítása, akit kineveztek ugyanennek a „Regina coeli” (Ég Királynője) cím birtokosának (az Isten Anyja cím mellett).

Nem tudom, elbírja-e ez a komment, ha ezt leírom, de: ha olyan példákat szeretnél, amikor női formában jelennek meg természetfeletti lények embereknek, kezdd talán a Mária- (vagy Ég Királynője?) jelenéseknél!

#Kérdező (bocs, hogy a végére hagytalak :D)

„Énók könyvével miért kell óvatosan bánni? Pál is idézett belőle.”

Júdás apostol idézett tőle. :) De úgy értettem ezt, hogy mivel Énók könyve nem került kanonizálásra a Biblia összeállításakor (és okkal), úgyhogy a hozzáállásom szerint ugyanúgy fenntartásokkal kell kezelni az állításait, mint bármely más apokrifnek.

„én úgy tudtam eddig, hogy a fogantatásnak egyszer van a biológiai része és a másik a szellemi rész, ami Istentől függ. Tehát Ő megteremt egy szellemet, aki testet ölt…” stb.

A fejtegetésed érdekes, a kérdésfeltevésed logikus, de olyan kérdésre sajnos nem tudok neked válaszolni, hogy Isten miért tesz vagy miért nem tesz valamit, különösen olyan ügyben, hogy ki születhet és ki nem… :)

„Kíváncsi lennék, hogy szóltak-e a nőknek, hogy ők angyalok egyébként. Vajon nem ijedtek meg tőlük?”

Nem írja a szöveg, csak spekulálni tudok, de igen, elképzelhetőnek tartom, sőt azt is, hogy akár erőszakot is alkalmaztak. Azt sem írja a szöveg, hogy vajon milyen formájukban jelentek meg és hogy történt pontosan a gyermeknemzés. De a Bibliában ha egy angyal rendes kinézetében (mint számos helyen, pl. Dánielnél) jelent meg valakinek, az mindig rettentő ijesztő volt annak az embernek, sok esetben ájulással járt. A szodomaiak és Lót azért nem ijedtek meg, mert teljesen emberi formában látták az angyalokat, de mint a történetből kiderül, azok ettől függetlenül birtokában voltak természetfeletti képességeiknek.

„Azt egyáltalán nem értem, hogy miért kell a nőknek az angyalok miatt kendőben imádkozni. A hatalmi részt végképp nem értem. A nőknek nagyobb a hatalmuk mint az angyaloknak? Vagy, hogy meg ne tetszenek az angyaloknak, akik férfiak? Az angyaloknak vajon ugyanúgy vannak azok a bizonyos vágyaik mint az embernek? De az, hogy lehet? Eddig azt gondoltam, hogy teljesen másfajta teremtmények.”

Szeretném megismételni azt a javaslatomat, hogy olvasd el az 1Korintus 11-ben: [link]

A lényeg számodra a 7. versben lesz: a Pál által képviselt felfogás szerint (én pedig hiszem, hogy Pál a Szent Szellem által ihletett dolgokat írta le, mint ahogy erre többször hivatkozott is), a férfinak azért nem kell befednie a fejét, mert ő „az Istennek dicsősége”, míg az asszony „a férfiú dicsősége”.

Az újszövetségi keresztény családfelfogás szerint a keresztények közötti házasságok Krisztusban köttetnek (mivel mindkét házas fél Krisztusban van). A család tökéletes egysége pedig úgy valósítható meg, ha a család minden tagja a megfelelő tekintélynek alá van rendelve. Az Isten által megszabott tekintélyrend szerint Krisztus a feje a férfinak, aki a családfői szerepet tölti be (tehát a férfi Krisztus tekintélye alá van rendelve), a férfi a feje a feleségnek (a feleség a férfi tekintélye alá van rendelve), és a feleség pedig a gyermekeknek (akik mindkét szülő tekintélye alá vannak rendelve). Így az egész család isteni irányítás alatt marad, és Isten dicsősége Krisztusról a férfira, a férfiról az asszonyra, az asszonyról pedig a gyermekekre „tükröződik”, így betöltve az egész családot.

A „hatalmi” rész ugyanezzel van összefüggésben. A nő fejének befedését „az angyalok miatt” azért hívja Pál „hatalmi jelnek”, mert a nő ezzel jelzi, hogy a férjéhez tartozik, „tekintély alatt van”. A tekintély nélküliség egyfajta (szellemileg) védtelen állapotot jelentene számára. [Mint azt hiszem írtam is előbb, nem világos, hogy van-e ennek bármi köze a szexualitáshoz, de nem is lehet teljesen kizárni.] Pálnál máshol is olvashatunk ezekkel a családdal kapcsolatos dolgokról, amiből az is kiderül, hogy a házasságkötés előtt a lány az apja tekintélye alatt van, így ideális esetben sosem marad „tekintély nélkül”, mert a házasságkötéskor átkerül a férfi „tekintélye alá”. A (felnőtt) férfi pedig mindenkor közvetlenül Krisztus tekintélye alá tartozik, így ő sem marad „tekintély nélkül”.

Megint csak a spekulációm, de feltételezem, hogy az ilyen viszonyok a szellemvilág számára ugyanolyan „láthatóak”, nyilvánvalóak, mint nekünk az, hogy kb. milyen korúnak becsülünk egy idegen embert, és az alapján hogyan (milyen tisztelettel, tegezés/magázás stb.) viszonyulunk hozzá.

Mindez valószínűleg sokkal érthetőbb volt a Pál korabeli embereknek, mint nekünk (sőt magától értetődő), ez a 13. versből nagyon jól kiderül: „magatokban ítéljétek meg!”, amit akár úgy is mondhatott volna, hogy „hát hisz ti is meg tudjátok ítélni, hogy így van”. Mi egy más kultúrában, más családmodellekkel élünk, és különösen más a mai társadalomban a nők szerepe, amit figyelembe kell venni a keresztény családokban is, épp ezért én nem is nagyon tudok olyan közösségekről, ahol kifejezetten hangsúlyoznák Pálnak ezeket a tanításait.

Nem mondom, hogy ma mást mondana Pál, vagy hogy ez már egy „meghaladott” tanítás lenne, szerintem abból semmi nem meghaladott szellemi értelemben, amit Pál leírt. De tudomásul kell venni (és tudomásul is veszem), hogy a Bibliában egyes életszabályok területén lehetnek olyan dolgok, amelyeket nem tudunk vagy nem is akarunk ugyanúgy megvalósítani, mint az ókorban. (Persze ez nem jelentheti a kifejezett parancsolatok közti válogatást a mai korízlésnek megfelelően!)

Hogy csak egy gyakori példát mondjak, Salamon („a legbölcsebb ember”) szerint „Péld 20:30 A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig ható csapások.”, és azt is ő írta, hogy „Péld 23:13-14 Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal. Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.” Ezek ma a modern nyugati társadalom számára „megbotránkoztató” állítások, amelyeket rendre kiragadnak a Bibliából, a „barbárságát” igazolandó. Nyilvánvaló, hogy én ma nem nevelhetem így a gyerekemet, és hadd tegyem hozzá gyorsan, nem is lennék képes rá.

Tehát hogy tisztázzam az egészet, én nem állnék neki egy keresztény nő ismerősömet sem győzködni, hogy tegye fel a kendőt a fejére ima alatt, „merthanemakkor-húdemileszazangyalokkal”, de hiszek benne, hogy aki a Bibliát olvasva megfogad belőle valamit az életmódjával kapcsolatban, az hasznos lesz az ő számára, és kedves Isten előtt. Van olyan keresztény nő ismerősöm, aki az 1Kor. 11 miatt befedi a fejét egy kendővel ima közben, mások meg nem. Hadd valljam be azt is, hogy én is imádkoztam már sapkában, ha nagyon hideg volt. :)

Fontos felismerni, hogy Pál nem a „parancsolat”, „bűn”, „tiltás” stb. fogalmakkal vezeti fel ezt a tanítását, hanem a „megcsúfol”, „éktelen”, „illendő” fogalmakkal hozza összefüggésbe. Ugyanúgy, ahogy a férfiakra vonatkozóan pedig nem azt mondja, hogy bűn vagy tilos hosszú hajat növeszteni, hanem hogy „csúfság”, a nőnek pedig a hosszú haj „ékesség”. De egy kicsit ezzel elkanyarodtam az eredeti témától. :)

Remélem, sikerült egy-két dologra válaszolnom!

Énok könyvével óvatosan. Vajon miért?

Ha elolvastad Énok könyvét, és elolvastad a Biblia könyveit, láthatod, hogy a Biblia nagyon következetesen törekszik a lényegre. Sehol nem olvasni, hogy belemenne olyan részletekbe, mely lényegtelenné tenné, vagy nem törekedne a lényegi mondanivalóval párhuzamosan levezetni történéseket, történeteket.

Csak egy egyszerű példa. Ha megnézed, hogy milyen emberek tetteivel foglalkozik, csak Krisztus felmenőit veszi sorra. Ádámtól, Jákobon, Dávidon keresztűl Krisztusig. Minden Kriszusról szól. A nemzetségtáblázatokban Krisztus nemzetségét veszi sorra. Már az IMózesben is.

Ezzel szemben Énok könyve nagyon érdekes olvasmány, de virít belőle az emberi regényesség (szerintem). Belemegy érdektelen részletekbe, hogy milyen levele volt a tiltott gyümölcs fájának, Pontosan miről beszéltek a bukott angyalok egymással, stb. Érdekes, érdekes, de egyáltalán nem szükséges. Nem tesz hozzá és nem vesz el a lényegből.

Ettől igazán jobb Mózes apokalipszise, melyben Ádám meséli el például a paradicsomi kiűzetést. Megemlíti az angyalokat, hogy kiűzés alatt sírva engedelmeskedtek Istennek, csaknem szembeszegűltek Isten döntésével, és a végén dicsérték az Urat. Gyönyörű történet, ami már talán hozzá is tesz a lényeghez, de semmi esetre sem ellentételesen.

Lehet, hogy az apostolok említették Énok könyvét, de még az is lehet, hogy egyáltalán nem Énok könyvéből említettek, hanem egy olyan írásból, ami egyáltalán nem maradt fent. Talán egy olyanból, mely még bizonyítani is tudná Jézus megváltó mivoltát, amely miatt elvetették végleg a zsidók azt az írást. Ez csak egy hipotézis, de nem megvetendő, hiszen honnan tudhatnánk, hogy Énok könyvéből idézett. Egyedül Júdás levelében hivatkozik konkrétan Énokra és az ő prófétálására, de nem Énok írására, és egyáltalán nem biztos, hogy arra, mely a mi "kezünkben" is van.

#18: egyetértek mindenben, de mint a #4-ben is leírtam, a Bibliában a Júdás 1:14-15-ben az apostol szinte szó szerint idézi Énók könyve 1:9-es versét, amelyet részben egy etióp nyelven írt Énók könyvéből, részben a kumráni tekercsekből ismerünk, mindegyik korábbi Júdás apostol koránál. Viszont az is biztos, hogy nem a bibliai Énókh írta - ez egy pszeudoepigráf irat.

#19: igen, ezek az írások, mint sok más apokrif és pszeudoepigráf könyv a kumráni tekercsek közül, nem tekinthetők a Bibliával egyenértékűen hiteleseknek. Szerintem a #18-as válaszoló korrektül leírta a lényeget. Érdekes olvasmány, de nem teljesen kompatibilis a Biblia egészével.

Az angyalok bukásáról elég kevés biztos dolgot lehet megtudni a Bibliából, de az pl. biztos, hogy angyalok már az ember, sőt a Föld teremtése előtt is voltak (ld.: Jób 38:4-7), és az ember bűnbeesésének története azt is egyértelművé teszi, hogy Sátán lázadása (Ezék. 28., Ézsa. 14.) már az ember teremtése előtt meg kellett hogy történjen az egekben, és a Szentírás arra enged következtetni, hogy az angyalok jelentős részét magával rántotta a bukásba (egyesek szerint az 1/3 részüket, a Jel. 12. alapján, de ezt az értelmezést nem mindenki fogadja el).

Az Újszövetségben is számos alkalommal említik a gonosz angyalokat, mint Sátán szolgáit, illetve az ő királyságának a különböző hierarchikus szintjein elhelyezkedő lényeket.

Én úgy gondolom, hogy azok az angyalok, akik az ember nőkkel szexuális kapcsolatba léptek az 1Móz. 6. szerint, már előtte is bukott angyalok lehettek, akik a Sátán szolgái voltak. Péter apostol szerint Isten a mélységbe, fogságba vetette őket az ítélet napjáig (2Péter 2:4). De nem tudjuk, hogy az angyalok mekkora csoportját érintette ez az intézkedés, de mint írtam, az Újszövetség több helyén le van írva a gonosz szellemi lények hierarchiája, tehát biztos, hogy Sátánnak továbbra is vannak alárendelt gonosz angyalai.

Jób könyvében valóban a Sátán is megjelenik Isten színe előtt a többi angyallal. Erre is van magyarázat: Pál azt írja a 2Kor. 11:14-ben, hogy "hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává." Vagyis könnyen lehet, hogy akkor a többi angyal észre sem vette, hogy a Sátán az, csak az Úr ismerte föl. Így fordulhatott elő, hogy "szabadon járt-kelt a Mennyben".

A Júdás 1:9. és a Dániel 10:13 között legfeljebb annyi kapcsolat van, hogy Mikáél neve szerepel, de két külön eseményről van szó. Perzsia fejedelme nem a Sátánnal azonos, hanem a Perzsia felett álló gonosz szellemi lény, aki nem akarta Gábrielt Dánielhez engedni. A Júdás 1:9 egy olyan eseményt jelent ki, ami Mózes halála (5Móz. 34:5) után játszódott le Mikáél és a Sátán között, de ami nincs máshol leírva a Bibliában. (Ennélfogva nem igazán lehet tudni, hogy mit akart a Sátán, illetve Mikáél Mózes testével, bár lehet sejtésünk.)

Hogy miért nem mert Mikáél káromló ítéletet kimondani a Sátánra, az benne van abban, amit ehelyett kimondott: "Dorgáljon meg téged az Úr!" Tudta, hogy az ítélet, az örökkévaló bírói hatalom kizárólag a mindenható Istent illeti meg. Ahogy meg is van írva: "az ítélet az Istené" (5Móz. 1:17), az Újszövetségben pedig Jézus azt is kijelentette, hogy az Atya teljes mértékben átruházta a Fiúra, vagyis Jézusra az ítélkező jogkört ("Ján 5:22 Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta").

Júdás mondanivalója azzal, hogy ezt felhozza példának (olvasd végig a levelét!), az, hogy ha még a szent angyalok sem mondhatnak ki ítéletet a "hazugság atyjára", Sátánra, akkor egy embernek sem szabad a "hatalmasságok" [uralkodók] és "méltóságok" [tekintélyek] (8. v.) ellen káromlást vagy ítéletet szólnia. (Egész pontosan itt a 'blaszphémeó' kifejezés szerepel, ami egyaránt jelenti másnak a gyalázását, rágalmazását, és az istenkáromlást is.)

Egy figyelmeztető levelet írt tehát a gyülekezetnek, úgy kezdi: "kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott. Mert belopózkodtak valami emberek..." Tehát ez olyan emberek miatt írt, akik keresztény hívőknek adták ki magukat, de mind teológiájukban ("az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják"), mind életmódjukban ("a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják", és még hosszasan sorolja) veszedelmes eretnekségeket csempésztek be az egyházba.

A teendő pedig: "Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által,

tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre."