Jehova Tanúihoz szól a kérdésem. Nálatok hogyan működik a párkapcsolat?

Az az egyik nagy baj, hogy az őrtorony szervezet nagyon-nagyon korlátozza a tagjait. Ha valaki megszeg valamit, akkor arra kellemetlen vallatás vár... Még a magánéletükben is korlátozva vannak, ami szerintem nagyon nem helyénvaló! A magánéletbe való beleszólás és korlátozások sértik az emberi szabadságjogokat.

A magánélet korlátozása eléggé keméynen szektára val!!!

Ezen kívük sokszor engem is nagyon korlátozni akartak olyan dolgokban amik semmi rosszat nem tesznek, sőt... Ekkor mondtam én: "Ez egy hatalmas szekta..." Innentől nem foglalkoztam már velük, de nem csak ez volt az oka amiért befejeztem a tanúkkal a bibliatanulmányozást, hanem sok más dolog is...

A kérdezőnek írom:

Nyugodtan tegeződjünk. Mindenkivel tegező viszonyban vagyok.

A nagy kérdéseid egy részére megadtad a választ.

A volt barátnőd figyelmeztetett, hogy nem lesz egyszerű. Ahogyan sejted is, nem akarta áthágni a szabályokat, majd megtette, a lelkiismerete fellázadt, majd elmenekült. Azt is jól látod, hogy ilyenkor nem szabad a hölgyet "zaklatni", mert 100 százalékig biztos, hogy ellenséggé válsz - így is lett.

A To Verdener teljes egészében még így is érdekes lehet.

Azt, hogy ki a hibás, nehéz megmondani, nem is biztos, hogy érdemes keresni. Ha te, ha nem, akkor se vádold magad. Meglehetősen sok hasonló ügy azt valószínűsíti, hogy volt valami ok, amiért a volt barátnőd kifele keresett valakit.

Sajnos és ezt tényleg nagyon sajnálom, ilyen helyzetben eleve a vesztes oldalra kerülsz. A gyülekezet, a család ellened van. Nem neked szurkolnak, szegény lány meg azt sem tudja hova meneküljön, kinek van igaza. Ilyenkor lenne jó, ha mindenféle érzelmi vagy hitbeli zsarolás nélkül, nyíltan lehetne beszélni, de amint látod a mi hitünkben ez nem egyszerű.

A másik kérdéscsoportodra az exbarátnőd a válasz. Komolyan hiszi amit tanítunk, fél a kiközösítéstől, mégis elkövet olyanokat, ami már a határon van. Nagyon sokan így vannak ezzel. Ezt csak akkor láthatod, ha köztünk élsz és a felszínes köszönések, beszélgetések mögötti világot is meglátod.

Az, hogy az ilyen ügyek milyen módon kerülnek elintézésre a helyi véneken múlik, ezért vannak olyan gyülekezetek, ahol kicsit más a "módi". Ezt öltözködésben észre lehet venni, de a kívülállókkal való kapcsolat ügyében alapvetően van egy idegenkedés. Sokszor egyébként úgy érzem, hogy a leendő házasságok védelme érdekében ez nem is annyira ártalmas.

Nem azt akartam neked írni, hogy a szabályokat, javaslatokat szándékosan NEM AKARJÁK megtartani. AKARNI, a nagy többség akarja és ennek megfelelően viselkedik is. Azt, hogy akkor is megtartani az előírásokat, amikor van kísértés, azt nehezen tudjuk megvalósítani. A szerelmi kapcsolat pedig ilyen.

A mi gyülekezetünkben és az én "hatókörömben" teszek ezért az egészért, nem is keveset. Egyrészt engedem, hogy ezekről legyen beszélgetés. Nem akkor, amikor "ügy" van, hanem még előtte. Ebben a megelőzés híve vagyok.

Ha oda jutunk, hogy baj van, akkor igyekszem az isteni megbocsátás szellemében eljárni. Nem az a cél, hogy az ember sarokba álljon, mivel Jézus már "beállt a sarokba helyettünk". Egész konkrét esetet nem szívesen írnék le, mert ezek bizalmas ügyek, de nem az a cél, hogy az illetőt kiközösítsük, hanem segíteni akarunk.

Nálunk abban van eltérés, hogy ezt komolyan gondoljuk. Nem gondoljuk, hogy egy "ítélettel" meg van oldva a helyzet. Ilyen esetekben lépni kell, hogy az oda vezető útról megfordítsuk az illetőt és megakadályozzuk, hogy visszatérjen rá. Ennek kulcsa az, hogy megértetjük, hogy miért tilt meg Isten bizonyos tetteket. Rámutatunk, hogy ez mitől véd, hogyan lehet megállni a kísértéssel szemben és milyen következményekkel járhat, ha nem így jár el valaki.

A prédikáció (előadás) vagy a dialógusok szerintem nem jók a megelőzésre. Szükség van arra, hogy a veszélyben lévő kibeszélhesse amit érez, hogy őszintén, minden rossz következmény nélkül beszélhessen a gondjairól. Erre négyszemközti beszélgetések vagy hatszemközti beszélgetések a legjobb fórumok. Szoktunk "veszélyeztetett" csoportoknak közös teadélutánt szervezni, hogy beszélhessenek a gondjaikról.

A magam területén így teszek ellene. Ettől függetlenül a probléma él: a kísértésnek nehéz ellenállni. A magam példájából is tudom, nem véletlenül állok és állunk így hozzá a mi gyülekezetünkben.

Volt olyan kérdésed, hogy esküvő előtt lehet-e csók? Lehet. Szexuális kapcsolat nem, de csók, kézfogás lehet. Ebben a kiadványaink szövegei tulajdonképpen azt írják, hogy vannak korlátok, de a két emberen múlik, hogy mikor lépnek túl rajtuk (a szexualitásban egyértelmű a határ: esküvő).

Még mindig a kérdezőnek:

Nem tudom, hogy írhatom-e neked, de szerintem ez a lány már csak múlt lehet. Egyszerűen azért, mert olyan sok rossz élmény is érte őt a kapcsolat során, hogy nem fog újra belemenni. Szerintem neked sokat segítene, ha a múlthoz sorolnád a lányt, levonnád a tanulságokat (bár a soraid azt tükrözik, hogy ez megtörtént) és a következő alkalommal hasznosítanád.

Igazat adok neked abban, hogy az ember életében van egy olyan első, igazi szerelem, aminek kicsi az esélye, hogy újra lehessen. Úgy gondolom, hogy a lottó ötösnél azért jobbak a kilátásaid. Ugyanis lottó ötöst nyert embereket nem ismerek, de olyanokat igen, akiknek sikerült találni valaki mást, akivel minimum ugyanolyan jó :)

Tehát férfiként javasolnám, hogy az exbarátnőd írd át a gondolataidban a jelenből a múltba és próbáld így tekinteni, mint emléket. Hidd el, sok nő van, aki örülne annak, ha valaki így szeretné őt, ha ennyire rajongana érte. Add olyannak ezeket, aki viszonozza, aki kedvezően fogadja. Jobban jársz te is.

Kedves hittestvéremnek, aki megkritizált:

A keresztelkedési dátumom, kinevezési dátumom azért nem írom meg, mert ezek alapján bizonyos helyen azonosítani lehet bármelyik vént. Biztos te is tudod, hogy ezek rögzített adatok. Mindketten tudjuk mennyi vén van az országban, egy keresztelkedési dátum, egy kinevezési dátum önmagában is azonosít. Főleg akkor, ha szűkíthető városra, családi állapotra (amiről azért írtam rendesen).

Így sem tartom kizártnak, hogy olyasvalaki, aki velem azonos gyülekezetbe jár, egyszerűen felismer. Tőlük nem félek.

Amúgy szívesen adok tanácsokat arra vonatkozóan, hogy ki, milyen filmet nézzen meg. Egy filmnek, ha az jól van megcsinálva, óriási ereje van. Főleg az általam ajánlott To Verdener, már csak a színvilágában sem semmi!

Megértelek, hogy le akarsz leplezni és olyanokat írsz rám, amiket írsz. Azért kívánom neked, hogy amikor bíróid lesz, velem találkozz. Akkor majd megérted amiket szegény fiúnak írtam és örülni fogsz, hogy nem valami vaskalapos szolgatársammal akadtál össze. Isten az irgalmasságot szereti.

"Az a film szerinted kinek a muve??? Nemde egy hitehagyotte???"

Kinek a műve? Niels Arden Oplev. Nem hitehagyott. Miért lenne az?

Amúgy láttad? Csak azért kérdezem, mert ezt írod: "Szerinted kinek a celja h ilyen arto szinbe mutassa be a szervezetunket?"

Szerinted ilyen képet fest le a szervezetről?

Én láttam többször is.

Ajánlani azért ajánlom, mert pont olyan helyzetet dolgoz fel, amiben a kérdező is van. A film végét nem árulom el, de nem véletlenül ajánlottam a kérdezőnek.

A film nagy előnye a képi világ, a dramaturgia tökéletes, biztos vagyok abban, hogy a kérdezőnek lelkileg sokat segítene.

Azt hiszem nem kell azon vitatkoznunk, hogy vannak-e vaskalapos vének vagy sem. Te is tudod, én is, hogy a vének döntései mennyire erősen szubjektív jellegűek.

Ha azt állítod, hogy a vének mindig, minden esetben a kiadványok által írtak szerint járnak el, akkor vagy a vének munkáját nem ismered, vagy a kiadványokat nem olvasod ilyen szemmel. Például elő van írva, hogy milyen időközönként kell MINDEN hírnöknél pásztori látogatást végezni. Szerinted ezt hány vén tartja be rajtunk kívül? A többség, általában az előírtak szerint jár el?

Azt, hogy keveredsz-e vagy sem bírói ügyekbe, kár előre eldönteni. Néha meglepő élethelyzetek állnak elő és nálunk is vannak "kabátlopási" ügyek.

A film hitehagyottságáról egyszerű meggyőződni. Nézd meg, hogy mit írnak a kiadványaink a hitehagyásról. A film nem teljesíti a kritériumokat. Azért nem ajánlanék ellenséges lelkületű filmeket. Ezzel nagyon megrágalmaztál engem! Nem mintha nem lenne hozzá jogod, de nem kellene reflexből káromolni a hittestvéred.

A kérdezőnek:

Most már határozottabban írom: nézd meg a To Verdenert, tényleg segíteni fog.

A kiadványaink mondatai tulajdonképpen azt írják, hogy a csók nem tiltott. Ha alaposan értelmezed a kiadványok mondatait, akkor két dolgot mondanak róla.

1. Csak akkor lehetséges, amikor a két fél már nagyon biztos abban, hogy össze fognak házasodni.

2. Ez egy akárhanyadik lépés a szexuális kapcsolathoz (nem első, de nem is utolsó), ezért a másik érzelmeinek tiszteletben tartása miatt sem szabad idő előtt elkezdeni.

Saját kiegészítésem: tudom, hogy a gyakorlatban hogyan valósul meg. Álláspontom, tapasztalatom már korábban leírtam.

Úgy gondolom, hogy a szabad-e csókolózni nem a probléma lényege, hanem teljesen máshol van. Az ilyen kérdéseket,ügyeket nekünk kellene máshogy megközelíteni. Nem azért, mert nem értek egyet valamilyen mértékben az előírásokkal, hanem a tilalmak, engedélyek halmaza nem segít annak, aki éles helyzetben van. A gyökerénél kellene megfogni, amire nem terjed ki a kérdésed, ezért nem részletezem a korábbiakhoz képest.

Ami téged érint, az a külső személyekkel való viszony problémája. Az a helyzet, hogy a magam részéről látom a külső személlyel létesített szerelmi viszony hátulütőit. E miatt a gyülekezet minden tagja félti és ellentanácsolja a gyülekezeti hittestvérét a kapcsolattól. Viszont 3 probléma egyből adódik:

1. Senki nem foglalkozik azzal, hogy miért "kint" keresi valaki a szerelmet, mindenki a tünetekre ugrik rá

2. Az ellenmozgások, az ilyenkor érkező aggodalmak, figyelmeztetések a gyülekezeteink tagjait a kívülálló karjai felé űzik (túl sokan, túl vehemensen és nagyon rosszkor, rossz módszerrel akarnak tanácsot adni)

3. Abban a pillanatban, amikor a hittestvérünk szakít, azt hisszük, hogy a probléma megoldást nyert - pedig csak átkonvertálódik.

És persze jönnek az érzelmi sérülések az egykori szerelmesekben, rossz hírünket keltettük, a gyülekezeti valós eljárások sérülnek és rögzülnek. Gondolok arra, hogy a tanácsadási kultúránk minősége romlik, érzéketlenek vagyunk, halálosan megsértjük egymást. A Biblia kijelölt emberekre bízza a tanácsadást ilyen helyzetben és a módot is megadja (kritikusaimnak: Galata 6:1). Valahogy mindig úgy alakul, hogy pont akkor, amikor nagyon alaposan átgondolt tanácsadásra-segítségre lenne szükség, akkor nem sikerül. A te eseted az adott családdal amúgy ilyen.

Nem tudom, hogy érzed-e, hogy a volt barátnőd mitől félt. Attól, hogy valaki "jelenti őt", hogy lebukik és akkor mi lesz. Ez nekem, mint aki felelős vagyok másokért - riasztó jelenség. Olyan sok rossz üzenete van és egyben olyan kemény kritika a gyülekezetünk közösségével szemben, hogy az leírhatatlan. Nem a volt barátnődet hibáztatom ebben, hanem azt a gyakorlatot, ami ilyen helyzetet idéz elő.

Mivel a volt barátnődet nem ismerem személyesen, ezért nem tudok a szándékairól véleményt mondani. Általános jellegű észrevételem az, hogy a "lélek kész, de a test erőtlen" - rám is vonatkozik. A magam munkájában ezért tartom fontosnak, hogy empatikusnak, irgalmasnak kell lenni, nem a büntetésre kell hajtani, hanem a valódi segítségre. Az előkerülő problémás helyzetek a maga valóságos mivoltukban azt mutatják meg, hogy a rendszerben hiba van. Amíg a hibát nem oldjuk meg, addig csak a tünet módosul. Például - nem a barátnődre írom, általában értem - a világi fiúval félt a lebukástól, keres valakit a gyülekezeten belül. Mondjuk azért, mert őneki is ugyanolyan kockázat lebukni, tehát az elleplezésben együttműködőbb. Ezért írtam, hogy a tettek számítanak, nem a szavak.

Azt nem kívánom, hogy elbukjon szegény, de azt igen, hogy kerüljön olyan személy közelébe, aki segít a valódi problémáit orvosolni.

Neked meg újra azt javaslom, hogy a lelki nyugalmad hosszabb távon jobban alakul, ha megnézed a To Verdener-t :)