Kaptam 1 olyan Bibliát, amiben Isten neve így van írva: Jehova. Ez így helyes vagy Isten nem nézi jó szemmel hogy nem Jahve-nak hívjuk?

"Ez így helyes vagy Isten nem nézi jó szemmel hogy nem Jahve-nak hívjuk?"

- Istent ki hívja Jahvénak?

Öcsém milyen emberek. "Keress olyan vallást, amit a legjobban el tudsz fogadni"???? Hát ezen padlót fogtam! Isten az Isten, nem kell senkinek a hamis isteneket ajánlgatni!!!

Keresd az egyetlen IGAZ ISTENT! Jézus az út, az igazság és az élet! Senki sem mehet az Atyához, csak Őáltala!!!

Hívhatod Mennyei Apukádnak is! Abbának! Atyának!

Valószínű, hogy Jahve a helyes fordítás, de mivel magánhangzókat nem írtak abban az időben, így nem garantált. De majd valaki (nálam okosabb) jobban elmagyarázza ezt Neked.

Szerintem Istennek nem az a legfőbb gondja hogy hová rakosgatod a magánhangzókat egy olyan névben, amit amúgy is ritkán használnak. (Nevemet hiába szádra NE VEDD!) Hívd ahogy akarod, Atyának, Úrnak, drága Istenemnek, ugyanis nem az számít. Ne sértsd meg Isten intelligenciáját azzal, hogy ha nem a megfelelő módon szólítod Őt, akkor oda se figyel.

Egyébként annak ellenére, hogy keresztény vagyok, én az elsővel értek egyet. Nem ajánlgatok hamis isteneket senkinek, de én is úgy találtam rá Jézusra,hogy kerestem Istent, és mennyivel jobb keresés eredményeképp rátalálni, mint vakhittel: a Biblia azt mondja hogy Ő az egyetlen út és punktum. Szerintem ez gondolkodó embereket nem igazán elégít ki.

Egyébként a Károli fordítás is azon a néhány helyen, ahol Isten neve ki van mondva, Jehovát ír, mivel őt a héber kiejtés kevésbé foglalkoztatta. Ez is mutatja, hogy az Úr nevének kiejtése nem teológiai kérdés.

Freya

[link]

Isten neve nem olyan értelemben vett név, mint az ókori isteneké, akiket a nevüknél fogva bármikor meg lehetett idézni. Isten úgy mutatkozott be Mózesnek, hogy "Vagyok, aki vagyok (ehjeh, aser ehjeh) … a Vagyok (ehjeh) küldött … az ÚR [JHVH] küldött" (2Móz 3:14-15). A héber írás csak mássalhangzókat rögzített, és amikor a zsidók az Írást felolvasva a négy betűhöz (JHVH) értek, tiszteletből Adonáj-t (az Úr, Uram) mondtak, így a szó pontos kiejtése feledésbe merült. A szó a kutatók szerint a létigéből ered, ezért a ma leginkább valószínűsített JaHVeH változat tkp. a létige jövő idejű, műveltető alakja: "aki léteztetni fog" = aki majd éltet? (Ez azonban bár nyelvtanilag elfogadható, de nem használt alak.) A modern Ószövetség-fordítások többsége a Jahveh szót is az "Úr" szóval, de kis kapitális betűformával jelzi: "Úr". A Károli fordításból, a magyar irodalomból és Jehova Tanúi révén közismert "Jehova" változat középkori eredetű teológiai műszó. A JHVH mássalhangzói alá odaírták az Adonáj magánhangzóit, hogy a JHVH-t olvasó Adonájt mondjon, de egyes középkori teológusok a JHVH mássalhangzókat ezekkel a magánhangzókkal egybeolvasták. Így keletkeztek a Jahovah vagy Jehovah stb. változatok. (A "Jehova" változat héber fülnek éppen olyan lehetetlenül hangzik, mint magyarul az "Isten" mássalhangzóiból és az "Uram" magánhangzóiból összerakott "Ustan").

A zsidók Istent a mai napig úgy is hívják: "a Név" (ha Sém). A bibliai héberben ugyanis nincs szó a "személy"-re, ezért használja a "név" szót: pl. "Isten nevét segítségül hívni" = magát Istent segítségül hívni; "Isten nevét magasztalni" = magát Istent magasztalni azért, aki Ő. Ez a számunkra furcsa szóhasználat átment az Újszövetségbe is, pl. Csel 1:15 "százhúsz név sokasága" = százhúsz főnyi sokaság, vagy Csel 4:12 "nem is adatott az embereknek az ég alatt más név" = nem adatott senki más.

A név a héber gondolkodásmódban nem csupán a megkülönböztetést (megszólítási módját), hanem az illető tulajdonságait, jellemét is kifejezi. Istennek is sok neve van a tulajdonságai és tettei, illetve a hívők tapasztalatai alapján, pl. az Úr, a Mindenható, a Legfelsőbb (Magasságos), Király, Vigasztalás Istene, Féltőn Szerető Isten, Kőszikla, Atya stb.