Biblia. Kire vonatkozik a lenti idézet?

Sátánra és az ő szellemiségére..

Ha meg az Ige szólt hozzád és érezted, akkor meg rád. Ami annyit tesz, hogy betöltötted az átlényegülésedet-azaz a belsőd teljesen sátánivá vált, megszünt az Isteni kegyelem lehetősége az életedre vonatkozóan-és elindul a visszaszámlálásod.

Sajnálom, nem kellett volna idáig jutnod. Biztos vagyok benne, hogy tenger figyelmeztetést kaptál, mielőtt ez bekövetkezett volna.

2+ Az eleje meg arra utal, hogy Isteni elhívásod volt, amit nem csak elvesztettél, de tudatosan cserélted fel.

Ez az Ige is erre mutat:

Ez 28:15 Feddhetetlen valál utaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned

Ha emberre vonatkozva történik ez a kijelentés:

"Ez 28:13 Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafírral, gránáttal és smaragddal; [és] karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél."

Az rengeteg pozitív Isteni tálentumot jelent. Ami megsemmisült benned miután átáltál a másik oldalra.

Szia

Az Ezékiel 28:12–14 úgy beszél ’Tírusz királyáról’, mint aki az Éden-kertben és „Isten szent hegyén” volt. Amikor a király – aki gyönyörűséges ruhába és felséges ragyogásba öltözött – a cédrusairól híres Libanoni-hegység lejtőin járt, az olyan volt, mintha az Éden-kertben és Isten hegyén járt volna.

Ezékiel jövendölése idején Libanon cédrusairól híres országa oly gyönyörű volt, hogy Ezékiel ihletés alatt ezt mondta Tírusz (Libanon tengeri kikötője) királyának: „Bizonyosan Édenben, Isten kertjében voltál. . . . Te vagy a felkent kerub, az oltalmazó és én helyeztelek hivatalodba. Isten szent hegyén voltál bizonyosan.” (Ez 28:11-14) Egészen helyénvaló akkor, hogy az i. e. hetedik században erről a különlegesen „szép” libanonbeli cédrusról úgy beszélnek, mint amely Édenben, „Isten kertjében” van. Tehát kedvező helyen volt, ragyogó kilátásokkal.

Az első bűnös és Tírusz királya: Az emberi bűnt és tökéletlenséget persze már megelőzte a szellemi birodalomban megmutatkozó bűn és tökéletlenség, ami Jézusnak a János 8:44-ben mondott szavaiból és az 1Mózes 3. fejezetében lévő beszámolóból is kiderül. Az Ezékiel 28:12–19-ben feljegyzett gyászdal ugyan egy embernek, ’Tírusz királyának’ van címezve, de kétségtelen, hogy párhuzamban áll Isten azon szellemfiának az útjával, aki először vétkezett. ’Tírusz királyának’ büszkesége, az, hogy ’istenné’ tette magát, és hogy „kerub”-nak nevezik, illetve az, hogy ez a rész beszél ’Édenről, Isten kertjéről’, mindenképp összhangban van azzal, amit a Biblia Sátánról, az Ördögről feltár, aki büszkeségtől felfuvalkodottá vált; őhozzá köthető az Édenben megjelent kígyó, valamint őt nevezi a Biblia úgy, hogy „ennek a világrendszernek az istene” (1Ti 3:6; 1Mó 3:1–5, 14, 15; Je 12:9; 2Ko 4:4).

Tírusz névtelen királya – aki abban a városban lakott, amely azt állította, hogy „tökéletes szépségű” –, maga is ’telve volt bölcsességgel, szépsége tökéletes [a héb. ká·lalʹ szóval rokon jelző]’ volt, ezenkívül tetteiben „feddhetetlen [héb.: tá·mímʹ]” volt a megteremtése napjától fogva, mígnem igazságtalanság találtatott benne (Ez 27:3; 28:12, 15). Az Ezékiel könyvében olvasható gyászdal először és közvetlenül talán a tíruszi uralkodói vonalra alkalmazható, nem egy bizonyos királyra. (Vö. ezt azzal a próféciával, amely az Ézs 14:4–20-ban „Babilon” egy meg nem nevezett „királya” ellen hangzik el.) Ennél a teljesedésnél arról lehet szó, hogy a tíruszi uralkodók kezdetben barátságosak és együttműködőek voltak Dávid és Salamon király uralma idején, és ekkor Tírusz még hozzá is járult Jehova templomának Mórija hegyén való felépítéséhez. Először tehát nem volt hiba abban, ahogy a tíruszi kormány Jehova népéhez, Izraelhez viszonyult (1Ki 5:1–18; 9:10, 11, 14; 2Kr 2:3–16). A későbbi királyok azonban letértek a ’feddhetetlenség’ útjáról, és Isten prófétái, Jóel és Ámós, valamint Ezékiel, elítélték Tíruszt (Jóe 3:4–8; Ám 1:9, 10). Azonkívül, hogy ’Tírusz királyának’ útja kétségtelenül hasonlít Isten legfőbb ellenségének az útjára, a prófécia azt is jól mutatja, hogy a „tökéletesség” és a „feddhetetlenség” szót miként lehet viszonylagos értelemben használni.A Jelenések 21:1–5-ben olvasható prófétai kép garancia arra, hogy a megváltott emberiség tapasztalni fogja, hogy megszűnik a könny, a kesergés, a kiáltás, a fájdalom és a halál. A bűn és annak következménye, a szenvedés és a halál Ádám által fertőzte meg az emberiséget (Ró 5:12), és ezek is kétségkívül „a korábbi dolgok” közé tartoznak, amelyeknek el kell múlniuk. A halál a bűn zsoldja, és „mint utolsó ellenség semmisül meg a halál” Krisztus Királyság-uralma alatt (Ró 6:23; 1Ko 15:25, 26, 56). Az engedelmes emberiségnek ez azt fogja jelenteni, hogy visszanyeri azt a tökéletes állapotot, amelyet az ember a történelem kezdetén Édenben élvezhetett. Így az emberek nemcsak a hit és a szeretet tökéletességét fogják tapasztalni, hanem abban a tekintetben is élvezni fogják a tökéletességet, hogy megszabadulnak a bűntől, teljes mértékben és hiánytalanul meg fognak felelni azoknak az igazságos irányadó mértékeknek, amelyeket Isten állított fel az emberek számára.