Jehova Tanúi, ti mit gondoltok erről a bibliai részről? Ki ez a fehér lovon ülő?

Charles Taze Russell’s Studies in the Scriptures, vol. 7, p. 159, 1917 edition

“9:11. [And] they [had a] HAVE THEIR king [over them].— The same king as exercises general rulership over all the ecclesiastical affairs of this prevent evil world.

[Which is] the angel of the [bottomless pit] ABYSS.-”The prince of the power of the air.”— Eph. 2:2.

Whose name In the Hebrew tongue is Abaddon.— And he is “a bad one,” sure enough.— 2 Cor. 4:4.

But in the Greek tongue hath his name Apollyon.— That is, Destroyer. But In plain English his name is Satan, the Devil. As a means for preventing people from seeing the Truth, Methodism has been as efficient as any of the five systems previously described, or any that follow. All have been sadly misled and deceived by our great and wily Adversary; “Taken captive by him at his will”— 2 Tim. 2:26.

9:12. One woe is past— Methodism was the first woe of the epoch leading up to and associated with the Time of the End. It was a serious blow to the pretensions of the Papacy, but its days of usefulness have long since passed.”

Itt a Pusztító nem köznévként szerepel, hanem egy személy neveként. Nem mindenki lesz Abaddon, aki pusztít. Ennyi erővel ha lecsapsz egy szúnyogot, te is Abaddon leszel? Nem, az Abaddon szó, aminek a héberben megvan a maga eszmetörténeti háttere, és sehol sem pozitív alakként.

Abaddon (a héb. abad, 'tönkretesz' szóból): a romlás, a pusztulás helye. - A Zsolt 88,12; Péld 15,11; Jób 26,6; 28,22; 31,12: az alvilág. Jób 28,22 megszemélyesíti; előfordul Hénoch (etióp) könyvében és Illés apokalipszisében (10,7). Jel 9,11: a mélység angyalának, a héber neve, gör. megfelelője Apollión (pusztító, romlást hozó; célzás Apollóra). A rabbinista irodalomban a pokol 4 része közül az egyik.

A Sátán az a Csillag aki leesett az égből. Mert az igaz, hogy mind Jézus, mint a Sátán a mennyből jött, csak előbbi magától jött, tiszteletteljesen, addig az utóbbit úgy vágták ki, mint macskát sz@rni.

Olyan jelenet is van többször is a Bibliában, ahol Isten a Sátánnak megengedi, hogy ártson. Szóval a kulcsnál is egyik esetben azt olvasod, hogy eleve nála volt, a másiknál meg azt, hogy neki adatott. Szóval az ellentmondás nem itt van, hanem csak nem voltál elég figyelmes. :-)

„Az ötödik angyal megfújta a harsonát, és láttam, hogy egy csillag esett le az égből a földre, és neki adatott a mélység kútjának kulcsa.” (Jel 9:1)

a) Ki ez az égből leesett csillag? Nézzük meg a verseket, amelyek segítenek megérteni ezt a szakaszt

"Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket? Azt gondoltad magadban: én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat. Az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn, északon. Felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez! És lám! Az alvilágba zuhantál alá, a mélységes szakadékba." (Izajás 14:12-15)

"Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét." (Jn 12:31)

"Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is." (Jel 12:9)

"[Jézus] Így válaszolt nekik: "Láttam a Sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből." (Lk 10:18)

"Mert az Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre..." (2Pt 2:4)

"Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja." (Júd 6)

Ez teljesen egyértelmű: Tehát az égből leesett csillag a Sátán.

b) Az ötödik büntetőitélet abban áll, hogy a Sátánnak hatalom adatik, a pokolbeli lelkeket szabadon bocsáthatni az emberek romlására. Kulcsot adni, annyi, mint hatalmat adni; a mélység kútja, torka, a pokol. A sátán hatalmat kapott az alvilág, a pokol felett, ezért kapja meg a mélység kútjának a kulcsát. Vagyis a mélység kútja a pokol; ennek kulcsa a pokol fölött való hatalom. Egy angyal, a Sátán kapta meg, hogy nyissa fel és szabadítsa rá a démonokat az embervilágra. Az ókori világkép szerint a mindenség három rétegben helyezkedik el: fent a menny, Isten és a mennyei lények lakóhelye, középen a föld, az emberek és a földi élet, növények és állatok világa, lenn, a föld alatt pedig a halottak és a gonosz lelkek világa.

Vagyis botor próbálkozás azonosítani ezt a személyt Jézussal csak azért, mert 1:18-nál Krisztus kezében van. De ha megnézed, ott azt látod, hogy ez a kulcs nála van, itt pedig azt, hogy neki adatott. Egyértelmű: Isten gyakran felhasználta még a bukott angyalokat is céljai végrehajtására.

Jel 9, 1-11. Az ötödik harsona hangjára a gonosz lelkeknek egész serege jő elő az alvilágból, hogy az embereket a lelkiismeret mardosásával gyötörje és kétségbeejtse. A látomás a történelem-nek egész folyamata alatt megy teljesedésbe.

1. Az égből leesett csillag a sátán. (Luk. 10, 18; Jel. 12, 7—9.) A mélység kútja a pokol; ennek kulcsa a pokol fölött való hatalom. — 2. Versünk azt jelenti, hogy a pokol kísértései az egész világot betöltik. Ez a csapás a jelképes leírásban egyúttal a régieknek negyedik elemét, a levegőt is sújtja, — 3. A sáskák alvilági lények : gonosz szellemek. A sáskák Joel 1. és 2. fejezetében szintén az isteni büntetésnek eszközei, bár más értelemben. A skorpió is a sátánnak jelképe. A 4. vers (és folytatása) a gonoszoknak kétségbeejtő lelkifurdalásairól beszél. — 5. A skorpió október hónapjának csillagászati jegye; innen pedig a görög időszámítás szerint az év végéig (február végéig) öt hónapnyi időköz van. Versünk tehát azt jelenti, hogy a lelküsmeretfurdalás mindvégig gyötörni fogja a gonoszokat. Más magyarázók szerint a szent szerző azért említ öt hónapot, mert Keleten a sáskajárás az év öt legforróbb hónapjának félelmetes csapása. — 6. A lelkiismeret mardosása kínosabb a testi halálnál. — 7—10. A sáskák leírása a népies képzeletben élő centaurokra emlékeztet. A leírásnak egyes részei a sáskák által jelképezett gonosz szellemek erejét, hatalmát és kegyetlenségét tüntetik fel. — 8. A női haj egyes magyarázók szerint a bűnös gyönyörűséget jelenti, melynek élvezetére a gonosz lelkek az embereket csábítják. — 9. A vaspáncélhoz hasonló mellvért a gonosz szellemek szívtelen kegyetlenségét ábrázolja. (V. ö. Jer. Sir. 3, 65.) — 11. A sáskák királya az 1. versben említett bukott angyal. A mélység a pokol; Abaddon (végenyészet), a rabbik szerint a pokol fenekének neve, A görög Apollion = pusztító) név bizonyára gúnyos szójáték a pogányság egyik leghíresebb istenének, Apollónnak nevével.

12. Versünk azt jelenti, hogy az ötödik harsonának borzalmai után még rettenetesebb csapások következnek.

Az ötödik harsonaszóra lezuhan az égből egy csillag. A csillag azonos a sátánnal, akiről Jézus Krisztus szólt: "Láttam a sátánt, mint villámot, az égből leesni" (Lk 10,18). A sátán hatalmat kapott az alvilág, a pokol felett, ezért kapja meg a mélység kútjának a kulcsátA mélységből nagy sereg alvilági lélek tódul elő, mint a füst. A keleti ember elképzelésében a gonosz lelkek föld alatti börtönbe voltak bezárva (Júd 6). A gonosz lelkeket János sáska alakjában ábrázolja. A sáska ismeretes természeti csapást jelentett (Kiv 10,12-15), de jelentette a lovon támadó ellenséget is (Joel 1,4). A skorpió, amelynek szúrása igen fájdalmas, farkat kölcsönöz a sáskának. Jelképezi a pártusokat, akik félelemben tartották a római birodalmat, s lóhátról hátrafelé fordulva is nyilaztak, amint a skorpió visszafelé hajlított farkával szúr.A kínzás a lelkiismeret mardosása. Öt hónap - ennyi ideig szokott tartani a legrosszabb években a sáskák pusztítása a határban. Királyok Abaddon = pusztítás, illetve Apollion = pusztító, és azonos magával a sátánnal. Újabban a görög Apollóval azonosítják, aki eredetileg hetita-babiloni származású isten volt, majd Rómában a császárság védőistene lett. Szent János merő gúnyból teszi meg a császárság védőistenét az alvilág pusztító fejedelmévé.

Az ötödik harsonaszóra a gonosz lelkek egész serege jött elő a pokolból, hogy a lelkiismeret mardosásával gyötörje és kétségbe ejtse az embereket. az égről lehulló csillag a sátán. (Lk. 10,18, Jel. 12,7-9.) A sáskák a nép képzeletében élő kentaurokra emlékeztetnek. A leírás egyes részei a gonosz szellemek csábító erejét és kegyetlenségét fejezik ki. A sáskák királya az első versben említett bukott angyal. Abaddon, végenyészet, a pokol mélységének neve. Apollion, pusztító, valószínűleg szójáték a pogány Apolló isten nevével.

+ [link]

Jel. 12,9. szerint, a sátán levettetik a földre, s hatalom adatik neki, hogy azon romlást vigyen véghez, és Krisztus maga látja a sátánt, mint villámot leesni az égből (Luk. 10,18.); az itt említett csillag tehát a sátán, úgy hogy a vers értelme ez: Az ötödik büntetőitélet abban áll, hogy a sátánnak hatalom adatik, a pokolbeli lelkeket szabadon bocsáthatni az emberek romlására. Kulcsot adni, annyi, mint hatalmat adni; a mélység kútja, torka, a pokol.

A pokol, jelképes beszédben, tűzörvény, mely ha megnyittatik, füst száll föl abból, mint a tűz eredménye.

A füsttel sáskák jőnek a pokol torkából. A sáskák, prófétai szólásmód szerint, hadseregeket jelentenek (Joel 1,4. 2-ik jegyz.). Ilyenekűl jelennek meg itt is, mert úgy ábrázoltatnak, mint vértezett harczosok, fölhatalmazva, hogy ártsanak (7–10. v.), egy vezérök alatt (11. v.); azonban a szöveg igéit csak futólag tekintve is, mindjárt érszrevehető, hogy ezek nem földi harczosok; mert ezek nem tesznek kárt az országban (4. v.), mi a földi harczosoknál kerülhetlen; nem ölnek, mi a földi bajnokokról nem mondható; hanem csak az embereket bántják, s ezek között is csak azokat, kiket az Isten nem vett oltalma alá. Ezen jelekből világosan kitűnik, hogy e sereg pokoli nemű, a sátán serege, a gonosz lelkek hada. Ezeknek adatott a hatalom, hogy egy ideig a zsidókat legiszonyúbb gonoszságra, s legesztelenebb cselekedetekre csábítsák, s egyszersmind rémítően kínozzák.

A skorpiók igen mérgesek, hamar szúrnak, és fullánkjok, ha gyors segély nem érkezik, halált okoz.

"homlokaikon nincs az Isten jele" = nem tartoznak a büntető itélettől megoltalmazandó választottak közé (Jel. 7,3.).

A mélység angyala egyike a gonosz lelkeknek, kik erőre és hatalomra nézve egymás közt különböznek (Efez. 6,12.).

Abaddon = Apollion = Exterminans. Ezen, pokoli sáskaseregről szóló jövendölésnek teljesűlése szintúgy kimutatható a zsidó történelemben. A zsidók már Krisztus idejében ördögtanyák voltak, külsőleg tele szentes tettekkel, bensőleg gonoszsággal (Máté 12,44.45.); de az ő elvetett állapotuk, miután az iszonyú Messiásgyilkosságot elkövették, mindegyre növekedett, s legfőbb fokra hágott kevéssel a zsidó háború előtt és az alatt. Egészen pártokra szakadva, melyek egymást üldözik és marczangolják, minden gonoszba elmerűlve, minden erénytől távozva, emberi és isteni jogokat lábbal tiporva, és csak a vak dühösségtől s legesztelenebb gyülölettől ragadtatva, kevéssel teljes elpusztúlásuk előtt hű képei voltak a sátáni gonoszságnak, és példái oly rettegésnek, kétségbeesésnek és lelki elhagyatottságnak, minőt csak a sátán hozhatott létre. Flav. József, szintén zsidó, s részben szemtanúja ez inségnek, írja le e rettenetes állapotot. Azonban itt se kerülje el figyelmünket az, hogy ezen büntető itélet is a közel jövendő, a zsidó háború idején kivűl, egyszersmind a távolabbit, az utolsó időt is magában foglalja; mert a sátán dühössége, az emberek kisértésére és kinzására adott hatalma, az itt előadott mértékben sajátlag és betű szerint csak a végső korszakban, kevéssel a közitélet előtt (20. v.) fog bekövetkezni, úgy hogy mindaz, mit e korszak előtt tesz, csak előképe ezen utolsó és leghevesebb erőfeszítéseinek.

Az ötödik trombitaszó által kiváltott események részben a nyolcadik egyiptomi csapáshoz (Ex 10:1kk.), részben a Jóel 1–2. r-ben leírt sáskacsapáshoz hasonlítanak. A képet az eschatológiai helyzet és az apokaliptikus kifejezési mód démonikus vonásokkal színezi, és kozmikus méretűvé fokozza. A csillag, amely a mennyből a földre hull, mennyei lényt ábrázol (vö. Henoch 86:3; 88:1; vö. Jel 20:1). Az angyalnak „adatott” az „alvilág mélységének kulcsa”. Az abyssos (amelyet a bibliai hagyomány hol elválaszt a seoltól, hol együvé helyez vele vö. Jób 41:22kk.; Róm 10:7), az apokaliptikus irodalom szerint a gonosz lelkek tömlöce (vö. Henoch 10:4kk.; 18:11kk.; 19:1; 4Ezsd 7:36; vö. Lk 8:31). Ennek a kulcsa Krisztus kezében van (vö. Jel 1:18). Most egy angyal kapta meg, hogy nyissa fel és szabadítsa rá a démonokat az embervilágra. Az ókori világkép szerint a mindenség három rétegben helyezkedik el: fent a menny, Isten és a mennyei lények lakóhelye, középen a föld, az emberek és a földi élet, növények és állatok világa, lenn, a föld alatt pedig a halottak és a gonosz lelkek világa. A mélységben tűz van. Ez a világkép, amelyet a bibliai emberek is magától értetődően átvesznek az ókor szellemi örökségéből, nem kötelez bennünket. Nekünk, éppen úgy, mint a bibliai kijelentés közvetítőinek, nem a kifejezési forma, hanem annak theológiai tartalma a fontos. Isten az utolsó időkben a bűn büntetéséül engedi, hogy a gonosz kitombolja magát a világban.

Az apokaliptikus kép szerint a mélységből előbb füst tör elő, amely elhomályosítja a napot és a levegőt. Az éltető napfény eltűnik az ítélet jeleként. A füstből sáskához hasonló lények jönnek elő. Ezek nem sáskák, hanem, amint a 7kk. versekben olvasható leírásból kitűnik, fantasztikus apokaliptikus, démoni szörnyek. Az alapvető kép a sáskajárás és a sáskafelhő, amely a keleti ember számára a maga pusztító, félelmetes és ellenállhatatlan valóságában, apokaliptikus jelenség volt. Ezek a démonikus szörnyek azért sem igazi sáskák, mert a növényzetnek nem ártanak, csak az embereknek. Csak azoknak az embereknek ártanak, akiknek „nincs az Isten pecsétje a homlokukon” (4. v.). A gonoszságnak engedelmeskedő emberekre rászabadul a démoni világ, új, eddig ismeretlen kín formájában. A démoni szörnyek által okozott kín olyan, „mint a skorpió okozta kín” (5. v.). A skorpió csípése Palesztinában legfeljebb gyermekekre nézve halálos. Felnőtteknek csak kínt okoz. A démonok okozta kín ehhez hasonló, de mégis egészen más. Valószínűleg lelki gyötrelmeket okoz. Lehet, hogy a látnok ma az idegbetegségek különböző terminusaival írná le ezt a gyötrelmet. Az emberek a gyötrelem miatt „keresik a halált”, szeretnének halálba menekülni, de a halál „elfut előlük”. Isten ítélete elől nem menekülhet az ember a halálba. Vannak kérdések, amelyeket nem old meg a halál. A 6. versben kidomborodik a Jel parainetikus jellege.

A sáskaszerű démoni lények hatalma öt hónapig tart (5. v.). Az öt hónap a sáska életideje, másrészt egy meghatározott kerek szám (vö. Gen 7:24; vö. Mt 25:15; Lk 12:6; 14:19; 1Kor 14:19). A démonok tombolásának határa van. Elszabadításuk nem jelenti végleges uralmukat. Istennek van hatalma visszaparancsolni őket. A világban ő marad az Úr.

A látnok részletesen leírja a démoni lények külsejét. Hasonlóak a harci lovakhoz, fejükön korona, arcuk emberarc, a sörényük olyan, mint az asszonyi haj, foguk oroszlánfog, öltözetük vaspáncélhoz hasonló, hangjuk, mint a harcba rohanó hadiszekerek hangja. Tetszetős külső, emberarc, és mögötte oroszlánfog, démoni torzó, amely azonban a bűn és gonoszság lényegi vonásaira is rátapint.

A démoni seregeknek királya is van, neve Abaddón. Ez a név megfelel a seol és az abyssos jelentésének. Jób 28:22 perszonifikálja. A rabbiknál és a mandeus irodalomban a pokol legalsóbb része. A héber név ennek a királyi formában megjelenő angyali lénynek a titkát rejti. Ezért van mellette nyomban a magyarázat. Görögben az Apollyón nevet viseli. Ennek a jelentése: „pusztító”. A szó az Apollo névre céloz, amelyet a görögök is az apollymi igéből vezetnek le. Apolló a pestissel pusztító isten, kedves állata a sáska. Mivel Augustus Apollót védőistenként tisztelte, és később is, mint a császárok védőistene különös tiszteletben részesült, némely exegeta a római császárral azonosítja Abaddónt. Az egész kép azonban annyira apokaliptikus-mitológiai jellegű, hogy minden kortörténeti kapcsolatot nélkülöz. Legfeljebb egy császárkultusz elleni célzást láthatunk benne, de ezen túl a szöveg elleni erőszak lenne a jelenést valamely történeti dátumhoz, vagy alakhoz kötni. A jelenésnek az utolsó időkre vonatkozó eschatológiai jelentése van.

Az „öt hónap” letelte után elmúlik a csapás, de az ítélet tovább folytatódik. A látnok jelzi, hogy még nem érte el az ítélet a csúcspontját. Egy „jaj”, azaz a fájdalomnak és rémületnek egy hulláma elmúlt, de még kettő hátra van.

"Ezt Jehova mondja:

"A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és REÁM tekintenek, a kit átszegeztek..." (Zak 12:10)

Ez utóbbi 2 bibliai részt az Őrtorony társulat biblia fordításában tudom, hogy megváltoztatták, csak kérdés, hogy jogosan-e. Ha nem félsz az igazságtól, nézz nyugodtan utána az eredeti szövegekben is."

Nem, ezt nem Jehova mondja, hanem egy hamis fordítás!

Mely egyébként önmagát leplezi le a János 19:37-ben: "És megint egy másik írás így szól: 'Néznek majd Arra, akit átszúrtak' ."

Az Új fordítású Biblia viszont minkét verset következetesen adja vissza: "... rátekintenek arra, akit átdöftek és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták..." (Zakariás 12:10)

Persze Jehova párhuzama itt is túlzás, igaz? Kihez is hasonlítja Jézust? Egy olyan emberhez, aki "egyetlen" és "elsőszülött", vagyis éppen olyan értelemben egyetlen, mint ahogy azt az emberek, a bibliaolvasók értik!

Ennyit a hitelességről.

tegnap 02:43-hoz: Mit sem ér ez az őrtornyos konzerv: ott törik ketté az érvelése, ahol a legvastagabb. Csak idéznem kell a bizonyítékként lóbált igehelyeket.

"És a csillagnak Jehova kinevezett Királyát kell jelképeznie, mivel a felkent keresztények csak egyetlen angyali Királyt ismernek el: Jézus Krisztust (Kolosszé 1:13; 1Korintusz 15:25)."

Kol 1,13

"Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába"

1Kor 15,25

"Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti."

Szó sincs itt arról, hogy Jézus """"angyali király"""" lenne. Ezt csak a kend névtelen forrása fantáziálja oda.