Családi vacsora. Illetlen viselkedés vagy inkább a rosszullét?

Soha nem várnám el a vendégeimtől, hogy megegyék azt, amit nem szeretnek. Elvégre, ha vendéget vár az ember, legyen az egy vacsora, vagy ebéd, általában szeretettel várja és azért süt-főz, hogy a kínált étellel is kifejezze az iránta adott tiszteletet-szeretetet. (kivétel, ha anyósom jön:) )

Szerintem ha tudjuk, hogy kit is várunk azért általában tudjuk, hogy ki mit szeret, vagy netán mire is allergiás. Sajnos én egyszer pont egy ilyen allergiás szituációba estem bele.

Férjem névnapjára vacsora vendégek jöttek. Mézes csirke volt az egyik fogás, mert a testvére csak csirke húst eszik. Akkor volt a sógornőm kislánya 2 hónap hijján 3 éves. Meg volt a vacsora, mindenki jól érezte magát és éjjel 11-kor a gyereket a kórházba vitték, mert akkor derült ki, hogy allergiás a gyerek a mézre! Mondanom sem kell mit éltem át! Szegény kislány bedagadva, nyomták bele az infúziót. Persze nem engem hibáztattak, de mégis én éreztem magam rosszul attól a helyzettől! Sógornőm sem tudta addig a percig, míg az orvos nem közölte vele! Nos azóta sem volt az asztalomon mézes csirke, mert rossz emlékeim vannak felőle.

Ha netán pedig olyan valaki jönne hozzám vendégségbe (vacsora vagy bármi más), előtte egyeztetném vele, hogy mit is szeretnék főzni és neki megfelel -e?!

Szerintem kulturáltan is lehet közölni, ha valaki valamit nem szeret!

Bár én hiába mondom-mondtam, hogy nem vagyok odáig a krumplis tésztáért, az anyósom mindig azt főz, ha megyek hozzájuk:)

Elvileg valóban nem illik visszautasítani az ételt.

De rendes vendéglátó ezt úgy oldja meg, hogy ha többen jönnek, akkor többfélét főz, mindenki válasszon, amit szeret.

Elvileg tényleg illetlenség, de néha azért muszáj.

Én azt szoktam csinálni, hogy ha olyan van az asztalon, amit bár nem szeretek, de meg tudom enni, mert nem leszek rosszul tőle, akkor megeszem. Pl. ilyen a mákos tészta.

Viszont van apumnak egy barátja, az ő családjukkal rendszeresen összeülünk körömpörköltöt főzni. Attól rosszul vagyok, ha meg kell ennem, mindenki tudja, de nem szoktam kérni, hogy nekem főzzünk külön, ha mi megyünk hozzájuk. Olyankor krumplit eszek. Ha meg ők jönnek hozzánk, akkor csinálok salátákat előételnek, én azzal próbálok jóllakni. De ha nem megoldható, hogy valakinél így csak az étel köretét stb. egyem meg, akkor kérek egy szalámis kenyeret, vagy ilyesmit. Nem kell mindenkinek tudnia, hogy mit szeretek és mitől vagyok rosszul.

Most bonyolódik azzal a helyzet, hogy fél éve betegség miatt nagyon oda kell figyelnem arra, hogy mit eszek, egy csomó alapanyagot ki kell zárnom, szóval lelkiekben felkészülök a sok szalámis kenyérre.

Sajnos nagymamám olyan ember, aki elvárja, h bármit betömjek. 26 év alatt váltig állítja, h nekem a kedvencem a tepertős pogácsa, holott gyűlölöm. Amikor mondom neki, h köszönöm, de nem kérek, akkor elkezdi a szócsatát. A vége az, h csomagoljon be párat majd otthon megeszem, de azért mégis meg kell enni.

Augusztusban fogok megint hazalátogatni és mostmár rettegek mamámtól. A májam és a gyomrom miatt tiltva vagyok rengetegféle ételtől, de ő sajnos ezt sem fogja megérteni. A páromat is viszem haza, aki nagyon finnyás, de jófiú és bármit bele lehet tömni, nem szól.

Ha hozzám jön valaki én is megpróbálok a kedvére tenni. Ha időben szól, megkérdezem, h mi az kb, amit szeret. Viszont, ha hívatlan, akkor sajnos így járt.

Jó kis kérdés!

Vendégségben nem illik visszautasítani az ételt, főleg, ha főétkezésre van valaki meghívva.

Bár nálam előfordult már, hogy visszautasítottam, mivel olyan alapanyag volt benne, amire allergiás vagyok.

Nem vették értésnek. Bár, ha annak is vették volna, akkor se érdekelt volna. Kinyírni magam nem akarom azért, mert éppen meghívtak ebédelni. :)

Nekem vagy hiányzik valami enzim, vagy az emésztésem egyszerűen hozzászokott a zsírmentes kajákhoz. Gyerekkoromban se nagyon láttam zsíros ételt.

Nem tudom mi az ok, de ha egy zsírosabb ételt megeszek, öt percen belül rajtam van a szapora. Párszor megjártam és ugye ilyen esetben a legkevésbé szeretné az ember a vendéglátó mosdóját használni, főleg, hogy ritkán hangszigetelt...

Ezért egyszerűen annyit szoktam mondani, hogy az emésztésem nem bírja és görcsölök tőle. Többnyire nem kérdeznek tovább, inkább kerítenek másfajta kaját.

A másik: 47 kg vagyok, ennek megfelelően nem tudok egyszerre annyit enni, mint egy 100 kilós férfi. Legtöbbet azzal küzdök, hogy "olyan keveset ettél". Minden esetben udvariasan elmagyarázni, hogy törpe vagyok és a belső szerveket is arányosan osztották... Egyszerűen nincs akkora gyomorkapacitásom, mint egy 180 centis pasinak.

Na, ezt szokták a legkevésbé megérteni, tőlem is elvárják pl a sógorom adagját, aki 185 cm és kb 120 kg (nem véletlenül). Amit ő egyszerre megeszik, azzal kényelmesen ellennék 2-3 napig, napi 3 étkezéssel...

Illik,nem illik,inkább sértődjön meg a vendéglátó,emiatt nem leszek rosszul.

Legutóbb,karácsony,párom szüleinél ebéd.Nem eszem ott gyakran.Párom tudja miket nem eszem meg,gombának még az illatától is émelygek,fizikalilag rosszul vagyok.Nem volt egyeztetve,gombás csirkemell.Mondtam hogy tudom sajnálni,nem lettem kérdezve,ebédidiő alatt és mig kiszellőzött a gombától a ház,én játszottam a macskával.

Anyám a káposztás tésztával van igy,lakásba se lehet bevinni,nagyim szokott csinálni nekem,azt nagyimnál kellett mindig megenni,és nagyim se csinálhatta amikor anya ott volt.

1. Ha hozzám vendég jön ebédre, vacsorára, akkor előre elmondom, mi a menü, és megkérdezem, hogy van-e benne olyan, ami valakinek problémás. Manapság ezt amúgy is illene már megkérdezni, hiszen annyiféle étkezési szokás van, nem csak finnyásságból, hanem akár betegség miatt is, vagy más okból. Lehet valaki lisztérzékeny, vagy tojásallergiás vagy bármi, lehet valaki vegetáriánus, meg még jó ég tudja mi, és ezt a vendéglátónak illik figyelembe venni.

2. Ha csak arról van szó, hogy egy étel ránézésre nem szimpatikus, akkor is illik megkóstolni, aztán ha annyira nem ízlik, akkor inkább azt mondani, hogy ezért vagy azért ilyet nem ehetek, de azért csak van olyan az asztalon, amiből tud enni az illető.

De amit az első pontban írtam, az megoldás arra, hogy az ilyen kínos helyzetek elkerülhetőek legyenek. Nem is mernék úgy meghívni senkit ebédre, hogy előtte nem kérdezem meg tőle, hogy amit én kitaláltam, az neki megfelel-e.

anyum pl módszeresen retteg a paradicsomtól :D 23 év után mesélte el nekem, h az oviban anno lenyomtak a torkán vmi paris kaját, és azóta rá sem bír nézni. nekem is vannak ilyen kaják az életemben :D

egyszer nagyon kellemetlen helyzetbe került, mert Erdélyben voltak falusi vendéglátásban. egyik vacsira kb csak paradicsomos kaják voltak. elmesélte a baját, és a vendéglátók tök normálisan megértették, h ez van, és csináltak neki valami laktató kaját más cuccokból.

persze, lehet belül bosszankodtak, de nem mutatták :D

én a legtöbb kaját megeszem, de ha pl valami miatt nem olyan a külleme, akkor a kedvenc kajám is lehet, nem bírok belőle enni.