Ezek után megérdemelnék, ha vissza sem köszönnék nekik, köpnék egyet, ha meglátnám őket? Miért viselkednek ilyen semmirekellően gyalázatos módon?

Üdv!

Egy faluban élek, és mindig illedelmes voltam, egy rossz szót nem lehetett rám szólni. Annyira nem voltam velük jóban, de próbáltam minél jóindulatúbban viszonyulni mindenkihez. Megálltam az emberekkel beszélgetni, és akkor sem ráztam le őket, amikor már unalmasan idegesítőek voltak. Szóval nem tudom, hogy ennél többet mit tehettem volna, nem bennem van a hiba, annyi biztos.

Konkrétan tettem is faluért. Például amikor szemétszedés volt az erdőben, akkor elmentem. Amikor valaki szervezett egy programot, hogy nyírjuk le a füvet, akkor mentem, és saját géppel, saját költségen én is becsatlakoztam a munkába. De ha azt mondták volna, hogy mélyítsük ki együtt a patakot, tisztítsuk ki az árkokat, vagy akármilyen módon tegyünk a közösségért, akkor arra is szíves-örömest mentem volna.

Szóval régen sokáig munkanélküli voltam. Állandóan azt kérdezgették, hogy hol dolgozom, miközben tudták, hogy nincs munkám. Csak arra élvezkedtek, hogy a kellemetlen kérdéseikkel bombázhatnak. Hihetetlen méretű indiszkrécióról és rosszindulatról tettek tanúbizonyságot. Valamilyen szinten hallgattam azokra, akik azt mondták, hogy csak érdeklődnek, jó indulatból kérdeznek, de most fény derült a valóságra. Ugyanis lett egy új Mercedesem. Már hosszú ideje úgy kushad mindegyik falusi, mint a megrúgott kutya! Most miért nem kérdezik, hogy hogy megy az új Merci? Miért nem kérdezik, hogy van-e már munkám? De tényleg, egyik sem tette szóvá, úgy tesznek, mintha valami láthatatlan kocsim lenne. Pedig ez nem a Harry Potter, nincs a verdámon semmiféle láthatatlanná tévő fólia, ami elrejtené a szemük elől. Messziről látszódik a nagy kerek, ezüstszínű Mercedes embléma, egy ízléses csillaggal a közepén. Óóó igen, ez aztán a minőség, ami jól jelzi, hogy egy igényes, sikeres tulajjal van dolguk! Egy olyannal, akinek bejött az élet! Elnézést kérek, egyedül a szomszéd hozta szóba az autót, de azt is a községünkre oly nagyon jellemző alantas módon. Tehát annyit kérdezett, hogy újonnan vettem-e, és hogy mennyibe került? De egyébként egy jó szót nem szólt rá. Nem mondta, hogy mennyire szép autó. Pedig mondhatta volna, ugyanis igazán szemet gyönyörködtető látványt nyújt. Legszívesebben kihoztam volna az autó vásárlásakor kapott pezsgőt, és az arcába fröcsköltem volna. Mégis mi köze ahhoz, hogy mennyibe került?? Úgysem lesz neki ilyenre soha sem pénze, ugyan mily módon érinti a téma?

Ezek után számomra a település összes tagja megszűnt létezni, egyszerűen nem vagyok képes emberszámba venni őket. Életem legfelemelőbb pár perce lenne, ha a falunapon, lehajtott ablakból, két gázfröccs között teli torokból üvölteném nekik, hogy (bocsánatot kérek a vulgáris kifejezésért, csak most már egy kicsit talán túlságosan is beleéltem magam) "LEGYŐŐZTELEK TITEKET, A QRVA ANYÁÁTOKAT!!!!". Ez olyan hatalmas elégtétel lenne számomra, hogy halálom napjáig ez lenne életem legmeghatározóbb eseménye. Az igazi reváns. Közéjük születtem, közöttük kellett élnem, de kiemelkedtem közülük. Ez már megtörtént, de az igazi az lenne, ha ezt az előbbi szertartással szentesíteném meg. Mint amikor az ember elballag, lediplomázik, ott is van egy esemény, ami egy adott korszak lezárását, és egy új megnyitását jelenti.